Lara Parker: Éjsötét árnyék - Angelique hagyatéka

A sok negatív kritika miatt kettős érzéssel kezdtem neki a könyvnek. Egyrészt volt bennem egy félsz, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy miért is kapott ilyen rossz kritikákat a könyv. A fülszöveg alapján jó könyvnek ígérkezik, mikor kiderült, hogy egy forgatókönyv alapján íródott csak még kíváncsibbá tett.

Nem egy egyszerű olvasmány, nem lehet könnyen és gyorsan haladni vele, de minden egyes mondatáért megéri a fáradtság.

A fülszöveg:

"Egy őrült szerelem, amit megrázó csalódás követ. Egy kapcsolat, ami egy életre szól, és még annál is tovább. Bosszú, aminek még a halál sem állhatja útját.

Barnabas Collinst, a New England-i hajómágnás család ifjú örökösét megbabonázza Angelique, a Martinique szigetéről érkező

szolgáló egzotikus szépsége. Arra azonban, hogy a lány milyen sötét hatalmak szövetségese, csak akkor jön rá, amikor már

késő: eljegyez valaki mást, Angelique pedig olyan bosszút esküszik ellene, ami a síron túl is üldözni fogja.

Lara Parker a hetvenes évek kultikus sorozatában, a "Dark Shadows"-ban maga játszotta Angelique szerepét. A színésznő a sorozat eredeti forgatókönyvét feldolgozva írta meg az "Éjsötét árnyék" trilógiát. A történet filmváltozata 2012 májusában kerül a

mozikba Tim Burton rendezésében, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer és Helena Bonham Carter főszereplésével."

A szereplők:

Barnabasszal kezdeném: Én nem tudtam úgy tekinteni rá, mint a szerencsétlen áldozat, aki egy gonosz nő karjaiba került. Minden büntetést megérdemelt! Magának kereste a bajt. Sem a jelenbeli sem a múltbeli tetteivel nem értek egyet, minden fájdalmat megérdemelt, hiszen ő is csak fájdalmat okozott maga körül. Fájdalmat a szüleinek, fájdalmat a feleségének és legfőképp fájdalmat Angelique-nek, aki a világon a legjobban szerette őt. Túl későn jött rá, hogy elrontotta a dolgokat, onnan pedig már nem volt visszaút.

Josette volt az egész történetben az egyetlen ártatlan és tiszta lény és csapdába esett. Egyszerűen rossz helyen volt, rossz emberbe szeretett bele, rossz embernek adta oda a bizalmát. Csak úgy sodródott a történettel, nem voltak nagy tettei, ígéretei, szavai. Ő nem volt se rossz, se jó szereplő, csak egy szükséges mellékszereplő, aki túl tiszta és egyszerű lény egy ilyen világhoz.

Angelique volt a kedvencem. Lévén hogy az ő szemszögéből íródott a könyv ez nem is meglepő. Számomra azért különleges ez a könyv, mert itt a "gonosz" szemszögéből látjuk a történetet. Már az első fejezetekben kiderül, hogy Angelique a gonosz, Barnabas így állítja be. Ez rányom egy bélyeget az egész további történetre. Viszont az, hogy utána pedig Angelique gondolatait, tetteit, tetteinek miértjét látjuk nagyon jó és különösen tetszett. Ahogy kibontakozott a képessége, ahogy ő maga is felnőtt... sok mindent meg lehet érteni a könyv végére. Szinte oldalról oldalra alakul át a lelkében a szerelem féltékenységgé, gyűlöletté, ahogy egyre inkább mélyül el a mágiában, ahogy szippantja magába a gonosz - iszonyatosan jó ez a könyv. Az érzelmek és hatások terén maximálisat nyújt.

Angelique gyerekkoráról írt részek voltak a kedvenceim. Az ültetvényesek élete, az ottani mindennapjai, ahogy az apja bánik vele, ahogy megtanulja a vudu varázslatokat. Meg eleve a vudu és az istenek leírása is nagyon érdekes volt.

Véleményem:

Ez egy nagyon teljes és részletesen kifejtett könyv. Talán pont az az előnye, hogy forgatókönyvből íródott így egy kész képi világ lehetett az írónő szeme előtt. A leírások nagyon részletesek, szinte mindent leír és nagyon könnyű elképzelni. A hangulata bámulatos. A legjobban a könyv komor hangulata tetszett. Na meg az érzelmek leírása. Sok szereplőt megszerettem Angelique körül, sokan meg is haltak vagy csak úgy eltűntek a képből, őket sajnáltam is. Mint ahogy Angelique-t is sajnáltam. Ahogy hajszolta a szerelmet és annyira akarta, de minél jobban akarta, annál inkább távolodott tőle a szeretett férfi.

Egyébként a szerelmi háromszög igazán jól sikerült. Nem mondom, voltak benne klisék és "lehetetlen véletlenek", de ezek felett át tudtam siklani.

A társadalmi helyzettel kapcsolatos részek is tetszettek. A rabszolgák helyzete, a cselédek és egyszerű emberek élete szembe állítva a gazdagokéval. Angelique mindkét oldalt megtapasztalta, ha nem is saját maga által, de a körülötte élő emberek életén keresztül. Ez a kettősség nagyon tetszett.

A fantasy vonal ugyan nem volt olyan erős, de ez nem baj. A varázslatok is olyan természetesnek hatottak abban a környezetben, amiben ez a könyv íródott. A vámpírság és azzal kapcsolatos dolgok elenyésztek a mondandóhoz képest. Nem adtak hozzá de el se vettek semmit a történet értékéből.

Nagyon örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam. Mindenképpen el fogom olvasni a további két kötetet is, remélem minél előbb megjelennek. Sőt a belőle készült filmet és ha tehetem még a könyv alapjául szolgált sorozatot is meg fogom nézni.

Nem tudok hibát találni a könyvben, nem is keresem. Nem tudom, hogy a többieknek miért nem tetszett, de mindenki aki nem olvasta a könyvet csak a kritikákat adjon egy esélyt neki, mert igazán lehengerlő könyv.

Na jó, egy hibát még is tudok: Hogy lehet ilyen ronda borítót adni egy ennyire jó könyvnek? A fordítás tetszett, normális kerek, értelmes mondatok voltak, nem volt elgépelés, szóval tényleg igényes munka. De ez a borító? Miért kék a lány? Semmi nincs a könyvben ami indokolná a kék színt.

Ez persze nem von le semmit a könyv értékéből, csak egy kicsit meglepő.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 547

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Angelique varázslatai és annak hatásai

Kedvenc karakter: Angelique

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: Barnabas, Angelique apja

UPDATE: A sorozattal kapcsolatban semmi értelmeset nem találtunk. Ha valakinek mégis van valami használható információja róla akkor szívesen veszem.