Olyan sok minden kavarog bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyes részeket imádtam, másokat untam, úgy nagy átlagban semlegesnek tartottam. Ha olvastam akkor nem untam, nem akartam letenni, viszont ha letettem valahogy nem akaródzott folytatnom.
A történet:
Főszereplő Mia, aki sikeres mind az iskolában, mind a hobbijában a zenélésben, mind pedig a magánéletében: szerető családja van, barátnője akire mindig számíthat és egy rockénekes pasija aki tiszta szívből szereti őt. Egy autóbaleset miatt azonban egy pillanat alatt elveszít mindent. Hirtelen egyedül találja magát, egyedül az életében, egyedül a kérdéseivel, a döntéseivel, amikben senki nem tud segíteni neki, magának kell kitalálnia és meghoznia őket. A könyvben lepereg előtte "élete filmje": a fontosabb események, amik meghatározták az ő életét és kapcsolatait. Az ő életébe kapunk betekintést az ő szemszögéből, ahogy ő látta a dolgokat. A legfontosabb kérdés azonban: Menjen vagy maradjon?
A szereplők:
Mia egy különc lány. Különc a családjában, az iskolában. Néha úgy érzi, hogy nincs is helyén az élete. Pedig annyi szépet és jót kap: szeretik, vigyáznak rá, kincsként tekintenek rá. Neki vannak a legjobb fej szülei a világon, egy imádni való kisöccse, barátai, és Adam a pasija, aki mindenkinél jobban szereti őt. De valamiért mégis magányos. Nem hisz önmagában, folyton azt az okot keresi, hogy miért épp ő, mit tett ő, hogy ezt a sok szeretetet megérdemli. Hiába sikeres a csellózásban és szinte élete minden területén valami még is hiányzik. Ahogy lepergeti a képeket az életéről, ahogy visszaemlékezik a fontosabb történésekre, eseményekre, egyre szomorúbb és lehangoltabb lesz. A döntés meghozatala pedig nem egyszerű.
Adam és Kim a barátai mindig mellette állnak. Ha rosszat csinál vagy rossz napja van ugyanúgy, mint ahogy a legboldogabb pillanataiban is. Őt szeretik úgy ahogy van, minden hibájával együtt.
A szülők igazi álomszülők. Nem idegesek, nem büntetnek ok nélkül. Mindenben lehet rájuk számítani, megértőek, segítőkészek. Talán egy kicsit irracionális is az alakjuk, hiszen nincs olyan ember aki el ne veszítené a türelmét némely helyzetben és aki mindig jó döntést hozna.
A vélemény:
Mindezek ellenére valahogy üresnek érzem a történetet. Érzelmi síkon történnek az események, az érintett szemszögéből. Talán túl egyszerű és kiforratlan. A kétségbeesés, a bizonytalanság tükröződik végig. De lehet, hogy mindez azért van, mert hasonló helyzetben mindenki ezt élné át: végigpörgetve az életüket próbálnának döntést hozni, hogy maradjanak-e avagy sem. Ettől függetlenül én nem tudtam azonosulni Miával.
Az viszont tetszik, hogy két idősíkban játszódik a történet. Egyszerre látjuk a jelent, a kórházi eseményeket, és a múltat, Mia életének mozzanatait. A váltás nagyon szépen lett megoldva, nem zavar az értelmezésben, sőt inkább a fontosabb részeket hangsúlyozza.
Bár a döntés nehézségét és az önmaga keresését bemutató részek valahogy nem tudták a lelkemet megérinteni, viszont a befejezés annál inkább. Gyönyörű, érzelmes, igazi kiteljesedése a történetnek.
A történet összességében elgondolkoztató és ha még nem is mindig találtam meg a közös hangot vele, de magával tudott ragadni. A befejezése nagyon szép, ettől lett teljes.
Értékelés: 4/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése