Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz - és meg kell mondjam, hogy nem kaptam azt, amit vártam. Kétségtelenül jó könyv, nem mondanám rossznak, sőt - de valahogy nem úgy jött össze ahogy szerettem volna.
A történet:
" Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék... Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére."
A szereplők:
Clary a könyv elején nagyon idegesítő. Azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, mindenhol csak ő van, ő mindent tud. Már kezdek hozzászokni a hisztis tinilány főszereplőkhöz, úgyhogy annyira azért nem zavart. Szerencsére (mint ahogy a legtöbb hisztis tinilány főszereplős könyv esetében) ez elég hamar lemegy róla. A végére már egészen szimpatikus lett. Nem vagyok oda az olyan könyvekért, amikben tinilányok a főszereplők, pont ezen ok miatt. Ha a könyv végére igenis normális és végiggondolja mielőtt beszél és nem kap hisztirohamot, akkor a könyv elején miért kell pont az ellenkezőjének lennie?
Luke a kedvenc karakterem. Akárhogy próbálták a történet során néhol bemártani, sehogy se sikerült ellenszenvet éreztetni vele kapcsolatban. Kimondottan jó karakter és a legjobb benne az, hogy nem változik a karaktere a történet során.
Jace, Valentine és Hodge karaktere számomra a legnagyobb csalódás. Mire megfogalmazódik egy kép az emberben róluk, a következő fejezet szétrombolja és egy teljesen más képet állít be. Ezt nagyon nem szeretem. Értem én, hogy változnia kell egy embernek az események hatására, de ne már, hogy egyszer jó aztán rossz, aztán bocsi mégis jó és a végére akkor is rossz. Miért nem lehet egy komplett képet kialakítani egy szereplőről és azt végigvinni?
Vélemény:
Mindezek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem tetszik. Az alapsztori nagyon jó, egész szépen felépített, egységes egész. Nincsenek benne ide-oda ugrálások, vagy követhetetlen szálak. A könyv feléig ugyan egy kissé unalmasnak találtam, de a vámpíros résztől a végéig nagyon jó és izgalmas volt. Végre egy könyv ahol nem a vámpírok a főszereplők meg a velük harcoló vérfarkasok. Sőt kimondottan szimpatikussá váltak ezen könyvben számomra a vérfarkasok, pedig nem igazán vagyok oda értük egyik könyvben sem. Clary és Jace "sorsa" nagyon bosszant, az a másik amit nagyon nem kellett volna....
Összességében: A karaktereken van mit javítani, a történet bizonyos részein szintúgy. Ami kiemelkedő az a fantáziavilága, a lények, eszközök, és egyéb varázslatos dolgok valamint a megteremtett, megálmodott világ, amiben játszódik a történet.
Értékelés: 4/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése