Delphine de Vigan: No és Én

Megrázó és szép! Először nem akartam elolvasni. A fülszöveg a felét se adja vissza annak, amilyen élményeket ad ez a könyv. Fülszöveg alapján nem olvastam volna el. A lelkem mélyéig meghatott ez a könyv, és nagyon örülök, hogy mégis az elolvasása mellett döntöttem, DE én nem vagyok képes egy ilyen drámai könyvet egynél többször elolvasni. Ez nem a könyv hibája, csak én védem a lelkemet ezzel. Egyszer azonban mindenkinek el kell olvasni egy ilyen könyvet. 

A történet: 

A főszereplő Lou egy tizenéves lány, aki a koránál sokkal érettebb. Nem érti meg őt a világ, és ő se érti a világot. Találkozik egy hajléktalan lánnyal No-val és szoros barátság alakul ki közöttük. Arra áldozza az idejét és életét, hogy No-n segítsen. Megtalálja a lelki társát benne, azt aki megérti, aki boldoggá teszi. Lucas-val (akibe titokban szerelmes) mindent megtesznek a lányért. Vajon sikerül kibillenteni őt az eddigi életéből? Meg lehet változtatni egy előre megírt sorsot pusztán jóindulatból? 

A szereplők: 

Én No -ra haragszom. Elkönyvelte, hogy az élete semmit se ér, ő egy senki és bármit csinál, minden csak kudarcba fullad. Amíg küzd magáért, a Lou-val való kapcsolatáért addig nagyon szerettem őt. Jó olvasni, ahogy el akar távolodni eddigi életétől és küzd a jobb létért. De amint újfajta kihívások elé állítja az élet (munka, szigorú főnök), megint kicsúszik a lába alól a talaj. Visszasüllyed ugyanabba a magányba és világba, ahonnan Lou megpróbálja kimenteni. Látszik, ahogy egyre süllyed és olvasás közben annyira szurkoltam hogy jaj csak el ne rontsa, hogy boldog vége legyen. Kapaszkodik Lou-ba, de ő semmit nem tesz azért, hogy megváltozzon az élete. 

Lou részben még naiv (amit ő nagyon jól tud), de másik része egy erős, akaratos, kitartó személy. Elhiszi, hogy jobbá tudja tenni mások életét. Nem törődik a szülői intelmekkel, az iskolatársak beszólásaival, mások nem tetszésével: szilárdan kitart a véleménye mellett. Akármit megtenne No-ért, az életét, az otthonát is feláldozná érte...csak kérdés, hogy vajon No is ugyanezt megtenné- e érte. A válasz egyszerű: nem. Lou elhitte, hogy a barátságuk megingathatatlan, mert végre megtalálta az egyetlen embert, aki mellett boldog és felhőtlen tud lenni. Nem csak No-nak volt szüksége rá, hanem pont ugyanannyira neki is szüksége volt No-ra. Mindkettőjük életéből hiányzott valami, ami a másiknak megvolt. Ezért is szerették ennyire egymást. 

Lucast nem tudom hová tenni. Egyik oldalról lázad és nem érdekli semmi sem, másik oldalról viszont odatette magát No megmentése érdekében. Talált valami, valami célt, amiért érdemes volt küzdenie. A végén azonban megmutatkozott, hogy amint terhessé vált neki No-t gondozni, máris felülkerekedett rajta lázadó énje, és ha cserben nem is hagyta, de már nem küzdött érte olyan odaadással, mint Lou. 

Vélemény: 

Ahogy olvastam a könyvet először nem tetszett. Az első pártíz oldal nagyon nehezen ment. De amint No beköltözött No-ékhoz szinte pillanatok alatt végeztem a könyvvel. Magával ragadott. Annyira nehéz beszélni az érzéseimről. Egy űr maradt bennem a könyv után. Egyrészről fáj az, hogy olyan mindennapos problémát vet fel, mint a hajléktalanok sorsa. Másrészt ott van Lou naivsága és No kitartásának hiánya. Végig szurkoltam nekik, szinte féltem továbbolvasni egy-egy fejezetet, hogy csak nehogy azt olvassam, hogy No elrontott valamit. Amikor bekövetkezett akkor pedig olyan szépen és fokozatosan lett vége. Hiányoltam No életének folytatásáról szóló részt, valamint azt, hogy Lou hogy élte meg No elvesztését. Jó volt látni a közöttük lévő barátság felemelkedését, csúcspontját és végül az elválást. Legjobban azonban Lou fájdalmának leírása tetszett. Annyira élethűen és szívbemarkolóan tudja leírni az írónő ezeket az érzéseket, hogy teljesen meghatja az ember szívét. Elhiszem neki, hogy jó vége lesz, együtt küzdök Lou-val No-ért, és együtt tesszük meg a mindennapi lépéseket...azért, hogy egyszer elfogyjon minden, és minden visszatérjen a régi kerékvágásba. De egy ilyen élmény után semmi sem lesz a régi. Lou felnőtt a könyv végére. Megtanult küzdeni magáért, és az álmaiért. 

Értékelés: 4/5

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

"Magical Template" designed by Blogger Buster