Még az első kötetnél is izgalmasabb! Mindvégig elhiteti az olvasóval, hogy ő is részese a történetnek, hogy ő is ott fagyoskodik a hideg téli nappalokon és az ő hátán is végigfut a hideg a titokzatos eseményektől. Izgalmasabb és érdekesebb ez a kötet, és egy amúgy is jó könyvet nehéz felülmúlni:)
A történet:
"Crowfield átka ugyan már hónapokkal ezelőtt megtört, de William még mindig az apátságban él a szerzetesek közt. Most azonban már nincs egyedül: Crowfieldben maradtak az előző kaland során megismert barátok, a hob, és Shadlok, a zord tündér harcos is. Williamnek pedig ezúttal valóban nagy szüksége lesz a segítségre, ugyanis valami szörnyűséges dolog készülődik az apátságban. Senki sem tudja, mi lehet az, de bármi legyen is, a jelek szerint feltett szándéka, hogy elpusztítja Crowfieldet. Amikor pedig egy ősrégi tál kerül elő a templom padlója alól, a gonosz elszabadul, és Williamre hárul a feladat, hogy megmentse az apátságot. A Crowfield átka folytatásában Pat Walsh ismét a középkori Crowfield apátságba röpíti el az olvasót egy fordulatos, gótikus történetben. Walsh szellemesen és elgondolkodtatóan ír kalandról, barátságról, jóságról és gonoszról egy újabb letehetetlen ifjúsági regényben."
Vélemény:
Tetszett ahogy kibontakozik a történet. Pont ugyanolyan jól kelti itt is az írónő a feszültséget, mint a Crowfiel átkában. Örülök a téli helyszínnek, a tél a kedvenc évszakom és nem olvastam még kimondottan télen játszódó könyvet. Külön kedvenc a középkori helyszín, nagyon el lett találva:) Tetszik az is, hogy felnőttként kezelik William-et a szerzetesek. Az első részre azt mondtam hogy mese, erre inkább azt mondanám, hogy egy lebilincselően izgalmas ifjúsági történet. Az előző rész mesés vonalát elfeledve és bedobva az olvasót a mély vízbe kapunk egy izgalmasan hátborzongató történetet. A démonos részek kimondottan a kedvenceim voltak. Egy-egy jelenetnél szinte együtt féltem Will-el. A hob továbbra is kedvenc, olyan jó a vicces mondatait olvasni. Egy kicsit zavart a fordításnál az, hogy az első kötet Mary Magdalene-je Mária Magdolna lett. Nem szeretem ha a nevek változnak egyik könyvről a másikra, de ennyi kis hiba belefér:) Shadlokot a hűvösségével és fafejűségével együtt szeretem. Örülök, hogy olvastam ezt a könyvet. A befejezés is tetszett, szépen lett lezárva, de mégis egy szál nyitva maradt és így nagyon várom a folytatását. Szép a borítója, szép maga a kiadás. Köszönöm a Lybrum Kiadó nak:)
Értékelés: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése