Mostanában nagyon rákattantam az antikolásra (tehát arra, hogy felesleges szabad időmet a városunk egyetlen antikváriumában töltsem). Erre a legjobb társ természetesen FFG. Közös programunkból sosem maradhat ki egy kis antikolás:) Nekem el kellett telnie vagy fél évnek mire bármi hasznosra leltem, de jó volt minden alkalommal betérni egy kis poros helyiségbe sok-sok könyv mellé. Egyik délelőtt is épp meglátogattam kedvenc, bár kissé morcos antikos néninket, amikor rábukkantam erre a könyvre. Forgattam, nézegettem, majd egyszer csak magamhoz szorítottam és megvettem. Egész délutánig azon gondolkoztam, hogy vajon megérte-e megvennem. Gondoltam lesz ami lesz, elolvasom, ha nem tetszik akkor max továbbadom. Így aztán hétvégén nekiálltam és másfél nap alatt kivégeztem:) A történet:
Adott két 16 éves barátnő Julie és Ashleigh. Julie a visszafogottabb, minden tettét átgondolja, uralja az érzelmeit, Ashleigh pedig a lázadozó, kicsapongó, meggondolatlan. Az alaptörténet a következő; Ashleigh mindig rajong valamiért vagy valakiért, és ezen hóbortjába rángatja magával legjobb barátnőjét Juliet. A lány pedig csak tűr és tűr és reméli, hogy barátnője legújabb hóbortja minél hamarabb elmúlik. Ashleigh, ha kell akkor egész nap ül egy bolt előtt, mert kedvenc együttesének koncertjére ingyen jegyet osztogatnak, vagy akár édességet gyárt, árkot ás stbstb. Na és persze minden hóbortjába belerángatja Juliet.Rajongásának legújabb tárgya Jane Austin Büszkeség és balítélet c könyve. Természetesen ehhez tartozik a megfelelő beszédstílus és öltözködés is. Nem hajlandó nadrágot viselni még az iskolában sem, továbbá eltervezi, hogy az igaz szerelmet keresve besurrannak egy alapítványi bálra, ahol aztán meglelik a hőseiket. A történet innentől bontakozik ki. Természetesen meg is találják a hősöket, akik megmentik a hölgyeket egy gonosz gyíktól:) Kibontakozik egy szerelmi négyszög, bár először inkább háromszög és a vége hepiend.
Szereplők:
Julie a határozott, aki mindig tűr, aki szó nélkül megteszi azt, amit mások elvárnak tőle, legyen szó édesanyjáról, apjáról vagy akár mostohaanyjáról. Sosem lázad, mindent elfogad. Előtérbe helyezi mások érzéseit a magáénál. Amikor a régi plátói szerelmébe beleszeret Ashleigh akkor is inkább megpróbálja elfelejteni, mintsem a barátságukat kockára tenni. Inkább fagyoskodik a szobájába ha anyja lejjebb tekeri a fűtést, mert tudja hogy nincs túl sok pénzük. Iskola melletti tevékenységeket vállal csak az apja kedvéért, hiszen "ez beszámít a főiskolai felvételnél". A nagy áttörés persze az, amikor Ashleigh belerángatja egy musical szerepre való jelentkezésbe és meg is kapják a szerepet. Ekkortól változik meg minden, hiszen nap mint nap kénytelen találkozni a "hőssel" Parr-ral, akibe Ashleigh is szerelmes. Julie végül úgy találja meg a boldogságot, hogy a történet végéig mindenről lemond...csak mások miatt, csak a szerettei érzései miatt.
Ashleigh a lázadó, a meggondolatlan. Aki fenekestül felforgatja mindenki életét, aki egyszerűen csak megcsinálja amit a fejébe vesz, még ha veszélyes akkor is. Nem rosszindulatú, csak kíváncsi. Nem sokan szeretik, köztük Julie mostohaanyja és egy hódolója sem. De barátnőjének mindig a segítségére siet, legyen szó elfuserált randiról vagy vásárlásról a mostohaanyával. Végig úgy tűnik hogy nem figyel senkire, csak a saját érzéseit helyezi előtérbe, de a végén, amikor azért nem jön össze Neddel, mert azt hiszi, hogy Julie belé szerelmes akkor bebizonyítja hogy igenis igazi barátnő.
Parr és Ned: Igazi lovagok, beleértve a fennkölt beszédet és a hősies megmentést is. De ez csak a látszat, a szívük mélyén pont ugyanolyan gyerekek még mint a lányok. Ők is bátortalanok és csak nem merik bevallani a lányoknak, hogy szerelmesek beléjük. Pont ez áll az egész történet középpontjába; Parr Julie-ba, Julie Parr-ba, Ashleigh Ned-be, Ned Ashleigh-be szerelmes és senki nem tudja ezt a másikról.
Vélemény:
Kellemes csalódás. Én nem szeretem a romantikus se veled se nélküled történeteket. Nem jó, ha arról szól egy könyv, hogy a két főszereplő reménytelenül szerelmes egymásba és csak az utolsó pár oldalon derül ki, hogy "jé végig egymást szerettük". Bár talán ellentmondásnak tűnhet, de itt nem nyafogták végig a történetet. Egyszerűen viccesen, humorosan íródott és nem gondoltam azt, hogy már megint jön a szokásos siránkozás. Sajnos a legtöbb mai könyv erről szól, és ez elveszi a kedvem az ilyen történetektől. Nagy piros pont jár az írónőnek:) Tetszett az ellentét a mai és a Jane Austin-világa között. Bár a Büszkeség és balítéletet nem olvastam, de erősen gondolkodok rajta, hogy meg kéne tennem a közeljövőben.Összességében jó volt, valószínűleg elolvasom még többször is. Jó volt egy kicsit más stílusú könyvet olvasni, mint amiket mostanában olvasok. Örülök, hogy megtaláltam antikváriumban, mert valószínűleg egy könyvesboltba nem vettem volna meg. Szeretek kísérletezni, szeretem megtapasztalni, hogy mi az a határ amin túl már borzalmasnak tartok egy könyvet. Most ezen határ közelébe se voltam.
Értékelésem: 4/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése