Már a sorozat első része is elvarázsolt, így magasak voltak az elvárásaim ezzel a könyvvel szemben is. Természetesen nem csalódtam, sőt, mondhatom még az előzőnél is jobban tetszett, pedig nem hittem, hogy túl lehet szárnyalni egy ilyen erős sorozatkezdést. Grimwood bebizonyította újfent, hogy nagyon ért az íráshoz.
A történet:
Tycho, Lady Giulietta, Alonzo régens és Alexa hercegné élete és története tovább folytatódik. Velence felett ismét gyűlnek a sötét felhők, és ezúttal nem más, mint a szabadság a tét.
Leopold halála után Giulietta, nem feledkezhet bele a gyászába, hiszen Velence sorsa forog a kockán. Két ellenséges birodalom akarja megkaparintani a várost, és Giuliettának választania kell, hogy melyik herceg lánykérését fogadja el. A visszautasított oldal azonnal bosszút áll, így különösen nehéz döntés van a lány kezében.
Tycho eközben tovább küzd önmagával, a benne élő démonnal és a múlt emlékeivel is. Sötét múltja vissza-vissza köszön és ezen fájdalmak elviselése mellett tisztában van azzal is, hogy a szeretett hölgy, sosem lehet az övé. Hiába ütötték lovaggá, rabszolga múltját nem tudja maga mögött hagyni.
Rosalyn a halálból visszatért utcalány is belekeveredik a Velencét irányító szálakba, sorsa megpecsételődött, amint úgy dönt, hogy Tycho oldalán veszi fel a harcot az ellenséggel.
Véleményem:
Annyira kegyetlen, sötét, és gyönyörű. Tele van fájdalommal, kínnal, szenvedéssel, vérrel, de közben mindenhol ott a remény. Remélnek a rabszolgák, hogy megérik a holnapot, a szegények, hogy lesz mit enniük holnap, Guiletta, hogy gyásza és fájdalma halványodik, Tycho, hogy megkapja élete nőjét, Desdaio, hogy szerelme egyszer viszont szereti, Alexa, hogy Velence független marad, és Alonzo, hogy sötét tettére nem derül fény.
Valami bámulatos, ahogy ezeket az érzéseket kifejezi az író. Szembeállítva a csatornák bűzét, a szegények rongyait és düledező házait, a palotabéli gazdagsággal...
Tycho nem tud megbékélni amíg rá nem jön arra, hogy mi is ő valójában és el nem éri, hogy Giulietta viszonozza a szerelmét. Nem tudja eldönteni, hogy melyik oldalon álljon inkább, hisz hívogatja Alonzo és Alexa is. Közben pedig ott az ő saját akarata, amelyik ellent akar mondani mindkettőnek. Fél ő is, önmagától, a jövőtől, hiszen félti Giuliettát és gyermekét, Leot. Ez a viszonzatlan szerelem meggyengíti, pedig minden erejére szüksége lesz, hogy megakadályozza az elkövetkezendő eseményeket.
Alexa is bizonytalan, hiszen nem akarja Velence függetlenségét elveszíteni, pedig lassan kicsúszik a keze alól az irányítás. Alexát most egy kicsit máshogy látom, nőtt a szememben az előző kötet óta. Mondjuk eleve több szerep is jutott neki, valamit kimondottan izgalmas jelenetek. Alonzonak ezzel szemben csökkent a megítélése, egyre gonoszabb és gátlástalanabb.
Mint ahogy eleve ez a könyv is sötétebb, gonoszabb, véresebb, mint az előző. Több a hidegvérrel elkövetett gyilkosság, a kínzás, részletesebbek a leírások. Ez az amúgy is sötét hangulatot még sötétebbé teszi. Nagyon jó a hangulat és a környezet leírása.
A másik amire felfigyeltem, az az ártatlanság, a szüzesség védelme. Valószínűleg a kor sajátsága, és érdeklődve figyeltem, ahogy sorsok és életek forognak eme egyszerű vagy épp nem egyszerű tény körül. A kétségbeesett harc, hogy kiderüljön, ki Giulietta fiának igazi apja, a Desdaio körül keringő pletykák, és a tisztaságának védelme, ahogy trófeaként tekintenek a férfiak az ilyen lányokra, legyen szó akár utcalányról, akár nemesi családból származóról.
Negatívumot csak annyit tudnék mondani, hogy megölték két kedvenc szereplőmet, akiket igazán sajnálok. DE, meghalt két olyan is, akik ellen szurkoltam már régóta, hiszen igazán alattomosak voltak mindketten.
A borító gyönyörű, hűen visszaadja a történet sötét hangulatát a vérfoltokkal és az elmosódott, rászáradt vércseppek látványával. Annyira élethű, hogy muszáj hozzáérni, szinte érezni lehet a nedvességét.
A fordítás nagyon szép, normális összetett mondatokkal találkozhatunk. Nincsenek felesleges szóismétlések, vagy értelmetlen szerkezetű mondatok.
A könyv egyértelműen levett a lábamról, így a félév közepe felé járva is bizton állíthatom, hogy az év legjobb általam olvasott 5 könyvében benne lesz.
Értékelésem: 5/5
