A nyertes


Hát elérkezett a vasárnap este 8, vagyis kiderül, hogy ki nyerte meg Victoria Stilwell könyvét.
6 helyes megfejtés érkezett. Mindenkinek köszönöm a részvételt, örülök hogy játszottatok velem az első nyereményjátékomon.


A nyertest a Drágám sorolta ki, becsukott szemmel rábökött a jelentkezők névsorára.
Aki megnyerte a könyvet, az nem más

mint


Németh Annamari


Gratulálok neki!


Akik nem nyertek se keseredjenek el, tervezek még további nyereményjátékokat is a blogomon.

Nyereményjáték

... mert ilyen még nem volt a blogom életében. 

A feladat egyszerű, 3 kérdésre kell válaszolni e-mail-ben.

A nyereménykönyv pedig nem más

mint
Victoria Stilwell A póráz két végén c könyve a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg Magyarországon.
 A könyvről itt olvasható az értékelésem:  http://lenakonyvei.blogspot.hu/2012/07/victoria-stilwell-poraz-ket-vegen.html


A három kérdés pedig:
1. Melyik TV csatornán adták le Victoria műsorát Magyarországon?
2. Írj 3 témát, amivel foglalkozik a könyv 
3. Milyen kutyád van?/Milyen kutyát szeretnél?

A megfejtéseket a lenaaa91@gmail.com címre küldjétek.
(Vasárnap este 8-ig várom a megfejtéseket, utána sorsolok)

A nyertest e-mailben értesítem és itt a blogon is készül róla egy bejegyzés. A postaköltséget én állom.

A nyereménykönyvet köszönöm a Jaffa Kiadó-nak.

Victoria Stilwell: A póráz két végén

Szerintem Victoriát és a műsorát egyetlen kutyabarátnak sem kell bemutatnom. Műsorát világszerte ismerik és szeretik. Bizony sok zabolátlan kutyát (no meg gazdit) tett rendbe, és tanította meg a gazdikat a helyes kutyanevelésre. Mert bizony nem mindig a kutya a hibás: a gazdinak épp annyira ismernie kell a kutyát, a saját jelzéseit, testbeszédét, mert könnyen előfordul, hogy a sok ellentétes jelzés miatt a kutya nem úgy viselkedik ahogy elvárnánk. 
Rettentően megörültem a hírnek, amikor megtudtam, hogy a Jaffa Kiadó kiadja hazánkban is e remek könyvet. Alig vártam már, hogy a kezemben foghassam és belemerülhessek.

A történet:


"A televíziós sorozatának köszönhetően is népszerű Victoria Stilwell a világon az egyik legismertebb és -elismertebb kutyák kiképzésével foglalkozó szakember. Könyvében a kutyakiképzőként, kutyamenhelyi tanácsadóként hosszú évek során szerzett tapasztalatait foglalja össze: meglepően egyszerű és hatékony megoldásokat nyújt a gazdák mindennapos kérdéseire, de a gyakran reménytelennek látszó helyzetekre is.
A szerző a szobatisztaságra neveléstől, a kutyák számára megfelelő étrenden át a játékokig áttekinti a kutyanevelés legfontosabb kérdéseit. Segít eligazodni abban, hogyan értsük meg kutyánkat, hogyan értessük meg magunkat vele és hogyan szabjuk meg számára a határokat úgy, hogy az a mi életünket és kutyánkét is megkönnyítse.
- Hogyan gondolkodjunk kutya módra?
- Hogyan taníthatjuk meg kutyánkat a mi világunkban élni?
- Hogyan és miért legyünk mi a nagykutyák?
- Hogyan képezzük saját magunk kutyánkat?
Victoria kipróbált és jól bevált tippeket ad mindazokra a problémákra, amelyekkel a legtöbb kutyatartó időről időre szembetalálja magát. A bosszantó cipőrágcsálástólól az állandó ugatáson át az emberekre való felugrálásig számos olyan kérdést érint, amelyek gyakran hosszú ideig megkeserítik a gazdák és kutyák életét, pedig viszonylag egyszerűen meg lehet oldani őket.
Victoria világos, egyszerű módszereit minden kutyatartó könnyedén elsajátíthatja!"

Véleményem:

Ez egy nagyon jó könyv. Bizton állíthatom, hogy minden kutyatartónak kell hogy legyen egy példány a könyvespolcán ebből a könyvből. 
Nekem nincs kutyám, de hamarosan szeretnék. Mindig is foglalkoztatott a kutyák nevelése, ámulattal néztem ahogy láttam az utcán, hogy némely kutya milyen jól nevelt, és hogy hallgat a gazdájára. Mindig is azt terveztem, hogy én is megtanítom a kutyámat mindenféle parancsra, és beíratom kutyaiskolába, és az majd milyen jó élmény lesz mindkettőnknek. Ebből a könyvből aztán kiderült számomra, hogy nem csak a kutyát kell megtanítani, hanem elsősorban bizony a gazdit. Sok dolog, cselekvés amit valaki természetesnek vesz mondjuk egy kisgyereknél és emiatt alkalmazza a kutyára is bizony rosszul sülhet el. Ami teljesen meglepett pl az, hogy ha ugrál a kutya amikor érkezik egy vendég, többet érünk el vele, ha nem figyelünk rá, így nem kerül a figyelem középpontjába a kutya. Eddig akárkit láttam amikor ugrált a kutyája mindig rákiáltott, vagy leszidta, ezzel pont azt érte el, amit a kutya akart, hogy őrá figyeljen a gazdi. 
Szinte látom magam előtt még saját magamat is, ahogy elkövetem az ilyen és ehhez hasonló példákat amikor elmegyek valakihez akinél kutya van. Szinte félelmetes és hihetetlen, hogy mennyire félreismerheti az az ember a kutyákat, a kutyák mozdulatait aki - mint én - nem ért hozzájuk. 
A könyv bevezető részében minden megtalálható, amire egy gazdinak szüksége van. Mi alapján válasszunk kutyát, mik azok az alapvető dolgok, amiket meg kell tennünk amikor a kutyát meghozzuk a családhoz? Minden egyéb tipp és trükk, legyen szó ivartalanításról, menhelyi kutyáról, egy kis kutyapszichológián át. 
A következő rész a legizgalmasabb számomra, ahol is Victoria leírja pontról pontra, hogy hogyan és milyen technikákkal lehet megtanítani a kutyáknak bizonyos parancsokat. Annyira jó és ötletes dolgok vannak benne, hogy kedvem támad tőle nekem is kutyát idomítani - pedig tudom, hogy valójában azért ez nem annyira egyszerű, mint amilyennek látszik.
Mit, illetve mit ne adjunk nekik enni, hogyan szoktassuk szobatisztaságra, hogyan vigyük sétálni, hogyan akadályozzuk meg, hogy pl húzza a pórázt vagy rosszalkodjon sétáltatás közben, na meg persze a legfontosabb, hogyan illeszkedjen be a családba és a kutyatársai közé?
Ezernyi jobbnál jobb tipp és módszer, amiket érdemes kipróbálni. 
Ezt a könyvet elolvasva persze a gazdi is nagyon sokat tud változni és változtatni, ráismer a hibáira, beismeri, hogy mit csinált rosszul, és nem csak rámondja, hogy ez egy rossz, neveletlen kutya. Úgy gondolom, hogy a gazdik tanítása még fontosabb lépése is a kutyatartásnak, mint magának a kutyának a nevelése.
A könyvet olvasva kedvem támadt egy kutyához, várom már, hogy nekem is lehessen saját kutyám.
(Egy gyönyörű Golden Retriever vagy egy Berni pásztor a szívem vágya.)
A könyv alapmű, akárki akármit mond, számomra ez a legjobb kutyaneveléses könyv, ami valaha megjelent.

Értékelésem: 5*/5

Oldalszám: 224
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kedvenc jelenet: parancsok betanítása
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb jelenet: ilyen nincs
Nem szimpatikus karakter: -

Lissa Price: A testbérlők

Még csak most csöppentem bele a disztópiás regények világába, így nincs túl sok viszonyítási alapom. Így hát nagy érdeklődéssel vettem kezembe A testbérlőket. Nagyon finom illata van a lapoknak, a borító is szép, bár nekem hiányzik belőle egy kis szín, a könyvet pedig sikerült egy nap alatt elolvasnom, annyira belemerültem.

A történet:


"A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. S ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma. Végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni.

Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik."

Véleményem:

Hiányoltam az előzményeket. Rögtön a történet közepébe vág az író, nem magyarázza el pontosan, hogy mi történt. Szívesen olvastam volna többet még a spóraháborúról, igaz menet közben ez-az kiderült róla, még sincs kerek egész képem, hogy akkor most valójában mi történt. Nem lett megmagyarázva, hogy kik azok a marsallok, a spóraháborúban kik harcoltak egymás ellen, miért csak a szépkorúak és a fiatalok kaptak ellenanyagot. Sok kérdés, amelyet jó lett volna egy kicsit jobban kifejteni bekezdésként.
A cselekmény egyedi, leleményes, tetszett a megvalósítás. Testbérléssel vagy valami ehhez hasonló dologgal még nem találkoztam az eddigi olvasmányaim során. Szóval az alapötlet igenis tetszett.
Igaz, amikor Callie rájön arra, hogy a bérlője tervez valamit és az ő testét használja arra, hogy tervét véghez vigye, hát egy kicsit elszomorodtam. Azt hittem innentől egy szokásos, átlátszó rejtélymegoldást kapok. És lám az írónő csavart egyet a történeten és kihozott valami teljesen meglepőt.
Callie egyébként szimpatikus főszereplő volt számomra. Szerencsére nem olyan hisztis, mint más könyvek tizenhat éves főszereplői közül jó néhány. Lehet, hogy ez azt akarja mutatni, hogy már fiatalon fel kellett nőnie a feladathoz, amely az öccse megmentése és az életben maradás. Lényeg az, hogy kellemes főszereplő, igazán lehet szeretni és átérezni a gondjait.
A könyv igazán leleményes, leköti a figyelmet, nehéz letenni olvasás közben. Tetszett a megteremtett világ, az az üresség, a nyomor, a kétségbeesés ami jellemzi. Ezzel szemben áll a gazdagok már-már pofátlan pénzköltése, amely még jobban kiemeli a szegény gyerekek és a gazdagok közötti ellentétet.
Biztos vagyok benne, hogy ha a valóságban is lehetőség nyílna a testbérlésre, pontosan ugyanígy kihasználná sok ember a másikat, mint ahogy itt a könyvben is kihasználják a szépkorúak ezeket a fiatalokat. 
A befejezés folytatásért kiált, bízom benne, hogy valóban lesz folytatás. Vannak elméleteim az Öreg személyével kapcsolatban, de ezeket nem szeretném elárulni. Ha lesz folytatás és beigazolódik a gyanúm (ha nem akkor is), elárulom, hogy mire gondoltam.
Jó könyv, jó történet, nekem hiányzik belőle valami plusz, amitől igazán kedvenc könyvemnek nevezhetném.
Emellett örülök, hogy olvashattam és biztos hogy a jövőben is még újra fogom olvasni.

Értékelés: 4/5


Oldalszám: 328
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: Callie és Helen beszélgetései
Kedvenc karakter: Callie, Helen, Lauren, Madison
Legrosszabb jelenet: 37-es intézetben történtek
Nem szimpatikus karakter: Elsőrendű Állomásnál mindenki

Jurányi Zsolt: Az alvilág zsoldjában


Nem biztos, hogy mindig jó tudni az igazságot. Hogy attól könnyebb lesz, vagy bármi egyszerűbb, tisztább, jobb. Persze mindenkiben ott lakozik a kíváncsiság, hogy megismerje az élet szép és kevésbé szép oldalát, de azt ki garantálja, hogy e megismerés után bármivel is jobb lesz?
Ilyen érzésekkel álltam neki ennek a könyvnek. Nem tudtam, hogy mit fogok utána érezni, gondolni, de hajtott a kíváncsiság. Néha szeretem sokkolni magam ilyen könyvekkel, hogy tudjam, hogy semmi se az, aminek látszik. Mert igen is, sokkolt és meglepett ez a könyv. Hogy ilyenek megtörténhetnek és megtörténnek ma Magyarországon vagy a világ bármely pontján? Ez azért nagyon durva. És ez még a mondjuk úgy publikus rész. Vajon mi mindenről nem tudunk? Ami soha nem kerül nyilvánosságra?

A történet:

"A volt boszniai zsoldos Kántor Alex '95 tavaszán hazaszökik, és a pesti alvilág zsoldjába áll. Az éles eszű fiatalember hamarosan megalakítja a saját bűnöző csapatát. Zsarolás, lehúzás, behajtás - pénzük van bőven. Alex egyre följebb jut a ranglétrán, egyre bonyolultabb, kockázatosabb ügyeket old meg a pesti maffia főnökeinek. '96 tavasza már az "Alex Empire" építésének jegyében telik. Három éttermet, két játéktermet véd, egyre nagyobb tiszteletet vív ki magának az éjszaka világában. Annak, aki korrekt vele, sokszorosan fizet a jóért. Ám később, amikor rászokik a drogra, az irodája falán már ez olvasható: "Mindenki aszerint nyeri el jutalmát, amit megérdemel. Ha te ellenem kihúzod a kardod, én az enyémmel feleséged, lányod és bölcsőben fekvő gyermeked szívét szúrom keresztül."

Véleményem:

Időnként olyan volt, mintha egy regényt vagy egy film forgatókönyvét olvasnám. Pörgős és magával ragadó. Tudatosítanom kellett magamban, hogy ez az igazság nem csak egy kitalált fogatókönyv.
Gyorsan történik minden, nevek sokasága, sokszor már azt se tudtam, hogy ki kicsoda. Események, időpontok, "üzleti" tárgyalások, lerohanás, minden és mindenki szétverése, fenyegetés, zsarolás, sírás és fájdalom. Hatalmas kuszaság és mégis van benne rendszer.
Ha ennek a könyvnek csak a fele is igaz, hát már az nagyon durva. Ámulok és bámulok, mintha nem egy országban élnénk, mintha egy teljesen másik világot írna le. Most én vagyok ilyen naiv és tudatlan vagy más se tudja/meri elképzelni, hogy ilyenek megtörténhetnek, sőt megtörténnek?
Mindezek ellenére Alex nekem szimpatikus volt. Magam sem tudnám megmondani, hogy miért. Először is hihetetlenül okos és leleményes. Ahogy némely ügyet megoldott azt komolyan egy forgatókönyvíró is megirigyelné.
Egyrészt tiszteletet érdemel, ahogy az utolsókig védi azt, aki vele jót tett, akit a barátjának mond. Másrészt más emberi életet annyira semmibe vesz (és vesznek a többiek is).
A végén pedig sajnáltam Alexet. Akárhogy is ennek kellett történnie, mégis sajnálom. Kellett volna valaminek történnie, amolyan Alexos megoldásnak. Ő aki mindent elrendezett, mindent megoldott, mindenkit megmentett saját magát nem tudta.
A rendőrök és minden más hivatalos szerv kijátszása és "hülyének nézése" hihetetlen és felháborító, de egyben annyira leleményes ... a szavam eláll.
Talán a legérdekesebb és legmegdöbbentőbb, ez a szervezett rendszer. Minden kerület tartozik valaki alá, mindenki mögött áll egy hatalmasabb szervezet. Ahogy egymással harcolnak és védik egymást. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történik az emberek, a világ háta mögött, az utcánkban, a városunkban.
Az biztos, hogy ez a könyv egy igazán megosztó könyv. Engem elvarázsolt, sokkolt, ledöbbentett, de magával ragadott. Úgy vagyok vele, hogy hiszem is meg nem is. Inkább csak szeretném azt hinni, hogy mindez kitaláció.
A borítóban semmi bizalomgerjesztő nincs:) Bár kétségkívül illik a könyvhöz.
Annyira szeretnék egyszer az íróval találkozni és beszélgetni. Tudni, hogy ő ezen előzmények után miért írta meg a könyvet és mit gondol most, hogy mindezt megosztotta azokkal, akik sosem tudták volna meg ezeket a dolgokat nélküle?

Értékelés: 5/5

Oldalszám: 501
Kiadó: Ulpiusház Kiadó
Kedvenc jelenet: Alex extrém ötleteinek a megvalósítása
Kedvenc karakter: Alex, Tündi
Legrosszabb jelenet: a befejezés
Nem szimpatikus karakter: Tatár Zoli, de még akadtak páran

Laurell K. Hamilton: Végzetes flört


Hamilton könyvei számomra olyanok, hogy akármi is történjék bennük, akárhogy is alakuljon a történet a sorozatban mindenképp a polcomon kell lenniük. Bevallom elég sok hiányosságom van a sorozat korábbi kötetei tekintetében (bár szinte az összes a polcomon áll), mégis nem tudom megállni, hogy behozzam magam az olvasással, mindig az újabb kötetek felé kacsintgatok. Ahogy tudom pótolom a hiányzó darabokat, hogy aztán majd egyszer hosszú-hosszú hónapokra csak Anita Blake világában merülhessek el.
A Végzetes flörttel hozott össze legutóbb a sors, majd kellemes délutáni kikapcsolódást nyújtott a könyv.

A történet:

"Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.


Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól."

Véleményem:

Legelső pillantáskor meglepődtem, hisz igen kis vékonykára sikeredett a könyv - az előzményekhez hasonlítva mindenképp. A borító viszont annyira gyönyörű, hjaj de mennyire imádom én az Agave borítóit. Akárki is találja ki őket, le a kalappal előtte.
A könyvet egy délután alatt kiolvastam, ezt pedig a rövidség ill. az izgalmas, letehetetlen történet számlájára írnám.
Az eleje lassan indul, az első 40 oldal vánszorog, az éttermes jeleneten szinte szenvedtem olvasás közben. Persze így utólag a történet szempontjából van jelentősége annak a jelenetnek, de akkor olvasni elég nehéz volt.
Onnantól aztán felpörgött és meg se lehetett állni a végéig. Ismét egy jól felépített, logikus, izgalmas, néhol félelmetes sztorit sikerült összehoznia Hamiltonnak.
Annak külön örültem, hogy végre nem csak szexből állt a könyv, bizony igen az agyára tud menni az embernek amikor minden második fejezet csak erről szól. (Bár azt hozzátenném, hogy én ennek ellenére se tudom - és nem is akarom - nem szeretni Anita történeteit).
A különböző vérállatokkal kezdek megbarátkozni, nem kimondottan szeretem amikor már ennyire túlzásba viszik a természetfeletti lények különböző változatait, de itt valahogy ez is természetesnek hatott.
Anitában létező ardeur és a vele kapcsolatos minden jelenet, információ, érzés a kedvencem volt. Talán ezek voltak a legjobb részek a könyvben. Nagyon kreatívan és összeszedetten került leírásra minden vele, és úgy általában Anita világával kapcsolatos dolog.
Másik kedvencem az Anitát halottkeltésre felkérő két delikvens volt, haláli milyen szituációt sikerült a személyükhöz kapcsolódóan teremteni:)
Meglepően furcsa volt az a jelenet, amikor a véroroszlán bérgyilkos felismerte a Büszkeség és balítéletből idézett szöveget, valamint elismerte, hogy ő ilyeneket olvas.
A két bérgyilkos egyébként kevésbé viselkedett igazi bérgyilkosként, sokszor férfihoz nem méltó módon, hisztisen viselkedtek, de ettől most eltekintenék.
A cselekmény annyira ötletes és kellően abszurd, hogy nem lehet nem szeretni.
Talán a legnagyobb kedvencem mégis egy szó volt, amit Nathaniel és Jason használt, ami nem más mint a "bundabaszó". Ezen nagyot szakadtam, ha rágondolok most is elkap a nevetés.:))
Tipikus Anita Blake-es történet, nem hazudtolja meg önmagát.


Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 162
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: temetős jelenet
Kedvenc karakter: Anita
Legrosszabb jelenet: első éttermes jelenet
Nem szimpatikus karakter: Jacob


Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel


Velem együtt sok olvasót és rajongót meglepett a hír, hogy a Kelly Kiadó nem folytatja tovább több sorozatát, köztük a Tündérkrónikákat sem. Ment a találgatás, hogy most akkor mi lesz, hiszen ezen sorozatok folytatását rajongók százai, ezrei várták.
Szerencsére hamar érkezett a megoldás a Cor Leonis Kiadó személyében, aki megvásárolta a Tündérkrónikák kiadásának jogát, ezzel örömet okozva sok-sok türelmetlen rajongónak.
A 3. kötet függő vége után, epekedve vártam már a folytatást. Bíztam benne, hogy sok titokra fény derül. Ehelyett azonban még több titokkal és még sokkal durvább függő véggel találtam szemben magam. Na de kérem, hogy lehet így kibírni a folytatásig? Moning nagyon érti a dolgát ha az olvasó felcsigázásáról van szó.
Van egy aranyos sztorim is: Strandoltunk a Kedvesemmel és épp napoztunk. Gondoltam előveszem a könyvet és olvasok egy kicsit belőle. Mikor meglátta a könyvet, megkérdezte hogy miről szól. Nagy vonalakban elmeséltem neki, és erre azt kérte, hogy olvassak neki hangosan a könyvből. Mindez azért volt igazán meglepő számomra, mert ő nem szeret olvasni, nem hogy könyvet, de még igazán újságot se vesz a kezébe. Még sosem kérte, hogy bármiből is olvassak neki:)

A történet:

"Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.
Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte? 
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat? 
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal? 

Mindig maradj a fényben!"

Véleményem:

Mac Pri-ya létével kapcsolatban sok megoldás eszembe jutott, de arra egyáltalán nem gondoltam, ami aztán végül bekövetkezett:) Már az első könyvtől kezdve ez volt az egyik titkos vágyam a történettel kapcsolatban, de nem számítottam rá, hogy így és ilyen formában fog bekövetkezni.
Amúgy ez az új "fekete" Mac nem nagyon tetszik. Eléggé el van telve magától (na mondjuk erre az is közrejátszik, hogy mindenhol és mindenkitől azt hallja, hogy ő a kulcsszereplő a csatában), de ettől még nem lesz szimpatikusabb ez a vonása. Teljesen biztos magában és abba, hogy amit ő csinál az a jó.
Barrons pedig szerencsére újra a jobbik felét mutatja. A 3. részben kissé kiábrándultam belőle, de szerencsére az az állapota nem volt tartós. Ok, továbbra is beszólogatós és sokszor durva, de most legalább egy kellően egészséges mértékben teszi ezt. (Ez mondjuk Mac-re mostanság igencsak ráfér.)
Dani továbbra se lett kedvenc, bár most már egy kicsit közelebb került hozzám. Még mindig hisztis és ő is elég beképzelt, de Mac-kel együtt igazán jó párost alkotnak:)
A könyv egyébként hozza a sorozat színvonalát, izgalmas, érdekes, van egy csak a Tündérkrónikákra jellemző hangulata. 
A szereplők fejlődése egyébként úgy általánosságban is megfigyelhető, aminek én most igazából örülök. (Mondom úgy, hogy nem vagyok a jellemváltozásért oda)
A cselekmény ütősre sikeredett. A legeslegjobb részek a Minden Napok Terméhez kötődnek. Ami azután történt....imádom a világok közti utazgatást. Hihetetlen, hogy ebben a kedvenc sorozatomban nem csak a kedvenc jellemeim sorakoznak fel, de még ezt is kitalálta az írónő? (Nem jellemzőek a világok közötti utazásos könyvek - vagy csak én nem futok beléjük - és ezt most igen eltalálta Moning:))
Fény derült bármely kérdésre is, amely az előző 3 könyv elolvasása során keletkezett? Hát nem, de még mennyire nem. Nem hogy fény derült volna bármelyikre is, még inkább fokozódtak a kedélyek, még több kérdés, amelyre nincs válasz. Ámulok és bámulok, nem hittem volna, hogy tovább is lehet fokozni az izgalmakat.
Hogy ezek után várom-e a folytatást? Az nem kifejezés!! Epekedve várom, főleg ilyen függő vég után... Emberkínzás ilyen zárómondat után befejezni egy könyvet!!
A borító gyönyörű, a cím viszont nem tetszik. A sorozat előző kötetcímei persze megmagyarázzák ezt, ha úgy vesszük illik is azokhoz, de én jobban örültem volna, ha marad az eredeti cím lefordítva. (Persze akkor már az első kötettől kezdve így kellett volna)
Nem tudok mást mondani róla csak azt, amit eddig is oly sokszor oly sok helyen ismételgettem: IMÁDOM, tökéletes! 

Értékelésem: 5/5


Oldalszám: 371
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kedvenc jelenet: Mac és Barrons közös jelenetei
Kedvenc karakter: Mac
Legrosszabb jelenet: nincs
Nem szimpatikus karakter: Rowena


Karen Marie Moning: A hajnalra várva

A Tündérkrónikák sorozat az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, visszavonhatatlanul rajongó lettem. Hihetetlenül jó a történet, imádom a sötét, baljós hangulatát, és persze a szereplők sem tucatszereplők, mindegyikük egyéniség. Egyébként is sok jót hallottam felőle, így egy Kelly 2+2-es sorozatban gyorsan be is szereztem mindhárom részt. Egybe "ledaráltam" mind a három könyvet, sőt utána még napokig Mac kalandjaival és Dublinnal álmodtam. Ezek után gondolom senkinek se lesz meglepetés, ha erről a könyvről is csak csupa jókat tudok írni.

A történet:

"MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.


Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.
Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben..."


Véleményem:

Mac tényleg megváltozott. Nekem személy szerint nem volt gondom a kissé bohókás, rózsaszín, szivárványlánnyal, de kétségkívül most jóval tökösebb és belevalóbb a csaj.
Barrons ellenben kezd idegesíteni. Túl sok titkolózás, túl nagyképű, Mac-kel nagyon kemény és sokszor durva. Remélem ez csak ideiglenes állapot, nem szeretem megutálni az amúgy kedvenc szereplőimet.
V'lane lett az új kedvencem. Eddig is bírtam, de most sokkal jobban. Talán szándékos az a fordulat, hogy Barronst negatívabban, V'lane-t pedig pozitívabban láttatja az írónő. Így könnyebb megérteni Mac érzéseit is a két férfival szemben. Hiszen mindkettő segíti és épp annyira gátolja is őt. 
Igazából mindegy is, mert a két férfi közötti harc csak még izgalmasabbá teszi a történetet.
Daniről még nem beszéltem. Nekem mitugrásznak tűnik, kellően idegesítő. Azért örülök, hogy nem ő a főszereplő. Így mellékszereplőnek elmegy, ráadásul segíti Mac-ket, akkor is, amikor mások azt nem teszik, szóval végül is el lehet viselni, és talán a későbbiek során még komolyodik és változik.
Érezhetően sötétebb a hangulat. Dublin most tényleg veszélyben van. Sok új Unseelie-vel, vagyis sötét tündérrel ismerkedhetünk megy, ahogy Mac éjszakai túráit követjük nyomon. Igazán izgalmas és érdekes ez a világ. Külön tetszik, hogy mindent fokozatosan tudunk meg, szóval nem borul a nyakunkba hirtelen minden információ, hanem Mac-kel együtt jövünk rá mi is, hogy melyik tündér micsoda, hogy lehet velük elbánni, mi a gyengéjük, mi az erősségük.
Ezen folytonosság alól csak Barrons a kivétel, akiről idegesítően semmit se lehet tudni. Ez sokkal jobban zavar, mint amennyire felcsigáz. Persze kell valami, ami folyton izgalomban tartja az embert, várva a legújabb részeket, de ez már szinte kínzás.
A halloween-i éjszakán aztán felborul a világ, hirtelen Unseelie-k ezrei özönlik el a világot. Ebből aztán semmi jó sem származhat. A sötét hangulat tovább fokozódik, pánik és rettegés van a levegőben. Mac-nek szintén kijut a kalandokból és a rettegésből. Élethű és valóságos a pánik, nagyon ügyesen megírt jelenetekkel fűzve.
A borító gyönyörűen tükrözi a sötét, borongós hangulatot, azt viszont nem értem, hogy miért kellett az előző két kötettől ennyire eltérő borítót csinálni. A polcomon egymás mellett a 3 könyv nem mutat olyan szépen, mintha legalább a gerincét meghagyták volna. 

Értékelésem: 5/5

"Magical Template" designed by Blogger Buster