Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó

Vegyesek az érzelmeim Anita Blake-kel, meg úgy eleve Hamiltonnal kapcsolatban. Szeretni, imádni akarom, de nem mindig megy. Máskor, amikor már feladnám olyan élményt kapok tőle, hogy újra fellobban a rajongásom iránta. Kicsit olyan se veled, se nélküled kapcsolat. Ez így volt az Ezüstgolyóval is.

A fülszöveg:

"Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.

Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt."

Véleményem:

Dühös vagyok erre a könyvre, haragszom rá. Miért? Miért? Miért kell ezt tenned Kedves Hamilton? Fent és lent, mint ahogy szinte minden kötetednél. Az első 150 oldalt egy az egyben kitörölném, nem, nem, nem bírom felfogni, hogy miért kellett 5(!) fejezeten át tartó szexjelenetet írni. Miért? Felháborító a részletesség, közönséges, pedig nem vagyok prűd. Megmondom őszintén sokszor forgott a gyomrom és abba akartam hagyni. De nem tettem. Nem tettem, mert muszáj volt, hogy lássam, olvassam azt, ami miatt imádom ezeket a könyveket, ezt a stílust. 
A könyv közepe iszonyat jó volt, a legjobb, legpörgősebb, már-már elfeledtette velem az első fejezeteket. Miért kellett hát a könyv végét ismét egy hosszú szex jelenettel zárni? Ha le tudnám venni a keretet, azt mondanám, hogy a legjobb könyv, amit mostanában olvastam. De sajnos nem tudok eltekinteni ennyire az elejétől és a végétől.
Nehéz most pontoznom, mert ezt a könyvet imádom és utálom. Hogy mi lesz ezután? Természetesen kitartok Anita mellett, mint ahogy eddig is kitartottam. Bízom benne, hogy egyszer (amikor végre lecseng a pornó könyvek divatja) újra olvashatok arról az Anitáról, akit mindenki imád és nem csak  a pasijai.

Egy kicsit a szereplőkről:
Mondtam már, hogy nagyon gyűlölöm a nyafogós, picsogós férfikaraktereket? 
Asher minősíthetetlen viselkedése számomra örökre leírta őt...Ezt a hisztit, amit AZÉRT művelt (nem árulok el részleteket, olvassátok el) felháborító és gusztustalan.
Jean Claude örök kedvencem, Anita pasijai közül a favorit számomra. Őt most is imádtam, bár lehetne egy kicsit tökösebb - mint régebben. Ez egyébként igaz Anita többi pasijára is. Anitától függnek, az orruknál, fülüknél farkuknál fogva rángatja őket. Semmi önállóság, egy férfi igenis legyen férfi, ne pincsikutya, álljon már ki magáért.
De egyébként más gondom nem volt senkivel se. Nem rossz, nem rossz, de lehetne kicsit jobb is.
Anita nagyon megszokta, hogy mindenki őt imádja, ő parancsolgat, nem könnyű egy ilyen emberrel együtt élni:) De hát ő Anita, megteheti és kész:)
Hiányoltam a halottkeltést, azokat a részeket mindig nagyon szeretem a könyvekben. 
Bizonyos részektől eltekintve határozottan alakul a sorozat, így hát szeretettel várom vissza az igazi Anitát újra:)

A borító továbbra is gyönyörű, a könyvespolcom legszebb éke az Anita Blake sorozat.


Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 496
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: A középső 200 oldal egy az egyben
Kedvenc karakter: Jean Claude
Legrosszabb jelenet: meleg szexjelenetek
Nem szimpatikus karakter: Asher, az én szememben ő örökre leírta magát

"Magical Template" designed by Blogger Buster