Amire felfigyeltem, az egyértelműen a borító. Kevés borító tetszik ennyire, mint ez.
A könyv pedig az első mondatától kezdve megragadott és el nem engedett a végén sem.
A történet:
"Velence, 1407.
A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak…
Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik: valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is…
Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között: ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz…"
A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak…
Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik: valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is…
Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között: ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz…"
A szereplők:
Tycho a főszereplő tizenhét éves fiú. Egy hajón ébred, kikötve, éhesen, fáradtan. Nyomorúságából egy parancsnok menti meg, akitől rögtön meg is szökik. Innentől egyedül kell boldogulnia egy számára idegen városban, Velencében. Tycho nagyon érdekes szereplő. Egyrészt keresi a múltját, hiszen semmire se emlékszik a felébredése előtti időkből, másrészt fel kell fedeznie és életben maradnia egy idegen helyen. Idegen nyelv, idegen szokások. Senkiben sem bízhat. Mikor Atilo úgy dönt, hogy utódjává fogadja teljesen megváltozik az élete.
Beköltözhet a város egyik leggazdagabb családjának birtokára, azonban az életminősége nem javul, továbbra is rabszolga marad. Kiképzésekből, éjszakai járőrözésekből és számtalan vizsgából áll az élete. Ha elront valamit a büntetése verés vagy ígéretbe helyezett halál. Tycho azonban más, mint egy átlagos fiú. Érzi, de nem tudja megfogalmazni, hogy mi is ő valójában. Gyorsabb, erősebb, viszont zavarja a fény és a víz. Fokozatosan kell megismerkednie új erejével, új életével. Egy elveszett fiú, aki keresi a kiutat.
Atiloról mindig változott a véleményem. Egyszer pozitív személy, aztán pedig negatív. Valahogy nem tudtam eldönteni, hogy a történet szempontjából ő most milyen személy. A hatalmi harc középpontjába kerül, sok súlyos döntést kell meghoznia, ami hatással van Velence jövőjére is. Már belefáradni látszik ebbe a politikai harcba, de nem tud szabadulni belőle. Másrészt viszont egy kegyetlen bérgyilkos, aki megöl bárkit, akinek megölésére parancsot kap, kínozza a rabszolgáit és megcsalja a menyasszonyát.
Giulietta a di Millioni hercegnő. Élete folyamatos szabályokból és parancsolgatásokból áll. Nyilvánvalóan nagynénje és nagybátyja csak kihasználja, és felhasználja őt a politikai harcaikban. Elrablása vezet végül is ahhoz, hogy ő mindezekre rádöbbenjen. Nem más ő, mint egy báb, akit a politikai érdekek szerint mozgatnak.
A véleményem:
Ezt a könyvet nekem írták. Imádom minden oldalát, minden betűjét, minden sorát. Kezdve azzal, hogy a 15. században játszódik. Körüllengi egy kis fantasy vonal, ami nem túl erős. Hiszen bár mindenki tisztában van azzal, hogy léteznek boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok, de senki nyíltan nem beszél róluk. Az éjszaka eljövetelével mindenki bezárkózik a házába és nem lép ki a sötétbe. Bérgyilkosok járják az utcákat, utcai gyerekek küzdenek az életben maradásért. Aki nem elég hasznos a társadalom számára vagy túl sokat tud, azt megölik. Itt mindenkinek az életéért kell harcolnia, és nincsenek barátságok, nem szabad megbízni senkiben sem. Felvetődik a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen lehetett a 15. század?
Annyira tökéletes ez a könyv, érdekes, izgalmas, félelmetes (igen sokszor kimondottan félelmetes). Az ember elmerül benne és beszippantja ez a merőben más világ.
Számomra ez az év legjobb könyve!
Értékelés: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése