Laurell K. Hamilton: Elnyel a sötétség

Hamilton a szívem egyik csücske. Bár Anita Blake nálam a favorit, Merry történeteit is szívesen olvasom. Egy teljesen más megvilágításba helyezi a tündéres fantasy birodalmat. Az Elnyel a sötétség a Merry Gentry sorozat 7. része, amely folytatja Merry és a testőrei csatáját Seelie és Unseelie udvarral.

A fülszöveg:

"Meredith NicEssus hercegnőnek nincs sok ideje feldolgoznia nagybátyjától, a Fény és Illúzió Királyától elszenvedett erőszakot és kedvese, Gyilkos Fagy elvesztését. A vad falka élére áll, hogy megtorolja anyjaként szeretett és tisztelt nagyanyja halálát. A legfőbb célpontok azonban ő maga és méhében hordott ikergyermekei, valamint az utódok apjai, a testőrei. Andais, a Levegő és Sötétség Királynője Unseelie Udvartartásából a trón eddigi várományosa, Cel korábban sem fogta vissza gyilkos indulatait. Ezúttal is kíméletlenül a hercegnő és sarjai elpusztítására tör. Ugyanakkor nagybátyja, Taranis – feltételezett apai jogon – magának követeli Merry gyermekeit. Eközben a tündérdombok megvetett udvara, a sluagh virágba és mágiába borulva újfent megerősödik. Ám az éjfekete éjrepülők is kevesek megmenteni az önkéntes száműzetésbe kényszerülő újdonsült királynőt és kíséretét. Eljön a leszámolás, a mindent eldöntő csata ideje: Merry csak az Istennő, a Hitves segedelmében és oltalmában bízhat, hogy ő és gyermekei, szerettei túlélik az összecsapást. Vajon fény derül-e Meredith apja, Essus herceg halálának körülményeire? Lesújt-e újra a kegyetlen gyilkos? Mit kell feladnia a hús és vér kezének hatalmával bíró hercegnőnek azért, hogy elnyerje személyes boldogságát?"

Véleményem:

Megmondom őszintén kissé bajba vagyok az értékeléssel kapcsolatban. Ez most nekem valahogy nem tetszett. Vagyis tetszett, de korántsem úgy, ahogy vártam volna tőle. Vannak bizonyos dolgok amiket el kell fogadnom ha Hamiltonról van szó (pláne ha a Merry Gentry sorozatról): bizarr szex, kusza, néha átláthatatlan világ (itt értem a tündérek fajtáját és megnevezéseit, tulajdonságait amit követni bizony nem mindig egyszerű) és a fura udvari viszonyokat (hogy ki-kivel van, vagy ki az ellenség az nem teljesen egyértelmű). Ezeket elfogadtam, elraktároztam az agyam egy hátsó szegletébe és ha nem olyan fontos nem foglalkozom vele. Ha ezt nem nézem amúgy izgalmas és eléggé cselekménydús könyveket kapunk. Most viszont... ez valahogy nem volt az igazi.
A legnagyobb problémám, hogy már-már unalmassá váltak a történetrészek azáltal, hogy olyan mértékben nyújtva vannak, hogy hihetetlen. Mintha egy lassított felvételt néznék. Pl. Merry kórházi látogatása, egy kis akció a Nagyival, vadászat, Misztrál megmentése - és elment 140 oldal a 340-ből. Ez gyakorlatilag csak pár óra eseménye. Az a gáz, hogy túlontúl részletes, megállnak beszélgetni felesleges dolgokról, elmélkednek, gondolkoznak a múlton, felidézik a faerie történelmét, a férfiak egymással vitáznak, Merryn vagy Merry miatt. A legjobb amikor sietnek megmenteni Misztrált és közben állnak le beszélgetni. 
Oldalakat tudtam volna átforgatni úgy, hogy semmiről se maradok le.
A férfiak túl sebezhetőek ahhoz képest hogy ők testőrök. Merry, aki ikrekkel terhes vállal mindent magára, már-már háttérbe szorítva embereit. Kissé nevetségesen hat.
Nekem ez már túl lassú és túl részletes. Sok részlet elhagyható lenne, ezek nélkül sokkal élvezhetőbbé válna a könyv. Nehéz helyzetben vagyok mert szeretni akarom ezt a könyvet, de nem sikerült a szívembe zárnom.
Merry túl sokat aggódik, néha tényleg elviselhetetlen, ahogy elnyomja a testőreit, azok meg persze hagyják magukat. Mindent rá hagynak.
Mindettől függetlenül, amikor történt is valami, nem csak "állt a kép", akkor nem volt rossz, sőt még érdekesnek is mondhatnám. De nem olvastatta magát.
Azt kell eldönteni, hogy megér-e ennyi a sorozat, belefér-e egy nem jó rész a nagy összességbe? Számomra igen. Nem vette el a kedvemet se Merry Gentrytől, se Hamiltontól, de nem ezt vártam. Ennél többet vártam. Sajnálom, hogy ez most nem úgy sikerült.
A borító természetesen gyönyörű, imádom az ilyen szép kontúros borítókat. Nagyon jól fog mutatni a polcomon a többi Hamilton könyv mellett. Azt azonban nem ígérhetem meg, hogy mostanában újra elolvasom. Talán majd valamikor a sorozatot újra együtt, de nem hagyott bennem egy újraolvasáshoz elég nyomot.

Értékelésem: 3 pont

Oldalszám: 343
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: nem tudnék egyet kiemelni
Kedvenc karakter: Sholto
Legrosszabb jelenet: túltúltúl hosszú unalmas beszélgetések
Nem szimpatikus karakter: -

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Egy költői kérdés: Miért kellett a címbe beletenni azt az "A" betűt? Hát nem lett volna jobb nélküle?
Mead-et szerintem senkinek se kell bemutatnom, a Vámpírakadémiát biztosan mindenki ismeri és szereti. A szukkubuszos sorozata is jónak ígérkezett, habár az első rész A szukkubusz dala valahogy nem hozta meg azt az érzést, amit vártam Mead könyveivel kapcsolatban. Ettől függetlenül persze jó volt a könyv, csak nem olyan kiemelkedően jó, mint a Vámpírakadémia. Ez nem rettentett el a sorozattól, de még milyen jó, hogy nem. A szukkubusz éjszakája abszolút hozta az általam támasztott színvonalat, ezzel megelőzve a sorozat indító kötetét.

A fülszöveg:


"Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival."


Véleményem:

Ez a könyv hozta azt a megfogalmazhatatlan érzést, amit vártam ettől a sorozattól is. Nem tudom megnevezni, ezt érezni kell. És itt éreztem. 
Mennyivel jobb Georgina karaktere, hogy nem aggódik feleslegesen:) Jó azért itt is talál magának mindig valamit, amin agyalhat, de ez nem viszi el a történetet. 
Bastien megjelenése kellemes színt hozott a történetbe, nagyon csíptem a közös jeleneteiket és Bastien "küldetését". Meg persze a múlt felidézését, amin Bastien megjelenése indított el Georginában. Nagyon vártam a régi sztorikat, talán még jobban is, mint a mai világban játszódókat. 
Seth-et meg nem lehet nem szeretni, még akkor sem, ha Georgina miatta töri a fejét.

Nagyon jó humora van a könyvnek, ez vitathatatlan. Imádom az apró kis csipkedéseket, cukkolásokat, még a munkahelyi barátságos viszonyokat is:)
Az, hogy azt írom, hogy izgalmas és letehetetlen, ezzel nem mondok remélem senkinek se újdonságot.
Ami viszont kifejezetten megfogott (és nem sok könyv esetében tapasztalok hasonlót) azok a szexjelenetek. Olyan arcpirítóak, de nem közönségesek, nem felháborítóak. A legutolsó jelenet még meg is mosolyogtatott. Na, gondoltam meglátjuk mi lesz a vége, hogy jön ki ebből az írónő jól úgy, hogy nem válik közönségessé... Annyira jó lett, még hangosan is nevettem egyet. (Éjjel olvastam, furán is nézett rám a Drágám.)
Ezt azért emelem ki, mert most már lassan nem is lehet olvasni olyan könyvet, ami nincs tele szexszel, amit általában nem szeretek túlzottan, de ebben a könyvben nagyon jól lett megoldva. Nyilván ebben nagy érdeme van a fordítónak is, hiszen csak magyarul olvastam a könyvet és nem angolul és a magyar fordítás alapján fogalmazódott meg bennem a gondolat.

A Dana-sztori vége nem lepett meg, valahogy útközben rájöttem:) A másik, drogos sztori se lepett meg túlságosan, de az azért nem volt annyira egyértelmű. A könyvet nagyon jól megmagyaráz mindent, önálló könyvként nézve is teljesen érthető és minden fontosabb szálat lezár.

A borító annyira nem tetszik, csak a színei.Viszont a papírnak olyan finom illata van:)

Köszönöm, hogy olvashattam ezt a könyvet. Remélem hamarosan megjelenik a folytatás is.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 301
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: Georgina hódításai
Kedvenc karakter: Georgina és Bastien
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: -





Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör

4 szó: Gyönyörű és b.romi jó!!! Mikor megláttam a könyvet teljesen elámultam. A kép tizedannyit se ad belőle vissza, mint az élő látvány. Kemény borítós, vastag, finom illatú, gyönyörű borító.... ezer éve nem olvastam már kemény borítós könyvet.Amikor kibontottam a csomagot csak hápogni tudtam percekig. Aztán egy kicsit váratott magával az olvasás, egy kissé el voltam/vagyok havazva olvasás ügyileg is (meg iskola ügyileg is, de ez más téma). Esténként olvasgattam és óriási volt:) A hangulat is, sokszor bizony még nézelődtem villany lekapcsolás után, mielőtt el mertem volna aludni:)

Fülszöveg:


"Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük - kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik.
Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez.
Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg… "


A véleményem:

Tetszett, hogy nem csak egy főszereplő volt, hanem rögtön 7, akik szemszögéből váltakozva olvashattam. Rebecka, Minoo, Vanessa rögtön kedvenceimmé váltak, Linnéa csak később, de a végére már szívesen olvastam róla is. Elias, Ida, Anna-Karin viszont kimondottan ellenszenvesek lettek számomra. 
Volt is nagy megdöbbenés meg bosszúság amikor egy pár fejezet után az egyik kedvencemet megölték. (Ennyi spoiler talán belefér, lehet találgatni, hogy melyik a 3 közül:))
Legjobban talán mindenki közül Minoo-t szerettem, úgy éreztem, hogy ő a legfontosabb szereplő mindenki közül. Legellenszenvesebb Anna-Karin volt, akármi is történt fiatalabb korában, akárhogy is bántak vele, nem tudtam azonosulni az "újdonsült" oldalával. Se előtte, se később nem sajnáltam. Ida szerencsére nem kapott túl sok szerepet, ami jutott neki azokban is igen bunkón viselkedett. 
Rebecka és Vanessa életét olvastam a legszívesebben, még ha Minooval több minden is történt, mégis az ő életük volt a legizgalmasabb.
Linnéa-t sokáig nem tudtam hova tenni, nem volt se túl szimpatikus, se ellenszenves. A kitöréseit nem szerettem, de azért azt nem mondanám, hogy nem történtek vele érdekes dolgok:)
A gondnokot nem tudtam hova tenni, később talán majd kiderül, hogy mi az ő szerepe. Adriana meg egyre inkább süllyedt a szemembe. Az első nagy közös jelenetben még amilyen profinak tűnt, a végére teljesen kiszorították a lányok, esélye se volt:)

A gyilkos személyére nézve a lányoknak is, meg nekem is több tippem volt, persze kételkedtem az ő gyanúsítottjaikban (egy jó olvasó nem hisz el mindent, amit korán az orra alá nyomnak), de nem sikerült kitalálnom, hogy ki áll a történések mögött:) 

Az iskolai helyszín nagyon bejött, áá imádom az iskolában játszódó könyveket. Nem volt az a tipikus iskolai hangulat meg események, elvégre nem az órákról és egyéb iskolai feladatokról szólt a könyv, de ez nem vont le semmit a helyszínválasztás értékéből. 

Imádtam a boszorkányságot, a varázslatokat, megismerni a lányokkal együtt a saját erejüket és képességüket, a világot ami eddig rejtve volt számukra. Még egy csomó mindenre nem derült fény, annyi titkot rejteget még ez a sorozat.

A hangulat nagyon ott van, sokszor tényleg félelmetes volt. Amikor a gyilkos megjelenik tényleg olyan ijesztő lesz minden. Persze nem kell horrorra gondolni, csak úgy élesedik a hangulat, úgy "elcsendesül" mindent. 

A befejezés egy kicsit gyors volt, csak kapkodtam, hogy mi van? Itt tartunk már? De azért tetszett, mert nem árult el mindent, egy csomó dolgot függőben hagyott ezzel izgalomban tartva az olvasót. Kell a folytatás, az biztos.

Nekem nagyon tetszett, de tényleg. A szereplők kidolgozottak, mindenkinek két oldala van nem csak jó vagy rossz, mindenkinek vannak apró titkai, amit belülről emésztik őket. A történet érdekes, jól kitalált, fordulatos, a vége nem zár le minden szálat. 

Annyira boldog vagyok, hogy olvashattam ezt a könyvet. Már attól teljesen odavagyok érte, hogy kemény borítós, és annnyira szép:) Szívem csücske ez a könyv.

Értékelésem: 5*


Oldalszám: 544
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: varázslatok
Kedvenc karakter: Minoo
Legrosszabb jelenet: Ida hisztériái, Anna-Karin "menőzése"
Nem szimpatikus karakter: Anna-Karin, Ida



Rupáner - Gallé Margó: Nászajándék Salzburgból

A sorozat első része elolvasása után, mindenképp kíváncsi voltam a folyatásra. RGM könyve egy könnyű kis délutáni szórakozással kecsegtetett, amit maximálisan meg is kaptam ettől a könyvtől. Sajnos ismét túl rövidre sikeredett a könyv, mint az első rész esetében, itt is szívesen olvastam volna még tovább:)

Fülszöveg:

"A szívdermesztő titok, melyet Arlene édesanyja egy egész életen át rejtegetett, a Márai-kastély padlásán lévő szekrény tetejéről szabályosan Dália fejére zuhan. Megfejtése érdekében a lány, valamint Pataki Gábor és a kis Emma hármasban indulnak az osztrák Alpok felé. Az esemény fenekestül forgatja fel a kastély lakóinak életét. Dália és a felesége halála miatt megkeseredett Gábor ettől kezdve, persze, nemcsak autón száguldozik a Kristályhegy és Tihany, valamint Bécs és Salzburg között, hanem érzelmi hullámvasúton is robog. A Nászajándék Salzburgból Dália regénye, egyben folytatása a Lányok a kastélyból című kötetnek, melyről egyik méltatója azt írta, hogy „ez a könyv üde, mint egy csokor virág”. Új könyvében RGM emellett olyan sorsfordító meglepetéseket is tartogat olvasói számára, amilyeneket csak a műfaj legjobbjai képesek kitalálni. Ez esetben azonban kitalálni sem kellett őket, mert, mint a hartai írónő vallja: „az én történeteim maguk írják magukat”."


Szereplők:

Dália eleinte nem volt túl szimpatikus, de ezt betudtam a Lányok a kastélyból való indulásának. Tudom, közben megváltozott és jó barátnők lettek Arlene-nel, de valahogy akkor se tudtam őt megszeretni. Így eleinte nem is örültem, hogy az ő önálló történetét olvashatom. Aztán az olvasás során egyre inkább kezdtem megkedvelni és a végén már kifejezetten örültem, hogy nem csak Arlene és Leon történetéről szól a könyv. Ezek után kíváncsian várom Izadóráról szóló részt, sőt remélem még Bettiről is tartogat valamit az írónő:)

Pataki Gábort ezzel szemben időnként annyira seggbe tudtam volna rúgni. Van egy gyönyörű, cserfes, életrevaló kislánya, egy lány a szomszédságból (Dália), aki imádja a lányát és mindent megtenne érte, erre ahelyett, hogy értékelné inkább csak bántja Dáliát is és közvetve persze Emmát is. Ettől persze csak még inkább szurkoltam nekik, de nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben mit csináltam volna Dália helyében, mert szörnyen bosszantó ember Gábor. Azt hiszem az ilyen férfitípus lehet Margó kedvence (akár még ha csak a könyvek lapjain is), hiszen Leon is hasonlóan viselkedett Arlene-nel az első könyvben:))

Emmát imádtam, ő volt a legjobb:) A másik három lány, Arlene, Betti és Izadóra most a háttérbe vonultak, nem sok esemény történt velük, pedig szívesebben olvastam volna a négy lányról (Dáliával együtt) többet. 

Véleményem:

Pont olyan szórakoztató és pihenést nyújtó, mint a Lányok a kastélyból. A történet kreatív, Arlene "eltitkolt" édesapja utáni keresés igazán érdekes vonalon indította el a történetet. A szereplők abszolút szerethetők, Leonnak végre megjött az esze és előjött a kedves és aggódó személyisége. Van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban már Gábor is ezt az oldalát fogja mutatni Dáliával az oldalán:) 
Örömmel olvastam, és olvastam volna még szívem szerint tovább is, de túl hamar vége lett:)
A borítója gyönyörű, bár én a zöldre szavaztam anno a borítószavazáson, és egy kicsit bántam is, hogy nem a zöld nyert. Így élőben nagyon szép a kék is.
Nem tudok semmi más konkrétat írni, mert egy egyszerű, szórakoztató könyvről van szó. Felesleges lenne beleerőltetni bármi fontos világmegrengető jelentést, mert nem azt a célt szolgálja.
Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, tényleg kikapcsol és olyan jó érzést hagy maga után az emberben.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 149
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: -
Kedvenc karakter: Emma
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: Gábor, amikor olyan bosszantóan viselkedik

Rachel Vincent: Lélektolvajok - Sikoltók

A könyvben először a borítója fogott meg. Annyira az olyan borítókat, amin a piros szín erősen kitűnik a világos háttérből. Így hát nagyon örültem neki, amikor sikerült megszereznem ezt a könyvet.

A fülszöveg:


"Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő...

„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát - mert ez természetesen vitatható tett lett volna -, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?


A szereplők:

Kaylee nem volt túl szimpatikus számomra eleinte. Nem értettem egyet a gondolataival, valahogy nem tudtam egyezni vele. Túlreagál dolgokat, amiken higgadtan kéne fogadnia, más fontosabb dolgokra meg érzéketlen. Nem bírtam azt se, hogy ami kipattant a fejéből rögtön rohant is megtenni, hiába figyelmeztették sokan, hogy talán nem kéne. Nem gondolja végig a dolgokat, mielőtt cselekszik. Emellett önbizalom hiányos is, és akkora ökörségek tudnak az eszébe jutni (pl hogy neki rákja van és meg fog halni)

Nash se volt favorit. Már eleve hogy a suli legjobb pasija (kackac) hirtelen észreveszi a "kis szürke egérlányt" és kiderül hogy hopp egészen véletlenül mindketten lúdvércek. (lúdvérc?? lúdvérc?? - amikor először olvastam ezt a szót azt hittem rosszul látok... mi az hogy lúdvérc?? ezt a szót nem bírom feldolgozni:))
Később aztán Nash egyre inkább szimpatikus lett, de akkor sem az igazi. Nem tudták megtestesíteni azt a hősnő-hős párost akiket én igazán szeretek. Nash is túl fiatal és éretlen még.

A mellékszereplőket sokkal jobban szerettem. Itt van pl Tod, komolyan őt bírtam a legjobban az egész könyvben.:)

Véleményem:

Tudom eddig csak rosszat írtam, de egyáltalán nem rossz ez a könyv. Számomra egy kicsit morbid volt, a halál témát nem szeretem feszegetni. Egy kicsit erős volt nekem, ahogy összefűzte az írónő ezt a könyvet: halál előrejelzése, sikoly, kaszás, lélek meg a lélek visszatartása, mozgatása mindezt egy tizenévesekkel teli iskolai környezetben. Csak én érzem ezt egy kicsit furának?
De aztán túltettem a témaválasztáson magam, mert amúgy pedig izgalmas a könyv. Az biztos, hogy nem lehet unatkozni olvasás közben. 
Eléggé bele lehet merülni és leköti az embert, csak úgy röpül az idő olvasása közben.
De a vége? Az kiakasztott. Ez a csavar annyira.. nem is tudom szörnyű volt. 
Egy kicsit csalódott vagyok. Olyan jól indult, még akkor is ha a szereplők alapból nem lopták magukat a szívembe. A cselekményt időközben olyan jól sikerült alakítani, de a vége? 
Egy valaminek viszont örülök: Mindettől függetlenül a szerelmi szál jó lett. Szépen felépített a kapcsolat az elejétől kezdve apránként történtek az események nem durr bele a közepébe. 
Érdemes elolvasni a könyvet, de nem hagyott bennem túlzott nyomot. Egy kicsit jobbra számítottam. Egy kicsit kavarognak bennem az érzelmek a könyv miatt.

Értékelésem: 4/5


Oldalszám: 299
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kedvenc jelenet: ilyen most nem volt
Kedvenc karakter: talán Tod
Legrosszabb jelenet: ilyen sem volt
Nem szimpatikus karakter: talán ilyen se volt




Gayle Forman: Hová tűntél?

Gayle Forman sorozatának első részét, a Ha maradnékot már korábban olvastam és kifejezetten tetszett. Így mindenképp szerettem volna a folytatását is elolvasni. (Meg egyébként se hagyok félbe sorozatot:))
A könyv elég sokáig feküdt a polcomon, valahogy nem éreztem hozzá elég késztetést, hogy elkezdjem. Amikor aztán nekikezdtem hamar belefeledkeztem, hiszen sikerült azt a világot visszaidéznie, amit a Ha maradnékban tapasztaltam.

A fülszöveg:


"Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.

Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.

De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?"


A szereplők:

Nekem Adam eleinte nem volt szimpatikus (nem úgy, mint az első részben). Nem értettem meg őt, nem találtam igaznak és elengedőnek az indokait, a tetteinek magyarázatát. Akkor kezdett el igazán érdekelni, amikor visszaemlékezett a múltjának egy-egy részletére. Megértettem dolgokat és jobban tudtam neki hinni.

Miára eleinte haragudtam (ahogy Adam tette), és később se találtam elengedőnek a magyarázatát a hirtelen eltűnésre. Sokat változott, szerintem nem pont előnyére. De volt egy pont, a hidas jelenet utáni, amikor pont azt tette, amit tennie kellett. Innentől visszatért a szeretetem iránta.

Véleményem:

A könyvet eleinte untam. Nem tudtam beleélni magam és elhinni Adam szenvedését és önpusztító életmódját. Gondoltam ha ez lesz végig, hát nem tudom hogy el tudom-e olvasni. Aztán megjelent Mia és teljesen más fordulatot vett a történet. A múlt visszaidézéses jelenetek nagyon tetszettek. Talán még jobban is, mint a jelen (az elején). Tele vannak keserűséggel és fájdalommal. Adam fájdalma teljesen valós, amint megértettem a miérteket már át tudtam érezni. (Ettől függetlenül nem értettem egyet minden korábbi tettével.)
Bár csak egy-másfél nap eseményeit foglalja magába a könyv, sokkal többnek tűnik. Minden pillanatot megélnek a szereplők, olyan mint ha lassított felvétel lenne minden esemény. 
A legjobban az érzelmessége tetszik. Sikerült visszahoznia ugyanazt a lelki világot, amit a Ha maradnékban is tapasztalhattunk. Sőt, amit ott hiányoltam, valami amit nem is tudnék igazán megfogalmazni, de éreztem a lelkemben hogy nem teljes, az itt teljesen feloldódott. Itt megvan az a pluszt, amit az első részben hiányoltam. Adammal együtt reménykedtem én is, annyira át tudtam érezni, amit ő érez. Reménykedtem, szinte összeszorított fogakkal, hogy ne tűnjön el megint Mia űrt hagyva maga után. Szinte tapintani lehet a pillanatokat, amiket együtt megéltek tényleg mintha lassítva lenne az idő.
A befejezés gyönyörű, abszolút minden várakozásomat felülmúlta. Tudtam, muszáj volt hogy így történjen. Egy hihetetlenül jó és érzelmes könyvnek tökéletes befejezést adott az írónő. Méltó folytatása az előzményének.
A kezdeti nehézségeket átugorva szinte faltam a könyvet. A háromnegyed részét szerintem egy délután alatt olvastam el. 

Értékelésem: 5*


Oldalszám: 269
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kedvenc jelenet: az esti séta
Kedvenc karakter: Mia, Adam
Legrosszabb jelenet: a hidas rész (nem maga a jelent volt rossz, csak olvasni ezt a cselekményrészt)
Nem szimpatikus karakter: a csapat (magára hagyták Adam-et)


Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Nem is tudom, hogy hogyan figyeltem fel a könyvre, vagy hogy mi fogott meg első pillantásra benne. Egy kicsit nehezen is álltam neki. A téma nem átlagos, és én még nem olvastam ehhez hasonló témájú könyvet. Először egy kicsi féltem, hogy egy napot hétszer újraolvasni unalmas lesz, de szerencsére egyáltalán nem így történt. 

A fülszöveg:


"Mi lenne, ha csak egy napod volna hátra? Mit tennél? Kit csókolnál meg? És mire lennél hajlandó azért, hogy megmentsd a saját életedet?

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet."


Véleményem:

Én imádtam a 4 barátnőt. Lindsay, Ally, Elody és Sam egyaránt a kedvencem lett. Hiába mutat rá sok hibájukra a könyv, mégis annyira életszerűek, annyira valódiak, hogy egy kicsit mindenki magára ismer bennük (vagy titokban szeretne valamelyik lány életébe lépni).
Sam szerintem tökéletes főszereplő volt. Kifejezetten tetszett, hogy ahogy haladt előre a történet ő egyre inkább változott, egyre jobban látta be a hibáit, és törekedett arra, hogy megoldja ezt a furcsa helyzetet, amibe került. Szerettem, hogy mindig nevetett, hogy szerette az életét. Nem baj, ha voltak hibái, mert kinek nincsenek? Az eseményekhez fűzött utólagos kommentár is nagyon jó ötlet volt az írónőtől, olyanná tette az egész könyvet, mintha valaki más mesélné.
Talán a legnagyobb tanulság a lányok életéből az, hogy senkinek se tökéletes az élete, hiába is mutatja kívülre azt. Hogy lehet, hogy egy olyan dologért irigyelünk valakit, ami csak egy megjátszott kép, nem is valós.
A lányok élete tényleg irigyelni való ha csak kívülről nézzük. Jó volt egy kicsit belülről is látni az életük apró mozzanatait és gondolataikat.
Emellett nem feledkezhetünk meg arról sem, amit ez a könyv határozottan sugall: milyen egyszerű egy másik ember életét tönkre tenni néhány valótlan váddal. Mennyire gonoszak és undokok tudnak lenni a fiatalok, és  adott esetben mennyire csak a külsőségere adnak.

Tetszett, hogy még ha nem is vidám téma került a történet középpontjába, mégis végigkísérte az eseményeket a vidámság, a csajos csacsogás. Jó volt végigkövetni Sam szemszögéből az eseményeket és azok változását, az első megdöbbenéstől kezdve Sam megváltozásán át a végső megoldásig. Közben végig ott maradt a vidámság, és az őszinte barátság. 
A befejezéssel viszont nem értek egyet. Sam a végére mindenkit megmentett, csak önmagát nem tudta? Tényleg ekkora hibát követett el, hogy ezt érdemelte? Szerettem azt hinni a történet olvasása során, hogy minden folytatódik a rendes kerékvágásban. Talán túl sok fantasyt olvasok mostanában...
Szerintem pl Lindsay jobban megérdemelte volna ezt a sorsot, ő nagyobbakat hibázott. 
Tetszett a helyszín, hogy egy középiskolában játszódik a történet.
Érdemes elolvasni a könyvet, sok igazság megjelenik benne. Nagyon sok hasznos gondolat van benne sok igazságtartalommal. 

Értékelésem: 5/5


Oldalszám: 415
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kedvenc jelenet: amikor Sam a húgával tölti a napját
Kedvenc karakter: Sam, Lindsay, Elody, Ally 
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: Rob

Karen Marie Moning: Új nap virrad

A Tündérkrónikák az egyik kedvenc sorozatom, szóval egyértelmű, hogy ennek a könyvnek is a polcomon kell lennie, a többi mellett:) Arról azonban álmodni se mertem, hogy ilyen gyönyörűséges és csodálatos borítóval lát napvilágot a könyv. Bátran állíthatom, hogy a legszebb nem csak a sorozat többi része közül, de a jelenleg kapható összes könyv esetében is a top 5 leggyönyörűbb borítójú könyvek között szerepel. Számomra legalábbis mindenképp!
A sorozat 4. része egy olyan résszel ért véget, hogy a hajamat téptem a folytatásért. Keservesen lassan teltek a hónapok és amikor végre a kezembe vehettem a könyvet, esélye se volt. Letepertem és én győztem. Vagy mégsem?

A fülszöveg:

"MacKayla Lane sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt addigi életében.
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett.
Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is!
Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár.

Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac?

De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Véleményem:

A könyvnek úgy álltam neki, hogy direkt lassan olvastam, hogy minél tovább tartson. Az elején nem is volt gond ezzel a taktikával, hiszen számomra talán egy kicsit unalmassá is sikeredett az első kb 100 oldal. Az járt a fejemben, hogy muszájmuszájmuszáj hogy valahogy megoldja az írónő azt a problémát, amibe Mac a 4. könyv végén került. Szinte fájt végigolvasni ezeket az oldalakat, annyira vágytam már arra, hogy minden visszakerüljön a régi kerékvágásba. Egy előnye azonban volt, kezdtem megkedvelni Darroc-öt. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg őt előbb:)
Aztán megtörtént a "csoda" és innentől aztán nem volt megállás. Nem tudtam letenni a könyvet, minden este ezzel feküdtem és reggel vele keltem. 
Mac nagyon sokat változott és mindenképp előnyére. Én szerettem a rózsaszín énjét is, ennek ellenére határozottan jót tett neki a változás. 
Barrons az Barrons. Hol utáltam, hol imádtam, de mindenképpen ő az aki nélkül ez a könyv nem ez a könyv lenne.
Dani továbbra sincs a szívem csücskébe, de próbálkoztam megszeretni, mert tudom hogy a folytatásokat már az ő szemszögéből olvashatjuk.
Ami a legeslegeslegeslegjobban tetszett az egész könyvben: a cselekmény. De komolyan, eddig is izgalmas volt, eddig is mindig fokozta az írónő a hangulatot, de hogy még mindig tud újat mondani?? Méghozzá milyen hihető dolgokat??
Ámulok és bámulok, b@romi jók azok a részek, ahol Mac a meglévő információk alapján összeállít magának egy képet a gyilkosságról meg mindenről, elhiszi ő is és elhiteti az olvasóval is, úgy hogy bizonyítékokat állít fel és amikor már teljesen biztos vagy benne, hogy ez az igazság, kiderül egy másik igazság és még egy másik és így tovább... Ez a könyv valami bámulatos. Minden egyes eseményt úgy el tud hitetni, hogy nem is kételkedünk benne, hogy ez a teljes igazság és amikor kiderül hogy mégse? Hát valami hihetetlen. Még mindig tudja csavarni a történetet olyan módon, amire garantáltan senki soha még csak egy pillanatig se gondol a könyv olvasása folyamán. 
Már vagy ezer féle véget elképzeltem a könyvnek, ki kaparintja meg a Sinsar Dubh-t, ki Alina gyilkosa, ki áll az események mögött? De ami végül történt? Erre aztán még véletlenül se tippeltem volna.
Én teljesen ledöbbentem... ezt a befejezést? Annyira féltem, hogy egy ennyire jó sorozatot nem fog tudni illően befejezni az írónő.. hát sikerült. De még mennyire!!
Az érzelmek egész skálája vonul fel a könyvben, a teljes elkeseredettségtől kezdve az euforikus örömig. Óriási hangulata van a könyvnek. Beszippantja az embert és az olvasó is Mac-kel együtt sír és nevet.
És 5 kötet végére végre beteljesült... úúúgy vártam már. Tudtam, tudtam, tudtam muszáj volt:))
Mindent lezár, mindent megmagyaráz, nincs kérdés és garantáltan mindenki örülni fog ha végigolvassa ezt a sorozatot. 
Egy kicsi szálka maradt csak bennem, mégpedig V'lane. Ami vele történt? Na az megint igazán hihetetlen. Ez a szál még nyitva maradt, nagyon kíváncsi leszek, hogy mit alakít belőle Moning. Vannak tippeim (most nem árulom még el), kíváncsi leszek, hogy mi lesz itt a folytatásban.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet, hogy a következő rész Danié lesz. Meglátjuk, meglátjuk. Mindenesetre nagyon várom.
Amíg nincs meg a folytatás addig pedig újraolvasom a már meglévőket, hiszen csatlakoztam a Cor Leonis Kiadó által meghirdetett sorozat újraolvasáshoz. 

Értékelésem: 5*, mi más?:)

Oldalszám: 596
Kiadó: Cor Leonis Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: ágyjelenetek:)
Kedvenc karakter: Mac
Legrosszabb jelenet: ilyen még véletlenül sincs
Nem szimpatikus karakter: -

Kariaji és sok-sok más

Tetszik, nem tetszik itt az ősz, a hideg és másfél pillantás múlva már a tél és a karácsony is. Erre nem csak a naptár emlékeztet, hanem a lassan karácsonyi díszbe öltöző kirakatok és városok is. 
Én nagyon élvezem ezt az időszakot, imádok ajándékot keresgélni a szeretteim számára. Muszáj is ilyenkor kreatívkodnom és kitalálni, hogy ki minek örüljön, hiszen 3 családtagomon kívül a Drágának is ilyenkor hamarosan lesz a szülinapja, a névnapja és persze a karácsony. Szóval minden évben már jó előre ki kell találnom, hogy mit veszek hogy aztán elkezdjek gyűjtögetni rá, mert bizony ennyi alkalom nem két fillérbe kerül:) De nem bánom, mindent megér amikor látom az arcukon a boldogságot.
De egyébként nem erről akartam beszélni:)
A molyon is megy a készülődés, karácsonyi ajándékozós események hada szállta meg kicsiny Molyfalvánkat.
Ezeket szeretném bemutatni és biztatni mindenkit, hogy igenis tessék jelentkezni rájuk.
Kezdeném azokkal amikben én is részt veszek:
Idén 4 karácsonyi (és előtti) eseményen is részt veszek. Ebből az egyik a saját minimolyajándékozásom, azt most hagyjuk is, mert már lezártam a jelentkezést.
A második @ekesgyb által létrehozott Karácsonyra ajándék! nevű esemény. Ez volt az első ilyen esemény idén, biztos ami biztos már 4 hónapja létrehozta, nehogy bárki is lemaradjon róla:)
Aztán jött @Baba082 Happoló Mikulása, ahol is nagyon kreatívan ötvözte a rukkolát az ajándékozással. Ez nem az egyszerű megveszemakönyvetésfeladomapostán elven működik, hanem itt a rukkolán keresztül kell megszerezni a másik happolási listárájól egy-egy könyvet. Persze ha a végén mégsem sikerülne happolni, akkor még mindig ott a lehetőség a megveszemakönyvetésfeladomapostánra. Ezenkívül itt feltétel még egy kisebb meglepi küldése is. Lehet kreatívkodni könyvjelzőkkel meg egyéb apróságokkal, aki pedig híján van az ötleteknek az mellékel egy szép képeslapot és már kész is a meglepi:)
A 4. jelentkezésem @Izolda már-már hagyománynak számító eseménye, a Karácsonyi húzás és ajándékozás-2012 , ami az ajándékozások "ősanyja". Nem hiszem, hogy ezt az eseményt bárkinek is be kéne mutatnom, az egy nap alatt 152 jelentkező magáért beszél.

Szóval idén karácsonykor ha minden jól jön össze (pl a posta nem kavar bele), akkor 4 db könyvvel fogom gyarapítani a könyvtáramat a moly.hu jóvoltából. Nagyon izgatott vagyok az ajándékozóim és az ajándékozottaim személyével kapcsolatban is. Remélem 4 különböző embert fogok kapni. Viszont én mindenhol ugyanazt a polcot adtam meg, szóval hajrá, aki a gyorsabb azé a több választási lehetőség:)
Igazán várom már hogy böngészhessem a polcokat, kívánságlistákat, és kiválaszthassam azt az egy könyvet, aminek reményeim szerint a majdani gazdája a legjobban fog örülni:)

Ez ez annyira jó kezdeményezés és őszintén gondolom, hogy ebből kimaradni kár. Aki egyszer jelentkezik az egyikre, nem fog tudni nem jelentkezni a többire. (Anyagiak függvényében persze, de ezt most hagyjuk is)

Másik két karácsonyváró esemény a képeslapozáshoz kapcsolódik:
@Nazgul Képeslapos Molykarácsony! és @zsofigirl Karácsonyi molyos képeslapozás 2.0 azoknak szól, akik nem tudnak vagy nem akarnak könyvre költeni. Itt képeslapokkal lephetik meg egymást a jelentkezők. Ez is egy nagyon jó ötlet, ide is várják szeretettel a jelentkezőket.
Én azért nem jelentkeztem, mert nem szeretem a képeslapokat, de ez titeket ne tántorítson vissza:)

Remélem sikerült egy kicsit meghozni azok kedvét is, akik eddig bizonytalankodtak, hogy jelentkezzenek-e. Higgyétek el, hogy jó móka, kár kimaradni egy ilyen közösségi eseményből.

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna


Ez a könyv az első pillanattól fogva foglalkoztatott. Először csak a borítójára figyeltem fel, majd a fülszöveg és a későbbi értékelések alapján úgy gondoltam, ezt nekem is el kell olvasnom. Az sem rettentett vissza, hogy műfaját horrorként ( is) megállapították, (molyos címkék közül a „tinihorror” tetszett a legjobban, ezen jót mosolyogtam).  Nem vagyok oda a horrorért, mint műfajért, viszont ebbe a könyvbe, ebbe a történetbe pont kellett ennyi kis félelem és brutalitás.

A fülszöveg:

""A Vérbe öltözött Anna rafinált mese, amelynek hőse halottakat öl, de félig-meddig szerelmes a halálba. A történet végére te is így érzel, kedves olvasó!"
New York Times

Élők és holtak. Szerelem és halál. Önfeláldozás és gyilkosság…

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket."


Szereplők:

Rögtön kezdeném is a rosszal, ha már a szereplőkről kezdtem el írni.

Nekem Cas egy nagy csalódás volt. Az egész történetet elrontotta az írónő egy ilyen főszereplővel. 17 éves fiúként (megmondom őszintén már maga a kor sem tetszett, egy ilyen sztori megkívánna egy legalább 20-25 éves főszereplőt) úgy viselkedik, mint a vele egyidős lányok. A gondolkodása egyáltalán nem férfias, sokkal inkább nőies. Nem szerettem őt meg, sőt inkább kellemetlen volt az ő gondolatait olvasni. Emellett pedig végtelenül arrogáns, beképzelt és nagyképű. Azt hiszi hogy 17 évesen övé a világ és az ő lábai előtt hever a világ összes embere, hiszen ő az egyedüli, a tökéletes, a világon egyetlen ember aki szellemeket képes ölni. 
Ehhez képest Anna olyan szépen elbánik vele, hogy öröm nézni. Na ekkor persze jól letörik a kis szarva aztán meg az oldalakon keresztüli hiszti meg önsajnálat.
Nem nyerte el a tetszésem, sajnálom, egy ennyire jó történet nem engedhet meg magának egy ilyen főhőst.

Anna viszont a kedvencem lett. A „gonosz” Anna és a „kedves” Anna is. Az ő karaktere nagyon jól kidolgozott, ezt vártam volna Cas esetében is. Impulzív lány, nagyon kitartó és küzd önmagáért. Emellett jó barát, mindent megtesz a barátaiért. Mindkét énjét nagyon szerettem, a legbrutálisabb vonásoktól a szerelmes énjéig.

Véleményem:

Még egy kis rossz, aztán tényleg jöjjön a jó (ami szerencsére sokkal meghatározóbb).
A szerelmi szál elég gyengére sikeredett. Nem igazán látszik az a pont, amikor rájönnek a fiatalok, hogy egymásba szerettek. Elmosódik az egész, nincsenek pontos határok. Nem szeretem az ilyent. De ez nem olyan lényeges pont, szóval nem is akarom fecsérelni rá az időt.
Ami a legeslegjobb a könyvben, az egyértelműen a hangulat. Olyan iszonyat jó és borzongató a hangulata, amilyent én sehol máshol nem olvastam még. Nagyon illik minden mozzanat a történetbe, a brutális képektől kezdve a félelemig. Ahogy felépül a cselekmény, ahogy követik egymást az események az nagyon jó, fokozatos és részletes. Mindent pont akkor kapunk, mindent pont akkor láthatunk, amikor annak itt van az ideje.
Egyébként is nagyon jó az alaptörténet, jól kidolgozott, részletes, pontos, izgalmas, érthető és nagyon olvastatja magát.  Annyira jól kidolgozott, hogy rendesen láttam magam előtt a helyszínt, az embereket, mintha csak egy filmet néznék.
A végén annyira szurkoltam Casnek és Annának, hogy a befejezés rendesen „fájt”. Ezt a függő véget? Hát hogy bírom ki a következő megjelenésig?
A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.
Pár dologtól eltekintve én komolyan ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Aki elkezdi nem fog benne csalódni és nem tudja majd letenni. Igazán páratlan és egyedi, nem egy tucatkönyv.
A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 285
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: a harcok
Kedvenc karakter: Anna
Legrosszabb jelenet: Cas hisztijei, nagyképűsködései
Nem szimpatikus karakter: Cas



Lara Parker: Éjsötét árnyék - Angelique hagyatéka

A sok negatív kritika miatt kettős érzéssel kezdtem neki a könyvnek. Egyrészt volt bennem egy félsz, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy miért is kapott ilyen rossz kritikákat a könyv. A fülszöveg alapján jó könyvnek ígérkezik, mikor kiderült, hogy egy forgatókönyv alapján íródott csak még kíváncsibbá tett.
Nem egy egyszerű olvasmány, nem lehet könnyen és gyorsan haladni vele, de minden egyes mondatáért megéri a fáradtság.

A fülszöveg:


"Egy őrült szerelem, amit megrázó csalódás követ. Egy kapcsolat, ami egy életre szól, és még annál is tovább. Bosszú, aminek még a halál sem állhatja útját.


Barnabas Collinst, a New England-i hajómágnás család ifjú örökösét megbabonázza Angelique, a Martinique szigetéről érkező

szolgáló egzotikus szépsége. Arra azonban, hogy a lány milyen sötét hatalmak szövetségese, csak akkor jön rá, amikor már
késő: eljegyez valaki mást, Angelique pedig olyan bosszút esküszik ellene, ami a síron túl is üldözni fogja.


Lara Parker a hetvenes évek kultikus sorozatában, a "Dark Shadows"-ban maga játszotta Angelique szerepét. A színésznő a sorozat eredeti forgatókönyvét feldolgozva írta meg az "Éjsötét árnyék" trilógiát. A történet filmváltozata 2012 májusában kerül a

mozikba Tim Burton rendezésében, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer és Helena Bonham Carter főszereplésével."


A szereplők:

Barnabasszal kezdeném: Én nem tudtam úgy tekinteni rá, mint a szerencsétlen áldozat, aki egy gonosz nő karjaiba került. Minden büntetést megérdemelt! Magának kereste a bajt. Sem a jelenbeli sem a múltbeli tetteivel nem értek egyet, minden fájdalmat megérdemelt, hiszen ő is csak fájdalmat okozott maga körül. Fájdalmat a szüleinek, fájdalmat a feleségének és legfőképp fájdalmat Angelique-nek, aki a világon a legjobban szerette őt. Túl későn jött rá, hogy elrontotta a dolgokat, onnan pedig már nem volt visszaút.

Josette volt az egész történetben az egyetlen ártatlan és tiszta lény és csapdába esett. Egyszerűen rossz helyen volt, rossz emberbe szeretett bele, rossz embernek adta oda a bizalmát. Csak úgy sodródott a történettel, nem voltak nagy tettei, ígéretei, szavai. Ő nem volt se rossz, se jó szereplő, csak egy szükséges mellékszereplő, aki túl tiszta és egyszerű lény egy ilyen világhoz.

Angelique volt a kedvencem. Lévén hogy az ő szemszögéből íródott a könyv ez nem is meglepő. Számomra azért különleges ez a könyv, mert itt a "gonosz" szemszögéből látjuk a történetet. Már az első fejezetekben kiderül, hogy Angelique a gonosz, Barnabas így állítja be. Ez rányom egy bélyeget az egész további történetre. Viszont az, hogy utána pedig Angelique gondolatait, tetteit, tetteinek miértjét látjuk nagyon jó és különösen tetszett. Ahogy kibontakozott a képessége, ahogy ő maga is felnőtt... sok mindent meg lehet érteni a könyv végére. Szinte oldalról oldalra alakul át a lelkében a szerelem féltékenységgé, gyűlöletté, ahogy egyre inkább mélyül el a mágiában, ahogy szippantja magába a gonosz - iszonyatosan jó ez a könyv. Az érzelmek és hatások terén maximálisat nyújt.
Angelique gyerekkoráról írt részek voltak a kedvenceim. Az ültetvényesek élete, az ottani mindennapjai, ahogy az apja bánik vele, ahogy megtanulja a vudu varázslatokat. Meg eleve a vudu és az istenek leírása is nagyon érdekes volt.

Véleményem:

Ez egy nagyon teljes és részletesen kifejtett könyv. Talán pont az az előnye, hogy forgatókönyvből íródott így egy kész képi világ lehetett az írónő szeme előtt. A leírások nagyon részletesek, szinte mindent leír és nagyon könnyű elképzelni. A hangulata bámulatos. A legjobban a könyv komor hangulata tetszett. Na meg az érzelmek leírása. Sok szereplőt megszerettem Angelique körül, sokan meg is haltak vagy csak úgy eltűntek a képből, őket sajnáltam is. Mint ahogy Angelique-t is sajnáltam. Ahogy hajszolta a szerelmet és annyira akarta, de minél jobban akarta, annál inkább távolodott tőle a szeretett férfi.
Egyébként a szerelmi háromszög igazán jól sikerült. Nem mondom, voltak benne klisék és "lehetetlen véletlenek", de ezek felett át tudtam siklani.
A társadalmi helyzettel kapcsolatos részek is tetszettek. A rabszolgák helyzete, a cselédek és egyszerű emberek élete szembe állítva a gazdagokéval. Angelique mindkét oldalt megtapasztalta, ha nem is saját maga által, de a körülötte élő emberek életén keresztül. Ez a kettősség nagyon tetszett.
A fantasy vonal ugyan nem volt olyan erős, de ez nem baj. A varázslatok is olyan természetesnek hatottak abban a környezetben, amiben ez a könyv íródott. A vámpírság és azzal kapcsolatos dolgok elenyésztek a mondandóhoz képest. Nem adtak hozzá de el se vettek semmit a történet értékéből.

Nagyon örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam. Mindenképpen el fogom olvasni a további két kötetet is, remélem minél előbb megjelennek. Sőt a belőle készült filmet és ha tehetem még a könyv alapjául szolgált sorozatot is meg fogom nézni.
Nem tudok hibát találni a könyvben, nem is keresem. Nem tudom, hogy a többieknek miért nem tetszett, de mindenki aki nem olvasta a könyvet csak a kritikákat adjon egy esélyt neki, mert igazán lehengerlő könyv.
Na jó, egy hibát még is tudok: Hogy lehet ilyen ronda borítót adni egy ennyire jó könyvnek? A fordítás tetszett, normális kerek, értelmes mondatok voltak, nem volt elgépelés, szóval tényleg igényes munka. De ez a borító? Miért kék a lány? Semmi nincs a könyvben ami indokolná a kék színt.
Ez persze nem von le semmit a könyv értékéből, csak egy kicsit meglepő.

Értékelésem: 5*


Oldalszám: 547
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: Angelique varázslatai és annak hatásai
Kedvenc karakter: Angelique
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: Barnabas, Angelique apja

UPDATE: A sorozattal kapcsolatban semmi értelmeset nem találtunk. Ha valakinek mégis van valami használható információja róla akkor szívesen veszem.

Kérdezek

Most kérdezős kedvemben vagyok, gondoltam írok róla egy bejegyzést is.
Nevezhetjük közvélemény kutatásnak vagy döntésemben való segítésnek vagy csak simán vélemény nyilvánításnak. Szeretném tudni, hogy mit gondoltok.
A kérdések személyesek lesznek és hozzám fognak kapcsolódni, nem az élet nagy kérdéseit szeretném megvitatni:)


1. Megtartanátok egy könyvet csak azért, mert egy számotokra kedves ember ajánlotta?
Van egy könyv nem jutok vele sehova, már egy csomószor nekiálltam és nem köt le, nem bírok el vele, de egy olyan ember ajánlotta aki nekem fontos és tudom hogy ő nagyon szereti.
Ez visszatart, hogy elcseréljem vagy akármi..
Egy másik könyv: Anyuéktól kaptam karácsonyra fényévekkel ezelőtt, de azt a könyvet nem hogy nem szeretem, hanem egyenesen utálom annyira rossz.. Ezzel sem tudom, hogy mit csináljak…


2. Van egy könyvsorozat, aminek a korosztályából már bőven kinőttem, de egyszerűen nem hagy nyugodni. Ulysses Moore sorozatáról lenne szó. Szóval olvastam az első részét és tetszett is, de akkoriban nem lehetett kapni a folytatását, így eladtam a könyvet. Nemrég rukkolán happoltam a 3. részét. De nem tudom, hogy mit kezdjek a sorozattal. Ahhoz túl sok rész jelent már meg, hogy mindegyiket megvegyem (meg ha épp van felesleges pénzem úgyis sokkal fontosabb könyvekre költöm el), viszont nagyon mozgatja a fantáziámat. Mekkora az esély hogy pl csak antikból vagy rukkoláról be tudom őket szerezni? Egyáltalán érdemes foglalkoznom velük? Azt utálom ha egy sorozat darabokba van csak meg, szóval vagy az összes kell vagy egyik része se.
Egyébként ugyanígy vagyok a Sárkánydárda-krónikák sorozattal is. Iszonyat piszkálja a csőröm, be kellene szereznem, de sajnálok érte pénzt kiadni...


3. Vélemény az olvasás nélkül elcserélt könyvekről? Ha nagyon elkap a gépszíj (ezalatt a könyves cseréket értem), akkor simán képes vagyok már meglévő de még nem olvasott könyveket elcserélni egy olyanra ami csak úgy hirtelenjében megtetszik. Néha ez is megy tovább 1-2 hónap múlva. Meg kéne emberelnem magam és nem továbbadni az ilyen könyveken? Azt vettem észre, hogy néha csak úgy elmegy a kedvem könyvektől, vagy épp rossz kritikát olvastam róla. Mondjuk eddig ebből nem csináltam olyan nagy lelkiismereti kérdést, amit megbántam azt valaki mással újra elcseréltem ha lehetőség adódott rá. Érdekelne a véleményetek, hogy Ti hogy álltok a könyves cserékkel!

+1. Egyébként pedig nyár óta totális olvasási válságban szenvedek. Valami ötlet, hogy jussak végre túl rajta?

Geopen hírek

Nagy a mozgolódás így ősz elején minden kiadónál, hiszen a nyári munka gyümölcse most érik be: ilyenkor jelennek meg jobbnál jobb könyvek.

A Geopen kiadónál is nagy a sürgés-forgás, hisz 2 könyvük is hamarosan a boltok polcaira kerül.

Az egyik a Vérbe öltözött Anna folytatása, ami A rémálmok lánya címet kapta.
A Vérbe öltözött Anna olvasásáig még nem jutottam el, de itt vár rám és elhihetitek nekem, hogy már nem sokáig váratom meg, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok rá, hiszen sok jót hallottam és olvastam róla.
Hamarosan tehát írok erről a könyvről is, de most egy kis ízelítő a 2. részből:



Kendare Blake: A rémálmok lánya


"Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését.
Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén... Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett..."


Megjelenés: 2012. november 20.


Trailer:





Másik újdonság A kör c könyv lesz, ami szintén nagyon jó könyvnek ígérkezik.

Mats Strandberg, Sara Bergmark Elfgren: A kör

"Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott lányt találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.

A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…

Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait."


Megjelenés: 2012. október 25.


Trailer:






A Kiadó ezzel a trailer-rel megnyerte a Jövőnéző Könyvtrailerverseny profi kategóriájának 2. helyezését. Gratulálok nekik!


A trilógiának már saját FB oldala is van, még több infóval és tudnivalóval:

Az biztos, hogy mindkét trailer nagyon félelmetes és hatásos lett. Egy kis ízelítő a könyvek hangulatából én személy szerint csak még jobban várom majd a két könyvet:)

Örömködés

Hazaérek a munkából és mi vár rám a FB-on?




Ennek a hírnek annyira örülök, mint a fene:))

Itt találtok a hírrel kapcsolatban még több infót, ahol játék is vár a kreatívabb olvasókra (nekem esélyem sem lenne, annyira kevés kreativitás szorult belém, de azért tessék nevezni, olyan jó kis munkák készülnek mindig, jó őket végignézni): http://corleoniskonyvek.blogspot.hu/2012/09/karen-chance-is-cor-leonis-szerzoje.html


Benedek Szabolcs: A vérgróf

Kezdeném azzal, hogy nagy-nagy meglepetés volt számomra ez a könyv. A fülszöveg alapján egyáltalán nem erre számítottam. A történet közben sokszor untam magam, viszont a vége akkorát ütött, hogy teljesen megsemmisülve néztem magam elé, miután végeztem. No de ne szaladjunk ennyire előre.

A fülszöveg:

""Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket...

Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik."

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…"

A szereplők:

Kimondottan tetszett, hogy több szálon futott a történet, habár eleinte rendesen belekeveredtem, hogy akkor most ki kinek a kicsodája és akkor hogy is vannak a szálak? Aztán persze mindenki mindenkit megismert és szépen kialakult egy közös ismeretségi kör - ekkor már helyre került bennem is, hogy ki kicsoda.

Etelka volt a kedvenc, egyszerre elvont és talán egy kicsit tényleg "bolond", ahogy a többiek gondolják róla. Mégis az ő érzései tetszettek a legjobban. Egyébként is nagyon tetszik, ahogy a szereplők gondolatai megjelennek, nagyon aprólékos és teljes mértékben kidolgozott. Etelka volt a legjobb, ahogy játszott a férfiakkal és mégis mindent elért, amit kitűzött maga elé - még ha nem is olyan úton, ahogy azt egy úri hölgyhöz illik. 

Titusz volt számomra a másik különc. Bevenni azt a sok mesét, amit a gróf elmondott neki? Úgy, hogy közben egyszer sem kételkedik? Mindenesetre nagyon bátor és törekvő személyiség. Nem volt vele bajom, bár nem is lett kimondottan kedvenc. Etelkával való viszonyában viszont volt valami olyan, ami egyből megfogott - szívesen olvastam ezeket a részeket.

Ervin és Sára szálat is szerettem. Sára szegény egyszerűen csak szerencsétlen, rossz helyre született, és egyszerűen mindig rossz helyre került egész életében. Iránta inkább sajnálatot éreztem. Ervin kitartó, szintén bátor, végül is eléggé megkedveltem. Amit aztán az író vele csinált a könyv végén? Az valami b.romi jó:)) Én annyira, de annyira meglepődtem, hogy majdnem leestem az ágyról olvasás közben. 

Mindezek szereplők mellett természetesen a Gróf urat sem hagyhatom ki. Végig titokzatos és rejtélyes volt és szentül meg voltam győződve arról, hogy ez a szál (már mint maga a vámpír-sztori) már nem tartogathat számomra újat. Erre akkora csalódás (pozitív értelemben) ért, hogy még a szavam is elállt.
A gróf meséi viszont elég unalmasak voltak:)

Véleményem:

Nem tudom, hogy emiatt haragudjak-e Benedek Szabolcsra vagy épp imádjam:) Ki vagyok akadva, hogy ennyire meg tudott lepni, hogy ennyire titokban tartotta ezt a nagy csattanót.:)
Az tény, hogy ilyen hatalmasan jó befejezéssel nagyon ritkán találkoztam.
Ami viszont nem tetszett, az a túl sok leírás. Amíg a szereplők érzéseinek hosszú leírása jó volt, hiszen így jobban megismerhettem őket, az egyéb leírásokat eléggé untam. Néhol vontatott volt és nem tudtam mit kezdeni a szó szerint több oldalas leírásokkal. Jobban szeretem a párbeszédeket, kimondottan vártam is őket.
Mint már írtam, kimondottan tetszett, hogy több szálon futott a történet. Hihetetlen fejezet befejezések voltak, volt amikor muszáj volt előre lapoznom, hogy megtudjam, hogy mi lesz annak a történetszálnak a folytatása. A lehető legizgalmasabb részeknél váltott más szereplő szemszögébe:)
A fülszöveg és a témabesorolás (Thriller, horror) nem azt ígéri amit nyújt, de én ezt cseppet sem bánom.
A borító gyönyörű és maga a kivitelezés, a nyomtatás, az hogy nincs benne elgépelés vagy értelmetlen mondat is nagyon tetszett.
Összességében határozottan pozitív meglepetés volt a könyv. Még ha néhol vontatottnak is éreztem, összességében imádom és minden elismerésem, hogy ennyi elolvasott vámpíros könyv után (meg amúgy is olyan sok olvasott könyv után) még mindig meg tudott valaki lepni.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 472
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: a befejezés
Kedvenc karakter: Etelka
Legrosszabb jelenet: Gróf élménybeszámolói
Nem szimpatikus karakter: ilyen nem volt

Cor Leonis újdonságok

Kereken a 100. bejegyzésem ez a mostani. Így a szokásos könyvkritikák helyett egy kis könyvmegjelenésről, könyvújdonságokról írok.

A Cor Leonis kiadó neve szerintem már azok számára is ismerősen cseng, akik korábban nem figyeltek fel rá. Arról, hogy a Tündérkrónikákat ők folytatják szerintem már az egész ország tud és örül velem együtt.
Hamarosan megjelenő könyveikről szeretnék egy kis összeállítást írni.

MEGJELENT: 

1. Syd Field: Forgatókönyvírók kézikönyve -  A sikeres forgatókönyvírás gyakorlati lépései

"A sikeres forgatókönyvírás gyakorlati lépései. Syd Fieldnél senki sem tud többet a forgatókönyvírásról. A hollywoodi bennfentes a Forgatókönyv című bestsellere folytatásában most a forgatókönyvírók új nemzedékével osztja meg titkait...
Syd Fieldnél senki sem tud többet a forgatókönyvírásról. A hollywoodi bennfentes a Forgatókönyv című bestsellere folytatásában most a forgatókönyvírók új nemzedékével osztja meg titkait, meglátásait, anekdotáit. A Forgatókönyvírók kézikönyve sok-sok hasznos példával illusztrálva mutatja be, hogyan zajlik a műhelymunka Syd Field világhírű workshopjain. A Forgatókönyvírók kézikönyvé-ből kiderül, hogy milyen a jó ötlet, milyen a profi szerkezet, megtudhatod, hogyan keltsd életre a karaktereket, hogyan írj párbeszédet, vagyis hogyan dolgozd fel ötletedet sikeres, profi forgatókönyvvé. Akár kezdő vagy, akár profi, ha követed Field tanácsait, végül a kezedben lesz egy kész, eladható forgatókönyv!"

Ára: 3990 Ft

A szerzőnek a kiadónál megjelent kötetei:


  • Forgatókönyv - A forgatókönyvírás alapjai
  • Forgatókönyvírók kézikönyve
  • Forgatókönyvírók munkafüzete




HAMAROSAN: 
(Már csak egy picit kell várni rájuk:)

2. Nevada Barr: Ördögkatlan

"Nevada Barr Anna Pigeon történeteivel szerzett magának ismertséget. A Nemzeti Park Szolgálat különc rangerének kalandjaiból eddig tizenhat jelent meg, és az írónő – rajongói régi vágyát teljesítve – végre megírta a sorozat előzménydarabját.
Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…"

Ára: 2990 Ft

Hivatalos megjelenés: 2012. szeptember 1.
Valószínűleg pár napot késni fog a megjelenés, így szeptember 10.-ére várható.

A szerző egy korábbi kötetéről, a 13 1/2-ről írtam én is, itt elolvashatjátok. 

3. Karen Marie Moning: Új nap virrad


"A nagy sikerű Tündérkrónikák 5. része. Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak "rózsaszín" közjáték volt.
A nővére miatti bosszú már nem elég, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit önnön hibájából elvesztett. Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de az Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is! Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és el sem ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár. Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történt valójában V’Lane-nel? És egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb: maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Ára: 3490 Ft

Megjelenik: 2012. szeptember 17

A Tündérkrónikák sorozatot a 4. résztől kezdve vette át a kiadó, kritikámat itt olvashatjátok. 

A 3 könyv most egy nagyon jó akció keretében egyben megrendelhető. 


4. Egy kis ráadás: Nemtudomka csodálatos kalandjai és az Éves horoszkóp 2013 is megjelenik hamarosan. Pontos információk később várhatók. Valamint egy új szerző kerül a kiadó palettájára Alaya Dawn Johnson személyében, akit még nagy titokzatoskodás vesz körül:)

A kiadóval legközelebb személyesen Zsidó Nyári Fesztivál keretében találkozhattok szeptember 2-án, ha ellátogattok standjukhoz a Gozsdu udvarba, a Goubába, ahol MINDEN kötetre 25% kedvezmény biztosít a kiadó.

Várhatóan szeptembertől indul a webshop is, szóval érdemes lesz követni a kiadót az elkövetkezendő hónapokban.
Ezt megtehetitek a FB oldalukon, ahol sok újdonságot és érdekességet is találhattok a könyvekkel, kiadásokkal kapcsolatban.





Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod

A könyvben először a borítója fogott meg. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ennyire komoly témáról lesz szó benne. Azt pedig pláne nem sejtettem, hogy ezek megtörtént dolgok, egy gyerekkel megtörtént események. Nagy lelkesedéssel fogtam hát hozzá.

A fülszöveg:


"A lány 7 éves volt.
A férfi 51.
Volt egy titkuk.

Margaux Fragoso hétéves korában találkozott először Peter Currannel. A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. Eleinte csak barátok, játszótársak voltak. A szexuális visszaélések később kezdődtek, és végül fokozatosan eljutottak a „születésnapi ajándéknak” nevezett aktusig. Viszonyuknak a férfi öngyilkossága vetett véget.

Curran elrabolta a lány fél életét. Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében beszámol arról, hogyan hálózta be a férfi és tartotta őt a markában 15 éven keresztül. Elemi erejű könyvében az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető. Saját naplója és Peter Curran hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket."


Véleményem:

Megdöbbentő, felháborító, hihetetlen, nagyon durva. Teljesen letaglózott és levett a lábamról. Nem tudtam abbahagyni, nem tudtam nem olvasni.
Ez egész könyv leírása gyönyörű. Margaux nagyon élethűen, valósan láttatja az eseményeket, az érzelmek leírása gyönyörű, fantasztikus. Megakad a szavam és nem tudom kifejezni azt, amit éreztem a könyv olvasása közben. Teljesen megragadott és valami hihetetlenül gyönyörű ahogy leírja ezeket az érzéseket, a benyomásokat, a képeket.
Már eleve az felháborító, hogy egy kislánynak ilyen körülmények között kelljen felnőnie. Adott egy egoista, öntelt apa, akinek semmi más nem számít, csak az, hogy mit gondolnak róla a szomszédok, a barátok, a munkatársak. Emellett iszik is és rendszeresen bántja a családot. Agresszív, a kislány minden önbizalmát elveszi, bántja lelkileg és fizikailag is, számára a családja egy hatalmas gond, nyűg. Nem szereti a családját, nem is tudom, hogy valaki hogy nem tudja szeretni a saját gyerekét.
Az édesanyja pszichiátriai kezelés alatt áll, sokszor van kórházban, amikor otthon van sincs teljesen magánál. Zenét hallgat, elmereng magában, olyan mintha csak egy díszlet lenne. Persze vannak jó napjai is, amikor Margaux-ra vigyáz, de valójában akkor sem tud igazán figyelni a lányára. Azt gondolom (és ezt később Margaux maga is leírja), hogy az édesanyja betegségében nagy része van az apjának is. Lenézi, megalázza, szégyenli mások előtt, folyton bántja lelkileg is és fizikailag is, egy tehetetlen roncsnak állítja be. Teszi mindezt a gyerek előtt, akinek a személyisége még nem fejlődött ki.
Margaux egy elveszett lélek. Ilyen családi háttérrel nem csoda, ha erre a sorsra jutott. Néha sodródik az árral, de legtöbbször úgy éreztem hogy igenis tudatában van a dolgoknak. Ugyanúgy befolyásolja Petert, mint ahogy Peter őt. Pontosan tudja, hogy pedofillal van dolga, de annyira szereti és ragaszkodik hozzá, hogy úgy tesz mintha minden rendben lenne. Mert ugyan gyerekkorában ez csak játék volt, ártalmatlan játék, de később tisztán a tudatára ébred, hogy amit ők csinálnak az nem helyes. Ezért is titkolja, ezért is tudják felépíteni a maguk kis világát. Mindezt mások háta mögött, titokban.
Én Margaux nagyon sajnálom. Ilyen családban, ilyen élményekkel, ilyen rossz gyerekkorral felnőni és ember maradni...
Ahogyan Petert is sajnálom. Amit tett arra nincs szó, nincs megbocsátás, undorító, de én sajnálom. Abban más ez a könyv mint a többi ilyen témával foglalkozó, hogy nem csak a bántalmazottat, hanem a bántalmazót is bemutatja. Peter múltja is tele van fájdalommal és keserű emlékekkel. Kiderül, hogy nem véletlenül lett olyan ember, amilyen. Én ezzel nem akarom és nem is fogom őt felmenteni (ami egyébként sem az én dolgom), de abszolút el tudom képzelni, hogy ilyen sanyarú sors után kifordul az ember önmagából. 
Mindezek ellenére Peter volt az egyetlen ember, aki Margaux-val foglalkozott. Aki igazán szerette és nem akart rosszat neki. Akárhogy és akármit is tett, biztos vagyok benne, hogy egy percig sem akarta Margaux-t bántani, mert hiszem hogy őszintén szerette a maga módján. Mint ahogy Margaux is szerette őt, hiszen később sem hagyta el, és amikor elválasztották őket egymástól bele is betegedett.
A könyv teljesen elvarázsolt. Egy ilyen komoly problémával foglalkozik és még sincs rajt akkora súly, nem az erőszak áll az előtérben, hanem egy kétségbeesett kislány út- és kiútkeresése.
Igazán tanulságos és érdemes lenne mindenkinek elolvasni.
Minden tiszteletem és elismerésem Margaux-nak, hogy így kitartott és ilyen gyerekkor után tud normális életet élni és le tudta írni ezt a történetet nekünk, az olvasóknak.
Sokkal szegényebb lennék, ha ezt a könyvet nem olvastam volna.

Értékelésem: 5*


Oldalszám: 395
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kedvenc jelenet: Margaux érzéseinek, gondolatainak bemutatása
Kedvenc karakter: Margaux
Legrosszabb jelenet: Louie értelmetlen és felesleges kirohanásai
Nem szimpatikus karakter: Louie

"Magical Template" designed by Blogger Buster