Laurell K. Hamilton: Isteni vétkek

Hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, bőven lesz mit pótolnom az elkövetkezendő időszakban.
Kezdenék egy olyan könyvvel, ami nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem.
Én mindig is úgy tekintettem Hamiltonra, mint aki megteremtette azt a világot, amiben egy kicsit én is élni szeretnék. Szerettem mint az Anitás, mind a Merrys világát. Ez azonban megváltozott, ahogy jöttek az újabb és újabb kötetek. Szép lassan, észrevétlenül vette át a szeretet helyét a közömbösség, majd még jó néhány kötet után a mondhatni utálat.
Én nagyon, nagyon, nagyon akartam szeretni Hamilton világát és elképesztően fáj, hogy ez nem sikerült.
Egy mindig pörgős, akciódús, fantasy lényekkel teli könyvet, ahol igazi tökös csaj a főszereplő imádtam olvasni. Merry (és Anita is) ilyen volt. Akkor én nagyon nagy rajongója voltam a könyveknek. De ami most van az nekem már bőven sok. 
Ez a könyv is ugyanúgy indult, mint ahogy a visszamenőleg kb 5-7 (ha nem több) Hamilton könyv, halálosan unalmasan. Semmitmondó párbeszédek oldalakon keresztül, majd pedig szexjelenet minimum 5 oldalon át. Peregnek a lapok és nem történik semmi. Ez az ami a legjobban bosszant. Nem csak a szexjelenetek, bár isten látja lelkemet már ezektől is teljesen kerülget a frász. Miért nem történik semmi? 
Annyira fájnak ezek a beszélgetések hogy elmondani nem tudom.Előveszem, hogy olvassam de nem megy, mert rosszul vagyok tőle. A semmitmondóságától.
Bevallom őszintén félbehagytam ezt a könyvet. Nagyon akartam olvasni és szeretni, de egyszerűen nem ment.
Ha elolvassátok a korábbi Hamilton kritikáimat is pont ugyanezt fedezhetitek fel bennük, én nagyon, nagyon akarom de egyszerűen Hamilton nem akarja hogy szeressék a könyveit. Azok legalábbis nem, akik még az első kötetekkel együtt ismerkedtek meg a vámpír-, és tündérvilággal.
Nem szeretem a szereplőket, mert Merry elpicsogósítja (ezt a szót most találtam ki:)) a férfiakat, Fagy és Doyle akik amúgy kedvenceim is lehettek volna, nyálcsorgatva teljesítik Merry minden kívánságát, már abszurd ez a kapcsolat. Egy férfi legyen tökös és ne nyivákolós.

Meghoztam egy nehéz döntést, én itt most befejezem Hamilton könyveit. Sok-sok jó percet okoztak (és sajnos pont ugyanannyi rosszat is) de ez sajnos kevés.

Na azért hogy valami jót is írjak: Mint ahogy eddig is, az Agave ismét kitett magáért és elképesztően gyönyörű lett a borító (ezt a szót már sokszor használtam a borítóikra:)) a könyvnek pedig nagyon finom illata van (mert ugye egy könyvmolynak ez is fontos). Bámulatosan jól néz ki az összes Hamilton könyv a polcomon (mert megvan ám mindegyik), már így magában dísze a szobámnak.

Egy szó mint száz, ami nem megy nem erőltetem, annyi, de annyi jó könyv van a világon, inkább azokat olvasom. Remélem azért senki kedvét nem vettem el ezektől a könyvektől, olvassátok el, tapasztaljátok meg Ti magatok, aztán még az is lehet, hogy szeretni fogjátok.

Értékelésem: 1/5

Oldalszám: 4326
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: -
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb jelenet: túl sok ilyen volt
Nem szimpatikus karakter: szintén:(

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

"Magical Template" designed by Blogger Buster