Egy kis összegzés

Egy kis statisztika 2011-re:)

Jelen pillanatban 248 saját könyv nézeget rám a polcaimról. 

Ezekből olvasatlan 87 darab (ezen a számon enyhén szólva is meglepődtem).

Idén 59 könyvet, 16146 oldalt olvastam el. (Hát nem valami sok:))

7 könyvet hagytam félbe, ezen 7 könyvből csak kettőt fogok folytatni, a többiről hallani se akarok:) Ha ezeket is elolvastam volna, 2746 oldallal többet olvastam volna:)

A legrövidebb olvasmányom Gabrielle Wittkop: A nekrofil, ami 96 oldalas, a leghosszabb pedig a Harry Potter és a Tűz serlege a maga 676 oldalával.

Leggyorsabban Lisa Jane Smith: Vámpírnaplók I. – Ébredés és Kim McCosker – Rachel Bermingham: 4 hozzávaló c könyveket olvastam el, teljes másfél óra alatt végeztem velük. Leglassabban Anne Rice: Pandora, a vámpír-ját több, mint 5 hónap alatt sem tudtam befejezni - félbehagyás lett a vége.

Hangoskönyvben a Harry Potter 1. és 2. részét hallgattam, e-book-ban pedig Delphine de Vigan: No és Ént, Richelle Mead: Dermesztő ölelést és A halál csókját olvastam.

Könyvtári könyvet nem olvastam, kölcsön Gabrielle Wittkop: A nekrofilt kaptam, én pedig  Jennie Kent – Maria Villegas: Pubersrácot  és James Frey: Millió apró darabbant adtam kölcsön. 

Sorozatok, amelyeket idén kezdtem:
- Tom Becker: Darkside
- Charlaine Harris: True Blood
- Lisa Jane Smith: Vámpírnaplók
- Jeaniene Frost: Cat és Bones
- Sophie Kinsella: Boltkóros sorozat
- Laurell K. Hamilton: Anita Blake és Merry Gentry sorozat
- Cassandra Clare: Csontváros 
- Richelle Mead: Vámpírakadémia és Vérvonalak
- Darren Shan: Démonvilág
- Jon Courtenay Grimwood: 
A bérgyilkosok trilógia

Top 5 legrosszabb könyv, amit 2011-ben olvastam:

4. Michael Gruber: A boszorkányfiú
3. J.R.Ward: Feloldozott szerető
1. Christine Feehan: Sötét herceg

Top 5 legjobb könyv, amit 2011-ben olvastam:

3. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz

Ami a legjobban megnevettetett:

Ami meghatott:

Ami ledöbbentett:

Legpozitívabb csalódás:

Amitől többet vártam:

Jövő évre több olvasást (min. 100 könyv) és az elkezdett sorozataim befejezését tervezem:)




Dr. Csermely Gyula: Ha 1 nő gyereket akar

Érdekes olvasmány volt számomra. Nem tervezek még mostanában gyereket, de persze azért foglalkoztat a téma. De kit nem? Hogy azt kaptam-e a könyvtől amit vártam? Részben! Hát azt tény, hogy nem egy kismamákat megnyugtató könyv. Sőt! Hajaj...Kezdve a magyar egészségügy siralmas helyzetétől egészen a magyar építőipar szintén siralmas helyzetéig. 
Ettől függetlenül nagyon sok hasznos és hasznosítható dolgokról szót ejtenek benne. Én bevallom őszintén nagy részét nem is értettem, ami nem a könyv hibája, hanem az enyém, hiszen nem mélyedtem bele ebbe a témába ez előtt a könyv előtt. Egy biztos, ha én valaha szülni fogok, akkor újra előveszem ezt a könyvet és alaposabban átolvasom.
Mivel az olyan információk számomra (egyenlőre) még nem voltak fontosak, hogy mikor milyen vizsgálatot kell elvégezni, ennek mi a menete, ezért leírom, hogy mit értettem meg a könyvből és mire gondoltam az olvasása közben.
Egyszerre ijesztett és nyugtatott meg. Amiktől így látatlanban nagyon félek, azokról nem kaptam megnyugvást.  De ezeken mindenki átesik. Minden nő fél a szüléstől, pláne egyes elemeitől. De ez így természetes, szóval nem vártam, hogy most akkor arról olvasok, hogy ez tényleg nem lesz kemény és nem fog fájni.
Más dolgokban viszont pozitívan csalódtam. Örülök, hogy már ilyen komoly műszerek és vizsgálatok vannak azért, hogy kiszűrjék a kisbabák esetleges születési rendellenességeit. Azért jó tudni, hogy mi mindent meg tesznek (vagy meg tudnak tenni) ezért. Minden vizsgálat le van írva részletesen, érthető módon, ez nagy segítséget jelenthet egy aggódó kismamának.
A magyar egészségügy és építőipar siralmas helyzetére való kitéréshez csak annyit fűznék hozzá, hogy ezt minden ember tapasztalja a saját bőrét, szóval túl sok újdonságot ez nem jelentett.
Azt pedig, ahogy apaként és nőgyógyászként váltakozva írja a dolgokat nagyon jónak találom. Néhol azért elkapják az érzelmek, és akkor egy apa érzéseit olvashatjuk, máskor pedig a szigorú nőgyógyászét. Az is érdekes, ahogy ő megéli a terhességet a másik oldalról, nem arról az oldalról, ahonnét egyébként a munkája miatt látja a dolgokat. Gondolom ez neki is jó tapasztalat volt:)
Alapos, pontos könyv (már amennyi nekem lejött belőle, így a téma kevés ismerete nélkül), aki kíváncsi a folyamatokra, vizsgálatokra, módszerekre vagy épp megnyugvást szeretne az mindenképp olvassa el, miközben várja a kisbabát:)
Az biztos, hogy alkalomadtán én elő fogom újra venni:)

Értékelés: 4/5

Richelle Mead: Vérvonalak

Én nem akartam, küzdöttem ellene, de elvéreztem. Akárhogyan tiltakoztam nem tudtam nem szeretni. Sőt, minél tovább jutottam a történetben annál jobban imádtam. És hogy miért? Hát Mead zseniális kreativitása, írásmódja és stílusa miatt.

A történet:

"A történet szerint Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú – mellékesen vámpír – kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie. Sydney hamarosan ijesztő események középpontjában találja magát. A diákok különleges képességeket biztosító tetoválásainak titkát, valamint a vámpírgyilkosságok rejtélyét is kénytelen lesz felderíteni. A tét a szeretett húga jövője, a saját karrierje és az akarata ellenére egyre jobban megkedvelt Jill élete."

A szereplők:

Akkor már itt elárulom, hogy miért is tiltakoztam a lelkem mélyén a könyv ellen. A Vérvonalak főszereplői, Sydney, Jill, Adrian nem tartoztak a kedvenc szereplőim közé a Vámpírakadémiában. Különösebb bajom egyikkel sem volt, csak egyszerűen nem éreztem úgy, hogy különösebben szívesen olvasnék csak az ő történetükről. Ehhez képest itt pedig főszerepet kaptak. Én annyira imádtam Rose és Dmitrijt, hogy nem akartam rajtuk kívül másról olvasni. És megbántam hogy elolvastam ezt a könyvet? A frászt, sőt a cselekmény mindenért kárpótolt.

Sydney kerül középpontba ebben a könyvben. A kétségei, az ötletei, de leginkább a harca a saját maga és az Alkimisták világa között. Két tűz közé került, mivel Rose-nak segített a szökésben. Átnevelőtábor vár rá, amennyiben nem teljesít  és bizonyít az Alkimisták számára. Új helyre kerül, a számára még mindig oly idegen vámpírok közé, ráadásul a cél az, hogy beilleszkedjenek egy átlagos emberekkel teli iskolába. A baj olyan itt se kerüli el őket, de Sydney nagyon leleményes és kreatív. Emellett roppantul bírom a nyers humorát, ahogy Adriannel cukkolják egymást. Olyan hétköznapi, szinte éreztem a gondolatait, és annyira tudtam magam hasonlítani vele. Ő volt számomra az egyik legnagyobb pozitív csalódás.

Adrian pedig a másik. Holott még mindig nem tartozik a kedvenceim közé, de sok mindent máshogy látok. Itt már egy kicsit másra is gondol, nem csak önmagára. Többé-kevésbé lehet rá számítani, de azért még vannak kétségek. Nem hinném, hogy valaha is ő lesz a kedvencem, túlságosan szeretem én Dmitrijt ahhoz, hogy Adrian mellé tudjak állni:)
Mindenesetre kellemes csalódást okozott, még mindig a humora a legjobb.

Jillt, szegényt inkább sajnáltam. Bedobták egy új világba, ahová nagyon nehezen tud beilleszkedni. Idegen környezet és egy anyáskodó "nővér" Sydney mellett az iskolával és Adriannel is meggyűlik a baja. Minden rajta csattan, de ő nagyon erős. Ő sem volt túl szimpatikus szereplő, ezen most változtatott ez a könyv.

A véleményem:

A cselekmény zseniális. Elmondhatatlanul zseniális. Egy másodpercet sem unatkoztam. Elalvás előtt az egyik legizgalmasabb résznél hagytam abba, és annyit agyaltam rajta, hogy a végén ezzel álmodtam:)
Az tetszik benne a legjobban, hogy annyira el tudja altatni az olvasó éberségét és nem is figyel, vagy gondol olyan apró részletekre amik árulkodnak a későbbi kimenetellel kapcsolatban. Aztán amikor meg hirtelen változik a cselekmény, akkor koppanunk egyet, hogy hopp itt meg mi történt. Végigvezet és közben épp csak annyit árul el, ami még nem feltűnő. 
Szeretem, ahogy a szereplők lelki világa megjelenik előttünk. Valahogy annyira egész és teljes így együtt minden. Lelki dolgok és fizikai valóság. Félelmek és bátorítások. Persze mindez megfűszerezve humorral, mégpedig nagyon jó humorral. 
A lehető legjobban tette az írónő, hogy folytatta a sorozatot. Habár teljesen kerek ahogy lezárta a Vámpírakadémiát, de olyan nehéz elfogadni egy ilyen jó sorozatnál azt, hogy vége. Egy kicsit visszacseppenhettünk a Vérvonalak által ebbe a világba. Nem akarom, hogy vége legyen, még akarok sok, sok részt.
A borítóval kapcsolatban van egy kis problémám: Nem értem, hogy miért kellett az amúgy gyönyörű borítót elrontani azzal, hogy piros a hátlap. Egy kicsit furcsa, de meg lehet végül is szokni.

Értékelés: 5/5

Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

Imádom Bear műsorát, (Discovery Channel - A túlélés törvényei) nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet be kell szereznem. Hihetetlen, hogy milyen helyek vannak a világban, ahol ember nagyon ritkán jár és a természet elemeivel küzdve kell az állatoknak, növényeknek biztosítaniuk a fennmaradásukat. Sokszor ember által járhatatlan, élhetetlen környezet, ahova senki se szeretne felkészületlenül kerülni. Pedig évente sok-sok ember lesz repülő-, hajóbaleset túlélője. Túlélő egy kietlen tájon, élelem és védelem nélkül. Az ilyen bajbajutottaknak segít Bear könyve és műsora. Nem csak sok jó praktikát és leleményes ötleteket lehet belőle nyerni, de akár az ember élete is múlhat egy-egy ilyen tudáson.

A történet:

"A vadon törvényeiben Bear Grylls feltárja azokat a titkokat, amelyeket a felderítéssel és természetjárással töltött évei alatt ismert meg. Kézikönyve nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a természet meghódítására vállalkoznak. 

Rejtett veszélyek – buktatók, amelyeket minden gyakorlott természetjáró szeretne elkerülni.

Bear titkos cserkésztippjei – leckék, amelyeket a szerző a saját kárán tanult meg…

Egy kis terepgyakorlat – módszerek, amelyekkel fejleszthetjük képességeinket, mielőtt a terepen is kipróbálnánk magunkat.
Rögtönzés a szabadban – tanácsok azokra a helyzetekre, amikor épp nincs nálunk a megfelelő szerszám.
Igaz tábortűzi történetek – történetek a különleges alakulatok katonáiról, valamint egykori és mai felderítőkről. 
A kalandor és felfedező Bear Grylls, akit milliók ismernek a Discovery Channel műsorából, három évig szolgált a Brit Hadsereg különleges alakulatánál. Könyvében a tábortűzrakás és táborépítés tudományától kezdve az elsősegélynyújtás technikáin át a biztos tájékozódás titkáig minden megtalálható, amire csak szüksége lehet egy természetjárónak. Útmutatója nemcsak a kihívások legyőzésére ösztökél, de arra is, hogy az ember valóra váltsa az álmait!"


Véleményem:

Sosem voltam még ilyen helyzetben, és őszintén szólva nem is szeretnék lenni, pont ezért őszintén tisztelem Bear kitartását, tudását, tapasztalatát, tulajdonképpen le a kalapom Bear előtt. Egy kicsit azonban (mint szerintem minden embert) vonz, hogy egy kicsit én is részese legyek egy ilyen kalandnak. Persze amíg megmarad álmodozás szintjén, addig nincs is gond:) 
A könyv nagyon sok érdekes és hasznos tippet tartalmaz a túléléshez. Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, egy egyszerű kiránduláshoz, kinti tábortüzes sátorban alváshoz is megfelelő segítséget nyújt. Mint rámutat, nagyon fontos, hogy megfelelőképpen fel legyünk öltözve, megfelelő cipőnk legyen, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mivel fogunk szembe kerülni egy-egy vadonban töltött nappal vagy éjszaka közben. 
Saját élményeit, tapasztalatait, titkos tippjeit osztja meg olvasóival. Meghozza az ember kedvét egy kis kirándulásra. 
Sok-sok hasznos, megfogadandó tanács és mennyi egyszerű praktika amire az ember nem is gondol adott esetben, pedig az egyik legkézenfekvőbb megoldás.
A könyv garantáltan meghozza mindenki kedvét egy kis esti tábortüzes sütéshez és egy kis kiránduláshoz. Ajánlom azoknak is, akik már profik ebben, de leginkább azoknak akik érdeklődnek iránta, de nem mertek belevágni. Aki pedig a meleg lakásban és egy puha fotelban szeretne egy kicsit ábrándozni és hősi kalandokat átélni - na nekik feltétlenül ajánlom.

Értékelés: 5/5

Jon Courtenay Grimwood: Pusztító angyal


Amire felfigyeltem, az egyértelműen a borító. Kevés borító tetszik ennyire, mint ez.


A könyv pedig az első mondatától kezdve megragadott és el nem engedett a végén sem. 

A történet:

"Velence, 1407.

A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak…

Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik: valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is…

Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között: ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz…"

A szereplők:

Tycho a főszereplő tizenhét éves fiú. Egy hajón ébred, kikötve, éhesen, fáradtan. Nyomorúságából egy parancsnok menti meg, akitől rögtön meg is szökik. Innentől egyedül kell boldogulnia egy számára idegen városban, Velencében. Tycho nagyon érdekes szereplő. Egyrészt keresi a múltját, hiszen semmire se emlékszik a felébredése előtti időkből, másrészt fel kell fedeznie és életben maradnia egy idegen helyen. Idegen nyelv, idegen szokások. Senkiben sem bízhat. Mikor Atilo úgy dönt, hogy utódjává fogadja teljesen megváltozik az élete. 
Beköltözhet a város egyik leggazdagabb családjának birtokára, azonban az életminősége nem javul, továbbra is rabszolga marad. Kiképzésekből, éjszakai járőrözésekből és számtalan vizsgából áll az élete. Ha elront valamit a büntetése verés vagy ígéretbe helyezett halál. Tycho azonban más, mint egy átlagos fiú. Érzi, de nem tudja megfogalmazni, hogy mi is ő valójában. Gyorsabb, erősebb, viszont zavarja a fény és a víz. Fokozatosan kell megismerkednie új erejével, új életével. Egy elveszett fiú, aki keresi a kiutat.

Atiloról mindig változott a véleményem. Egyszer pozitív személy, aztán pedig negatív. Valahogy nem tudtam eldönteni, hogy a történet szempontjából ő most milyen személy. A hatalmi harc középpontjába kerül, sok súlyos döntést kell meghoznia, ami hatással van Velence jövőjére is. Már belefáradni látszik ebbe a politikai harcba, de nem tud szabadulni belőle. Másrészt viszont egy kegyetlen bérgyilkos, aki megöl bárkit, akinek megölésére parancsot kap, kínozza a rabszolgáit és megcsalja a menyasszonyát. 

Giulietta a di Millioni hercegnő. Élete folyamatos szabályokból és parancsolgatásokból áll. Nyilvánvalóan nagynénje és nagybátyja csak kihasználja, és felhasználja őt a politikai harcaikban. Elrablása vezet végül is ahhoz, hogy ő mindezekre rádöbbenjen. Nem más ő, mint egy báb, akit a politikai érdekek szerint mozgatnak. 

A véleményem: 

Ezt a könyvet nekem írták. Imádom minden oldalát, minden betűjét, minden sorát. Kezdve azzal, hogy a 15. században játszódik. Körüllengi egy kis fantasy vonal, ami nem túl erős. Hiszen bár mindenki tisztában van azzal, hogy léteznek boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok, de senki nyíltan nem beszél róluk. Az éjszaka eljövetelével mindenki bezárkózik a házába és nem lép ki a sötétbe. Bérgyilkosok járják az utcákat, utcai gyerekek küzdenek az életben maradásért. Aki nem elég hasznos a társadalom számára vagy túl sokat tud, azt megölik. Itt mindenkinek az életéért kell harcolnia, és nincsenek barátságok, nem szabad megbízni senkiben sem. Felvetődik a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen lehetett a 15. század?
Annyira tökéletes ez a könyv, érdekes, izgalmas, félelmetes (igen sokszor kimondottan félelmetes). Az ember elmerül benne és beszippantja ez a merőben más világ.
Számomra ez az év legjobb könyve!

Értékelés: 5/5

Miért jó a Molyajándékozás?

A kérdés persze feltehető úgy is, miért jó ajándékozni? Hát erre egész eddig egyszerűen az volt a válaszom, hogy azért, mert ha én adok akkor később kapni is fogok. De aztán valami megváltozott. Talán én nőttem fel? Rájöttem, hogy adni nem azért jó, mert akkor vissza is kapok valamit. A másik ember öröméért jó adni. Látni, ahogy a szeme felcsillan, a szája mosolyra húzódik és 2 nagy puszival meg egy hatalmas öleléssel köszöni meg, hogy rá gondoltál. Azért jó adni, mert ezzel fejezed ki a legegyszerűbben, hogy szereted a másikat, hogy ő fontos neked.
A molyos ajándékozás egy kicsit ugyan kevésbé személyes, de a lényege ugyanez. Lepjünk meg valakit egy olyan könyvvel, aminek örül. Ez több szempontból is nagyon izgalmas: Egyrészt várod, hogy kit kapsz, már legszívesebben kutatnál a kívánságlistáján (hiszen egy 15-20 könyvből álló kis lista rendelkezésedre áll, hogy tudjál miből választani). Aztán persze jöhet a tanakodás, hogy akkor most melyik könyvet is válaszd. Higgyétek el, nem egyszerű a választás. Mert az ember lánya/fia olyant szeretne adni, amit a másik a legjobban vár, de ezt bizony nem mindig egyszerű kiválasztani. Ilyenkor jön a kedvenc könyvek, legutóbbi olvasások végigböngészése. Miután megvan a tökéletes választás, már gyorsan követik egymást az események: megrendelni, elmenni a könyvesboltba átvenni, majd gyönyörködni benne és tanakodni. Na igen tanakodni. Ugyanis a hazafelé úton bele-bele pislantva rájön az ember, hogy bizony ez a könyv kell neki is. És itt jön a nagy kérdés! Megtartsam vagy ne tartsam? Végül is már 2 kattintással újra meg lehet rendelni, vagy gyorsan visszaszaladni a könyvesboltba egy második példányért. Na de miután sikerült eldönteni, hogy azért mégse illendő megtartani az ajándékkönyvet jön az újabb dilemma. Milyen kis aprósággal lepjem meg még a könyvön kívül a húzottamat? Könyvjelzővel vagy csináljak valami kis jópofa dolgot? Na igen, ilyenkor előnyben van akinek van egy kis kézügyessége. De aztán hamar ez a probléma is megoldódik, aztán nincs is más hátra mint a csomag összeállítása, kis masnis karácsonyi csomagolópapírba bújtatása és szélnek eresztése (akarom mondani feladás a postán). Egy pár nap múlva pedig várni a visszajelzést a meglepett személytől.
Hát nem izgalmas? Ne is mondjátok hogy nem! Annyi izgalmat rejt magába ez a kis apró gesztus. Közben pedig mindenkinek megjön a kedve az ajándékozáshoz, és már alig várja, hogy a családjának, barátainak is készítsen valami kis apróságot, vagy meglepje valamivel őket amire nagyon vágynak.
Na ezért érdemes részt venni ezeken az eseményeken. Anyagiak szempontjából nem egy olyan egetrengető összeg, amit ne tudna bárki félretenni. 1500-2500 Ft-ért már nagyon jó kis könyveket lehet venni, a díszítés, csomagolás max 200 Ft, a posta pedig kb 500Ft. 3000 Ft-ból kényelmesen összeállítja az ember a kis meglepi csomagot. 
Na és arról nem is szóltam, hogy bizony ez az ajándékozás nem egyoldalú. Aki ad, az kap is. Szintén egy "ismeretlen" molytól. Aki ugyanúgy végigéli ezeket az izgalmakat és töri a kis fejét, hogy most akkor mit és hogyan csináljon, hogy ti a legjobban áhított ajándékot kapjátok.
Aki kedvet kapott egy kis ajándékozásra az bátran jelentkezzen ezekre az eseményekre, hiszen annyi öröm és boldogság éri közben az embert. Jó adni és látni a másik örömét. 
A karácsonyiról azonban már sajnos lemaradtatok, de ne búsuljon senki már jó előre meghirdették a molyon a húsvéti ajándékozást, hogy senki se maradjon le róla:) 
Ajándékozásra fel!

Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés

Mindig izgalommal tölt el, ha Hamilton kötet kerül a kezembe. Bár a két sorozatom még mindig hiányos, de szép lassan azért gyűjtögetem a köteteket.
Amikor megláttam a borítót tudtam, hogy ez a könyv nekem kell. Annyira gyönyörűek a borítók, főleg a Merry Gentry sorozat esetében. A könyvben és Hamiltonban pedig ismét nem csalódtam.

A történet:

Merry-t közvetve éri támadás. Taranis, a Seelie királya megvádolja a testőreit egy nemi erőszakkal. A vád természetesen hamis, de a szándék nem világos. Mi haszna van abból Taranisnak, hogy egy esetleges háborút szítson ki a két udvar között? Vagy nem is a háború a célja?
Miközben Merry sodródik az eseményekkel, próbál hercegnőhöz és leendő királynőhöz méltóan viselkedni kalandos események közepében találja magát, ahol nem csak a testőrei, de a saját élete is veszélyben van. 

A szereplők:

Merry már nem csak az érzelmei irányítják. Egyre többször viselkedik királynőként. Tudja, hogy mikor mit vár el tőle a nép, az ellenfelek, mikor kell rangjához méltóan viselkednie. Tud uralkodni az érzelmein, pedig sokszor ezt nagyon nehéz megtenni. Ez azonban csak a látszat. Belülről ugyanolyan érzelmes és félti a testőreit, a szerelmeit, mint a korábbi kötetekben. De a fejlődése szembetűnő: csak akkor válik jó királynővé, ha az érzéseit el tudja rejteni mások elől.

A testőrök végre olyanok, mint amilyennek az első kötetben is elvártam volna. Nem az érzelmeik uralják őket, viszont azért van bennük egy kis vágy, szerelem, de csak az egészséges mértékben. Nagyon, nagyon tetszenek az ilyen karakterek. Erősek, megfelelő támaszt nyújtanak, de egy csepp kis romantika ott rejtőzik a szívük mélyén.

A vélemény:

Tipikus Hamilton kötet, letagadni se tudná:) Az elején csak sodródnak az események, olyan könnyed, persze vannak történések, de valahogy nem köt le annyira, csak olyan mintha egy mesét hallgatnék elalvás előtt. Aztán a közepétől beindul és megállíthatatlanul feltörnek az izgalmas részek. Ekkor mintha már egy filmet néznék. És lehet hogy az eleje néhol unalmas, de a vége mindig minden kötetben kárpótol. Nagyon szeretem ezt Hamilton köteteiben. 
Ez a könyv a kedvencem lett.Visszafogott szex jelenetek (pedig volt egy-két jelenet ahol féltem, hogy mi lesz a vége), váratlan fordulatok (nem számítottam arra, ami Taranis-sel történt) és Merry változékony karaktere.
Nincs elnyújtva a történet, és nem is befejezetlen. Pont jó minden szempontból. A szereplőket csak még jobban megszerettette velem. 
A végén történt események nagyon ledöbbentettek, vártam hogy "kijavítja" magát az írónő, de nem történt meg. De valahogy ezzel együtt egész a történet. Kapott Merry egy hatalmas "kincset", de ennek ára van. 
Ennek így kellett lennie.

Köszönöm az Agave Kiadónak, ezt a gyönyörű és izgalmas könyvet.

Értékelésem: 5/5

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Na ez a könyv határozottan pozitív csalódás volt számomra. Nem láttam a filmet, sőt igazából nem is tudtam, hogy miről szól ez a történet. Egy könyvcsere során jutottam hozzá, morocco által. Egyszerűen imádom!!!:) Azóta megnéztem a filmet is, de még csak a közelébe se ér a könyvnek. 

A történet: 

Adott Becky egy fiatal nő, aki egy barátnőjével él együtt. Állandó pénzügyi zavarai vannak, ami mögött egy egyszerű ok áll: Becky vásárlásmániás. Nem számít hogy cipő, táska, vagy akár csak egy képeslap, Becky amint meglátja a bolt kirakatában ellenállhatatlan vágyat érez az iránt, hogy megkaparintsa. Természetesen emiatt rengetek bonyodalomba keveredik a számlavezető bankjaival, a szobatársával, aki le akarja szoktatni ezen szenvedélyéről, na meg persze Luke-kal, aki álmai férfija. 

A szereplők: 

Imádom Becky-t. Azt egyik legjobb női főszereplő, akiről eddig olvastam. Folyton célokat tűz ki maga elé, amit viszont sosem visz véghez. Esküdözik, fogadkozik de teljesen feleslegesen, hiszen már a fogadalom megkötésekor tudja, hogy úgyse tudja teljesíteni a saját magával szemben felállított elvárásait. Nagyon sok humoros, esetlen helyzetbe kerül maga miatt, amiből letörten kullog haza. Annyira életszerű a jelleme: mindenkinek van valami szenvedélye, amin nem tud (vagy nem is akar) úrrá lenni, mindenki kerül ciki helyzetbe úgy, hogy bizony szégyenkezve kell otthagynia a helyszínt. 

Luke a türelmes, gazdag pasi, aki a munkájának él. Elnézi Becky szerencsétlenkedéseit, és a vásárlásmániáját, igaz hiába próbálja lebeszélni barátnőjét egy-egy "feltétlenül szükséges egy átlagos otthonban" áruról:) Boldogok együtt, és ő egy igazi "álompasi". 

Vélemény: 

Nagyon szeretem a könyvet, nagyon szórakoztató. A legeslegjobbak az üzleti levelek, meg Becky mentegetőzései. Én nagyon át tudom élni egy-egy pillanatát az életének, főleg a felesleges fogadkozásokat. A belőle készült filmnél jobb, de azért érdemes azt is megnézni.Mindenkinek ajánlom aki egy jót akar nevetni. Igazi bolondos könyv, sok-sok ciki sztorival:) 

Értékelés: nem is lehetne más, mint 5/5

Sophie Kinsella: Pánik a Plázában

A könyv szintén csere útján jutott el hozzám. Ez a könyv az Egy boltkóros naplója folytatása. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, már alig várom hogy a folytatásait is olvashassam. 

 A történet: 

Becky története folytatódik! A jóképű és gazdag Luke feleségeként boldogan éli a sikeres nők világát. Vásárlás, szervezkedés, egy kis pénzügyi tanácsadás az élete. A bonyodalom Alicia megjelenésével következik be. A Luke vállalatánál dolgozó nő rendesen megkavarja a dolgokat. Nagyon kínos helyzetbe hozza a párt, de természetesen Becky e torokszorító helyzetet is humorosan, leleményesen oldja meg. 

A szereplők: 

Becky és Luke hozzák a formájukat. Ők az állandó szereplők, különösebb változás nem történt a jellemükben az Egy boltkóros naplója óta. Itt is megmutatják, hogy semmi és senki nem állhat az utukba.Alicia a negatív szereplő. Beckyvel nagyon utálják egymást. Törtető, okoskodó, sunyi, mint minden gonosz főszereplő a könyvekben:) 

Vélemény: Továbbra is imádom a sorozatot. Alig várom a folytatásait. Jókat lehet rajta mosolyogni, és nincs túlbonyolítva a történet. Aki szerette az első részét, az mindenképp olvassa el. Remélem kedvet kaptatok rá:) 

 Értékelés: 5/5

Richelle Mead - A végső áldozat

Számomra nagyon különleges ez a sorozat. Az első kötettől kezdve szeretem, megfogott és azóta is magánál tart. Szeretem Mead világát, szép kerek, egész, jól ki van dolgozva, jó szereplőkkel, érdekes helyszínekkel. Ezen kötet pedig méltó befejezése a sorozatnak. 
   
 A történet: 

Rose-t Tatjana meggyilkolásáért börtönbe zárják. Ám a lány cseles barátai egy leleményes kiszabadítási kísérlettel megszabadítják a lányt a fogságból. Rose-nak, Dmitrijnek ezek után menekülnie kell. Már nem csak elkapni akarják őket, immáron az életük a tét. Kalandjaik során Sydny a fiatal alkímista lány velük tart, osztozik a kalandjaikban és segítő társra találnak benne. Utuk egy furcsa csoporthoz vezet, akik magukat Őrzőknek nevezik. De sokáig itt sem maradhatnak, hiszen Rose előtt nagy feladat áll: meg kell fejtenie az elveszett Dragomir gyermek rejtélyét. Ahogy azt megszokhattuk, rengeteg harcot, necces helyzeteket, izgalmas jeleneteket egy csepnyi romantikával fűszerezve kapunk egy kerek, egész, izgalmas történetet. 

A szereplők: 

Rose nagyon sokat változott a könyvek, a sorozat során. Láthattuk, ahogy a naiv kislány felnő, és megtapasztalja, hogy még se úgy van minden, ahogy azt ő elképzelni. A kitartása, őrült ötletei, briliáns érvelése azonban mit sem változott. Ebben a kötetben is ugyanolyan kis szeleburdi tud lenni, ha Dmitrijről és az érzelmeiről van szó, azonban ha harcolni, vagy tervet kovácsolni kell, akkor odateszi magát és belead mindent. Rose végig kedvenc karakterem, boldoggá tesz, hogy ilyen jól kidolgozott, érdekes karaktert életének darabkáját követhettem végig. 

Dmitrij az "istenség", aki kezdi elveszíteni a "mindenki felett álló hatalmát". Már persze nem rossz értelemben. Most már nem olyan rideg és távolságtartó, mint a sorozat első köteteiben. Érdekes látni, ahogy egyre többször hibázik, kisebb-nagyobb dolgokban, harcban, de főleg az érzelmeivel kapcsolatban. Az ő karaktere változott a legtöbbet a cselekmény során, nem feltétlenül rossz irányba, egy kicsit ugyan furcsa, de nekem mindig is ő volt a kedvencem, és végig szurkoltam a kapcsolatuknak:) 

Lissa életét Rose-n keresztül láthattuk. Továbbra is bizonytalankodik, küzd a lélekkel, hiányolja és izgul a barátaiért, azonban egy fontos feladat előtt áll: jelölik a királynőválasztáson. Érdekes próbák, elgondolkoztató feladatok, jó volt egy kicsit "beugrani" Lissa életébe a Rose-kalandok mellett. Mint mindenki más Lissa is felnőtt, megérett a feladatokra, mind lelkileg, mint fizikailag. 

A vélemény: 

Nagyon jól kidolgozott cselekmény, izgalmas elemekkel. Az elejét egy picit untam, de amint belekezdtek a Dragomir-projektbe már mindent kárpótolt. Egy színvonalat felállítottam Mead könyveivel szemben, úgyhogy nem volt könnyű dolga, ha ismét meg akarta dönteni, de sikerült:) Semmiben sem csalódtam, minden tiszta, egyértelmű. A befejezés pedig kifejezetten tetszett, ahogy megjelent az udvarba és tisztázott mindent. A királynő gyilkos kilétére egy ponton már rájöttem, így nem volt meg az izgalom, viszont nagyon szépen félrevezeti az olvasót egész történet alatt. Örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek, amit Mead könyvei nyújtottak számomra. Egy kicsit mindenki tud azonosulni velük, lehet izgulni a kedvenc szereplőkért, drukkolni a jövőjüket illetően, átélni az izgalmas csatákat, vagy épp velük együtt örülni illetve sírni a jelenetekben. 

Az értékelés: 5/5 ez nem is kérdés

K. B. Rottring: Heri Kókler és a mormon kannája

Általános iskolás koromban hallottam először a Heri Kóklerről. A legtöbb ember bugyutának tartja, de szerintem olyan kis aranyosak:) Nem kell komolyan venni belőle semmit, egyszerűen el kell olvasni, néha nevetgélni rajta és félretenni a polcra. Könnyű olvasmánynak pont jó, nem kell rajta gondolkozni, nem kell beleképzelni magunkat a szereplők helyére, még csak sodródni se lehet a történettel. Itt inkább a mondatok kifordításán van a hangsúly:) Vicces összehasonlítgatni az eredeti Harry Potter könyvekkel. 

A történet: 

A Harry Potter és a Titkok Kamrája c könyv parodizálása. Egyszóval a történet adott. 

 A szereplők: 

A szereplők szintén a fent említett könyvből vannak, csak néhol a nevük meg lett változtatva. Személyes kedvencem ebben a könyvben a Boááá:) 

Vélemény: 

Tetszik , nem tetszik én szeretem:) Tényleg nem kell komolyan venni. Nem is a történetre kell figyelni, hiszen a Harry Potter könyvek eléggé ismertek, szóval felteszem mindenki tudja, hogy miről van szó. Szerintem nagyon vicces ahogy kifordítják az egész sztorit. Az eredeti árát azért nem éri meg a könyv, de ha antikváriumba szembejönne velem mindenképpen megvenném. Emellett jól mutat a Harry Potter sorozat mellett a Heri Kókler sorozat. 

Értékelés: 4/5

Tonya Hurley: Szellemlány

Ezt a könyvet egy internetes játékon nyertem a Pongrác kiadótól. Ezúton szeretném immár sokadszorra megköszönni a nyereményeket (mert több is van:)) Meg kell, hogy mondjam, nagyon örültem, amikor megláttam hogy mit nyertem. Már előtte is szemezgettem ezzel a könyvvel, olyan szép volt a borítója . Aztán amikor sikerült megnyernem, örömmel vetettem bele magam az olvasásába. 

A történet: 

 A történet egy Charlotte Usher nevű lányról szól, aki megfullad egy gumimaciba ( ez számomra a könyv legviccesebb pontja). A szellemként továbbélő lány napjaiba kapunk ezután betekintést. Iskolába jár, szerelmes lesz, ellenségeket és barátokat szerez, szóval innentől tipikus tiniregény. 

 A szereplők: 

Charlotte számomra egy kissé butácska. Rettentő önfejű és senkire se hallgat. De azt szeretem a karakterébe, hogy pontosan kitűnik belőle egy kétségbeesett kislány harca. Harc az új helyzettel, harc a visszafordíthatatlan dolgok ellen, harc a szerelemért, az új barátokért. 

Scarlet lett a kedvenc karakterem. Lázad a világ ellen, a testvére ellen, a suli ellen, az egész világ ellen. De amikor Charlotte-nak segítségre van szüksége, akkor mindig ott van. 

Vélemény: 

Megmondom őszintén többet vártam a könyvtől. Nem volt rossz, egyáltalán nem, de többet vártam tőle. Charlotte túl kislányos a hisztijeivel meg a meggondolatlan cselekedeteivel. 13-14 éves koromban biztos oda lettem volna ettől a könyvtől, de így most valahogy nem. Hiányzik belőle valami. Aki bírja az egyszerű történetszálakat, meg a kissé morbid humort annak biztos hogy tetszeni fog. A könyv mellett szóljon a csodálatos borító:) A folytatásaira azért kíváncsi leszek, de megvenni lehet hogy nem fogom őket. Végül az én nyereménykönyvem egy kedves Barátnőm FFG szülinapi ajándékává vált, aki nagyon örült neki. 

Értékelés: 3/5

Jennie Kent – Maria Villegas: Pubersrác

Ezt a könyvet a Pongrác kiadótól nyertem. Köszönöm:) Nagyon meglepődtem, amikor megláttam ezt a könyvet. Egyáltalán nem erre számítottam. Az első meglepi az volt, hogy nem tudtam elolvasni a címét:)) A második pedig az, hogy olyan mint egy képregény. Nem szoktam képregényeket olvasni, de nagyon tetszik ez a megoldás. A rajzok nagyon jók, olyan jókat mosolyogtam rajtuk. Ugyan nem vagyok tizenéves fiú, de így is élvezettel lapozgattam a könyvet. 

A történet: 

Pubertás korban lévő fiúk kézikönyve. Választ ad olyan kérdésekre, mint: Milyen változások történnek a testükkel? Hogy változnak meg az emberi kapcsolataik? Hogyan kezeljék az erőszakosságot, a magány, a szerelmet, a szülőket? 

Vélemény: 

Lányként különös élményt nyújtott a könyv. Első utam az öcsémhez vezetett, a kezébe nyomtam "Tessék olvasd". Ő meg belevetette magát, majd egy 10 perc múlva kétségbeesetten jött hozzám, hogy mi mindenben kéne változtatnia, ha megfogadna mindent, amit a könyv ír:) A végén egy jót nevettünk a képeken, a helyzeteken, a tanácsokon. Számomra túl sok újat már nem tudott nyújtani, de 15 éves koromban megőrültem volna érte. Érdekes dolog a fiúk szemszögéből látni a világot. Mindenképpen hasznosnak tartom, hiszen nem biztos hogy minden fiú olyan könnyen meg tudja beszélni a gondjait a szüleivel. Ez a könyv pont jó felkészítésnek. Nem olyan mint egy biológiakönyv, nem olyan szoros, és lényegre törő. Vicces képekkel, képregényekkel vetíti elő a problémát és a megoldást. Szívesen elolvasnám a lányokról szóló verziót is (Lányokról lányoknak), biztos hogy lenne egy s más amit más szemmel látnék utána. 

Értékelés: hasznos, vicces, szórakoztató 5/5

Sophie Kinsella: A boltkóros férjhez megy

A könyvhöz egy csere útján jutottam hozzá, köszönöm Misty -nek. Nem kockáztattam túl sokat vele, hiszen az Egy boltkóros naplóját és a Pánik a plázábant már olvastam, szeretem. Annyira megszerettem ezt a sorozatot, hogy be is szereztem az összes részét. Vidáman belevetettem magam, és íme az eredmény: 

A történet: 

Becky és Luke az esküvőjükre készül. Mily meglepő, hogy semmi se megy úgy, mint a karikacsapás. Becky anyja lázasan szervezi az esküvőt Oxshott-ba, míg Luke anyja ugyanolyan lendülettel felkéri New York legjobb esküvőszervezőjét a nagy munkára. Becky nem tud választani a két helyszín közül. Nem akarja megbántani az édesanyját, de a luxusesküvőről se akar lemondani. Egyre sűrűsödnek a felhők a feje körül. Muszáj választania, mert két esküvője azért még se lehet. De vajon hogy vágódik ki a megoldhatatlannak tűnő helyzetből? 

A szereplők: 

Becky semmit se változott. Pont ugyanolyan, mint az előző két kötetben. De én pont ezt szeretem benne. Nagyon tetszik, hogy tologatja maga előtt a problémát, ezzel még nagyobb zűrt okozva maga körül:) Számára a legjobb probléma megoldás az, ha nem vesz tudomást róla. Leírhatatlanul imádom ezt a karaktert. Imádom a boltkórosságát, a hihetetlen optimizmusát, a leleményességét. 

Luke a mindig hidegvérű, nyugodt ember most komoly bajba kerül. Összeomlik az élete és csak Becky-re számíthat. Itt látjuk Luke sebezhető énjét is. Én örülök is egy kicsit ennek. Eddig túl tökéletes volt. Elnézte Becky esetlenségét, a vásárlásmániáját. 

Suze továbbra is a legjobb barátnő. Mindig számíthat a segítségére. Amikor elharapódzik a baj, akkor is mindig ott van. Tetszik, hogy most a sarkára áll, és nem hagy mindent Becky-re. 

Vélemény: 

Pont azt kaptam amit vártam. Szórakoztató, felüdítő, humoros, romantikus. Nagyon örülök, hogy ilyen jó sorozatra bukkantam. Talán csak azt tudnám negatívumként felhozni, hogy egy kissé hosszú lére lett eresztve a két esküvő közötti huzavona. Ez uralta a történetet és nem tudtak emellett kibontakozni a történetszálak. Nagyon tetszik a borító is, a papírnak még az illata is olyan finom:) Az biztos, hogy nagyon várom már a folytatásokat! 

Értékelés: nem is lehet más mint, 5/5

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja

A könyv Heleny_Crow által került hozzám. Utólag is köszönöm neki, természetesen a többi Hamilton kötettel együtt, amit sikerült elcserélnünk:) Nagyon boldog voltam, amikor sikerült megszereznem. Anita Blake-et nagyon szeretem, mindig szívesen olvasgatok a történeteiből, ideje volt, hogy Merry Gentry-t is megismerjem. 

A történet: 

" Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnő. Jelenleg azonban Los Angelesben dolgozik természetfeletti ügyekre specializálódott magándetektívként. Nagynénje, a Levegő és Sötétség Királynője egy napon érte küldet, és Merry akarata ellenére hirtelen ismét az események sűrűjében találja magát. A feladat egyszerű: élveznie kell a leggyönyörűbb, halhatatlan férfiak társaságát. Siker esetén jutalma a korona és az élete. Kudarc esetén a halál...

A szereplők: 

Merry től valami hasonlót vártam és kaptam, mint Anita. Nem tudom a két karaktert egymástól függetleníteni, bár ez nem biztos hogy jó. Érzelgős és kemény csaj is egyben. A hercegnői rangját jól viseli, valahogy én is így tudnék elképzelni hasonló esetet - média elől menekülés, valóság elrejtése, intrikák a család és a trón miatt. 

A Testőrök jelleme viszont érdekes kérdés. Nagyon nem szeretem amikor egy 1000+ éves "félisten"-ként jelenítenek meg karaktereket akik aztán egy halandó lány miatt érzelgős kisfiúvá válnak. Hát itt is ez történt. Annak viszont kimondottam örültem, hogy ez az átalakulás azért nem ennyire hirtelen történt. Szépen, folyamatosan, a történet sodrásával alakítja Merry a férfikaraktereket önmagáévá, ezzel pont az imént leírt hatást keltve. De miért kell egy karaktert ennyire megváltoztatni? (Pláne érzelgőssé tenni?) Ezt valahogy egyik könyv esetében sem tudom megérteni. 

A véleményem: 

Kezdjük az elejétől. Hát pont úgy indult, mint egy nyugdíjas menet. A könyv felét elolvastam és úgy éreztem hogy semmi nem történt. Jó persze azért kisebb harcok és hancúrok itt-ott megjelentek, de összességében olyan vontatott, erőltetett volt. Aztán miután Merry megérkezett az udvarba pillanatok alatt megváltozott minden. Hirtelen belecsöppentem a történet sűrűjébe. (Aminek mellesleg már ideje is volt). Itt aztán van minden és már-már fájt letenni a könyvet. Nem is értem, ha ilyen jóra sikeredett ez a rész, miért volt olyan unalmas az eleje. 

Hiányoltam még a világ bemutatását. Rögtön belevágva a közepébe már is feyek-ről , faeriek-ről és shidhe-kről meg isten tudja mikről olvastam, aztán azt se tudtam hogy mi van. Hiányzik az elejéről ezen dolgok részletes leírása. Sajnos a könyv végéig se tisztult ki minden ezekről a "lényekről" és a világukról. Olyan, mintha nem is a kezdőkötetet olvasnám, hanem már a 2. vagy 3. kötetet. Nem tudom hogy más is így volt-e vele, de én igen és nagyon zavart. 

A szexjelenetek enyhén szólva is érdekesek voltak. Néha már annyira brutálisra sikeredett a leírás, hogy az már-már gusztustalan. (pl Merry és Sholto afférja). Ezeket leszámítva semmi extra, csak a lassan már megszokott dolog, ami milyen hasonló könyvben is szerepel. 

Bár az eleje nehézkesen indult azért a vége kárpótolt. Kimondottan tetszettek az Andais Királynő-s jelenetek. Nem lehet egyszerűen eldönteni hogy ő most pozitív vagy negatív szereplő-e. Egyszer segít Merry-nek aztán pedig ellene dolgozik. Nagyon jók lettek ezek a jelenetek. Várom ezen szál további folytatását, biztos vagyok benne, hogy sok izgalmat ígér. 

Az értékelés: 4/5

Kim McCosker - Rachel Bermingham: 4 Hozzávaló

Mostanában szívesen gyűjtöm a szakácskönyveket. Lehet, hogy így jön ki belőlem, hogy önállósodni akarok, vagy egyszerűen csak szeretnék már végre megtanulni főzni. Mindenesetre nagy örömömet lelem abban, ha szakácskönyveket lapozgatok - sokkal inkább híve vagyok annak, hogy átnyálazzak 2-3 könyvet, minthogy interneten beírjam a keresőbe és már ott is a recept. Van abban valami titokzatos, amikor lapozgatom, nézegetem a képeket és tervezgetem, hogy ezt vagy ezt, vagy ááá nem inkább ezt főzzem/süssem meg. 

Abszolút kezdő kis szakácspalánta vagyok, ugyan sütöttem-főztem már többször is, de mindig csak úgy megy, ha anyu ott áll mellettem és lesi, hogy mit csinálok. Mert bizony nélküle tudok ám nagy káoszt csinálni. Életem első, anyu segítsége nélkül sütött tükörtojásomra a mai napig nagyon büszke vagyok:) Megbirkózom ugyan mindennel, de nekem nem elég ha az van odaírva, hogy pl süssünk piskótát. Jönnek a kérdések: miből? hogyan? meddig? és úgy egyáltalán hogy képzelik hogy ééén? Aztán persze csak kiszenvedem (vagy segítségül hívom az internetet, anyut, mamát, szomszédot), hogy akkor mit is kéne csinálni.  Aztán persze ne is beszéljünk a hozzávalók kiméréséről, amikor persze át kell váltogatni a mértékegységeket, mert az tuti, hogy nem úgy van a receptbe írva, mint ahogy a konyhai mérlegen szerepel. Persze, persze egyszerű matematika, de amikor az ember lánya fel-alá fut a konyhában, leborítva a fűszeres polcot egy kis fajéhért, közben fél szeme a tűzhelyen forró tejen van, hogy nehogy kifusson, akkor bizony nem is olyan könnyű átgondolni, hogy 15 dkg cukor az akkor mennyi is az otthoni mérleg szerint. De ez még mind hagyján: a végén a mosogatás, az már valami. Bevallom őszintén én úgy szoktam csinálni, hogy addig púpozom a mosogatóba az edényeket, amíg már egy csészét se tudok a csap alá tenni, mert nem fér oda. Aztán ha már nem tudok hova pakolni, akkor "kidíszítem" a többi koszos edénnyel a konyhát. Majd sütés/főzés után a rohangálástól fáradtan ránézek a kis "művemre"... és elmegy az élettől is a kedvem. Egy másfél órás mosogatás garantált:) Ennek egy előnye van: Nem kell főzés közben még a mosogatással is foglalkozni, hanem a végén, amikor minden kész neki lehet esni. 

Aki ezen soraim közben elgondolkozott azon, hogy bizony egy-két ponttal egyetért, esetleg még meg is mosolyogta az ötletet és eszébe jutott, hogy "Lám nem vagyok egyedül" annak melegen ajánlom Kim és Rachel könyvét. De ajánlom a már rutinos konyhatündéreknek is, akik a család és munka mellett sokszor azt sem tudják, hogy miből és mit főzzenek vacsorára. Egyszerű, gyors, érdekes ételeket talál minden érdeklődő ebben a szakácskönyvben. 

Az ételek: 

Ugyan még nem próbáltam ki egyiket sem, de tervezem a közeljövőben, hogy megsütöm-főzöm azokat, amik elsőre szimpatikusak. Aztán persze majd jön a többi nem elvetemült recept is. Elvetemült receptötlet: hát van ilyen is benne. 

Az hagyján, hogy egy-két receptnek már a nevétől borsózik a hátam (tipikusan ilyen amikor az édes ételt keverik a sóssal: pl Sárgabarackos csirke, Édes burgonyachips, Mézes-narancsos garnélarák, Spenótos-epres saláta), egykét hozzávalót akkor se biztos, hogy megkóstolnám, ha muszáj lenne: a fenyőmag pont ilyen. Persze ízlések és pofonok: Apu pl nagyon szereti az édes és sós ízt keverni, különlegességeket kipróbálni. 

A másik amit észrevettem, hogy ez egy tipikus angol szakácskönyv, ez tagadhatatlan. Olyan hozzávalók vannak egy-két receptnél, hogy még kimondani se tudom, nem még kitalálni, hogy hogy néz ki és hol lehet venni. Talán nem is lehet mindet beszerezni itthon - vagy lehet, hogy be lehet, de biztos az biztos, hogy a sarki kisboltban ilyeneket nem árulnak. 

Mindezeken túl ez egy remek szakácskönyv. Nem baj az, ha különböző, akár különleges ételeket tartalmaz, egyrészt minden szakácskönyvben van olyan amit vallja be mindenki, ha az életén múlna se kóstolna meg, viszont a kísérletező kedvűek ki tudják élni az ilyen recepteken magukat:) 

Nagyon sok receptnek már a címe is felkeltette az érdeklődésem. Valóban egyszerűek, gyorsak, és változatosak 4 vagy kevesebb hozzávalóból. Pár perc alatt összedobni a vacsorát, vagy az ebédet, ez minden háziasszony álma. 

Kiegészítő oldalak: 

 A recepteken kívül egyéb hasznos tanácsokat is tartalmaz a könyv. Ezt nagyon jó gondolatnak tartom, hiszen egy-egy tipp sokat segíthet a háztartásban. 

Ilyen pl A kamrában c. oldal, ahol ahhoz kapunk tanácsokat, hogy mit érdemes otthon tartani napi szinten ahhoz, hogy ezen szakácskönyvből bármit meg tudjunk csinálni anélkül, hogy ehhez a boltba kelljen futkozni.  Szintén érdekes az Egészséges alternatívák amely oldal a legtöbbet használt hozzávalók egészséges párját írja le. Nagyon hasznos annak, aki nem csak finomat akar enni, hanem az alakjára, egészségére is oda szeretne figyelni. De talán ami a legjobban tetszett az egész könyvben, az a Hasznos tippek otthonra. Hogyan szedjük ki egyszerűen a foltot a kanapéból? Hogyan illatosítsuk az autót? Milyen praktikák vannak a kéz, láb, köröm, arc fitten tartására? Ezek amellett, hogy tényleg hasznosak még roppant szórakoztatóak is. Eszembe nem jutott volna szemöldökszedés előtt kisbabák fogzási fájdalmára használt gélt kenni a felületre, hogy elzsibbadjon és ne fájjon annyira:)Másik nagy kedvenc tippem az, hogy törött üvegszilánkokat kenyérdarabokkal a legkönnyebb összeszedni. Roppant ötletes és hétköznapi, otthon tartott eszközökkel, adott esetben ételekkel, hozzávalóval könnyen és egyszerűen megvalósítható tippeket tartalmaz ez a rész. 

Összességében: 

Egy biztos, akár kezdőről, akár profi háziasszonyról van szó mindenki megtalálja a neki megfelelő receptet, ötletet ebben a könyvben. Annak is megfelelő, aki kísérletezni akar az ízekkel, és természetesen annak is, aki egyszerűen csak össze akar dobni valami megszokott ételt könnyen és gyorsan. 

Sajnos Kim és Rachel műsorára vonatkozóan nem találtam meg, hogy adják-e valamelyik adón. A PaprikaTV műsorai között láttam Csak négy hozzávaló címmel, viszont időpontot nem találtam hozzá. Mindenesetre ha egyszer ráakadok miközben a TV-t kapcsolgatom, biztos hogy belenézek. 

A könyvet köszönöm a Jaffa Kiadónak. 

Értékelés: 5/5 
  

Völgyessy Véda: Szex és női lélek

Ez a könyv abban a pillanatban felkeltette az érdeklődésem, amint először megláttam. Akkor eldöntöttem, hogy ezt nekem minél hamarabb el kell olvasnom. Amint lehetőségem adódott az elolvasására, azonnal bele is vetettem magam. Ez egy annyira energikus, élettel teli könyv, egyszerűen magával ragadja az embert, és ha valaki elkezdi, nem tud kiszakadni belőle. Véda annyira zseniálisan és érdekfeszítően írja le az élményeit, hogy nem lehet letenni a könyvet. Amint elkezdi valaki olvasni, nincs menekvés. 

A történet: 

Véda saját és egyetemi barátnői a Csajok életében megtörtént eseményeket meséli el. Barátságokat, pasizásokat, bulikat olykor persze a tanulásokat, mindezeket egybefűzve az érzelmekkel. A megélt csalódásokkal, apró és nagy boldogságokkal, magánnyal és társas kapcsolatokkal együtt. Egyszer fent, máskor lent: épp ahogy minden ember, a jó napokat beárnyékolják a problémák, amik megoldása nem is mindig olyan egyszerű. Emellett egy igazi csajos, pasizós, izgalmas történetet kapunk Véda tollából. 

Vélemény: 

Első pillanattól kezdve imádom ezt a könyvet. Könnyű stílus, mégis a szavainak van ereje. Ahogy a címből látszik, nem csak a testiségről szól, hanem a női lélekről is. Arról, hogy adott pillanatban mit éreznek, mit élnek át a nők. És ezt ki mástól is hallhatnánk hitelesebben, mint egy igazi vérbeli nőtől, aki igenis tudja, hogy mi kell egy nőnek. 

Ugyan nagyrészt a férfiakról, és a velük való kapcsolatról szól a könyv, de azért előfordulnak kisebb érzelmi kitérők is, amelyben egy-egy helyzetet elemez Véda. 

Hihetetlen izgalmas és megunhatatlan történet. Minden nő szeretne egy kicsit vadmacska lenni, és adott esetben játszani a férfiakkal. Ez a könyv pedig ehhez minden eszközt megad. Jó egy kicsit más életét élni a könyvön keresztül, és gondolatban eljátszadozni olyan dolgokkal, amit talán a való életben többségünk nem merne megcsinálni. 

A könyvet tudnám hasonlítani a Szex és New York-hoz, aki szereti Carry-ék történetét, annak kötelező Véda könyve. 

Köszönöm a K.U.K Kiadónak és Védának a lehetőséget, hogy ennyire érzelmekkel teli, olykor pikáns történetet olvashattam. 

Értékelés: 5/5

Sophie Kinsella: A pöttöm boltkóros

A boltkóros sorozat legújabb része. Kíváncsian vettem a kezembe, hiszen az eddigi kötetek alapján nagyon vártam már a folytatást. 

A történet: 

 Minnie születése után ha lehet még jobban feje tetejére állt Beckyék körül minden. Az hagyján, hogy kísértetiesen hasonlít édesanyjára, a vásárlásmánia "tünetei" a kislánynál is tapasztalhatók, mindamellett hisztijei, ordítozásai miatt több boltból és játszóházból is kitiltották. Úgy tűnik, hogy rendesen el lett kényeztetve. Ám Becky ezt hallani se akarja, az ő gyönyörű kislánya aztán nincs elkényeztetve. Luke unszolására azonban nevelési tanácsadót hívnak, aki csak még jobban összekuszálja a család amúgy sem hétköznapi életét. Ám ha ez nem lenne elég Becky-nek, még a nyakába vesz egy szülinapi party szervezést, ami sehogy se akar az elképzelések szerint haladni. De Becky-t ismerve ezen még csodálkozik valaki?:) 

A szereplők: 

Minnie-t nagyon bírom. Bár még csak 3 éves, de már megmutatkozik, hogy mennyire hasonlít Becky-re. Egy kicsit azonban túlzásnak tartom a körülötte lévő zűrzavart. Egy kicsit túlzásba vitte az írónő a Minnie és az elkényeztetettség körüli eseményeket. 

Elinorról, Luke édesanyjáról is érdemes pár szót említeni. Eddig hidegnek és távolságtartónak tűnt, de most mintha feloldódott volna. Minnie határozottan jó hatással van rá, ami persze fordítva is igaz, Minnie mindig tudja, hogy nagyanyjánál viselkedni kell. Mondjuk a nagy titkolózás egy picit zavart. 

A vélemény: 

Hát nem kifejezetten tartozik ezen kötet a kedvenc Becky-s könyveim közé. Valahogy úgy vagyok vele, mint A boltkóros férjhez megy c könyvvel: sokszor túlzásba vitt események idegesítettek. Nem kell egy problémát felgörgetve még tízszer nagyobbat csinálni. Már-már súrolja a fejetlenség határát. A party szervezős részek viszont nagyon jók voltak, ismét betekinthetünk a Becky-féle probléma megoldásba.:) Garantáltan senki nem fog unatkozni, ha elolvassa ezt a kötetet is. 
 Értékelés: 4/5

Sophie Kinsella: A boltkóros babát vár

Kinsella sorozata nagy kedvencem, úgyhogy nem volt kétségem afelől, hogy ezt a könyvet is be kell szereznem sürgősen. Nem is csalódtam benne. 

A történet: 

Most, hogy Becky babát vár minden a feje tetejére állt körülötte. Szuper munkahelye van, közös házat keresnek Luke-kal, mindeközben persze a babavárás izgatja a legjobban: Már tőle megszokott módon szertelenül vásárolgat, mindent amire a Kicsinek szüksége lehet (vagy nem lesz sose:)). Nem is hisz hát a szemének, amikor sikerül bejutnia a legmenőbb nőgyógyászhoz, a sztárok nőgyógyászához Venetiához. A gondok azonban ott kezdődnek, amikor kiderül, hogy Venetia Luke exbarátnője. Ekkor elszabadul a pokol, vagyis minden olyan már megszokhattunk: Becky hozza a formáját:) 

A szereplők: 

Becky se most, se eddig semmikor nem hazudtolja meg önmagát:) Ugyanaz a bohém, talán kissé felelőtlen, vásárlásmániás lány, mint amit az első kötetekben megismerhettünk. A problémákat mindig túlkomplikálja, na meg persze ezeknek a már megszokott vicces megoldásáról ne is beszéljünk:) 

Venetia annak ellenére, hogy ő az "ellenség", mégse váltott ki belőlem ellenszenvet. Persze Becky-nek drukkoltam mindvégig, de azért nem utáltam annyira őt, mint amennyire Becky. Mondjuk azért a végére egy kicsit bekeményít, ott már azért rezeg a léc, de összességében bírtam őt. 

A vélemény: 

Talán az összes Becky-történet közül ez a legjobb. Sokkal másabbat nem tudok írni róla, mint amit az eddigieknél is leírtam: imádom Becky-t a bénázásaival és a sajátos problémamegoldásaival együtt, sokszor sírtam már a nevetéstől. Számomra magasan ez a legjobb könyv a sorozatból. A vásárlásimádatával együtt annyira szerethető Becky, egyszerűen nem lehet nem megbocsátani a kis bakiit:) Talán még Becky-nél is viccesebb az édesanyja. Hihetetlen, hogy milyen beszólásai vannak időnként. Azt meg különösen szeretem, amikor "szövetkeznek" Jess ellen és eltitkolnak pár apróságot. 

Értékelés: 5/5

Gayle Forman: Ha maradnék

Olyan sok minden kavarog bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyes részeket imádtam, másokat untam, úgy nagy átlagban semlegesnek tartottam. Ha olvastam akkor nem untam, nem akartam letenni, viszont ha letettem valahogy nem akaródzott folytatnom. 

A történet: 

Főszereplő Mia, aki sikeres mind az iskolában, mind a hobbijában a zenélésben, mind pedig a magánéletében: szerető családja van, barátnője akire mindig számíthat és egy rockénekes pasija aki tiszta szívből szereti őt. Egy autóbaleset miatt azonban egy pillanat alatt elveszít mindent. Hirtelen egyedül találja magát, egyedül az életében, egyedül a kérdéseivel, a döntéseivel, amikben senki nem tud segíteni neki, magának kell kitalálnia és meghoznia őket. A könyvben lepereg előtte "élete filmje": a fontosabb események, amik meghatározták az ő életét és kapcsolatait. Az ő életébe kapunk betekintést az ő szemszögéből, ahogy ő látta a dolgokat. A legfontosabb kérdés azonban: Menjen vagy maradjon? 

A szereplők: 

Mia egy különc lány. Különc a családjában, az iskolában. Néha úgy érzi, hogy nincs is helyén az élete. Pedig annyi szépet és jót kap: szeretik, vigyáznak rá, kincsként tekintenek rá. Neki vannak a legjobb fej szülei a világon, egy imádni való kisöccse, barátai, és Adam a pasija, aki mindenkinél jobban szereti őt. De valamiért mégis magányos. Nem hisz önmagában, folyton azt az okot keresi, hogy miért épp ő, mit tett ő, hogy ezt a sok szeretetet megérdemli. Hiába sikeres a csellózásban és szinte élete minden területén valami még is hiányzik. Ahogy lepergeti a képeket az életéről, ahogy visszaemlékezik a fontosabb történésekre, eseményekre, egyre szomorúbb és lehangoltabb lesz. A döntés meghozatala pedig nem egyszerű. 

Adam és Kim a barátai mindig mellette állnak. Ha rosszat csinál vagy rossz napja van ugyanúgy, mint ahogy a legboldogabb pillanataiban is. Őt szeretik úgy ahogy van, minden hibájával együtt. 

A szülők igazi álomszülők. Nem idegesek, nem büntetnek ok nélkül. Mindenben lehet rájuk számítani, megértőek, segítőkészek. Talán egy kicsit irracionális is az alakjuk, hiszen nincs olyan ember aki el ne veszítené a türelmét némely helyzetben és aki mindig  jó döntést hozna. 

A vélemény: 

Mindezek ellenére valahogy üresnek érzem a történetet. Érzelmi síkon történnek az események, az érintett szemszögéből. Talán túl egyszerű és kiforratlan. A kétségbeesés, a bizonytalanság tükröződik végig. De lehet, hogy mindez azért van, mert hasonló helyzetben mindenki ezt élné át: végigpörgetve az életüket próbálnának döntést hozni, hogy maradjanak-e avagy sem. Ettől függetlenül én nem tudtam azonosulni Miával. 

Az viszont tetszik, hogy két idősíkban játszódik a történet. Egyszerre látjuk a jelent, a kórházi eseményeket, és a múltat, Mia életének mozzanatait. A váltás nagyon szépen lett megoldva, nem zavar az értelmezésben, sőt inkább a fontosabb részeket hangsúlyozza. 

Bár a döntés nehézségét és az önmaga keresését bemutató részek valahogy nem tudták a lelkemet megérinteni, viszont a befejezés annál inkább. Gyönyörű, érzelmes, igazi kiteljesedése a történetnek. 

A történet összességében elgondolkoztató és ha még nem is mindig találtam meg a közös hangot vele, de magával tudott ragadni. A befejezése nagyon szép, ettől lett teljes. 

Értékelés: 4/5

Cassandra Clare: Csontváros

Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz - és meg kell mondjam, hogy nem kaptam azt, amit vártam. Kétségtelenül jó könyv, nem mondanám rossznak, sőt - de valahogy nem úgy jött össze ahogy szerettem volna. 

A történet: 

" Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék... Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

A szereplők: 

Clary a könyv elején nagyon idegesítő. Azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, mindenhol csak ő van, ő mindent tud. Már kezdek hozzászokni a hisztis tinilány főszereplőkhöz, úgyhogy annyira azért nem zavart. Szerencsére (mint ahogy a legtöbb hisztis tinilány főszereplős könyv esetében) ez elég hamar lemegy róla. A végére már egészen szimpatikus lett. Nem vagyok oda az olyan könyvekért, amikben tinilányok a főszereplők, pont ezen ok miatt. Ha a könyv végére igenis normális és végiggondolja mielőtt beszél és nem kap hisztirohamot, akkor a könyv elején miért kell pont az ellenkezőjének lennie? 

Luke a kedvenc karakterem. Akárhogy próbálták a történet során néhol bemártani, sehogy se sikerült ellenszenvet éreztetni vele kapcsolatban. Kimondottan jó karakter és a legjobb benne az, hogy nem változik a karaktere a történet során. 

Jace, Valentine és Hodge karaktere számomra a legnagyobb csalódás. Mire megfogalmazódik egy kép az emberben róluk, a következő fejezet szétrombolja és egy teljesen más képet állít be. Ezt nagyon nem szeretem. Értem én, hogy változnia kell egy embernek az események hatására, de ne már, hogy egyszer jó aztán rossz, aztán bocsi mégis jó és a végére akkor is rossz. Miért nem lehet egy komplett képet kialakítani egy szereplőről és azt végigvinni? 

Vélemény: 

Mindezek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem tetszik. Az alapsztori nagyon jó, egész szépen felépített, egységes egész. Nincsenek benne ide-oda ugrálások, vagy követhetetlen szálak. A könyv feléig ugyan egy kissé unalmasnak találtam, de a vámpíros résztől a végéig nagyon jó és izgalmas volt. Végre egy könyv ahol nem a vámpírok a főszereplők meg a velük harcoló vérfarkasok. Sőt kimondottan szimpatikussá váltak ezen könyvben számomra a vérfarkasok, pedig nem igazán vagyok oda értük egyik könyvben sem. Clary és Jace "sorsa" nagyon bosszant, az a másik amit nagyon nem kellett volna.... 

Összességében: A karaktereken van mit javítani, a történet bizonyos részein szintúgy. Ami kiemelkedő az a fantáziavilága, a lények, eszközök, és egyéb varázslatos dolgok valamint a megteremtett, megálmodott világ, amiben játszódik a történet. 

Értékelés: 4/5

Sophie Kinsella: A boltkóros és a tesója

A sorozatot imádom, annyira szellemes és üdítő Becky történeteit olvasni. Viszont kb minden páratlan kötete igazán tetszik, a párosak meg olyan kis laposak. Naplós jó, Plázás egy kicsit unalmas, esküvős jó (bár azért néha ott is kiakadtam), tesós ismét apró csalódás, babát várós a legeslegjobb az összes közül, A pöttöm boltkóros megint nem annyira...szóval hullámzik az egész. DE, ettől még a sorozatot egybe imádom, és mindig felvidulok, ha olvashatom.

A történet:

 " Becky Bloomwood - a boltkóros - újabb történetét tartja a kezében az olvasó. Ezúttal a házas élet, a mély barátságok és a rég elveszettnek hitt testvérek állnak a középpontban, no meg a vágyva vágyott Angel táska… Mit ér egy világkörüli nászút, ha nem vásárolgathatsz össze mindenféle ajándékot, amit később hazaszállíttatsz? Hogyan mehetne tovább az élet húsz, csodás, hongkongi selyem pongyola nélkül? Mi tévők lehetnénk a Srí Lanka-i kézzel faragott ebédlő asztal és a hozzá tartozó tíz szék nélkül? A hatalmas fa zsiráfok Malawiról szintén ilyen tételek, bár Luke, a mit sem sejtő újdonsült férj egyáltalán nem adta áldását ennyi mindenre… Luke és Becky épphogy hazaértek londoni otthonukba, ám Luke nászút alatt megtalált lelki békéje már rég odaveszett, amióta a két teherautónyi szuvenír tölti meg az egész nappalit. S persze az utánvéttel érkezett számla sem segít a rossz kedvén. Ezért Luke úgy határoz, hogy Beckynek takarékoskodnia kell. Becky tagadja a vádakat és kitartóan hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben, azonban Luke érezhetően eltávolodik tőle és alighanem házas életük első válságával kell szembenézniük. Így teljesen letörve fogadja szülei híreit, miszerint a semmiből előkerült Becky nővére. Ez a hír végre teljesen felvillanyozza, és meggyőződése, hogy testvére, Jessica majd betölti lelkében a barátnője hiánya ejtette hatalmas lyukat. Elképzeli mennyi mindent csinálnak majd együtt, vásárolgatni járnak, manikűröztetnek, jókat nevetgélnek és megállás nélkül pletykálnak a divatról… Azonban Jessicát egészen más fából faragták. Bármilyen kitartóan is ostromolja Becky a nővérét, végül felmerül benne a kérdés, vajon tényleg testvérek? Luke-nak igaza lehetett, és Beckynek valóban mély önvizsgálatra van szüksége? Vajon képes a boltkóros megálljt parancsolni saját magának és tudatosabban élni? "

A szereplők:

Becky talán ebben a kötetben a legaranyosabb. Eddig szinte csak magára gondolt, most viszont látszik egy kis változás. Már nem csak a ruhák és a cipők a fontosak neki, hanem végre talált valami más elfoglaltságot: a testvérét. Na igen, de semmi nem úgy alakul, ahogy ő elképzeli. Ennek ellenére kitartó, és nem hagyja annyiban a dolgokat, noha néhol már túlzásnak érzem azt, hogy semmi nem jön össze, amit eltervez.

Jessica szerintem nagyon idegesítő. Végig ellenszenvet éreztem iránta. Értem én, hogy be akarja bizonyítani az írónő hogy igenis nagy ellentét van a két lány között, de azért ez egy kicsit sok. Szóval Jess folyton csak hibát talál Becky-ben, kritizálja holott neki ne felel meg semmi sem.

Vélemény:

Csalódtam, de csak picit és azt is Jess miatt. Egyébként hozza a szokásos formáját: humoros, vicces, aranyos, szerethető, felüdítő. Jó egy kicsit elszakadni a mindennapi problémáktól, hogy Becky lényegesen viccesebb problémáiba merüljünk bele:) Továbbra is szeretem Kinsellát, és alig várom a sorozat folytatásait.
Értékelés: 4/5

"Magical Template" designed by Blogger Buster