Laurell K. Hamilton: Elnyel a sötétség

Hamilton a szívem egyik csücske. Bár Anita Blake nálam a favorit, Merry történeteit is szívesen olvasom. Egy teljesen más megvilágításba helyezi a tündéres fantasy birodalmat. Az Elnyel a sötétség a Merry Gentry sorozat 7. része, amely folytatja Merry és a testőrei csatáját Seelie és Unseelie udvarral.

A fülszöveg:

"Meredith NicEssus hercegnőnek nincs sok ideje feldolgoznia nagybátyjától, a Fény és Illúzió Királyától elszenvedett erőszakot és kedvese, Gyilkos Fagy elvesztését. A vad falka élére áll, hogy megtorolja anyjaként szeretett és tisztelt nagyanyja halálát. A legfőbb célpontok azonban ő maga és méhében hordott ikergyermekei, valamint az utódok apjai, a testőrei. Andais, a Levegő és Sötétség Királynője Unseelie Udvartartásából a trón eddigi várományosa, Cel korábban sem fogta vissza gyilkos indulatait. Ezúttal is kíméletlenül a hercegnő és sarjai elpusztítására tör. Ugyanakkor nagybátyja, Taranis – feltételezett apai jogon – magának követeli Merry gyermekeit. Eközben a tündérdombok megvetett udvara, a sluagh virágba és mágiába borulva újfent megerősödik. Ám az éjfekete éjrepülők is kevesek megmenteni az önkéntes száműzetésbe kényszerülő újdonsült királynőt és kíséretét. Eljön a leszámolás, a mindent eldöntő csata ideje: Merry csak az Istennő, a Hitves segedelmében és oltalmában bízhat, hogy ő és gyermekei, szerettei túlélik az összecsapást. Vajon fény derül-e Meredith apja, Essus herceg halálának körülményeire? Lesújt-e újra a kegyetlen gyilkos? Mit kell feladnia a hús és vér kezének hatalmával bíró hercegnőnek azért, hogy elnyerje személyes boldogságát?"

Véleményem:

Megmondom őszintén kissé bajba vagyok az értékeléssel kapcsolatban. Ez most nekem valahogy nem tetszett. Vagyis tetszett, de korántsem úgy, ahogy vártam volna tőle. Vannak bizonyos dolgok amiket el kell fogadnom ha Hamiltonról van szó (pláne ha a Merry Gentry sorozatról): bizarr szex, kusza, néha átláthatatlan világ (itt értem a tündérek fajtáját és megnevezéseit, tulajdonságait amit követni bizony nem mindig egyszerű) és a fura udvari viszonyokat (hogy ki-kivel van, vagy ki az ellenség az nem teljesen egyértelmű). Ezeket elfogadtam, elraktároztam az agyam egy hátsó szegletébe és ha nem olyan fontos nem foglalkozom vele. Ha ezt nem nézem amúgy izgalmas és eléggé cselekménydús könyveket kapunk. Most viszont... ez valahogy nem volt az igazi.
A legnagyobb problémám, hogy már-már unalmassá váltak a történetrészek azáltal, hogy olyan mértékben nyújtva vannak, hogy hihetetlen. Mintha egy lassított felvételt néznék. Pl. Merry kórházi látogatása, egy kis akció a Nagyival, vadászat, Misztrál megmentése - és elment 140 oldal a 340-ből. Ez gyakorlatilag csak pár óra eseménye. Az a gáz, hogy túlontúl részletes, megállnak beszélgetni felesleges dolgokról, elmélkednek, gondolkoznak a múlton, felidézik a faerie történelmét, a férfiak egymással vitáznak, Merryn vagy Merry miatt. A legjobb amikor sietnek megmenteni Misztrált és közben állnak le beszélgetni. 
Oldalakat tudtam volna átforgatni úgy, hogy semmiről se maradok le.
A férfiak túl sebezhetőek ahhoz képest hogy ők testőrök. Merry, aki ikrekkel terhes vállal mindent magára, már-már háttérbe szorítva embereit. Kissé nevetségesen hat.
Nekem ez már túl lassú és túl részletes. Sok részlet elhagyható lenne, ezek nélkül sokkal élvezhetőbbé válna a könyv. Nehéz helyzetben vagyok mert szeretni akarom ezt a könyvet, de nem sikerült a szívembe zárnom.
Merry túl sokat aggódik, néha tényleg elviselhetetlen, ahogy elnyomja a testőreit, azok meg persze hagyják magukat. Mindent rá hagynak.
Mindettől függetlenül, amikor történt is valami, nem csak "állt a kép", akkor nem volt rossz, sőt még érdekesnek is mondhatnám. De nem olvastatta magát.
Azt kell eldönteni, hogy megér-e ennyi a sorozat, belefér-e egy nem jó rész a nagy összességbe? Számomra igen. Nem vette el a kedvemet se Merry Gentrytől, se Hamiltontól, de nem ezt vártam. Ennél többet vártam. Sajnálom, hogy ez most nem úgy sikerült.
A borító természetesen gyönyörű, imádom az ilyen szép kontúros borítókat. Nagyon jól fog mutatni a polcomon a többi Hamilton könyv mellett. Azt azonban nem ígérhetem meg, hogy mostanában újra elolvasom. Talán majd valamikor a sorozatot újra együtt, de nem hagyott bennem egy újraolvasáshoz elég nyomot.

Értékelésem: 3 pont

Oldalszám: 343
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: nem tudnék egyet kiemelni
Kedvenc karakter: Sholto
Legrosszabb jelenet: túltúltúl hosszú unalmas beszélgetések
Nem szimpatikus karakter: -

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Egy költői kérdés: Miért kellett a címbe beletenni azt az "A" betűt? Hát nem lett volna jobb nélküle?
Mead-et szerintem senkinek se kell bemutatnom, a Vámpírakadémiát biztosan mindenki ismeri és szereti. A szukkubuszos sorozata is jónak ígérkezett, habár az első rész A szukkubusz dala valahogy nem hozta meg azt az érzést, amit vártam Mead könyveivel kapcsolatban. Ettől függetlenül persze jó volt a könyv, csak nem olyan kiemelkedően jó, mint a Vámpírakadémia. Ez nem rettentett el a sorozattól, de még milyen jó, hogy nem. A szukkubusz éjszakája abszolút hozta az általam támasztott színvonalat, ezzel megelőzve a sorozat indító kötetét.

A fülszöveg:


"Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival."


Véleményem:

Ez a könyv hozta azt a megfogalmazhatatlan érzést, amit vártam ettől a sorozattól is. Nem tudom megnevezni, ezt érezni kell. És itt éreztem. 
Mennyivel jobb Georgina karaktere, hogy nem aggódik feleslegesen:) Jó azért itt is talál magának mindig valamit, amin agyalhat, de ez nem viszi el a történetet. 
Bastien megjelenése kellemes színt hozott a történetbe, nagyon csíptem a közös jeleneteiket és Bastien "küldetését". Meg persze a múlt felidézését, amin Bastien megjelenése indított el Georginában. Nagyon vártam a régi sztorikat, talán még jobban is, mint a mai világban játszódókat. 
Seth-et meg nem lehet nem szeretni, még akkor sem, ha Georgina miatta töri a fejét.

Nagyon jó humora van a könyvnek, ez vitathatatlan. Imádom az apró kis csipkedéseket, cukkolásokat, még a munkahelyi barátságos viszonyokat is:)
Az, hogy azt írom, hogy izgalmas és letehetetlen, ezzel nem mondok remélem senkinek se újdonságot.
Ami viszont kifejezetten megfogott (és nem sok könyv esetében tapasztalok hasonlót) azok a szexjelenetek. Olyan arcpirítóak, de nem közönségesek, nem felháborítóak. A legutolsó jelenet még meg is mosolyogtatott. Na, gondoltam meglátjuk mi lesz a vége, hogy jön ki ebből az írónő jól úgy, hogy nem válik közönségessé... Annyira jó lett, még hangosan is nevettem egyet. (Éjjel olvastam, furán is nézett rám a Drágám.)
Ezt azért emelem ki, mert most már lassan nem is lehet olvasni olyan könyvet, ami nincs tele szexszel, amit általában nem szeretek túlzottan, de ebben a könyvben nagyon jól lett megoldva. Nyilván ebben nagy érdeme van a fordítónak is, hiszen csak magyarul olvastam a könyvet és nem angolul és a magyar fordítás alapján fogalmazódott meg bennem a gondolat.

A Dana-sztori vége nem lepett meg, valahogy útközben rájöttem:) A másik, drogos sztori se lepett meg túlságosan, de az azért nem volt annyira egyértelmű. A könyvet nagyon jól megmagyaráz mindent, önálló könyvként nézve is teljesen érthető és minden fontosabb szálat lezár.

A borító annyira nem tetszik, csak a színei.Viszont a papírnak olyan finom illata van:)

Köszönöm, hogy olvashattam ezt a könyvet. Remélem hamarosan megjelenik a folytatás is.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 301
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: Georgina hódításai
Kedvenc karakter: Georgina és Bastien
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: -





Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör

4 szó: Gyönyörű és b.romi jó!!! Mikor megláttam a könyvet teljesen elámultam. A kép tizedannyit se ad belőle vissza, mint az élő látvány. Kemény borítós, vastag, finom illatú, gyönyörű borító.... ezer éve nem olvastam már kemény borítós könyvet.Amikor kibontottam a csomagot csak hápogni tudtam percekig. Aztán egy kicsit váratott magával az olvasás, egy kissé el voltam/vagyok havazva olvasás ügyileg is (meg iskola ügyileg is, de ez más téma). Esténként olvasgattam és óriási volt:) A hangulat is, sokszor bizony még nézelődtem villany lekapcsolás után, mielőtt el mertem volna aludni:)

Fülszöveg:


"Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük - kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik.
Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez.
Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg… "


A véleményem:

Tetszett, hogy nem csak egy főszereplő volt, hanem rögtön 7, akik szemszögéből váltakozva olvashattam. Rebecka, Minoo, Vanessa rögtön kedvenceimmé váltak, Linnéa csak később, de a végére már szívesen olvastam róla is. Elias, Ida, Anna-Karin viszont kimondottan ellenszenvesek lettek számomra. 
Volt is nagy megdöbbenés meg bosszúság amikor egy pár fejezet után az egyik kedvencemet megölték. (Ennyi spoiler talán belefér, lehet találgatni, hogy melyik a 3 közül:))
Legjobban talán mindenki közül Minoo-t szerettem, úgy éreztem, hogy ő a legfontosabb szereplő mindenki közül. Legellenszenvesebb Anna-Karin volt, akármi is történt fiatalabb korában, akárhogy is bántak vele, nem tudtam azonosulni az "újdonsült" oldalával. Se előtte, se később nem sajnáltam. Ida szerencsére nem kapott túl sok szerepet, ami jutott neki azokban is igen bunkón viselkedett. 
Rebecka és Vanessa életét olvastam a legszívesebben, még ha Minooval több minden is történt, mégis az ő életük volt a legizgalmasabb.
Linnéa-t sokáig nem tudtam hova tenni, nem volt se túl szimpatikus, se ellenszenves. A kitöréseit nem szerettem, de azért azt nem mondanám, hogy nem történtek vele érdekes dolgok:)
A gondnokot nem tudtam hova tenni, később talán majd kiderül, hogy mi az ő szerepe. Adriana meg egyre inkább süllyedt a szemembe. Az első nagy közös jelenetben még amilyen profinak tűnt, a végére teljesen kiszorították a lányok, esélye se volt:)

A gyilkos személyére nézve a lányoknak is, meg nekem is több tippem volt, persze kételkedtem az ő gyanúsítottjaikban (egy jó olvasó nem hisz el mindent, amit korán az orra alá nyomnak), de nem sikerült kitalálnom, hogy ki áll a történések mögött:) 

Az iskolai helyszín nagyon bejött, áá imádom az iskolában játszódó könyveket. Nem volt az a tipikus iskolai hangulat meg események, elvégre nem az órákról és egyéb iskolai feladatokról szólt a könyv, de ez nem vont le semmit a helyszínválasztás értékéből. 

Imádtam a boszorkányságot, a varázslatokat, megismerni a lányokkal együtt a saját erejüket és képességüket, a világot ami eddig rejtve volt számukra. Még egy csomó mindenre nem derült fény, annyi titkot rejteget még ez a sorozat.

A hangulat nagyon ott van, sokszor tényleg félelmetes volt. Amikor a gyilkos megjelenik tényleg olyan ijesztő lesz minden. Persze nem kell horrorra gondolni, csak úgy élesedik a hangulat, úgy "elcsendesül" mindent. 

A befejezés egy kicsit gyors volt, csak kapkodtam, hogy mi van? Itt tartunk már? De azért tetszett, mert nem árult el mindent, egy csomó dolgot függőben hagyott ezzel izgalomban tartva az olvasót. Kell a folytatás, az biztos.

Nekem nagyon tetszett, de tényleg. A szereplők kidolgozottak, mindenkinek két oldala van nem csak jó vagy rossz, mindenkinek vannak apró titkai, amit belülről emésztik őket. A történet érdekes, jól kitalált, fordulatos, a vége nem zár le minden szálat. 

Annyira boldog vagyok, hogy olvashattam ezt a könyvet. Már attól teljesen odavagyok érte, hogy kemény borítós, és annnyira szép:) Szívem csücske ez a könyv.

Értékelésem: 5*


Oldalszám: 544
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: varázslatok
Kedvenc karakter: Minoo
Legrosszabb jelenet: Ida hisztériái, Anna-Karin "menőzése"
Nem szimpatikus karakter: Anna-Karin, Ida



Rupáner - Gallé Margó: Nászajándék Salzburgból

A sorozat első része elolvasása után, mindenképp kíváncsi voltam a folyatásra. RGM könyve egy könnyű kis délutáni szórakozással kecsegtetett, amit maximálisan meg is kaptam ettől a könyvtől. Sajnos ismét túl rövidre sikeredett a könyv, mint az első rész esetében, itt is szívesen olvastam volna még tovább:)

Fülszöveg:

"A szívdermesztő titok, melyet Arlene édesanyja egy egész életen át rejtegetett, a Márai-kastély padlásán lévő szekrény tetejéről szabályosan Dália fejére zuhan. Megfejtése érdekében a lány, valamint Pataki Gábor és a kis Emma hármasban indulnak az osztrák Alpok felé. Az esemény fenekestül forgatja fel a kastély lakóinak életét. Dália és a felesége halála miatt megkeseredett Gábor ettől kezdve, persze, nemcsak autón száguldozik a Kristályhegy és Tihany, valamint Bécs és Salzburg között, hanem érzelmi hullámvasúton is robog. A Nászajándék Salzburgból Dália regénye, egyben folytatása a Lányok a kastélyból című kötetnek, melyről egyik méltatója azt írta, hogy „ez a könyv üde, mint egy csokor virág”. Új könyvében RGM emellett olyan sorsfordító meglepetéseket is tartogat olvasói számára, amilyeneket csak a műfaj legjobbjai képesek kitalálni. Ez esetben azonban kitalálni sem kellett őket, mert, mint a hartai írónő vallja: „az én történeteim maguk írják magukat”."


Szereplők:

Dália eleinte nem volt túl szimpatikus, de ezt betudtam a Lányok a kastélyból való indulásának. Tudom, közben megváltozott és jó barátnők lettek Arlene-nel, de valahogy akkor se tudtam őt megszeretni. Így eleinte nem is örültem, hogy az ő önálló történetét olvashatom. Aztán az olvasás során egyre inkább kezdtem megkedvelni és a végén már kifejezetten örültem, hogy nem csak Arlene és Leon történetéről szól a könyv. Ezek után kíváncsian várom Izadóráról szóló részt, sőt remélem még Bettiről is tartogat valamit az írónő:)

Pataki Gábort ezzel szemben időnként annyira seggbe tudtam volna rúgni. Van egy gyönyörű, cserfes, életrevaló kislánya, egy lány a szomszédságból (Dália), aki imádja a lányát és mindent megtenne érte, erre ahelyett, hogy értékelné inkább csak bántja Dáliát is és közvetve persze Emmát is. Ettől persze csak még inkább szurkoltam nekik, de nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben mit csináltam volna Dália helyében, mert szörnyen bosszantó ember Gábor. Azt hiszem az ilyen férfitípus lehet Margó kedvence (akár még ha csak a könyvek lapjain is), hiszen Leon is hasonlóan viselkedett Arlene-nel az első könyvben:))

Emmát imádtam, ő volt a legjobb:) A másik három lány, Arlene, Betti és Izadóra most a háttérbe vonultak, nem sok esemény történt velük, pedig szívesebben olvastam volna a négy lányról (Dáliával együtt) többet. 

Véleményem:

Pont olyan szórakoztató és pihenést nyújtó, mint a Lányok a kastélyból. A történet kreatív, Arlene "eltitkolt" édesapja utáni keresés igazán érdekes vonalon indította el a történetet. A szereplők abszolút szerethetők, Leonnak végre megjött az esze és előjött a kedves és aggódó személyisége. Van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban már Gábor is ezt az oldalát fogja mutatni Dáliával az oldalán:) 
Örömmel olvastam, és olvastam volna még szívem szerint tovább is, de túl hamar vége lett:)
A borítója gyönyörű, bár én a zöldre szavaztam anno a borítószavazáson, és egy kicsit bántam is, hogy nem a zöld nyert. Így élőben nagyon szép a kék is.
Nem tudok semmi más konkrétat írni, mert egy egyszerű, szórakoztató könyvről van szó. Felesleges lenne beleerőltetni bármi fontos világmegrengető jelentést, mert nem azt a célt szolgálja.
Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, tényleg kikapcsol és olyan jó érzést hagy maga után az emberben.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 149
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: -
Kedvenc karakter: Emma
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: Gábor, amikor olyan bosszantóan viselkedik

"Magical Template" designed by Blogger Buster