Richelle Mead - A végső áldozat

Számomra nagyon különleges ez a sorozat. Az első kötettől kezdve szeretem, megfogott és azóta is magánál tart. Szeretem Mead világát, szép kerek, egész, jól ki van dolgozva, jó szereplőkkel, érdekes helyszínekkel. Ezen kötet pedig méltó befejezése a sorozatnak. 

   

 A történet: 

Rose-t Tatjana meggyilkolásáért börtönbe zárják. Ám a lány cseles barátai egy leleményes kiszabadítási kísérlettel megszabadítják a lányt a fogságból. Rose-nak, Dmitrijnek ezek után menekülnie kell. Már nem csak elkapni akarják őket, immáron az életük a tét. Kalandjaik során Sydny a fiatal alkímista lány velük tart, osztozik a kalandjaikban és segítő társra találnak benne. Utuk egy furcsa csoporthoz vezet, akik magukat Őrzőknek nevezik. De sokáig itt sem maradhatnak, hiszen Rose előtt nagy feladat áll: meg kell fejtenie az elveszett Dragomir gyermek rejtélyét. Ahogy azt megszokhattuk, rengeteg harcot, necces helyzeteket, izgalmas jeleneteket egy csepnyi romantikával fűszerezve kapunk egy kerek, egész, izgalmas történetet. 

A szereplők: 

Rose nagyon sokat változott a könyvek, a sorozat során. Láthattuk, ahogy a naiv kislány felnő, és megtapasztalja, hogy még se úgy van minden, ahogy azt ő elképzelni. A kitartása, őrült ötletei, briliáns érvelése azonban mit sem változott. Ebben a kötetben is ugyanolyan kis szeleburdi tud lenni, ha Dmitrijről és az érzelmeiről van szó, azonban ha harcolni, vagy tervet kovácsolni kell, akkor odateszi magát és belead mindent. Rose végig kedvenc karakterem, boldoggá tesz, hogy ilyen jól kidolgozott, érdekes karaktert életének darabkáját követhettem végig. 

Dmitrij az "istenség", aki kezdi elveszíteni a "mindenki felett álló hatalmát". Már persze nem rossz értelemben. Most már nem olyan rideg és távolságtartó, mint a sorozat első köteteiben. Érdekes látni, ahogy egyre többször hibázik, kisebb-nagyobb dolgokban, harcban, de főleg az érzelmeivel kapcsolatban. Az ő karaktere változott a legtöbbet a cselekmény során, nem feltétlenül rossz irányba, egy kicsit ugyan furcsa, de nekem mindig is ő volt a kedvencem, és végig szurkoltam a kapcsolatuknak:) 

Lissa életét Rose-n keresztül láthattuk. Továbbra is bizonytalankodik, küzd a lélekkel, hiányolja és izgul a barátaiért, azonban egy fontos feladat előtt áll: jelölik a királynőválasztáson. Érdekes próbák, elgondolkoztató feladatok, jó volt egy kicsit "beugrani" Lissa életébe a Rose-kalandok mellett. Mint mindenki más Lissa is felnőtt, megérett a feladatokra, mind lelkileg, mint fizikailag. 

A vélemény: 

Nagyon jól kidolgozott cselekmény, izgalmas elemekkel. Az elejét egy picit untam, de amint belekezdtek a Dragomir-projektbe már mindent kárpótolt. Egy színvonalat felállítottam Mead könyveivel szemben, úgyhogy nem volt könnyű dolga, ha ismét meg akarta dönteni, de sikerült:) Semmiben sem csalódtam, minden tiszta, egyértelmű. A befejezés pedig kifejezetten tetszett, ahogy megjelent az udvarba és tisztázott mindent. A királynő gyilkos kilétére egy ponton már rájöttem, így nem volt meg az izgalom, viszont nagyon szépen félrevezeti az olvasót egész történet alatt. Örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek, amit Mead könyvei nyújtottak számomra. Egy kicsit mindenki tud azonosulni velük, lehet izgulni a kedvenc szereplőkért, drukkolni a jövőjüket illetően, átélni az izgalmas csatákat, vagy épp velük együtt örülni illetve sírni a jelenetekben. 

Az értékelés: 5/5 ez nem is kérdés