Megmondom őszintén vegyes érzelmekkel vettem a kezembe ezt a könyvet. Egyfelől ódzkodtam tőle, mert sci-fi, és valahogy nem sikerült eddig igazán megbarátkoznom a sci-fi történetekkel, bár volt eredményes próbálkozásom, de leginkább csak a nem tetszés maradt. Másfelől kellemes izgalom fogott el, valahogy annyira jó volt a kezemben tartani ezt a gyönyörű borítójú könyvet és az se elhanyagolható szempont, hogy ha közvetve is, de egy kicsit ismerem az írónőt. Ahogy egyre jobban belemerültem a könyvbe, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy valamit nagyon rosszul csináltam eddig: muszáj esélyt adnom a többi, esetleg egy kicsit másabb sci-finek, mert ez egyszerűen magával ragadott. Félre tenni az ítéleteket, mert ez a könyv minden kockázatot megér.
A történet:
" Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó,önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll… A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…"
A szereplők:
Nekhti -t egyszer szerettem, másszor utáltam. Nem mindig értettem az érzéseit, nem mindig láttam át, hogy mit miért csinál. De szerintem pont ez volt a jó benne. Alapjában véve őt pozitív szereplőnek tartom és ezt akkor se voltam hajlandó megváltoztatni, amikor egy kissé ámokfutó módon viselkedett. Érdekes egy magába zárkózott, összetört ember hihetetlen lelki erejét látni. Titkon pont arra vágyik, amit ellök magától, szeretetre és gyengédségre. Nagyon szeretem a könyvekbe az ellentéteket megfigyelni és ő pont egy nagyon jó karakter ehhez.
Ma'at a kedvenc szereplőm. Szeretem a szeleburdiságát, de amikor kell, akkor igenis felnőttként viselkedik. Jó vezető, erős egyéniség, de közben néha eszetlen is tud lenni:) Sajnáltam, ami történt vele, de a történet megy tovább és egy kicsit sincs hiányérzetem ezzel kapcsolatban.
A negatív szereplők közül Andrew Williams- t emelném ki. Ha lehet az ellenszenves szereplők közül kedvencet választani, akkor őt választanám:) Nagyon tetszik a megőrülésének folyamata. Ahogy egyre inkább elhatalmasodik rajta és már az őrület irányítja őt. Megszállottan vágyik valaki olyanra, akit a saját képévé alakíthat, akit sanyargathat, aki nem mond neki ellent. Ebbe a megszállottságba őrül bele, és ez csak még megszállottabbá teszi. Hihetetlenül tetszik az a folyamat, ami lejátszódik benne.:)
Vélemény:
Megmondom őszintén, a fülszöveg egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Ha csak ennyit tudtam volna a könyvről és nem olvasok utána, valószínűleg el se kezdem. Sansa ijesztgetett ugyan azzal, hogy a könyv elején befonom a hajam a sok-sok névtől és hirtelen váltásoktól. Nos, valóban voltak oda-vissza lapozásaim, hogy akkor most ki kinek a kicsodája, de ez csak a kezdeti bizonytalanság volt. Egész rendesen el lehet igazodni a nevek között. A helyszínekkel volt kisebb gondom, mert el kellett olvasnom 50 oldalt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy hopp két bolygó között váltakozik a helyszín. De jobb későn, mint soha:) Egyébként kifejezetten tetszik hogy két helyszínen történnek az események látszólag egymástól függetlenül és szépen láthatatlanul kapcsolódnak össze a szálak. Kifejezetten tetszett a két világ közötti ellentét. Mint egy érem két oldala: Bubastis a boldogság, a gazdagság világa a Császárság pont az ellentéte, a sivár világ tele éhező emberekkel. Azonban! Bubastisban pont a jólét miatt unalmassá válik az élet, nincs változatosság, nincs az embereknek célja, mert mindenük megvan. Titkon vágynak a Császárságba mert ott viszont pont, hogy az állandó éhezés és küzdés miatt izgalmas az élet. Senkinek se jó egyik bolygón sem a saját élete, vágyik a másikéra, a másik bolygóra. Kimondottan imádtam a történetben ezt az ellentétet. Tetszenek a nevek. Bár egy kicsit féltem az elején tőlük, attól tartottam, hogy majd nem tudom őket értelmezni és nem fogom felismerni, hogy ki a férfi és ki a nő. De nem okozott semmi nehézséget ez a dolog. Sőt épphogy megtetszettek ezek a nevek. Az alaptörténet Nekhti élete és érzései a középpont, mindenki mást rajta keresztül ismerhetünk ill mindenki más élete Nekhti körül forog. A szó jó értelmében persze. Szerettem a szereplőket, a butaságaikkal, a hibáikkal, és minden jó és szerethető tulajdonságaikkal együtt. Tetszett még az is a jellemábrázolásokban, hogy a gonosz ill negatív szereplők szemszöge is pont ugyanolyan áthatóan van leírva, mintha ők lennének a főszereplők. Több könyvben olvasható a gonosz szereplők szemszögéből, de ennyire pontos érzelmekkel még nem találkoztam egyik könyvben sem. Nem csak a felszínes érzelmek meg az, hogy mennyire gonoszok, meg csak a "jófiúkra" koncentrálás, hanem igazi belső, mély érzelmek. Rajongás, harc a rangért, az őrület és mindenféle belső érzelem, ami a legtöbb könyv negatív szereplőjéről sosem derül ki. Szeretem ennek a könyvnek a történetét, a borítóját, a lapjait, a mondanivalóját. Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és természetesen Sansának, hogy lehetővé tette, hogy máshogy nézzem a sci-fi történeteket.
Értékelés: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése