A sorozat első része elolvasása után, mindenképp kíváncsi voltam a folyatásra. RGM könyve egy könnyű kis délutáni szórakozással kecsegtetett, amit maximálisan meg is kaptam ettől a könyvtől. Sajnos ismét túl rövidre sikeredett a könyv, mint az első rész esetében, itt is szívesen olvastam volna még tovább:)
Fülszöveg:
"A szívdermesztő titok, melyet Arlene édesanyja egy egész életen át rejtegetett, a Márai-kastély padlásán lévő szekrény tetejéről szabályosan Dália fejére zuhan. Megfejtése érdekében a lány, valamint Pataki Gábor és a kis Emma hármasban indulnak az osztrák Alpok felé. Az esemény fenekestül forgatja fel a kastély lakóinak életét. Dália és a felesége halála miatt megkeseredett Gábor ettől kezdve, persze, nemcsak autón száguldozik a Kristályhegy és Tihany, valamint Bécs és Salzburg között, hanem érzelmi hullámvasúton is robog. A Nászajándék Salzburgból Dália regénye, egyben folytatása a Lányok a kastélyból című kötetnek, melyről egyik méltatója azt írta, hogy „ez a könyv üde, mint egy csokor virág”. Új könyvében RGM emellett olyan sorsfordító meglepetéseket is tartogat olvasói számára, amilyeneket csak a műfaj legjobbjai képesek kitalálni. Ez esetben azonban kitalálni sem kellett őket, mert, mint a hartai írónő vallja: „az én történeteim maguk írják magukat”."
Szereplők:
Dália eleinte nem volt túl szimpatikus, de ezt betudtam a Lányok a kastélyból való indulásának. Tudom, közben megváltozott és jó barátnők lettek Arlene-nel, de valahogy akkor se tudtam őt megszeretni. Így eleinte nem is örültem, hogy az ő önálló történetét olvashatom. Aztán az olvasás során egyre inkább kezdtem megkedvelni és a végén már kifejezetten örültem, hogy nem csak Arlene és Leon történetéről szól a könyv. Ezek után kíváncsian várom Izadóráról szóló részt, sőt remélem még Bettiről is tartogat valamit az írónő:)
Pataki Gábort ezzel szemben időnként annyira seggbe tudtam volna rúgni. Van egy gyönyörű, cserfes, életrevaló kislánya, egy lány a szomszédságból (Dália), aki imádja a lányát és mindent megtenne érte, erre ahelyett, hogy értékelné inkább csak bántja Dáliát is és közvetve persze Emmát is. Ettől persze csak még inkább szurkoltam nekik, de nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben mit csináltam volna Dália helyében, mert szörnyen bosszantó ember Gábor. Azt hiszem az ilyen férfitípus lehet Margó kedvence (akár még ha csak a könyvek lapjain is), hiszen Leon is hasonlóan viselkedett Arlene-nel az első könyvben:))
Emmát imádtam, ő volt a legjobb:) A másik három lány, Arlene, Betti és Izadóra most a háttérbe vonultak, nem sok esemény történt velük, pedig szívesebben olvastam volna a négy lányról (Dáliával együtt) többet.
Véleményem:
Pont olyan szórakoztató és pihenést nyújtó, mint a Lányok a kastélyból. A történet kreatív, Arlene "eltitkolt" édesapja utáni keresés igazán érdekes vonalon indította el a történetet. A szereplők abszolút szerethetők, Leonnak végre megjött az esze és előjött a kedves és aggódó személyisége. Van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban már Gábor is ezt az oldalát fogja mutatni Dáliával az oldalán:)
Örömmel olvastam, és olvastam volna még szívem szerint tovább is, de túl hamar vége lett:)
A borítója gyönyörű, bár én a zöldre szavaztam anno a borítószavazáson, és egy kicsit bántam is, hogy nem a zöld nyert. Így élőben nagyon szép a kék is.
Nem tudok semmi más konkrétat írni, mert egy egyszerű, szórakoztató könyvről van szó. Felesleges lenne beleerőltetni bármi fontos világmegrengető jelentést, mert nem azt a célt szolgálja.
Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, tényleg kikapcsol és olyan jó érzést hagy maga után az emberben.
Értékelésem: 5/5
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: -
Kedvenc karakter: Emma
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: Gábor, amikor olyan bosszantóan viselkedik
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése