Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

Velem együtt sok olvasót és rajongót meglepett a hír, hogy a Kelly Kiadó nem folytatja tovább több sorozatát, köztük a Tündérkrónikákat sem. Ment a találgatás, hogy most akkor mi lesz, hiszen ezen sorozatok folytatását rajongók százai, ezrei várták.

Szerencsére hamar érkezett a megoldás a Cor Leonis Kiadó személyében, aki megvásárolta a Tündérkrónikák kiadásának jogát, ezzel örömet okozva sok-sok türelmetlen rajongónak.

A 3. kötet függő vége után, epekedve vártam már a folytatást. Bíztam benne, hogy sok titokra fény derül. Ehelyett azonban még több titokkal és még sokkal durvább függő véggel találtam szemben magam. Na de kérem, hogy lehet így kibírni a folytatásig? Moning nagyon érti a dolgát ha az olvasó felcsigázásáról van szó.

Van egy aranyos sztorim is: Strandoltunk a Kedvesemmel és épp napoztunk. Gondoltam előveszem a könyvet és olvasok egy kicsit belőle. Mikor meglátta a könyvet, megkérdezte hogy miről szól. Nagy vonalakban elmeséltem neki, és erre azt kérte, hogy olvassak neki hangosan a könyvből. Mindez azért volt igazán meglepő számomra, mert ő nem szeret olvasni, nem hogy könyvet, de még igazán újságot se vesz a kezébe. Még sosem kérte, hogy bármiből is olvassak neki:)

A történet:

"Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.

Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte? 

Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat? 

Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal? 

Mindig maradj a fényben!"

Véleményem:

Mac Pri-ya létével kapcsolatban sok megoldás eszembe jutott, de arra egyáltalán nem gondoltam, ami aztán végül bekövetkezett:) Már az első könyvtől kezdve ez volt az egyik titkos vágyam a történettel kapcsolatban, de nem számítottam rá, hogy így és ilyen formában fog bekövetkezni.

Amúgy ez az új "fekete" Mac nem nagyon tetszik. Eléggé el van telve magától (na mondjuk erre az is közrejátszik, hogy mindenhol és mindenkitől azt hallja, hogy ő a kulcsszereplő a csatában), de ettől még nem lesz szimpatikusabb ez a vonása. Teljesen biztos magában és abba, hogy amit ő csinál az a jó.

Barrons pedig szerencsére újra a jobbik felét mutatja. A 3. részben kissé kiábrándultam belőle, de szerencsére az az állapota nem volt tartós. Ok, továbbra is beszólogatós és sokszor durva, de most legalább egy kellően egészséges mértékben teszi ezt. (Ez mondjuk Mac-re mostanság igencsak ráfér.)

Dani továbbra se lett kedvenc, bár most már egy kicsit közelebb került hozzám. Még mindig hisztis és ő is elég beképzelt, de Mac-kel együtt igazán jó párost alkotnak:)

A könyv egyébként hozza a sorozat színvonalát, izgalmas, érdekes, van egy csak a Tündérkrónikákra jellemző hangulata. 

A szereplők fejlődése egyébként úgy általánosságban is megfigyelhető, aminek én most igazából örülök. (Mondom úgy, hogy nem vagyok a jellemváltozásért oda)

A cselekmény ütősre sikeredett. A legeslegjobb részek a Minden Napok Terméhez kötődnek. Ami azután történt....imádom a világok közti utazgatást. Hihetetlen, hogy ebben a kedvenc sorozatomban nem csak a kedvenc jellemeim sorakoznak fel, de még ezt is kitalálta az írónő? (Nem jellemzőek a világok közötti utazásos könyvek - vagy csak én nem futok beléjük - és ezt most igen eltalálta Moning:))

Fény derült bármely kérdésre is, amely az előző 3 könyv elolvasása során keletkezett? Hát nem, de még mennyire nem. Nem hogy fény derült volna bármelyikre is, még inkább fokozódtak a kedélyek, még több kérdés, amelyre nincs válasz. Ámulok és bámulok, nem hittem volna, hogy tovább is lehet fokozni az izgalmakat.

Hogy ezek után várom-e a folytatást? Az nem kifejezés!! Epekedve várom, főleg ilyen függő vég után... Emberkínzás ilyen zárómondat után befejezni egy könyvet!!

A borító gyönyörű, a cím viszont nem tetszik. A sorozat előző kötetcímei persze megmagyarázzák ezt, ha úgy vesszük illik is azokhoz, de én jobban örültem volna, ha marad az eredeti cím lefordítva. (Persze akkor már az első kötettől kezdve így kellett volna)

Nem tudok mást mondani róla csak azt, amit eddig is oly sokszor oly sok helyen ismételgettem: IMÁDOM, tökéletes! 

Értékelésem: 5/5


Oldalszám: 371
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kedvenc jelenet: Mac és Barrons közös jelenetei
Kedvenc karakter: Mac
Legrosszabb jelenet: nincs
Nem szimpatikus karakter: Rowena