Gregory Maguire: A boszorkány

Az első könyv, amiről nem tudom mit gondoljak. Egy biztos, nem ifjúsági irodalom pedig mindenhol annak van feltüntetve. Én nem adnám egy tizennégy éves tini kezébe. Rossznak egyáltalán nem mondanám, viszont jónak sem. Tanácstalan vagyok....

A történet:

Elfaba életéről szól a könyv, ő Óz varázslója. Óz történetét mindenki ismeri (itt bevallom őszintén, én még sosem olvastam), viszont azt senki se tudja, hogy miért lett a Gonosz Nyugati boszorkány gonosz. E könyv Elfi gyerekkoráról szól, arról, ahogy küzd azért, hogy elfogadják, hogy egyenlőnek tekintsék.

 A szereplők:

Elfi karaktere nagyon érdekes. Ő nem született gonosznak, őt az emberek tették azzá. Egy bélyeggel született, a zöld bőrével, ami mindig is megkülönböztette őt az emberektől. Anyja sosem szerette, csak nyűgnek érezte, és az utálata csak nőttön nőtt, ahogy Elfi cseperedett. Már kiskorában se volt senkije, a Dajkáján kívül, és ez később csak egyre rosszabb lett. Érdekbarátságok, akik csak azért barátkoztak vele, mert esélyt láttak egy jobb életre, jobb lehetőségekre. Elfi mindenért kétszeresen küzdött, csak sajnos az idő és a történtek annyira megedzették, hogy a végén pont azt nem értékelte, aki önmagáért szerette, nem pedig a pozitív hozadékok miatt. Amikor az egyetlen embert is elüldözte maga mellől, akkor vált igazán magányossá. Akkor vált a Gonosz Nyugati Boszorkánnyá, aki egész életében csak másokat szolgált, másoknak akart megfelelni.

Vélemény:

Engem megoszt ez a könyv. Egyrészt nem jó olvasni ilyen szörnyű számkivetettségről, másrészt rossz látni, hogy ez ugyanúgy Elfi hibája is, mint a körülötte lévő embereké. Rossz az, hogy az olvasó tudja, hogy mit kéne tennie Elfinek, és nem azt teszi. Ott az orra előtt a megoldás, és nem él vele. Engem nyomaszt ez a történet. Zavar még a sok-sok-sok politikai és vallási maszlag, egyszerűen elkeveredtem benne és a végére egy szót se értettem. Nagyon érdekes része a történetnek az Állatok,állatok és emberek viszonya. Ez nagyon hűen tükrözi a mai kort. Elítélni valakit azért, mert más. Pedig lehet hogy jobb ember mint az, aki "tucat". Bevallom őszintén nem szeretem az ilyen történeteket. Még ha látok benne is valós dolgokat, nem szívesen olvasok ilyen könyveket. Egyrészt hagy egy űrt az emberben, amit nem lehet kipótolni semmivel se, de én nem érzem úgy, hogy még egyszer valaha el kell olvasnom. Teljesen mesének indul, de a végére semmi köze a mesékhez. Nem tudom kifejezni, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban.

 Értékelés: 2/5