Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés

Mindig izgalommal tölt el, ha Hamilton kötet kerül a kezembe. Bár a két sorozatom még mindig hiányos, de szép lassan azért gyűjtögetem a köteteket.
Amikor megláttam a borítót tudtam, hogy ez a könyv nekem kell. Annyira gyönyörűek a borítók, főleg a Merry Gentry sorozat esetében. A könyvben és Hamiltonban pedig ismét nem csalódtam.

A történet:

Merry-t közvetve éri támadás. Taranis, a Seelie királya megvádolja a testőreit egy nemi erőszakkal. A vád természetesen hamis, de a szándék nem világos. Mi haszna van abból Taranisnak, hogy egy esetleges háborút szítson ki a két udvar között? Vagy nem is a háború a célja?
Miközben Merry sodródik az eseményekkel, próbál hercegnőhöz és leendő királynőhöz méltóan viselkedni kalandos események közepében találja magát, ahol nem csak a testőrei, de a saját élete is veszélyben van. 

A szereplők:

Merry már nem csak az érzelmei irányítják. Egyre többször viselkedik királynőként. Tudja, hogy mikor mit vár el tőle a nép, az ellenfelek, mikor kell rangjához méltóan viselkednie. Tud uralkodni az érzelmein, pedig sokszor ezt nagyon nehéz megtenni. Ez azonban csak a látszat. Belülről ugyanolyan érzelmes és félti a testőreit, a szerelmeit, mint a korábbi kötetekben. De a fejlődése szembetűnő: csak akkor válik jó királynővé, ha az érzéseit el tudja rejteni mások elől.

A testőrök végre olyanok, mint amilyennek az első kötetben is elvártam volna. Nem az érzelmeik uralják őket, viszont azért van bennük egy kis vágy, szerelem, de csak az egészséges mértékben. Nagyon, nagyon tetszenek az ilyen karakterek. Erősek, megfelelő támaszt nyújtanak, de egy csepp kis romantika ott rejtőzik a szívük mélyén.

A vélemény:

Tipikus Hamilton kötet, letagadni se tudná:) Az elején csak sodródnak az események, olyan könnyed, persze vannak történések, de valahogy nem köt le annyira, csak olyan mintha egy mesét hallgatnék elalvás előtt. Aztán a közepétől beindul és megállíthatatlanul feltörnek az izgalmas részek. Ekkor mintha már egy filmet néznék. És lehet hogy az eleje néhol unalmas, de a vége mindig minden kötetben kárpótol. Nagyon szeretem ezt Hamilton köteteiben. 
Ez a könyv a kedvencem lett.Visszafogott szex jelenetek (pedig volt egy-két jelenet ahol féltem, hogy mi lesz a vége), váratlan fordulatok (nem számítottam arra, ami Taranis-sel történt) és Merry változékony karaktere.
Nincs elnyújtva a történet, és nem is befejezetlen. Pont jó minden szempontból. A szereplőket csak még jobban megszerettette velem. 
A végén történt események nagyon ledöbbentettek, vártam hogy "kijavítja" magát az írónő, de nem történt meg. De valahogy ezzel együtt egész a történet. Kapott Merry egy hatalmas "kincset", de ennek ára van. 
Ennek így kellett lennie.

Köszönöm az Agave Kiadónak, ezt a gyönyörű és izgalmas könyvet.

Értékelésem: 5/5

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Na ez a könyv határozottan pozitív csalódás volt számomra. Nem láttam a filmet, sőt igazából nem is tudtam, hogy miről szól ez a történet. Egy könyvcsere során jutottam hozzá, morocco által. Egyszerűen imádom!!!:) Azóta megnéztem a filmet is, de még csak a közelébe se ér a könyvnek. 

A történet: 

Adott Becky egy fiatal nő, aki egy barátnőjével él együtt. Állandó pénzügyi zavarai vannak, ami mögött egy egyszerű ok áll: Becky vásárlásmániás. Nem számít hogy cipő, táska, vagy akár csak egy képeslap, Becky amint meglátja a bolt kirakatában ellenállhatatlan vágyat érez az iránt, hogy megkaparintsa. Természetesen emiatt rengetek bonyodalomba keveredik a számlavezető bankjaival, a szobatársával, aki le akarja szoktatni ezen szenvedélyéről, na meg persze Luke-kal, aki álmai férfija. 

A szereplők: 

Imádom Becky-t. Azt egyik legjobb női főszereplő, akiről eddig olvastam. Folyton célokat tűz ki maga elé, amit viszont sosem visz véghez. Esküdözik, fogadkozik de teljesen feleslegesen, hiszen már a fogadalom megkötésekor tudja, hogy úgyse tudja teljesíteni a saját magával szemben felállított elvárásait. Nagyon sok humoros, esetlen helyzetbe kerül maga miatt, amiből letörten kullog haza. Annyira életszerű a jelleme: mindenkinek van valami szenvedélye, amin nem tud (vagy nem is akar) úrrá lenni, mindenki kerül ciki helyzetbe úgy, hogy bizony szégyenkezve kell otthagynia a helyszínt. 

Luke a türelmes, gazdag pasi, aki a munkájának él. Elnézi Becky szerencsétlenkedéseit, és a vásárlásmániáját, igaz hiába próbálja lebeszélni barátnőjét egy-egy "feltétlenül szükséges egy átlagos otthonban" áruról:) Boldogok együtt, és ő egy igazi "álompasi". 

Vélemény: 

Nagyon szeretem a könyvet, nagyon szórakoztató. A legeslegjobbak az üzleti levelek, meg Becky mentegetőzései. Én nagyon át tudom élni egy-egy pillanatát az életének, főleg a felesleges fogadkozásokat. A belőle készült filmnél jobb, de azért érdemes azt is megnézni.Mindenkinek ajánlom aki egy jót akar nevetni. Igazi bolondos könyv, sok-sok ciki sztorival:) 

Értékelés: nem is lehetne más, mint 5/5

Sophie Kinsella: Pánik a Plázában

A könyv szintén csere útján jutott el hozzám. Ez a könyv az Egy boltkóros naplója folytatása. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, már alig várom hogy a folytatásait is olvashassam. 

 A történet: 

Becky története folytatódik! A jóképű és gazdag Luke feleségeként boldogan éli a sikeres nők világát. Vásárlás, szervezkedés, egy kis pénzügyi tanácsadás az élete. A bonyodalom Alicia megjelenésével következik be. A Luke vállalatánál dolgozó nő rendesen megkavarja a dolgokat. Nagyon kínos helyzetbe hozza a párt, de természetesen Becky e torokszorító helyzetet is humorosan, leleményesen oldja meg. 

A szereplők: 

Becky és Luke hozzák a formájukat. Ők az állandó szereplők, különösebb változás nem történt a jellemükben az Egy boltkóros naplója óta. Itt is megmutatják, hogy semmi és senki nem állhat az utukba.Alicia a negatív szereplő. Beckyvel nagyon utálják egymást. Törtető, okoskodó, sunyi, mint minden gonosz főszereplő a könyvekben:) 

Vélemény: Továbbra is imádom a sorozatot. Alig várom a folytatásait. Jókat lehet rajta mosolyogni, és nincs túlbonyolítva a történet. Aki szerette az első részét, az mindenképp olvassa el. Remélem kedvet kaptatok rá:) 

 Értékelés: 5/5

Richelle Mead - A végső áldozat

Számomra nagyon különleges ez a sorozat. Az első kötettől kezdve szeretem, megfogott és azóta is magánál tart. Szeretem Mead világát, szép kerek, egész, jól ki van dolgozva, jó szereplőkkel, érdekes helyszínekkel. Ezen kötet pedig méltó befejezése a sorozatnak. 
   
 A történet: 

Rose-t Tatjana meggyilkolásáért börtönbe zárják. Ám a lány cseles barátai egy leleményes kiszabadítási kísérlettel megszabadítják a lányt a fogságból. Rose-nak, Dmitrijnek ezek után menekülnie kell. Már nem csak elkapni akarják őket, immáron az életük a tét. Kalandjaik során Sydny a fiatal alkímista lány velük tart, osztozik a kalandjaikban és segítő társra találnak benne. Utuk egy furcsa csoporthoz vezet, akik magukat Őrzőknek nevezik. De sokáig itt sem maradhatnak, hiszen Rose előtt nagy feladat áll: meg kell fejtenie az elveszett Dragomir gyermek rejtélyét. Ahogy azt megszokhattuk, rengeteg harcot, necces helyzeteket, izgalmas jeleneteket egy csepnyi romantikával fűszerezve kapunk egy kerek, egész, izgalmas történetet. 

A szereplők: 

Rose nagyon sokat változott a könyvek, a sorozat során. Láthattuk, ahogy a naiv kislány felnő, és megtapasztalja, hogy még se úgy van minden, ahogy azt ő elképzelni. A kitartása, őrült ötletei, briliáns érvelése azonban mit sem változott. Ebben a kötetben is ugyanolyan kis szeleburdi tud lenni, ha Dmitrijről és az érzelmeiről van szó, azonban ha harcolni, vagy tervet kovácsolni kell, akkor odateszi magát és belead mindent. Rose végig kedvenc karakterem, boldoggá tesz, hogy ilyen jól kidolgozott, érdekes karaktert életének darabkáját követhettem végig. 

Dmitrij az "istenség", aki kezdi elveszíteni a "mindenki felett álló hatalmát". Már persze nem rossz értelemben. Most már nem olyan rideg és távolságtartó, mint a sorozat első köteteiben. Érdekes látni, ahogy egyre többször hibázik, kisebb-nagyobb dolgokban, harcban, de főleg az érzelmeivel kapcsolatban. Az ő karaktere változott a legtöbbet a cselekmény során, nem feltétlenül rossz irányba, egy kicsit ugyan furcsa, de nekem mindig is ő volt a kedvencem, és végig szurkoltam a kapcsolatuknak:) 

Lissa életét Rose-n keresztül láthattuk. Továbbra is bizonytalankodik, küzd a lélekkel, hiányolja és izgul a barátaiért, azonban egy fontos feladat előtt áll: jelölik a királynőválasztáson. Érdekes próbák, elgondolkoztató feladatok, jó volt egy kicsit "beugrani" Lissa életébe a Rose-kalandok mellett. Mint mindenki más Lissa is felnőtt, megérett a feladatokra, mind lelkileg, mint fizikailag. 

A vélemény: 

Nagyon jól kidolgozott cselekmény, izgalmas elemekkel. Az elejét egy picit untam, de amint belekezdtek a Dragomir-projektbe már mindent kárpótolt. Egy színvonalat felállítottam Mead könyveivel szemben, úgyhogy nem volt könnyű dolga, ha ismét meg akarta dönteni, de sikerült:) Semmiben sem csalódtam, minden tiszta, egyértelmű. A befejezés pedig kifejezetten tetszett, ahogy megjelent az udvarba és tisztázott mindent. A királynő gyilkos kilétére egy ponton már rájöttem, így nem volt meg az izgalom, viszont nagyon szépen félrevezeti az olvasót egész történet alatt. Örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek, amit Mead könyvei nyújtottak számomra. Egy kicsit mindenki tud azonosulni velük, lehet izgulni a kedvenc szereplőkért, drukkolni a jövőjüket illetően, átélni az izgalmas csatákat, vagy épp velük együtt örülni illetve sírni a jelenetekben. 

Az értékelés: 5/5 ez nem is kérdés

K. B. Rottring: Heri Kókler és a mormon kannája

Általános iskolás koromban hallottam először a Heri Kóklerről. A legtöbb ember bugyutának tartja, de szerintem olyan kis aranyosak:) Nem kell komolyan venni belőle semmit, egyszerűen el kell olvasni, néha nevetgélni rajta és félretenni a polcra. Könnyű olvasmánynak pont jó, nem kell rajta gondolkozni, nem kell beleképzelni magunkat a szereplők helyére, még csak sodródni se lehet a történettel. Itt inkább a mondatok kifordításán van a hangsúly:) Vicces összehasonlítgatni az eredeti Harry Potter könyvekkel. 

A történet: 

A Harry Potter és a Titkok Kamrája c könyv parodizálása. Egyszóval a történet adott. 

 A szereplők: 

A szereplők szintén a fent említett könyvből vannak, csak néhol a nevük meg lett változtatva. Személyes kedvencem ebben a könyvben a Boááá:) 

Vélemény: 

Tetszik , nem tetszik én szeretem:) Tényleg nem kell komolyan venni. Nem is a történetre kell figyelni, hiszen a Harry Potter könyvek eléggé ismertek, szóval felteszem mindenki tudja, hogy miről van szó. Szerintem nagyon vicces ahogy kifordítják az egész sztorit. Az eredeti árát azért nem éri meg a könyv, de ha antikváriumba szembejönne velem mindenképpen megvenném. Emellett jól mutat a Harry Potter sorozat mellett a Heri Kókler sorozat. 

Értékelés: 4/5

Tonya Hurley: Szellemlány

Ezt a könyvet egy internetes játékon nyertem a Pongrác kiadótól. Ezúton szeretném immár sokadszorra megköszönni a nyereményeket (mert több is van:)) Meg kell, hogy mondjam, nagyon örültem, amikor megláttam hogy mit nyertem. Már előtte is szemezgettem ezzel a könyvvel, olyan szép volt a borítója . Aztán amikor sikerült megnyernem, örömmel vetettem bele magam az olvasásába. 

A történet: 

 A történet egy Charlotte Usher nevű lányról szól, aki megfullad egy gumimaciba ( ez számomra a könyv legviccesebb pontja). A szellemként továbbélő lány napjaiba kapunk ezután betekintést. Iskolába jár, szerelmes lesz, ellenségeket és barátokat szerez, szóval innentől tipikus tiniregény. 

 A szereplők: 

Charlotte számomra egy kissé butácska. Rettentő önfejű és senkire se hallgat. De azt szeretem a karakterébe, hogy pontosan kitűnik belőle egy kétségbeesett kislány harca. Harc az új helyzettel, harc a visszafordíthatatlan dolgok ellen, harc a szerelemért, az új barátokért. 

Scarlet lett a kedvenc karakterem. Lázad a világ ellen, a testvére ellen, a suli ellen, az egész világ ellen. De amikor Charlotte-nak segítségre van szüksége, akkor mindig ott van. 

Vélemény: 

Megmondom őszintén többet vártam a könyvtől. Nem volt rossz, egyáltalán nem, de többet vártam tőle. Charlotte túl kislányos a hisztijeivel meg a meggondolatlan cselekedeteivel. 13-14 éves koromban biztos oda lettem volna ettől a könyvtől, de így most valahogy nem. Hiányzik belőle valami. Aki bírja az egyszerű történetszálakat, meg a kissé morbid humort annak biztos hogy tetszeni fog. A könyv mellett szóljon a csodálatos borító:) A folytatásaira azért kíváncsi leszek, de megvenni lehet hogy nem fogom őket. Végül az én nyereménykönyvem egy kedves Barátnőm FFG szülinapi ajándékává vált, aki nagyon örült neki. 

Értékelés: 3/5

Jennie Kent – Maria Villegas: Pubersrác

Ezt a könyvet a Pongrác kiadótól nyertem. Köszönöm:) Nagyon meglepődtem, amikor megláttam ezt a könyvet. Egyáltalán nem erre számítottam. Az első meglepi az volt, hogy nem tudtam elolvasni a címét:)) A második pedig az, hogy olyan mint egy képregény. Nem szoktam képregényeket olvasni, de nagyon tetszik ez a megoldás. A rajzok nagyon jók, olyan jókat mosolyogtam rajtuk. Ugyan nem vagyok tizenéves fiú, de így is élvezettel lapozgattam a könyvet. 

A történet: 

Pubertás korban lévő fiúk kézikönyve. Választ ad olyan kérdésekre, mint: Milyen változások történnek a testükkel? Hogy változnak meg az emberi kapcsolataik? Hogyan kezeljék az erőszakosságot, a magány, a szerelmet, a szülőket? 

Vélemény: 

Lányként különös élményt nyújtott a könyv. Első utam az öcsémhez vezetett, a kezébe nyomtam "Tessék olvasd". Ő meg belevetette magát, majd egy 10 perc múlva kétségbeesetten jött hozzám, hogy mi mindenben kéne változtatnia, ha megfogadna mindent, amit a könyv ír:) A végén egy jót nevettünk a képeken, a helyzeteken, a tanácsokon. Számomra túl sok újat már nem tudott nyújtani, de 15 éves koromban megőrültem volna érte. Érdekes dolog a fiúk szemszögéből látni a világot. Mindenképpen hasznosnak tartom, hiszen nem biztos hogy minden fiú olyan könnyen meg tudja beszélni a gondjait a szüleivel. Ez a könyv pont jó felkészítésnek. Nem olyan mint egy biológiakönyv, nem olyan szoros, és lényegre törő. Vicces képekkel, képregényekkel vetíti elő a problémát és a megoldást. Szívesen elolvasnám a lányokról szóló verziót is (Lányokról lányoknak), biztos hogy lenne egy s más amit más szemmel látnék utána. 

Értékelés: hasznos, vicces, szórakoztató 5/5

Sophie Kinsella: A boltkóros férjhez megy

A könyvhöz egy csere útján jutottam hozzá, köszönöm Misty -nek. Nem kockáztattam túl sokat vele, hiszen az Egy boltkóros naplóját és a Pánik a plázábant már olvastam, szeretem. Annyira megszerettem ezt a sorozatot, hogy be is szereztem az összes részét. Vidáman belevetettem magam, és íme az eredmény: 

A történet: 

Becky és Luke az esküvőjükre készül. Mily meglepő, hogy semmi se megy úgy, mint a karikacsapás. Becky anyja lázasan szervezi az esküvőt Oxshott-ba, míg Luke anyja ugyanolyan lendülettel felkéri New York legjobb esküvőszervezőjét a nagy munkára. Becky nem tud választani a két helyszín közül. Nem akarja megbántani az édesanyját, de a luxusesküvőről se akar lemondani. Egyre sűrűsödnek a felhők a feje körül. Muszáj választania, mert két esküvője azért még se lehet. De vajon hogy vágódik ki a megoldhatatlannak tűnő helyzetből? 

A szereplők: 

Becky semmit se változott. Pont ugyanolyan, mint az előző két kötetben. De én pont ezt szeretem benne. Nagyon tetszik, hogy tologatja maga előtt a problémát, ezzel még nagyobb zűrt okozva maga körül:) Számára a legjobb probléma megoldás az, ha nem vesz tudomást róla. Leírhatatlanul imádom ezt a karaktert. Imádom a boltkórosságát, a hihetetlen optimizmusát, a leleményességét. 

Luke a mindig hidegvérű, nyugodt ember most komoly bajba kerül. Összeomlik az élete és csak Becky-re számíthat. Itt látjuk Luke sebezhető énjét is. Én örülök is egy kicsit ennek. Eddig túl tökéletes volt. Elnézte Becky esetlenségét, a vásárlásmániáját. 

Suze továbbra is a legjobb barátnő. Mindig számíthat a segítségére. Amikor elharapódzik a baj, akkor is mindig ott van. Tetszik, hogy most a sarkára áll, és nem hagy mindent Becky-re. 

Vélemény: 

Pont azt kaptam amit vártam. Szórakoztató, felüdítő, humoros, romantikus. Nagyon örülök, hogy ilyen jó sorozatra bukkantam. Talán csak azt tudnám negatívumként felhozni, hogy egy kissé hosszú lére lett eresztve a két esküvő közötti huzavona. Ez uralta a történetet és nem tudtak emellett kibontakozni a történetszálak. Nagyon tetszik a borító is, a papírnak még az illata is olyan finom:) Az biztos, hogy nagyon várom már a folytatásokat! 

Értékelés: nem is lehet más mint, 5/5

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja

A könyv Heleny_Crow által került hozzám. Utólag is köszönöm neki, természetesen a többi Hamilton kötettel együtt, amit sikerült elcserélnünk:) Nagyon boldog voltam, amikor sikerült megszereznem. Anita Blake-et nagyon szeretem, mindig szívesen olvasgatok a történeteiből, ideje volt, hogy Merry Gentry-t is megismerjem. 

A történet: 

" Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnő. Jelenleg azonban Los Angelesben dolgozik természetfeletti ügyekre specializálódott magándetektívként. Nagynénje, a Levegő és Sötétség Királynője egy napon érte küldet, és Merry akarata ellenére hirtelen ismét az események sűrűjében találja magát. A feladat egyszerű: élveznie kell a leggyönyörűbb, halhatatlan férfiak társaságát. Siker esetén jutalma a korona és az élete. Kudarc esetén a halál...

A szereplők: 

Merry től valami hasonlót vártam és kaptam, mint Anita. Nem tudom a két karaktert egymástól függetleníteni, bár ez nem biztos hogy jó. Érzelgős és kemény csaj is egyben. A hercegnői rangját jól viseli, valahogy én is így tudnék elképzelni hasonló esetet - média elől menekülés, valóság elrejtése, intrikák a család és a trón miatt. 

A Testőrök jelleme viszont érdekes kérdés. Nagyon nem szeretem amikor egy 1000+ éves "félisten"-ként jelenítenek meg karaktereket akik aztán egy halandó lány miatt érzelgős kisfiúvá válnak. Hát itt is ez történt. Annak viszont kimondottam örültem, hogy ez az átalakulás azért nem ennyire hirtelen történt. Szépen, folyamatosan, a történet sodrásával alakítja Merry a férfikaraktereket önmagáévá, ezzel pont az imént leírt hatást keltve. De miért kell egy karaktert ennyire megváltoztatni? (Pláne érzelgőssé tenni?) Ezt valahogy egyik könyv esetében sem tudom megérteni. 

A véleményem: 

Kezdjük az elejétől. Hát pont úgy indult, mint egy nyugdíjas menet. A könyv felét elolvastam és úgy éreztem hogy semmi nem történt. Jó persze azért kisebb harcok és hancúrok itt-ott megjelentek, de összességében olyan vontatott, erőltetett volt. Aztán miután Merry megérkezett az udvarba pillanatok alatt megváltozott minden. Hirtelen belecsöppentem a történet sűrűjébe. (Aminek mellesleg már ideje is volt). Itt aztán van minden és már-már fájt letenni a könyvet. Nem is értem, ha ilyen jóra sikeredett ez a rész, miért volt olyan unalmas az eleje. 

Hiányoltam még a világ bemutatását. Rögtön belevágva a közepébe már is feyek-ről , faeriek-ről és shidhe-kről meg isten tudja mikről olvastam, aztán azt se tudtam hogy mi van. Hiányzik az elejéről ezen dolgok részletes leírása. Sajnos a könyv végéig se tisztult ki minden ezekről a "lényekről" és a világukról. Olyan, mintha nem is a kezdőkötetet olvasnám, hanem már a 2. vagy 3. kötetet. Nem tudom hogy más is így volt-e vele, de én igen és nagyon zavart. 

A szexjelenetek enyhén szólva is érdekesek voltak. Néha már annyira brutálisra sikeredett a leírás, hogy az már-már gusztustalan. (pl Merry és Sholto afférja). Ezeket leszámítva semmi extra, csak a lassan már megszokott dolog, ami milyen hasonló könyvben is szerepel. 

Bár az eleje nehézkesen indult azért a vége kárpótolt. Kimondottan tetszettek az Andais Királynő-s jelenetek. Nem lehet egyszerűen eldönteni hogy ő most pozitív vagy negatív szereplő-e. Egyszer segít Merry-nek aztán pedig ellene dolgozik. Nagyon jók lettek ezek a jelenetek. Várom ezen szál további folytatását, biztos vagyok benne, hogy sok izgalmat ígér. 

Az értékelés: 4/5

Kim McCosker - Rachel Bermingham: 4 Hozzávaló

Mostanában szívesen gyűjtöm a szakácskönyveket. Lehet, hogy így jön ki belőlem, hogy önállósodni akarok, vagy egyszerűen csak szeretnék már végre megtanulni főzni. Mindenesetre nagy örömömet lelem abban, ha szakácskönyveket lapozgatok - sokkal inkább híve vagyok annak, hogy átnyálazzak 2-3 könyvet, minthogy interneten beírjam a keresőbe és már ott is a recept. Van abban valami titokzatos, amikor lapozgatom, nézegetem a képeket és tervezgetem, hogy ezt vagy ezt, vagy ááá nem inkább ezt főzzem/süssem meg. 

Abszolút kezdő kis szakácspalánta vagyok, ugyan sütöttem-főztem már többször is, de mindig csak úgy megy, ha anyu ott áll mellettem és lesi, hogy mit csinálok. Mert bizony nélküle tudok ám nagy káoszt csinálni. Életem első, anyu segítsége nélkül sütött tükörtojásomra a mai napig nagyon büszke vagyok:) Megbirkózom ugyan mindennel, de nekem nem elég ha az van odaírva, hogy pl süssünk piskótát. Jönnek a kérdések: miből? hogyan? meddig? és úgy egyáltalán hogy képzelik hogy ééén? Aztán persze csak kiszenvedem (vagy segítségül hívom az internetet, anyut, mamát, szomszédot), hogy akkor mit is kéne csinálni.  Aztán persze ne is beszéljünk a hozzávalók kiméréséről, amikor persze át kell váltogatni a mértékegységeket, mert az tuti, hogy nem úgy van a receptbe írva, mint ahogy a konyhai mérlegen szerepel. Persze, persze egyszerű matematika, de amikor az ember lánya fel-alá fut a konyhában, leborítva a fűszeres polcot egy kis fajéhért, közben fél szeme a tűzhelyen forró tejen van, hogy nehogy kifusson, akkor bizony nem is olyan könnyű átgondolni, hogy 15 dkg cukor az akkor mennyi is az otthoni mérleg szerint. De ez még mind hagyján: a végén a mosogatás, az már valami. Bevallom őszintén én úgy szoktam csinálni, hogy addig púpozom a mosogatóba az edényeket, amíg már egy csészét se tudok a csap alá tenni, mert nem fér oda. Aztán ha már nem tudok hova pakolni, akkor "kidíszítem" a többi koszos edénnyel a konyhát. Majd sütés/főzés után a rohangálástól fáradtan ránézek a kis "művemre"... és elmegy az élettől is a kedvem. Egy másfél órás mosogatás garantált:) Ennek egy előnye van: Nem kell főzés közben még a mosogatással is foglalkozni, hanem a végén, amikor minden kész neki lehet esni. 

Aki ezen soraim közben elgondolkozott azon, hogy bizony egy-két ponttal egyetért, esetleg még meg is mosolyogta az ötletet és eszébe jutott, hogy "Lám nem vagyok egyedül" annak melegen ajánlom Kim és Rachel könyvét. De ajánlom a már rutinos konyhatündéreknek is, akik a család és munka mellett sokszor azt sem tudják, hogy miből és mit főzzenek vacsorára. Egyszerű, gyors, érdekes ételeket talál minden érdeklődő ebben a szakácskönyvben. 

Az ételek: 

Ugyan még nem próbáltam ki egyiket sem, de tervezem a közeljövőben, hogy megsütöm-főzöm azokat, amik elsőre szimpatikusak. Aztán persze majd jön a többi nem elvetemült recept is. Elvetemült receptötlet: hát van ilyen is benne. 

Az hagyján, hogy egy-két receptnek már a nevétől borsózik a hátam (tipikusan ilyen amikor az édes ételt keverik a sóssal: pl Sárgabarackos csirke, Édes burgonyachips, Mézes-narancsos garnélarák, Spenótos-epres saláta), egykét hozzávalót akkor se biztos, hogy megkóstolnám, ha muszáj lenne: a fenyőmag pont ilyen. Persze ízlések és pofonok: Apu pl nagyon szereti az édes és sós ízt keverni, különlegességeket kipróbálni. 

A másik amit észrevettem, hogy ez egy tipikus angol szakácskönyv, ez tagadhatatlan. Olyan hozzávalók vannak egy-két receptnél, hogy még kimondani se tudom, nem még kitalálni, hogy hogy néz ki és hol lehet venni. Talán nem is lehet mindet beszerezni itthon - vagy lehet, hogy be lehet, de biztos az biztos, hogy a sarki kisboltban ilyeneket nem árulnak. 

Mindezeken túl ez egy remek szakácskönyv. Nem baj az, ha különböző, akár különleges ételeket tartalmaz, egyrészt minden szakácskönyvben van olyan amit vallja be mindenki, ha az életén múlna se kóstolna meg, viszont a kísérletező kedvűek ki tudják élni az ilyen recepteken magukat:) 

Nagyon sok receptnek már a címe is felkeltette az érdeklődésem. Valóban egyszerűek, gyorsak, és változatosak 4 vagy kevesebb hozzávalóból. Pár perc alatt összedobni a vacsorát, vagy az ebédet, ez minden háziasszony álma. 

Kiegészítő oldalak: 

 A recepteken kívül egyéb hasznos tanácsokat is tartalmaz a könyv. Ezt nagyon jó gondolatnak tartom, hiszen egy-egy tipp sokat segíthet a háztartásban. 

Ilyen pl A kamrában c. oldal, ahol ahhoz kapunk tanácsokat, hogy mit érdemes otthon tartani napi szinten ahhoz, hogy ezen szakácskönyvből bármit meg tudjunk csinálni anélkül, hogy ehhez a boltba kelljen futkozni.  Szintén érdekes az Egészséges alternatívák amely oldal a legtöbbet használt hozzávalók egészséges párját írja le. Nagyon hasznos annak, aki nem csak finomat akar enni, hanem az alakjára, egészségére is oda szeretne figyelni. De talán ami a legjobban tetszett az egész könyvben, az a Hasznos tippek otthonra. Hogyan szedjük ki egyszerűen a foltot a kanapéból? Hogyan illatosítsuk az autót? Milyen praktikák vannak a kéz, láb, köröm, arc fitten tartására? Ezek amellett, hogy tényleg hasznosak még roppant szórakoztatóak is. Eszembe nem jutott volna szemöldökszedés előtt kisbabák fogzási fájdalmára használt gélt kenni a felületre, hogy elzsibbadjon és ne fájjon annyira:)Másik nagy kedvenc tippem az, hogy törött üvegszilánkokat kenyérdarabokkal a legkönnyebb összeszedni. Roppant ötletes és hétköznapi, otthon tartott eszközökkel, adott esetben ételekkel, hozzávalóval könnyen és egyszerűen megvalósítható tippeket tartalmaz ez a rész. 

Összességében: 

Egy biztos, akár kezdőről, akár profi háziasszonyról van szó mindenki megtalálja a neki megfelelő receptet, ötletet ebben a könyvben. Annak is megfelelő, aki kísérletezni akar az ízekkel, és természetesen annak is, aki egyszerűen csak össze akar dobni valami megszokott ételt könnyen és gyorsan. 

Sajnos Kim és Rachel műsorára vonatkozóan nem találtam meg, hogy adják-e valamelyik adón. A PaprikaTV műsorai között láttam Csak négy hozzávaló címmel, viszont időpontot nem találtam hozzá. Mindenesetre ha egyszer ráakadok miközben a TV-t kapcsolgatom, biztos hogy belenézek. 

A könyvet köszönöm a Jaffa Kiadónak. 

Értékelés: 5/5 
  

Völgyessy Véda: Szex és női lélek

Ez a könyv abban a pillanatban felkeltette az érdeklődésem, amint először megláttam. Akkor eldöntöttem, hogy ezt nekem minél hamarabb el kell olvasnom. Amint lehetőségem adódott az elolvasására, azonnal bele is vetettem magam. Ez egy annyira energikus, élettel teli könyv, egyszerűen magával ragadja az embert, és ha valaki elkezdi, nem tud kiszakadni belőle. Véda annyira zseniálisan és érdekfeszítően írja le az élményeit, hogy nem lehet letenni a könyvet. Amint elkezdi valaki olvasni, nincs menekvés. 

A történet: 

Véda saját és egyetemi barátnői a Csajok életében megtörtént eseményeket meséli el. Barátságokat, pasizásokat, bulikat olykor persze a tanulásokat, mindezeket egybefűzve az érzelmekkel. A megélt csalódásokkal, apró és nagy boldogságokkal, magánnyal és társas kapcsolatokkal együtt. Egyszer fent, máskor lent: épp ahogy minden ember, a jó napokat beárnyékolják a problémák, amik megoldása nem is mindig olyan egyszerű. Emellett egy igazi csajos, pasizós, izgalmas történetet kapunk Véda tollából. 

Vélemény: 

Első pillanattól kezdve imádom ezt a könyvet. Könnyű stílus, mégis a szavainak van ereje. Ahogy a címből látszik, nem csak a testiségről szól, hanem a női lélekről is. Arról, hogy adott pillanatban mit éreznek, mit élnek át a nők. És ezt ki mástól is hallhatnánk hitelesebben, mint egy igazi vérbeli nőtől, aki igenis tudja, hogy mi kell egy nőnek. 

Ugyan nagyrészt a férfiakról, és a velük való kapcsolatról szól a könyv, de azért előfordulnak kisebb érzelmi kitérők is, amelyben egy-egy helyzetet elemez Véda. 

Hihetetlen izgalmas és megunhatatlan történet. Minden nő szeretne egy kicsit vadmacska lenni, és adott esetben játszani a férfiakkal. Ez a könyv pedig ehhez minden eszközt megad. Jó egy kicsit más életét élni a könyvön keresztül, és gondolatban eljátszadozni olyan dolgokkal, amit talán a való életben többségünk nem merne megcsinálni. 

A könyvet tudnám hasonlítani a Szex és New York-hoz, aki szereti Carry-ék történetét, annak kötelező Véda könyve. 

Köszönöm a K.U.K Kiadónak és Védának a lehetőséget, hogy ennyire érzelmekkel teli, olykor pikáns történetet olvashattam. 

Értékelés: 5/5

Sophie Kinsella: A pöttöm boltkóros

A boltkóros sorozat legújabb része. Kíváncsian vettem a kezembe, hiszen az eddigi kötetek alapján nagyon vártam már a folytatást. 

A történet: 

 Minnie születése után ha lehet még jobban feje tetejére állt Beckyék körül minden. Az hagyján, hogy kísértetiesen hasonlít édesanyjára, a vásárlásmánia "tünetei" a kislánynál is tapasztalhatók, mindamellett hisztijei, ordítozásai miatt több boltból és játszóházból is kitiltották. Úgy tűnik, hogy rendesen el lett kényeztetve. Ám Becky ezt hallani se akarja, az ő gyönyörű kislánya aztán nincs elkényeztetve. Luke unszolására azonban nevelési tanácsadót hívnak, aki csak még jobban összekuszálja a család amúgy sem hétköznapi életét. Ám ha ez nem lenne elég Becky-nek, még a nyakába vesz egy szülinapi party szervezést, ami sehogy se akar az elképzelések szerint haladni. De Becky-t ismerve ezen még csodálkozik valaki?:) 

A szereplők: 

Minnie-t nagyon bírom. Bár még csak 3 éves, de már megmutatkozik, hogy mennyire hasonlít Becky-re. Egy kicsit azonban túlzásnak tartom a körülötte lévő zűrzavart. Egy kicsit túlzásba vitte az írónő a Minnie és az elkényeztetettség körüli eseményeket. 

Elinorról, Luke édesanyjáról is érdemes pár szót említeni. Eddig hidegnek és távolságtartónak tűnt, de most mintha feloldódott volna. Minnie határozottan jó hatással van rá, ami persze fordítva is igaz, Minnie mindig tudja, hogy nagyanyjánál viselkedni kell. Mondjuk a nagy titkolózás egy picit zavart. 

A vélemény: 

Hát nem kifejezetten tartozik ezen kötet a kedvenc Becky-s könyveim közé. Valahogy úgy vagyok vele, mint A boltkóros férjhez megy c könyvvel: sokszor túlzásba vitt események idegesítettek. Nem kell egy problémát felgörgetve még tízszer nagyobbat csinálni. Már-már súrolja a fejetlenség határát. A party szervezős részek viszont nagyon jók voltak, ismét betekinthetünk a Becky-féle probléma megoldásba.:) Garantáltan senki nem fog unatkozni, ha elolvassa ezt a kötetet is. 
 Értékelés: 4/5

Sophie Kinsella: A boltkóros babát vár

Kinsella sorozata nagy kedvencem, úgyhogy nem volt kétségem afelől, hogy ezt a könyvet is be kell szereznem sürgősen. Nem is csalódtam benne. 

A történet: 

Most, hogy Becky babát vár minden a feje tetejére állt körülötte. Szuper munkahelye van, közös házat keresnek Luke-kal, mindeközben persze a babavárás izgatja a legjobban: Már tőle megszokott módon szertelenül vásárolgat, mindent amire a Kicsinek szüksége lehet (vagy nem lesz sose:)). Nem is hisz hát a szemének, amikor sikerül bejutnia a legmenőbb nőgyógyászhoz, a sztárok nőgyógyászához Venetiához. A gondok azonban ott kezdődnek, amikor kiderül, hogy Venetia Luke exbarátnője. Ekkor elszabadul a pokol, vagyis minden olyan már megszokhattunk: Becky hozza a formáját:) 

A szereplők: 

Becky se most, se eddig semmikor nem hazudtolja meg önmagát:) Ugyanaz a bohém, talán kissé felelőtlen, vásárlásmániás lány, mint amit az első kötetekben megismerhettünk. A problémákat mindig túlkomplikálja, na meg persze ezeknek a már megszokott vicces megoldásáról ne is beszéljünk:) 

Venetia annak ellenére, hogy ő az "ellenség", mégse váltott ki belőlem ellenszenvet. Persze Becky-nek drukkoltam mindvégig, de azért nem utáltam annyira őt, mint amennyire Becky. Mondjuk azért a végére egy kicsit bekeményít, ott már azért rezeg a léc, de összességében bírtam őt. 

A vélemény: 

Talán az összes Becky-történet közül ez a legjobb. Sokkal másabbat nem tudok írni róla, mint amit az eddigieknél is leírtam: imádom Becky-t a bénázásaival és a sajátos problémamegoldásaival együtt, sokszor sírtam már a nevetéstől. Számomra magasan ez a legjobb könyv a sorozatból. A vásárlásimádatával együtt annyira szerethető Becky, egyszerűen nem lehet nem megbocsátani a kis bakiit:) Talán még Becky-nél is viccesebb az édesanyja. Hihetetlen, hogy milyen beszólásai vannak időnként. Azt meg különösen szeretem, amikor "szövetkeznek" Jess ellen és eltitkolnak pár apróságot. 

Értékelés: 5/5

Gayle Forman: Ha maradnék

Olyan sok minden kavarog bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyes részeket imádtam, másokat untam, úgy nagy átlagban semlegesnek tartottam. Ha olvastam akkor nem untam, nem akartam letenni, viszont ha letettem valahogy nem akaródzott folytatnom. 

A történet: 

Főszereplő Mia, aki sikeres mind az iskolában, mind a hobbijában a zenélésben, mind pedig a magánéletében: szerető családja van, barátnője akire mindig számíthat és egy rockénekes pasija aki tiszta szívből szereti őt. Egy autóbaleset miatt azonban egy pillanat alatt elveszít mindent. Hirtelen egyedül találja magát, egyedül az életében, egyedül a kérdéseivel, a döntéseivel, amikben senki nem tud segíteni neki, magának kell kitalálnia és meghoznia őket. A könyvben lepereg előtte "élete filmje": a fontosabb események, amik meghatározták az ő életét és kapcsolatait. Az ő életébe kapunk betekintést az ő szemszögéből, ahogy ő látta a dolgokat. A legfontosabb kérdés azonban: Menjen vagy maradjon? 

A szereplők: 

Mia egy különc lány. Különc a családjában, az iskolában. Néha úgy érzi, hogy nincs is helyén az élete. Pedig annyi szépet és jót kap: szeretik, vigyáznak rá, kincsként tekintenek rá. Neki vannak a legjobb fej szülei a világon, egy imádni való kisöccse, barátai, és Adam a pasija, aki mindenkinél jobban szereti őt. De valamiért mégis magányos. Nem hisz önmagában, folyton azt az okot keresi, hogy miért épp ő, mit tett ő, hogy ezt a sok szeretetet megérdemli. Hiába sikeres a csellózásban és szinte élete minden területén valami még is hiányzik. Ahogy lepergeti a képeket az életéről, ahogy visszaemlékezik a fontosabb történésekre, eseményekre, egyre szomorúbb és lehangoltabb lesz. A döntés meghozatala pedig nem egyszerű. 

Adam és Kim a barátai mindig mellette állnak. Ha rosszat csinál vagy rossz napja van ugyanúgy, mint ahogy a legboldogabb pillanataiban is. Őt szeretik úgy ahogy van, minden hibájával együtt. 

A szülők igazi álomszülők. Nem idegesek, nem büntetnek ok nélkül. Mindenben lehet rájuk számítani, megértőek, segítőkészek. Talán egy kicsit irracionális is az alakjuk, hiszen nincs olyan ember aki el ne veszítené a türelmét némely helyzetben és aki mindig  jó döntést hozna. 

A vélemény: 

Mindezek ellenére valahogy üresnek érzem a történetet. Érzelmi síkon történnek az események, az érintett szemszögéből. Talán túl egyszerű és kiforratlan. A kétségbeesés, a bizonytalanság tükröződik végig. De lehet, hogy mindez azért van, mert hasonló helyzetben mindenki ezt élné át: végigpörgetve az életüket próbálnának döntést hozni, hogy maradjanak-e avagy sem. Ettől függetlenül én nem tudtam azonosulni Miával. 

Az viszont tetszik, hogy két idősíkban játszódik a történet. Egyszerre látjuk a jelent, a kórházi eseményeket, és a múltat, Mia életének mozzanatait. A váltás nagyon szépen lett megoldva, nem zavar az értelmezésben, sőt inkább a fontosabb részeket hangsúlyozza. 

Bár a döntés nehézségét és az önmaga keresését bemutató részek valahogy nem tudták a lelkemet megérinteni, viszont a befejezés annál inkább. Gyönyörű, érzelmes, igazi kiteljesedése a történetnek. 

A történet összességében elgondolkoztató és ha még nem is mindig találtam meg a közös hangot vele, de magával tudott ragadni. A befejezése nagyon szép, ettől lett teljes. 

Értékelés: 4/5

Cassandra Clare: Csontváros

Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz - és meg kell mondjam, hogy nem kaptam azt, amit vártam. Kétségtelenül jó könyv, nem mondanám rossznak, sőt - de valahogy nem úgy jött össze ahogy szerettem volna. 

A történet: 

" Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék... Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

A szereplők: 

Clary a könyv elején nagyon idegesítő. Azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, mindenhol csak ő van, ő mindent tud. Már kezdek hozzászokni a hisztis tinilány főszereplőkhöz, úgyhogy annyira azért nem zavart. Szerencsére (mint ahogy a legtöbb hisztis tinilány főszereplős könyv esetében) ez elég hamar lemegy róla. A végére már egészen szimpatikus lett. Nem vagyok oda az olyan könyvekért, amikben tinilányok a főszereplők, pont ezen ok miatt. Ha a könyv végére igenis normális és végiggondolja mielőtt beszél és nem kap hisztirohamot, akkor a könyv elején miért kell pont az ellenkezőjének lennie? 

Luke a kedvenc karakterem. Akárhogy próbálták a történet során néhol bemártani, sehogy se sikerült ellenszenvet éreztetni vele kapcsolatban. Kimondottan jó karakter és a legjobb benne az, hogy nem változik a karaktere a történet során. 

Jace, Valentine és Hodge karaktere számomra a legnagyobb csalódás. Mire megfogalmazódik egy kép az emberben róluk, a következő fejezet szétrombolja és egy teljesen más képet állít be. Ezt nagyon nem szeretem. Értem én, hogy változnia kell egy embernek az események hatására, de ne már, hogy egyszer jó aztán rossz, aztán bocsi mégis jó és a végére akkor is rossz. Miért nem lehet egy komplett képet kialakítani egy szereplőről és azt végigvinni? 

Vélemény: 

Mindezek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem tetszik. Az alapsztori nagyon jó, egész szépen felépített, egységes egész. Nincsenek benne ide-oda ugrálások, vagy követhetetlen szálak. A könyv feléig ugyan egy kissé unalmasnak találtam, de a vámpíros résztől a végéig nagyon jó és izgalmas volt. Végre egy könyv ahol nem a vámpírok a főszereplők meg a velük harcoló vérfarkasok. Sőt kimondottan szimpatikussá váltak ezen könyvben számomra a vérfarkasok, pedig nem igazán vagyok oda értük egyik könyvben sem. Clary és Jace "sorsa" nagyon bosszant, az a másik amit nagyon nem kellett volna.... 

Összességében: A karaktereken van mit javítani, a történet bizonyos részein szintúgy. Ami kiemelkedő az a fantáziavilága, a lények, eszközök, és egyéb varázslatos dolgok valamint a megteremtett, megálmodott világ, amiben játszódik a történet. 

Értékelés: 4/5

Sophie Kinsella: A boltkóros és a tesója

A sorozatot imádom, annyira szellemes és üdítő Becky történeteit olvasni. Viszont kb minden páratlan kötete igazán tetszik, a párosak meg olyan kis laposak. Naplós jó, Plázás egy kicsit unalmas, esküvős jó (bár azért néha ott is kiakadtam), tesós ismét apró csalódás, babát várós a legeslegjobb az összes közül, A pöttöm boltkóros megint nem annyira...szóval hullámzik az egész. DE, ettől még a sorozatot egybe imádom, és mindig felvidulok, ha olvashatom.

A történet:

 " Becky Bloomwood - a boltkóros - újabb történetét tartja a kezében az olvasó. Ezúttal a házas élet, a mély barátságok és a rég elveszettnek hitt testvérek állnak a középpontban, no meg a vágyva vágyott Angel táska… Mit ér egy világkörüli nászút, ha nem vásárolgathatsz össze mindenféle ajándékot, amit később hazaszállíttatsz? Hogyan mehetne tovább az élet húsz, csodás, hongkongi selyem pongyola nélkül? Mi tévők lehetnénk a Srí Lanka-i kézzel faragott ebédlő asztal és a hozzá tartozó tíz szék nélkül? A hatalmas fa zsiráfok Malawiról szintén ilyen tételek, bár Luke, a mit sem sejtő újdonsült férj egyáltalán nem adta áldását ennyi mindenre… Luke és Becky épphogy hazaértek londoni otthonukba, ám Luke nászút alatt megtalált lelki békéje már rég odaveszett, amióta a két teherautónyi szuvenír tölti meg az egész nappalit. S persze az utánvéttel érkezett számla sem segít a rossz kedvén. Ezért Luke úgy határoz, hogy Beckynek takarékoskodnia kell. Becky tagadja a vádakat és kitartóan hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben, azonban Luke érezhetően eltávolodik tőle és alighanem házas életük első válságával kell szembenézniük. Így teljesen letörve fogadja szülei híreit, miszerint a semmiből előkerült Becky nővére. Ez a hír végre teljesen felvillanyozza, és meggyőződése, hogy testvére, Jessica majd betölti lelkében a barátnője hiánya ejtette hatalmas lyukat. Elképzeli mennyi mindent csinálnak majd együtt, vásárolgatni járnak, manikűröztetnek, jókat nevetgélnek és megállás nélkül pletykálnak a divatról… Azonban Jessicát egészen más fából faragták. Bármilyen kitartóan is ostromolja Becky a nővérét, végül felmerül benne a kérdés, vajon tényleg testvérek? Luke-nak igaza lehetett, és Beckynek valóban mély önvizsgálatra van szüksége? Vajon képes a boltkóros megálljt parancsolni saját magának és tudatosabban élni? "

A szereplők:

Becky talán ebben a kötetben a legaranyosabb. Eddig szinte csak magára gondolt, most viszont látszik egy kis változás. Már nem csak a ruhák és a cipők a fontosak neki, hanem végre talált valami más elfoglaltságot: a testvérét. Na igen, de semmi nem úgy alakul, ahogy ő elképzeli. Ennek ellenére kitartó, és nem hagyja annyiban a dolgokat, noha néhol már túlzásnak érzem azt, hogy semmi nem jön össze, amit eltervez.

Jessica szerintem nagyon idegesítő. Végig ellenszenvet éreztem iránta. Értem én, hogy be akarja bizonyítani az írónő hogy igenis nagy ellentét van a két lány között, de azért ez egy kicsit sok. Szóval Jess folyton csak hibát talál Becky-ben, kritizálja holott neki ne felel meg semmi sem.

Vélemény:

Csalódtam, de csak picit és azt is Jess miatt. Egyébként hozza a szokásos formáját: humoros, vicces, aranyos, szerethető, felüdítő. Jó egy kicsit elszakadni a mindennapi problémáktól, hogy Becky lényegesen viccesebb problémáiba merüljünk bele:) Továbbra is szeretem Kinsellát, és alig várom a sorozat folytatásait.
Értékelés: 4/5

Pat Walsh: Crowfield démona

Még az első kötetnél is izgalmasabb! Mindvégig elhiteti az olvasóval, hogy ő is részese a történetnek, hogy ő is ott fagyoskodik a hideg téli nappalokon és az ő hátán is végigfut a hideg a titokzatos eseményektől. Izgalmasabb és érdekesebb ez a kötet, és egy amúgy is jó könyvet nehéz felülmúlni:) 

A történet: 

"Crowfield átka ugyan már hónapokkal ezelőtt megtört, de William még mindig az apátságban él a szerzetesek közt. Most azonban már nincs egyedül: Crowfieldben maradtak az előző kaland során megismert barátok, a hob, és Shadlok, a zord tündér harcos is. Williamnek pedig ezúttal valóban nagy szüksége lesz a segítségre, ugyanis valami szörnyűséges dolog készülődik az apátságban. Senki sem tudja, mi lehet az, de bármi legyen is, a jelek szerint feltett szándéka, hogy elpusztítja Crowfieldet. Amikor pedig egy ősrégi tál kerül elő a templom padlója alól, a gonosz elszabadul, és Williamre hárul a feladat, hogy megmentse az apátságot. A Crowfield átka folytatásában Pat Walsh ismét a középkori Crowfield apátságba röpíti el az olvasót egy fordulatos, gótikus történetben. Walsh szellemesen és elgondolkodtatóan ír kalandról, barátságról, jóságról és gonoszról egy újabb letehetetlen ifjúsági regényben.

Vélemény: 

Tetszett ahogy kibontakozik a történet. Pont ugyanolyan jól kelti itt is az írónő a feszültséget, mint a Crowfiel átkában. Örülök a téli helyszínnek, a tél a kedvenc évszakom és nem olvastam még kimondottan télen játszódó könyvet. Külön kedvenc a középkori helyszín, nagyon el lett találva:) Tetszik az is, hogy felnőttként kezelik William-et a szerzetesek. Az első részre azt mondtam hogy mese, erre inkább azt mondanám, hogy egy lebilincselően izgalmas ifjúsági történet. Az előző rész mesés vonalát elfeledve és bedobva az olvasót a mély vízbe kapunk egy izgalmasan hátborzongató történetet. A démonos részek kimondottan a kedvenceim voltak. Egy-egy jelenetnél szinte együtt féltem Will-el. A hob továbbra is kedvenc, olyan jó a vicces mondatait olvasni. Egy kicsit zavart a fordításnál az, hogy az első kötet Mary Magdalene-je Mária Magdolna lett. Nem szeretem ha a nevek változnak egyik könyvről a másikra, de ennyi kis hiba belefér:) Shadlokot a hűvösségével és fafejűségével együtt szeretem. Örülök, hogy olvastam ezt a könyvet. A befejezés is tetszett, szépen lett lezárva, de mégis egy szál nyitva maradt és így nagyon várom a folytatását. Szép a borítója, szép maga a kiadás. Köszönöm a Lybrum Kiadó nak:) 

Értékelés: 5/5

Pat Walsh: Crowfield átka

Pat Walsh könyvében egy végtelenül aranyos történettel ismerkedhetünk meg. A könyv elhiteti velünk, hogy újra gyerekek vagyunk, hogy léteznek angyalok, tündérek és mindenféle erdei lény, hogy a zord tél micsoda fenyegetést és félelmet rejthet magában...Szerettem ezt a mesét:) A könyvet úgy cseréltem és annyira örülök, hogy hozzám került. Bár inkább mese, mint ifjúsági regény, de nem az igazán kicsiknek szól, hanem azon gyerekeknek, akik szeretnek elmerülni a tündérek birodalmában, akik szeretnek egy kicsit kirepülni egy aranyos történet segítségével a mindennapi életükből. 

A történet: 

"1347 telén járunk. Will tizennégy éves, és a Crowfield-apátságban él szolgaként, miután az egész családja meghalt egy tűzvészben. Egy nap, miközben tűzifát gyűjt az erdőben, furcsa nyöszörgésre lesz figyelmes: egy csapdában addig soha nem látott, sérült jószágot talál, amit visszavisz az apátságba, hátha a hajlott hátú Csiga testvér tud segíteni az állatkán amiről aztán kiderül, hogy nem is állat, hanem hob, azaz a tündérfélék egy fajtája. Ám nem a hob az egyetlen látogató Crowfieldben. Néhány napon belül különös vendégek érkeznek a szörnyű titkot rejtegető Bone úr és nyomasztó megjelenésű szolgája, Shadlok személyében, akik busás ajándékok fejében határozatlan ideig és céllal az apátságban szándékoznak időzni Mindeközben Will fülébe jut a szóbeszéd, hogy a szerzetesek egyszer, régen egy halott angyalt találtak az erdőben. No de hogy létezik, hogy egy angyal csak úgy meghal? És ha mégis így van, hová temették? És miért éppen most kezd érdekelni valakit ez a régi történet? Megannyi izgalmas rejtély, ebben a középkori világban játszódó, hangulatos, gyönyörűen megírt regényben.

A szereplők: 

Will egy aranyos, jószívű tizenéves fiú. Kiskorát az apátságban töltötte, mivel a szülei meghaltak. Teszi a dolgát, nem kételkedik, nem lázad. Valóban betekinthetünk egy tizenéves fiú lelkébe, látjuk az érzéseit, a gondolatait. Okosan, felnőttesen gondolkodik és nagyon jó főszereplőt csinált belőle Walsh:) 

Walter testvér, azaz a hob nagyon tüneményes kis lény. Az egyik kedvencem. Aranyos, ahogy megijed dolgoktól és akkor elbújik. Segítő társa és egyben barátja is Willnek. A neve ugyan nem tetszik, de ennyi hiba lehet a dologban:) 

 Vélemény: 

Mikor nekikezdtem azt hittem, hogy úgy fogom érezni, hogy ez a könyv már nem nekem szól, hogy én már kinőttem belőle. Aztán belefelejtkeztem, és igen hamar megszoktam, hogy a nyelvezete egyszerű, gyerekkönyvről lévén szó ez nem is meglepő. A tájleírásai gyönyörűek, egyszerűen elhiteti az olvasóval, hogy ott áll az erdőbe és szinte hallja, látja a hangokat, amiket az írónő leír. Kifejezetten tetszett, hogy télen történnek az események, így a forró nyári kánikulában jó volt egy kis fogvacogtató hidegről olvasni. Őszinte barátságról, bajtársiasságról, kedvességről, szeretetről szól a könyv, egy felnőtt szívét is megmelengeti. Elhisszük, hogy tényleg ilyen a világ, hogy tényleg ennyire szeretetreméltó. Jó elmerülni ebben a világban. Nagyon szeretem a középkori történeteket, így kedvenc részem az apátság életének leírása. Izgalmas történet, nem unalmas, mindig tartogat meglepetéseket, az ijesztő jelenetek nagyon hatásosak, az ember szinte Will-el együtt fél és hátrasandít, hogy mi bújik meg a sötét sarokban. Gyerekként imádnám, és felnőtt fejjel is elvarázsolt. 

Értékelés: 4,5/5

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

Megmondom őszintén vegyes érzelmekkel vettem a kezembe ezt a könyvet. Egyfelől ódzkodtam tőle, mert sci-fi, és valahogy nem sikerült eddig igazán megbarátkoznom a sci-fi történetekkel, bár volt eredményes próbálkozásom, de leginkább csak a nem tetszés maradt. Másfelől kellemes izgalom fogott el, valahogy annyira jó volt a kezemben tartani ezt a gyönyörű borítójú könyvet és az se elhanyagolható szempont, hogy ha közvetve is, de egy kicsit ismerem az írónőt. Ahogy egyre jobban belemerültem a könyvbe, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy valamit nagyon rosszul csináltam eddig: muszáj esélyt adnom a többi, esetleg egy kicsit másabb sci-finek, mert ez egyszerűen magával ragadott. Félre tenni az ítéleteket, mert ez a könyv minden kockázatot megér. 

A történet: 

" Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó,önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll… A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…

A szereplők: 

Nekhti -t egyszer szerettem, másszor utáltam. Nem mindig értettem az érzéseit, nem mindig láttam át, hogy mit miért csinál. De szerintem pont ez volt a jó benne. Alapjában véve őt pozitív szereplőnek tartom és ezt akkor se voltam hajlandó megváltoztatni, amikor egy kissé ámokfutó módon viselkedett. Érdekes egy magába zárkózott, összetört ember hihetetlen lelki erejét látni. Titkon pont arra vágyik, amit ellök magától, szeretetre és gyengédségre. Nagyon szeretem a könyvekbe az ellentéteket megfigyelni és ő pont egy nagyon jó karakter ehhez. 

Ma'at a kedvenc szereplőm. Szeretem a szeleburdiságát, de amikor kell, akkor igenis felnőttként viselkedik. Jó vezető, erős egyéniség, de közben néha eszetlen is tud lenni:) Sajnáltam, ami történt vele, de a történet megy tovább és egy kicsit sincs hiányérzetem ezzel kapcsolatban. 

A negatív szereplők közül Andrew Williams- t emelném ki. Ha lehet az ellenszenves szereplők közül kedvencet választani, akkor őt választanám:) Nagyon tetszik a megőrülésének folyamata. Ahogy egyre inkább elhatalmasodik rajta és már az őrület irányítja őt. Megszállottan vágyik valaki olyanra, akit a saját képévé alakíthat, akit sanyargathat, aki nem mond neki ellent. Ebbe a megszállottságba őrül bele, és ez csak még megszállottabbá teszi. Hihetetlenül tetszik az a folyamat, ami lejátszódik benne.:) 

Vélemény: 

Megmondom őszintén, a fülszöveg egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Ha csak ennyit tudtam volna a könyvről és nem olvasok utána, valószínűleg el se kezdem. Sansa ijesztgetett ugyan azzal, hogy a könyv elején befonom a hajam a sok-sok névtől és hirtelen váltásoktól. Nos, valóban voltak oda-vissza lapozásaim, hogy akkor most ki kinek a kicsodája, de ez csak a kezdeti bizonytalanság volt. Egész rendesen el lehet igazodni a nevek között. A helyszínekkel volt kisebb gondom, mert el kellett olvasnom 50 oldalt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy hopp két bolygó között váltakozik a helyszín. De jobb későn, mint soha:) Egyébként kifejezetten tetszik hogy két helyszínen történnek az események látszólag egymástól függetlenül és szépen láthatatlanul kapcsolódnak össze a szálak. Kifejezetten tetszett a két világ közötti ellentét. Mint egy érem két oldala: Bubastis a boldogság, a gazdagság világa a Császárság pont az ellentéte, a sivár világ tele éhező emberekkel. Azonban! Bubastisban pont a jólét miatt unalmassá válik az élet, nincs változatosság, nincs az embereknek célja, mert mindenük megvan. Titkon vágynak a Császárságba mert ott viszont pont, hogy az állandó éhezés és küzdés miatt izgalmas az élet. Senkinek se jó egyik bolygón sem a saját élete, vágyik a másikéra, a másik bolygóra. Kimondottan imádtam a történetben ezt az ellentétet. Tetszenek a nevek. Bár egy kicsit féltem az elején tőlük, attól tartottam, hogy majd nem tudom őket értelmezni és nem fogom felismerni, hogy ki a férfi és ki a nő. De nem okozott semmi nehézséget ez a dolog. Sőt épphogy megtetszettek ezek a nevek. Az alaptörténet Nekhti élete és érzései a középpont, mindenki mást rajta keresztül ismerhetünk ill mindenki más élete Nekhti körül forog. A szó jó értelmében persze. Szerettem a szereplőket, a butaságaikkal, a hibáikkal, és minden jó és szerethető tulajdonságaikkal együtt. Tetszett még az is a jellemábrázolásokban, hogy a gonosz ill negatív szereplők szemszöge is pont ugyanolyan áthatóan van leírva, mintha ők lennének a főszereplők. Több könyvben olvasható a gonosz szereplők szemszögéből, de ennyire pontos érzelmekkel még nem találkoztam egyik könyvben sem. Nem csak a felszínes érzelmek meg az, hogy mennyire gonoszok, meg csak a "jófiúkra" koncentrálás, hanem igazi belső, mély érzelmek. Rajongás, harc a rangért, az őrület és mindenféle belső érzelem, ami a legtöbb könyv negatív szereplőjéről sosem derül ki. Szeretem ennek a könyvnek a történetét, a borítóját, a lapjait, a mondanivalóját. Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és természetesen Sansának, hogy lehetővé tette, hogy máshogy nézzem a sci-fi történeteket. 

Értékelés: 5/5

Darren Shan: Démonmester

Darren Shan neve nem volt idegen számomra ezen könyv előtt sem. Így amikor megláttam kedvenc antikváriumom polcain a Démonmestert már tudtam, hogy jegyet váltok egy izgalmas, érdekfeszítő, félelmetes világba. A Vámpírvilág sorozat után nem volt kétségem afelől, hogy ezt a sorozat ugyanannyira magával ragad, mint "elődje". 

A történet: 

A könyv a 14 éves Grubbs-ról és az ő kalandjairól szól. Békésen él a családjával, szereti őket, még a nővérét is, bár olyanok mint a legtöbb testvérpár: mindig megviccelik egymást és veszekednek folyton-folyvást. Azonban egy gyilkosság tönkretesz mindent. A szüleit brutálisan meggyilkolják a démonok. Démonok? Senki nem hisz a fiúnak. Miután súlyos depresszióval kórházba kerül, hosszú hosszú hónapokat tölt ott, már már lassan ő is lemond az életéről. Ekkor azonban megismerkedik édesapja titokzatos testvérével Dervish-szel. Odaköltözik a férfihez a rémisztő régi kastélyba, és a kalandok itt kezdődnek csak igazán a fiatal fiú életében. Megismerkedik a félelmetes Démonmesterrel és feltárja a vérfarkasok titkát. 

A szereplők: 

Grubbs neve rettenetes. Ő se szereti, meg tudom érteni, hogy miért:) Bátor és vakmerő. Összeomlása után ugyan még ő maga se gondolta volna, hogy felgyógyul, de nehéz is meggyógyítani azt, aki látta, hogy a szüleit démonok tépik szét. Pont úgy viselkedik minden helyzetben, ahogy egy 14 éves fiútól elvárná az ember: kíváncsi, lelkes, bátor és bizony néha félős. A következtetései hol bejönnek hogy nem, mindenesetre nagyon lelkesen kutat a titkok után. 

Dervish a különc, a titokzatos. Már első pillanattól fogva tudni lehet, hogy titkol valamit, azonban hogy mit az rejtély marad a könyv végéig. Bátor és hősies, szembe mer nézni a legnagyobb félelmeivel. Grubbs-nak biztonságot nyújt, és lehetőséget az élete újrakezdéséhez. 

Vélemény: 

Zseniális, félelmetes, izgalmas, érdekes. Nem biztos hogy 14 éves koromban el mertem volna olvasni. Nagyon élethű, a borzalmakat hihetetlen átéléssel jeleníti meg. Le a kalapom Darren Shan előtt már sokadszorra. Az ő neve biztos út a sikerhez. Még a Vámpírvilág sorozatot és túlszárnyalja ez a sorozat. Alig várom a folytatásait. Egyetlen lapját se untam, sehol se vártam, hogy mikor lesz vége a jelenetnek. Sőt, inkább letenni is alig bírtam. Érdekes, ahogy az ifjúsági regényt vegyíti a horrorral. Ijesztő, félelmetes, de közben meg mégis megemészthető egy tizenévesnek. 

Értékelés: 5/5

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Először nem tudtam, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Persze a borítója nagyon tetszett, a fülszöveg is érdekes volt, de azért mégse győzött meg igazán. Aztán lehetőségem nyílt elolvasni. Minden kétségem elszállt, már az első pár mondatból kiderült számomra, hogy ez egy nagyon jó könyv. Kimondottan tetszik az írónő stílusa. Annyira hitelesen fejezi ki Jenna érzelmeit, gondolatait, kétségeit. Ha én valaha is írni szeretnék, akkor azt így szeretném. Gyönyörű - nem tudok mást mondani rá. Gyönyörű a borító, a történet, a stílus, az érzelmek leírása. Köszönöm Pearsonnak azt az érzést, amit a könyv olvasása közben átélhettem. 

A történet: 

Jenna Fox tizenhat éves korában egy autóbaleset következtében kómába esik. Másfél év múlva, miután felébredt rájön, hogy semmi olyan, mint a baleset előtt. Emlékezetkiesése miatt még a saját családjára sem emlékszik, se a barátaira, se a korábbi életére. Kétségbeesetten keresi önmagát, a múltját, a jelenjén. Új ház, új város, új emberek, új benyomások. Jenna mégis azt az életet akarja visszakapni, amit a balesete előtt a magáénak mondhatott. Furcsának érzi önmagát, a mozdulatait, a gondolatait, a szüleivel és a nagymamájával pedig kimondottan furcsa a kapcsolata. Új barátokra és a szerelemre is rátalál, azonban amikor kezdenek visszatérni az emlékei súlyos dolgokra is rájön. Talán semmi nem az, aminek hitte, talán az élete sem olyan, mint amit meséltek neki mások..... 

A szereplők: 

Jennát nagyon szeretem. Keresi önmagát, keresi a világot, hiszen teljesen újra kellet kezdenie az életét. Mindent újra meg kell tapasztalnia - az emberek mimikáját, a hangsúlyokat, vagy a mozdulatokat. Fokozatosan fejlődik, egyre jobban ismeri meg a világot és ezzel együtt önmagát. Azonban a kétségbeesés, a félelem és a bizonytalanság ott van minden gondolatában. Ez biztos az ő élete? És egyáltalán milyen is az igazi Jenna Fox? Hihetetlenül gyönyörű az, ahogy az írónő leírja a lány gyötrődését, a világhoz való viszonyát. Ő egy nagyon törékeny lelkű ember, de közben mégis olyan erős tud maradni. Küzd ugyan magával és a szüleivel, azt akarja bebizonyítani, hogy önállóan is tud döntéseket hozni, hogy nem kell őt ápolni. De vajon tényleg nem kell? Dühkitörései bizonytalanná teszik a körülötte élő embereket. Tényleg érdekes kérdés, hogy vajon milyen az igazi Jenna Fox? 

Claire az édesanya számomra még Jennánál is furcsább szereplő. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy ő most igazából jót akar-e a lányának avagy sem. Pont ugyanazt a kétségbeesést látom rajta is, mint Jennán. Csakhogy ő nem csak a lányát félti, hanem önmagát is. Meghozott egy nagyon fontos és súlyos döntést, és folyamatosan azt bizonygatja önmagának hogy ő ezzel jót tett. De vajon tényleg jót tett? Ezt az őrlődést látom végig rajta, és emiatt is viselkedik a lányával olyan furcsán. Tény, hogy szereti, de nem mindig tudja ezt jól kifejezni. 

Lily a kedvenc szereplőm lett. Bár eleinte negatív szerepben mutatkozott be, mégis az őszinteségével elnyerte Jenna és az én bizalmamat is. Bár ő sem tudja, hogy hova tegye Jennát és az új életét, de ő soha nem álszenteskedik, mindent őszintén megmond (ha kell akár ezzel embereket is megbánt). Jenna végig az ő bizalmát akarja elnyerni, talán ez az egyik legnehezebb feladata a történet során. 

Véleményem: 

Gyönyörű és megható. Erős érzelmek keverednek egy zseniális történettel. Bár nem feltétlenül kell komolyan venni a történetet, de simán előfordulhat hogy 50-60 év múlva ilyen problémákkal fogunk mi is küzdeni. Olyan mondanivalója van amire igazán érdemes odafigyelni. Felmutatja ezen világ pro és kontra érveit: valóban jó az ilyen mértékű fejlettség? Lehet hogy többet ártunk vele magunknak, mint amennyi használ? 

Nagyon szeretem az ilyen és ehhez hasonló sci-fi történeteket. Jelenkori problémából kiindulva elképzel egy jövőbeli világot, azt, hogy mi lehet ha így folytatódnak a dolgok. Talán ezzel felhívja jobban a figyelmet, ezen dolgok fontosságára. 

Sokrétű érzelmekkel találkozhatunk a könyvben: szeretet, gyűlölet, bizonytalanság, félelem, rettegés a jelentől, de a múlttól, sőt a jövőtől is, fájdalom és öröm. Érzelemgazdag, megható, elgondolkoztató. Mindenkinek ajánlom, aki el szeretne egy kicsit töprengeni önmagán és a világon, amiben élünk. 

Értékelés: 5/5

Laurell K. Hamilton: Fogat fogért

Nagyon szeretem Anita Blake történetét, ha át ment pornóba, ha nem. Első meglepetés akkor ért, amikor megláttam, hogy két kötetes. Aztán volt ugyan a történetben, némi huza-vona, hiszti, nyafogás, időhúzás, talán néhol kihagyható jelenetek is, de összességében elvarázsolt. Mindig szívesen merülök bele Anita Blake világába.

 A történet:

 " Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója. S akkor még csak a jelentősebb ellenlábasokat említettük. A vértigris klán uralta kaszinóvárosban elszabadul a pokol, főleg miután Anita latba veti szerelmi és szexuális vonzerejét…"

A szereplők:

Nekem semmi bajom nem volt Anita szexuális jellegű jeleneteivel, meg azzal a ténnyel, hogy így táplálja az ardeur-t. A hisztijei és kiakadásai ellenben viccesek, annyira kemény, kitartó nőnek akarja mutatni magát, közbe pedig nagyon is vannak nőies, gyengédebb pillanatai. Ezzel semmi baj, sőt inkább érdekes látni az ellentétet e két különböző lénye között.

A vértigriseknek külön örülök. Nem nagyon vagyok oda a vérfarkas témáért, ellenben a vértigrises dolog igenis tetszik. Tetszett a hierarchiájuk, és eleve a megismert szokásaik. Szívesen olvasnék olyan könyveket, amiben végre a vértigrisek a főszereplők, és nem a farkasok.

Vélemény:

Néhol ugyan lassan haladtam vele, de ezt inkább a vizsgáimnak tudom be, mint Hamilton írói tehetségének. Úgy érzem vannak benne talán egy kissé elhanyagolható részek, ilyenek pl az oldalalakon át tartó telefonbeszélgetések. Maga a történet nagyon jó, izgalmas, érdekes, amint sikerült elfeledni a tanulást azonnal belemerültem és csak úgy fogytak a lapok. A vége és a befejezés kifejezetten tetszett. Én alapból szeretem ezt a sorozatot. Nem csalódtam most sem. Számomra nagyon érdekes rész volt, amikor Anita küzdött a két énjével: a rendőrbíróval, aki a munkájáért él, és a félig vámpír, belül szörnyekkel együtt élő különleges, cseppet sem emberi lánnyal. Egyszerre nem lehet megfelelni mindkettő szerepnek és ez pontosan látszott is. A két énje mindig zavarja egymást, és sosem tud csak az egyikre figyelni. Látszik, hogy nem mindig bír el ezzel a feladattal, ezzel a sorssal ami neki adatott. Érdekes nézni, ahogy annyira meg akar felelni másoknak és közben saját magát teszi tönkre a másik énje. Érdekes párhuzam és figyelemre méltó a két szerep közötti váltakozás. Izgalomban, meglepetésben, akcióban, erotikában nincs hiány. Köszönöm az Agave Kiadó nak ezt a gyönyörű borítójú könyvet:)

Értékelés: 4,5/5

Natascha Kampusch: 3096 nap

Az egyik legnagyobb vágyam teljesült, amikor megláttam a postáim között ezt a kis fehér csomagot. Kibontva eme gyönyörűség kandikált ki belőle. Köszönöm egy Titkos Jótevőmnek:)) Nagyon, nagyon, nagyon szerettem volna ezt a könyvet...és most az enyém. Annyira jó, hogy azt elmondani se lehet. 

A történet: 

Natascha történetéről mindenki hallott már. Elrabolta és 8 évig fogva tartotta egy osztrák férfi. Ezalatt a rendőrség és a családja is teljesen lemondott a lányról. Már senki sem bízott benne, hogy életben van. A lány azonban erőn felül kitartott, és mindig megőrizve emberségét és kitartását, egyszer csak elszökött. Az ő rabságáról, érzéseiről, szétrombolt világáról szól ez az életrajzi könyv. 

Vélemény: 

Nagyon megható és bensőséges. Látni ennyi szenvedést és a remény piciny szikráját egy kisgyerek szemszögéből. A 9 éves kislány, akinek már egész kis korában fel kellett nőnie. Aki a fogságban jött rá, hogy mennyire szereti a szüleit, akikről azt hitte, hogy őt nem szeretik. Látni egy beteg férfi életét, ahogy a saját sikertelensége miatt tönkreteszi mások életét. Ahogy a maga módján szereti Nataschát és a lány is ragaszkodik hozzá. Hogy miért? Hogy ennyi fájdalom után miért? Mert mindkettőjüknek a másik jelenti az életet. Egy különleges helyzetben, egy kialakított életben csak egymásra vannak utalva. A férfi, aki azt akarja, hogy a lány csak az övé legyen, ő legyen a rabszolgája, az élete párja. És a lány, akinek a mindennapi betevő falatja ettől a férfitől függ. Nagyon durva és nyers ez a könyv. Nem tudom, hogy volt ereje végigcsinálni és aztán újra és újra feleleveníteni szabadulása után. Nekem ez a könyv nagyon sokat adott. Egyike azon könyveimnek, amik megváltoztatták a világszemléletemet, a gondolkodásomat. Ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasni, hogy mindenki lássa, hogy a tökéletes, megszervezett világunkban igen is vannak tökéletlenségek. Itt élnek közöttünk, és ki tudja, hogy mikor robbannak ki... 

Értékelés: 5/5

Delphine de Vigan: No és Én

Megrázó és szép! Először nem akartam elolvasni. A fülszöveg a felét se adja vissza annak, amilyen élményeket ad ez a könyv. Fülszöveg alapján nem olvastam volna el. A lelkem mélyéig meghatott ez a könyv, és nagyon örülök, hogy mégis az elolvasása mellett döntöttem, DE én nem vagyok képes egy ilyen drámai könyvet egynél többször elolvasni. Ez nem a könyv hibája, csak én védem a lelkemet ezzel. Egyszer azonban mindenkinek el kell olvasni egy ilyen könyvet. 

A történet: 

A főszereplő Lou egy tizenéves lány, aki a koránál sokkal érettebb. Nem érti meg őt a világ, és ő se érti a világot. Találkozik egy hajléktalan lánnyal No-val és szoros barátság alakul ki közöttük. Arra áldozza az idejét és életét, hogy No-n segítsen. Megtalálja a lelki társát benne, azt aki megérti, aki boldoggá teszi. Lucas-val (akibe titokban szerelmes) mindent megtesznek a lányért. Vajon sikerül kibillenteni őt az eddigi életéből? Meg lehet változtatni egy előre megírt sorsot pusztán jóindulatból? 

A szereplők: 

Én No -ra haragszom. Elkönyvelte, hogy az élete semmit se ér, ő egy senki és bármit csinál, minden csak kudarcba fullad. Amíg küzd magáért, a Lou-val való kapcsolatáért addig nagyon szerettem őt. Jó olvasni, ahogy el akar távolodni eddigi életétől és küzd a jobb létért. De amint újfajta kihívások elé állítja az élet (munka, szigorú főnök), megint kicsúszik a lába alól a talaj. Visszasüllyed ugyanabba a magányba és világba, ahonnan Lou megpróbálja kimenteni. Látszik, ahogy egyre süllyed és olvasás közben annyira szurkoltam hogy jaj csak el ne rontsa, hogy boldog vége legyen. Kapaszkodik Lou-ba, de ő semmit nem tesz azért, hogy megváltozzon az élete. 

Lou részben még naiv (amit ő nagyon jól tud), de másik része egy erős, akaratos, kitartó személy. Elhiszi, hogy jobbá tudja tenni mások életét. Nem törődik a szülői intelmekkel, az iskolatársak beszólásaival, mások nem tetszésével: szilárdan kitart a véleménye mellett. Akármit megtenne No-ért, az életét, az otthonát is feláldozná érte...csak kérdés, hogy vajon No is ugyanezt megtenné- e érte. A válasz egyszerű: nem. Lou elhitte, hogy a barátságuk megingathatatlan, mert végre megtalálta az egyetlen embert, aki mellett boldog és felhőtlen tud lenni. Nem csak No-nak volt szüksége rá, hanem pont ugyanannyira neki is szüksége volt No-ra. Mindkettőjük életéből hiányzott valami, ami a másiknak megvolt. Ezért is szerették ennyire egymást. 

Lucast nem tudom hová tenni. Egyik oldalról lázad és nem érdekli semmi sem, másik oldalról viszont odatette magát No megmentése érdekében. Talált valami, valami célt, amiért érdemes volt küzdenie. A végén azonban megmutatkozott, hogy amint terhessé vált neki No-t gondozni, máris felülkerekedett rajta lázadó énje, és ha cserben nem is hagyta, de már nem küzdött érte olyan odaadással, mint Lou. 

Vélemény: 

Ahogy olvastam a könyvet először nem tetszett. Az első pártíz oldal nagyon nehezen ment. De amint No beköltözött No-ékhoz szinte pillanatok alatt végeztem a könyvvel. Magával ragadott. Annyira nehéz beszélni az érzéseimről. Egy űr maradt bennem a könyv után. Egyrészről fáj az, hogy olyan mindennapos problémát vet fel, mint a hajléktalanok sorsa. Másrészt ott van Lou naivsága és No kitartásának hiánya. Végig szurkoltam nekik, szinte féltem továbbolvasni egy-egy fejezetet, hogy csak nehogy azt olvassam, hogy No elrontott valamit. Amikor bekövetkezett akkor pedig olyan szépen és fokozatosan lett vége. Hiányoltam No életének folytatásáról szóló részt, valamint azt, hogy Lou hogy élte meg No elvesztését. Jó volt látni a közöttük lévő barátság felemelkedését, csúcspontját és végül az elválást. Legjobban azonban Lou fájdalmának leírása tetszett. Annyira élethűen és szívbemarkolóan tudja leírni az írónő ezeket az érzéseket, hogy teljesen meghatja az ember szívét. Elhiszem neki, hogy jó vége lesz, együtt küzdök Lou-val No-ért, és együtt tesszük meg a mindennapi lépéseket...azért, hogy egyszer elfogyjon minden, és minden visszatérjen a régi kerékvágásba. De egy ilyen élmény után semmi sem lesz a régi. Lou felnőtt a könyv végére. Megtanult küzdeni magáért, és az álmaiért. 

Értékelés: 4/5

Izing Róbert: Támadás az űrből!

Imádom! Imádom! Imádom!!! Eddig úgy gondoltam hogy én meg a sci-fi az két különböző dolog. A sci-fit eddig nálam a Star Wars, és a Star Trek jelentette. Ó és én süüüü...hogy mennyire rosszul ítéltem meg. Ezt a könyvet az első pillantástól (pontosabban szippantástól - mert isteni finom a papír illata - ) imádom. A szereplők, a történet, a humor, az irónia... 

A történet: 

Ufók márpedig igenis léteznek. Erre a legjobb bizonyíték, hogy egyszer csak előkerültek a semmiből és lerombolták a fél Amerikát. A vezetők őrjöngenek, a világ fél, de ekkor megjelennek a magyarok, nem mással, mint azzal a hírrel, hogy nekünk márpedig van 5 db űrhajónk amivel szembe lehet szállni az ufókkal. Először persze hitetlenkedik a világ, de igen hamar bizonyítani tudják a magyarok az állításukat: a következő ufó támadást leverik. Az események felgyorsulnak. Innentől betekintést láthatunk az elnökök, a magyar pilóták, a csészealjakat legyártó professzor, és a titokzatos Buga Jóska életébe, gondolataiba. 

A szereplők: 

Az amerikaiak szemszöge számomra nagyon érdekes. Valahogy pont ugyanígy képzelem el azt is, ha valóban bejelentenék a magyarok, hogy van valamink ami fontos lehet a világnak, és másnak nincs. Kezdve azzal, hogy azt se tudják hogy európai vagy ázsiai nép vagyunk, hogy úgy érzik, hogy ők a világ közepe és az nem játszik, hogy egy világvége utáni kis nép menti meg a világot. Azt, hogy felül akarnak kerekedni a dolgokon, ők akarnak irányítani, és magát a küzdelmet, ahogy próbálnak kitűnni, csak azt nem veszik észre, hogy ezt most nem az ő sikerük. Láthatjuk az ufók szemszögét is. Vicces, ahogy facebook-oznak, Google Earth-öt használnak és úgy eleve minden földi dolgot ismernek. Valahogy nem gondolnám, hogy a világűrben is lehet internetezni:) 

A magyar pilóták szemszöge is érdekes. Van itt egy kis szerelem, csalódás, összeomlás, kitartás a barátok mellett, egy kis öngyilkossági merénylet azért, hogy megmentse a lányt aki tetszik neki. 

Vélemény: 

A legjobb része a könyvnek, hogy az író merészen elképzelte, hogy egy ufó támadás megoldja az ország összes anyagi gondját. Olyan jó volt olvasni arról, ahogy eltörlik az adósságokat, és mennyi, de mennyi pénz gyűlik össze a szabadalmakból. Kifejezetten tetszett az, hogy emberek szemszögei között ugrált a történet. Minden fejezet, és alfejezet elején ki volt írva, hogy hol vagyunk és melyik szálnál tartunk. Ez valami akciófilmre emlékeztetett. Egyébként is az egész könyv olvasása közben az járt a fejemben, hogy nagyon jó filmet lehetne csinálni belőle. Érdekes volt, hogy a sok ellentétes érdek összecsap egymással. Látni, ahogy ekkora katasztrófa idején is vannak akiket csak a pénz és a siker érdekel és nem a világ sorsa. Emellett ez a könyv nagyon humoros. Én nem szoktam könyveken, filmeket nevetni, de ezen nagyon sokat nevettem. Imádom a mondatokat, a gondolatokat benne. Ez egy nagyon, nagyon egész, kerek, szórakoztató, imádni való, vicces, de olykor drámai és iróniával teli könyv. Egyszerűen számomra tökéletes. Ahhoz meg külön csak gratulálni tudok, hogy magyar az író:) Én bevallom nem szoktam magyar írók könyveit olvasni, épp ezért volt nekem ez ekkora pozitív csalódás:) A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak . 

Értékelés: 5/5

"Magical Template" designed by Blogger Buster