Egy kis összegzés

Egy kis statisztika 2011-re:)

Jelen pillanatban 248 saját könyv nézeget rám a polcaimról. 

Ezekből olvasatlan 87 darab (ezen a számon enyhén szólva is meglepődtem).

Idén 59 könyvet, 16146 oldalt olvastam el. (Hát nem valami sok:))

7 könyvet hagytam félbe, ezen 7 könyvből csak kettőt fogok folytatni, a többiről hallani se akarok:) Ha ezeket is elolvastam volna, 2746 oldallal többet olvastam volna:)

A legrövidebb olvasmányom Gabrielle Wittkop: A nekrofil, ami 96 oldalas, a leghosszabb pedig a Harry Potter és a Tűz serlege a maga 676 oldalával.

Leggyorsabban Lisa Jane Smith: Vámpírnaplók I. – Ébredés és Kim McCosker – Rachel Bermingham: 4 hozzávaló c könyveket olvastam el, teljes másfél óra alatt végeztem velük. Leglassabban Anne Rice: Pandora, a vámpír-ját több, mint 5 hónap alatt sem tudtam befejezni - félbehagyás lett a vége.

Hangoskönyvben a Harry Potter 1. és 2. részét hallgattam, e-book-ban pedig Delphine de Vigan: No és Ént, Richelle Mead: Dermesztő ölelést és A halál csókját olvastam.

Könyvtári könyvet nem olvastam, kölcsön Gabrielle Wittkop: A nekrofilt kaptam, én pedig  Jennie Kent – Maria Villegas: Pubersrácot  és James Frey: Millió apró darabbant adtam kölcsön. 

Sorozatok, amelyeket idén kezdtem:
- Tom Becker: Darkside
- Charlaine Harris: True Blood
- Lisa Jane Smith: Vámpírnaplók
- Jeaniene Frost: Cat és Bones
- Sophie Kinsella: Boltkóros sorozat
- Laurell K. Hamilton: Anita Blake és Merry Gentry sorozat
- Cassandra Clare: Csontváros 
- Richelle Mead: Vámpírakadémia és Vérvonalak
- Darren Shan: Démonvilág
- Jon Courtenay Grimwood: 
A bérgyilkosok trilógia

Top 5 legrosszabb könyv, amit 2011-ben olvastam:

4. Michael Gruber: A boszorkányfiú
3. J.R.Ward: Feloldozott szerető
1. Christine Feehan: Sötét herceg

Top 5 legjobb könyv, amit 2011-ben olvastam:

3. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz

Ami a legjobban megnevettetett:

Ami meghatott:

Ami ledöbbentett:

Legpozitívabb csalódás:

Amitől többet vártam:

Jövő évre több olvasást (min. 100 könyv) és az elkezdett sorozataim befejezését tervezem:)




Dr. Csermely Gyula: Ha 1 nő gyereket akar

Érdekes olvasmány volt számomra. Nem tervezek még mostanában gyereket, de persze azért foglalkoztat a téma. De kit nem? Hogy azt kaptam-e a könyvtől amit vártam? Részben! Hát azt tény, hogy nem egy kismamákat megnyugtató könyv. Sőt! Hajaj...Kezdve a magyar egészségügy siralmas helyzetétől egészen a magyar építőipar szintén siralmas helyzetéig. 
Ettől függetlenül nagyon sok hasznos és hasznosítható dolgokról szót ejtenek benne. Én bevallom őszintén nagy részét nem is értettem, ami nem a könyv hibája, hanem az enyém, hiszen nem mélyedtem bele ebbe a témába ez előtt a könyv előtt. Egy biztos, ha én valaha szülni fogok, akkor újra előveszem ezt a könyvet és alaposabban átolvasom.
Mivel az olyan információk számomra (egyenlőre) még nem voltak fontosak, hogy mikor milyen vizsgálatot kell elvégezni, ennek mi a menete, ezért leírom, hogy mit értettem meg a könyvből és mire gondoltam az olvasása közben.
Egyszerre ijesztett és nyugtatott meg. Amiktől így látatlanban nagyon félek, azokról nem kaptam megnyugvást.  De ezeken mindenki átesik. Minden nő fél a szüléstől, pláne egyes elemeitől. De ez így természetes, szóval nem vártam, hogy most akkor arról olvasok, hogy ez tényleg nem lesz kemény és nem fog fájni.
Más dolgokban viszont pozitívan csalódtam. Örülök, hogy már ilyen komoly műszerek és vizsgálatok vannak azért, hogy kiszűrjék a kisbabák esetleges születési rendellenességeit. Azért jó tudni, hogy mi mindent meg tesznek (vagy meg tudnak tenni) ezért. Minden vizsgálat le van írva részletesen, érthető módon, ez nagy segítséget jelenthet egy aggódó kismamának.
A magyar egészségügy és építőipar siralmas helyzetére való kitéréshez csak annyit fűznék hozzá, hogy ezt minden ember tapasztalja a saját bőrét, szóval túl sok újdonságot ez nem jelentett.
Azt pedig, ahogy apaként és nőgyógyászként váltakozva írja a dolgokat nagyon jónak találom. Néhol azért elkapják az érzelmek, és akkor egy apa érzéseit olvashatjuk, máskor pedig a szigorú nőgyógyászét. Az is érdekes, ahogy ő megéli a terhességet a másik oldalról, nem arról az oldalról, ahonnét egyébként a munkája miatt látja a dolgokat. Gondolom ez neki is jó tapasztalat volt:)
Alapos, pontos könyv (már amennyi nekem lejött belőle, így a téma kevés ismerete nélkül), aki kíváncsi a folyamatokra, vizsgálatokra, módszerekre vagy épp megnyugvást szeretne az mindenképp olvassa el, miközben várja a kisbabát:)
Az biztos, hogy alkalomadtán én elő fogom újra venni:)

Értékelés: 4/5

Richelle Mead: Vérvonalak

Én nem akartam, küzdöttem ellene, de elvéreztem. Akárhogyan tiltakoztam nem tudtam nem szeretni. Sőt, minél tovább jutottam a történetben annál jobban imádtam. És hogy miért? Hát Mead zseniális kreativitása, írásmódja és stílusa miatt.

A történet:

"A történet szerint Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú – mellékesen vámpír – kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie. Sydney hamarosan ijesztő események középpontjában találja magát. A diákok különleges képességeket biztosító tetoválásainak titkát, valamint a vámpírgyilkosságok rejtélyét is kénytelen lesz felderíteni. A tét a szeretett húga jövője, a saját karrierje és az akarata ellenére egyre jobban megkedvelt Jill élete."

A szereplők:

Akkor már itt elárulom, hogy miért is tiltakoztam a lelkem mélyén a könyv ellen. A Vérvonalak főszereplői, Sydney, Jill, Adrian nem tartoztak a kedvenc szereplőim közé a Vámpírakadémiában. Különösebb bajom egyikkel sem volt, csak egyszerűen nem éreztem úgy, hogy különösebben szívesen olvasnék csak az ő történetükről. Ehhez képest itt pedig főszerepet kaptak. Én annyira imádtam Rose és Dmitrijt, hogy nem akartam rajtuk kívül másról olvasni. És megbántam hogy elolvastam ezt a könyvet? A frászt, sőt a cselekmény mindenért kárpótolt.

Sydney kerül középpontba ebben a könyvben. A kétségei, az ötletei, de leginkább a harca a saját maga és az Alkimisták világa között. Két tűz közé került, mivel Rose-nak segített a szökésben. Átnevelőtábor vár rá, amennyiben nem teljesít  és bizonyít az Alkimisták számára. Új helyre kerül, a számára még mindig oly idegen vámpírok közé, ráadásul a cél az, hogy beilleszkedjenek egy átlagos emberekkel teli iskolába. A baj olyan itt se kerüli el őket, de Sydney nagyon leleményes és kreatív. Emellett roppantul bírom a nyers humorát, ahogy Adriannel cukkolják egymást. Olyan hétköznapi, szinte éreztem a gondolatait, és annyira tudtam magam hasonlítani vele. Ő volt számomra az egyik legnagyobb pozitív csalódás.

Adrian pedig a másik. Holott még mindig nem tartozik a kedvenceim közé, de sok mindent máshogy látok. Itt már egy kicsit másra is gondol, nem csak önmagára. Többé-kevésbé lehet rá számítani, de azért még vannak kétségek. Nem hinném, hogy valaha is ő lesz a kedvencem, túlságosan szeretem én Dmitrijt ahhoz, hogy Adrian mellé tudjak állni:)
Mindenesetre kellemes csalódást okozott, még mindig a humora a legjobb.

Jillt, szegényt inkább sajnáltam. Bedobták egy új világba, ahová nagyon nehezen tud beilleszkedni. Idegen környezet és egy anyáskodó "nővér" Sydney mellett az iskolával és Adriannel is meggyűlik a baja. Minden rajta csattan, de ő nagyon erős. Ő sem volt túl szimpatikus szereplő, ezen most változtatott ez a könyv.

A véleményem:

A cselekmény zseniális. Elmondhatatlanul zseniális. Egy másodpercet sem unatkoztam. Elalvás előtt az egyik legizgalmasabb résznél hagytam abba, és annyit agyaltam rajta, hogy a végén ezzel álmodtam:)
Az tetszik benne a legjobban, hogy annyira el tudja altatni az olvasó éberségét és nem is figyel, vagy gondol olyan apró részletekre amik árulkodnak a későbbi kimenetellel kapcsolatban. Aztán amikor meg hirtelen változik a cselekmény, akkor koppanunk egyet, hogy hopp itt meg mi történt. Végigvezet és közben épp csak annyit árul el, ami még nem feltűnő. 
Szeretem, ahogy a szereplők lelki világa megjelenik előttünk. Valahogy annyira egész és teljes így együtt minden. Lelki dolgok és fizikai valóság. Félelmek és bátorítások. Persze mindez megfűszerezve humorral, mégpedig nagyon jó humorral. 
A lehető legjobban tette az írónő, hogy folytatta a sorozatot. Habár teljesen kerek ahogy lezárta a Vámpírakadémiát, de olyan nehéz elfogadni egy ilyen jó sorozatnál azt, hogy vége. Egy kicsit visszacseppenhettünk a Vérvonalak által ebbe a világba. Nem akarom, hogy vége legyen, még akarok sok, sok részt.
A borítóval kapcsolatban van egy kis problémám: Nem értem, hogy miért kellett az amúgy gyönyörű borítót elrontani azzal, hogy piros a hátlap. Egy kicsit furcsa, de meg lehet végül is szokni.

Értékelés: 5/5

Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

Imádom Bear műsorát, (Discovery Channel - A túlélés törvényei) nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet be kell szereznem. Hihetetlen, hogy milyen helyek vannak a világban, ahol ember nagyon ritkán jár és a természet elemeivel küzdve kell az állatoknak, növényeknek biztosítaniuk a fennmaradásukat. Sokszor ember által járhatatlan, élhetetlen környezet, ahova senki se szeretne felkészületlenül kerülni. Pedig évente sok-sok ember lesz repülő-, hajóbaleset túlélője. Túlélő egy kietlen tájon, élelem és védelem nélkül. Az ilyen bajbajutottaknak segít Bear könyve és műsora. Nem csak sok jó praktikát és leleményes ötleteket lehet belőle nyerni, de akár az ember élete is múlhat egy-egy ilyen tudáson.

A történet:

"A vadon törvényeiben Bear Grylls feltárja azokat a titkokat, amelyeket a felderítéssel és természetjárással töltött évei alatt ismert meg. Kézikönyve nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a természet meghódítására vállalkoznak. 

Rejtett veszélyek – buktatók, amelyeket minden gyakorlott természetjáró szeretne elkerülni.

Bear titkos cserkésztippjei – leckék, amelyeket a szerző a saját kárán tanult meg…

Egy kis terepgyakorlat – módszerek, amelyekkel fejleszthetjük képességeinket, mielőtt a terepen is kipróbálnánk magunkat.
Rögtönzés a szabadban – tanácsok azokra a helyzetekre, amikor épp nincs nálunk a megfelelő szerszám.
Igaz tábortűzi történetek – történetek a különleges alakulatok katonáiról, valamint egykori és mai felderítőkről. 
A kalandor és felfedező Bear Grylls, akit milliók ismernek a Discovery Channel műsorából, három évig szolgált a Brit Hadsereg különleges alakulatánál. Könyvében a tábortűzrakás és táborépítés tudományától kezdve az elsősegélynyújtás technikáin át a biztos tájékozódás titkáig minden megtalálható, amire csak szüksége lehet egy természetjárónak. Útmutatója nemcsak a kihívások legyőzésére ösztökél, de arra is, hogy az ember valóra váltsa az álmait!"


Véleményem:

Sosem voltam még ilyen helyzetben, és őszintén szólva nem is szeretnék lenni, pont ezért őszintén tisztelem Bear kitartását, tudását, tapasztalatát, tulajdonképpen le a kalapom Bear előtt. Egy kicsit azonban (mint szerintem minden embert) vonz, hogy egy kicsit én is részese legyek egy ilyen kalandnak. Persze amíg megmarad álmodozás szintjén, addig nincs is gond:) 
A könyv nagyon sok érdekes és hasznos tippet tartalmaz a túléléshez. Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, egy egyszerű kiránduláshoz, kinti tábortüzes sátorban alváshoz is megfelelő segítséget nyújt. Mint rámutat, nagyon fontos, hogy megfelelőképpen fel legyünk öltözve, megfelelő cipőnk legyen, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mivel fogunk szembe kerülni egy-egy vadonban töltött nappal vagy éjszaka közben. 
Saját élményeit, tapasztalatait, titkos tippjeit osztja meg olvasóival. Meghozza az ember kedvét egy kis kirándulásra. 
Sok-sok hasznos, megfogadandó tanács és mennyi egyszerű praktika amire az ember nem is gondol adott esetben, pedig az egyik legkézenfekvőbb megoldás.
A könyv garantáltan meghozza mindenki kedvét egy kis esti tábortüzes sütéshez és egy kis kiránduláshoz. Ajánlom azoknak is, akik már profik ebben, de leginkább azoknak akik érdeklődnek iránta, de nem mertek belevágni. Aki pedig a meleg lakásban és egy puha fotelban szeretne egy kicsit ábrándozni és hősi kalandokat átélni - na nekik feltétlenül ajánlom.

Értékelés: 5/5

Jon Courtenay Grimwood: Pusztító angyal


Amire felfigyeltem, az egyértelműen a borító. Kevés borító tetszik ennyire, mint ez.


A könyv pedig az első mondatától kezdve megragadott és el nem engedett a végén sem. 

A történet:

"Velence, 1407.

A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak…

Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik: valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is…

Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között: ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz…"

A szereplők:

Tycho a főszereplő tizenhét éves fiú. Egy hajón ébred, kikötve, éhesen, fáradtan. Nyomorúságából egy parancsnok menti meg, akitől rögtön meg is szökik. Innentől egyedül kell boldogulnia egy számára idegen városban, Velencében. Tycho nagyon érdekes szereplő. Egyrészt keresi a múltját, hiszen semmire se emlékszik a felébredése előtti időkből, másrészt fel kell fedeznie és életben maradnia egy idegen helyen. Idegen nyelv, idegen szokások. Senkiben sem bízhat. Mikor Atilo úgy dönt, hogy utódjává fogadja teljesen megváltozik az élete. 
Beköltözhet a város egyik leggazdagabb családjának birtokára, azonban az életminősége nem javul, továbbra is rabszolga marad. Kiképzésekből, éjszakai járőrözésekből és számtalan vizsgából áll az élete. Ha elront valamit a büntetése verés vagy ígéretbe helyezett halál. Tycho azonban más, mint egy átlagos fiú. Érzi, de nem tudja megfogalmazni, hogy mi is ő valójában. Gyorsabb, erősebb, viszont zavarja a fény és a víz. Fokozatosan kell megismerkednie új erejével, új életével. Egy elveszett fiú, aki keresi a kiutat.

Atiloról mindig változott a véleményem. Egyszer pozitív személy, aztán pedig negatív. Valahogy nem tudtam eldönteni, hogy a történet szempontjából ő most milyen személy. A hatalmi harc középpontjába kerül, sok súlyos döntést kell meghoznia, ami hatással van Velence jövőjére is. Már belefáradni látszik ebbe a politikai harcba, de nem tud szabadulni belőle. Másrészt viszont egy kegyetlen bérgyilkos, aki megöl bárkit, akinek megölésére parancsot kap, kínozza a rabszolgáit és megcsalja a menyasszonyát. 

Giulietta a di Millioni hercegnő. Élete folyamatos szabályokból és parancsolgatásokból áll. Nyilvánvalóan nagynénje és nagybátyja csak kihasználja, és felhasználja őt a politikai harcaikban. Elrablása vezet végül is ahhoz, hogy ő mindezekre rádöbbenjen. Nem más ő, mint egy báb, akit a politikai érdekek szerint mozgatnak. 

A véleményem: 

Ezt a könyvet nekem írták. Imádom minden oldalát, minden betűjét, minden sorát. Kezdve azzal, hogy a 15. században játszódik. Körüllengi egy kis fantasy vonal, ami nem túl erős. Hiszen bár mindenki tisztában van azzal, hogy léteznek boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok, de senki nyíltan nem beszél róluk. Az éjszaka eljövetelével mindenki bezárkózik a házába és nem lép ki a sötétbe. Bérgyilkosok járják az utcákat, utcai gyerekek küzdenek az életben maradásért. Aki nem elég hasznos a társadalom számára vagy túl sokat tud, azt megölik. Itt mindenkinek az életéért kell harcolnia, és nincsenek barátságok, nem szabad megbízni senkiben sem. Felvetődik a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen lehetett a 15. század?
Annyira tökéletes ez a könyv, érdekes, izgalmas, félelmetes (igen sokszor kimondottan félelmetes). Az ember elmerül benne és beszippantja ez a merőben más világ.
Számomra ez az év legjobb könyve!

Értékelés: 5/5

Miért jó a Molyajándékozás?

A kérdés persze feltehető úgy is, miért jó ajándékozni? Hát erre egész eddig egyszerűen az volt a válaszom, hogy azért, mert ha én adok akkor később kapni is fogok. De aztán valami megváltozott. Talán én nőttem fel? Rájöttem, hogy adni nem azért jó, mert akkor vissza is kapok valamit. A másik ember öröméért jó adni. Látni, ahogy a szeme felcsillan, a szája mosolyra húzódik és 2 nagy puszival meg egy hatalmas öleléssel köszöni meg, hogy rá gondoltál. Azért jó adni, mert ezzel fejezed ki a legegyszerűbben, hogy szereted a másikat, hogy ő fontos neked.
A molyos ajándékozás egy kicsit ugyan kevésbé személyes, de a lényege ugyanez. Lepjünk meg valakit egy olyan könyvvel, aminek örül. Ez több szempontból is nagyon izgalmas: Egyrészt várod, hogy kit kapsz, már legszívesebben kutatnál a kívánságlistáján (hiszen egy 15-20 könyvből álló kis lista rendelkezésedre áll, hogy tudjál miből választani). Aztán persze jöhet a tanakodás, hogy akkor most melyik könyvet is válaszd. Higgyétek el, nem egyszerű a választás. Mert az ember lánya/fia olyant szeretne adni, amit a másik a legjobban vár, de ezt bizony nem mindig egyszerű kiválasztani. Ilyenkor jön a kedvenc könyvek, legutóbbi olvasások végigböngészése. Miután megvan a tökéletes választás, már gyorsan követik egymást az események: megrendelni, elmenni a könyvesboltba átvenni, majd gyönyörködni benne és tanakodni. Na igen tanakodni. Ugyanis a hazafelé úton bele-bele pislantva rájön az ember, hogy bizony ez a könyv kell neki is. És itt jön a nagy kérdés! Megtartsam vagy ne tartsam? Végül is már 2 kattintással újra meg lehet rendelni, vagy gyorsan visszaszaladni a könyvesboltba egy második példányért. Na de miután sikerült eldönteni, hogy azért mégse illendő megtartani az ajándékkönyvet jön az újabb dilemma. Milyen kis aprósággal lepjem meg még a könyvön kívül a húzottamat? Könyvjelzővel vagy csináljak valami kis jópofa dolgot? Na igen, ilyenkor előnyben van akinek van egy kis kézügyessége. De aztán hamar ez a probléma is megoldódik, aztán nincs is más hátra mint a csomag összeállítása, kis masnis karácsonyi csomagolópapírba bújtatása és szélnek eresztése (akarom mondani feladás a postán). Egy pár nap múlva pedig várni a visszajelzést a meglepett személytől.
Hát nem izgalmas? Ne is mondjátok hogy nem! Annyi izgalmat rejt magába ez a kis apró gesztus. Közben pedig mindenkinek megjön a kedve az ajándékozáshoz, és már alig várja, hogy a családjának, barátainak is készítsen valami kis apróságot, vagy meglepje valamivel őket amire nagyon vágynak.
Na ezért érdemes részt venni ezeken az eseményeken. Anyagiak szempontjából nem egy olyan egetrengető összeg, amit ne tudna bárki félretenni. 1500-2500 Ft-ért már nagyon jó kis könyveket lehet venni, a díszítés, csomagolás max 200 Ft, a posta pedig kb 500Ft. 3000 Ft-ból kényelmesen összeállítja az ember a kis meglepi csomagot. 
Na és arról nem is szóltam, hogy bizony ez az ajándékozás nem egyoldalú. Aki ad, az kap is. Szintén egy "ismeretlen" molytól. Aki ugyanúgy végigéli ezeket az izgalmakat és töri a kis fejét, hogy most akkor mit és hogyan csináljon, hogy ti a legjobban áhított ajándékot kapjátok.
Aki kedvet kapott egy kis ajándékozásra az bátran jelentkezzen ezekre az eseményekre, hiszen annyi öröm és boldogság éri közben az embert. Jó adni és látni a másik örömét. 
A karácsonyiról azonban már sajnos lemaradtatok, de ne búsuljon senki már jó előre meghirdették a molyon a húsvéti ajándékozást, hogy senki se maradjon le róla:) 
Ajándékozásra fel!

"Magical Template" designed by Blogger Buster