A könyv a True Blood sorozat 2. része. Mivel az elsőt imádtam, ezért teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ezt is el kell olvasnom. Egyáltalán nem csalódtam, sőőőt...ugyanannyira magával ragadott, mint az Inni és élni hagyni. Egyszerűen zseniális, nincs rá más szó. A fordítással időként valóban vannak gondok a kissé magyartalan mondatok miatt, de én ezektől abszolút el tudtam vonatkoztatni.
A történet:
Sookie reménye arra, hogy nyugodt életet élhet szerelmével igen hamar szertefoszlik, amikor egy veszekedés és elrohanás után az erdőben megtámadja egy bacchánsnő. A lány súlyosan megsérül, és élete csak Bill, Eric és Luna, a gyógyító tudásán és lélekjelenlétén múlik. A bacchánsnő rettegésben tartja az emberek és vámpírok közösségét is. Különös haláleset a bár körül, nyomozások, gyanúsítgatások, de Sookie-ra más feladat vár. Dallasban eltűnt egy vámpír, és neki kell kiderítenie, hogy mi történt. Egyre nagyobb a hatalma egy vámpír ellenes egyháznak, a Nap Egyházának. Vajon az eseményeknek mi köze egymáshoz?
A szereplők:
Sookie sokat fejlődik az előző kötethez képest. Itt már egy kicsit érettebben, komolyabban gondolkodik és cselekszik. Összeszedettebb, és logikusabb. Persze még mindig vannak hisztis pillanatai, de ő ezzel együtt szerethető. Persze a lázadó természete megmaradt, és az, hogy mindig annak kell történnie, amit ő akar. Néha bizonytalan, de aztán mindig sikerül minden helyzetből jól kivágnia magát. Bejön a képbe Eric is.
Eric egy érdekes személyiség. Vonzódik Sookie-hoz, de ezt sosem lehet biztosra állítani. Nem lehet tudni, hogy ellenség vagy szövetséges, mert mindig a saját érdekeit nézi, és eszerint viszonyul a többiekhez. Titokzatos, rejtélyes, van benne valami, amitől az emberek csodálják és elfogadják vezetőnek. Ő mindent tud, mindent megold, mindenki a hatalma alatt áll. Szeretem az ilyen karaktereket, annak ellenére hogy Bill párti vagyok.
Bill is a megszokott módon viselkedik. Néha úgy védi Sookie-t, mint az életét, néha viszont nem áll ki mellette. A hűvösségét nagyon szeretem:) Olyan férfi, akire fel kell nézni, és úgy érzed, hogy rábízhatod az életedet. (Aztán vagy beválik vagy nem)
Vélemény:
Továbbra is imádom. Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy mennyire. Bár a filmtől nagyon sok ponton eltér, én mindkettőt imádom. Megmondom őszintén, az egyre inkább felbukkanó kéttermészetű lények nem tetszenek. Valahogy úgy érzem, hogy ez már egy kicsit bonyolítás. Szóval úgy szerettem hogy ez végre nem a vérfarkas-vámpír történet, de aztán szépen lassan becsorgatja az írónő ezeket a karaktereket. El nem rontja a könyvet, de úgy érzem, hogy simán kimaradhatott volna belőle. Persze a "néha át tudok változni kutyává" dolog tetszik, de miért kell már a telihold, meg az "izmos, kegyetlen, építőipari munkás vérfarkas vagyok" szituáció? Persze elfogadtam, beletörődtem, és ettől még pont ugyanúgy imádom mint eddig.
Értékelés: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése