Hamilton könyvei számomra olyanok, hogy akármi is történjék bennük, akárhogy is alakuljon a történet a sorozatban mindenképp a polcomon kell lenniük. Bevallom elég sok hiányosságom van a sorozat korábbi kötetei tekintetében (bár szinte az összes a polcomon áll), mégis nem tudom megállni, hogy behozzam magam az olvasással, mindig az újabb kötetek felé kacsintgatok. Ahogy tudom pótolom a hiányzó darabokat, hogy aztán majd egyszer hosszú-hosszú hónapokra csak Anita Blake világában merülhessek el.
A Végzetes flörttel hozott össze legutóbb a sors, majd kellemes délutáni kikapcsolódást nyújtott a könyv.
A történet:
"Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.
Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól."
Véleményem:
Legelső pillantáskor meglepődtem, hisz igen kis vékonykára sikeredett a könyv - az előzményekhez hasonlítva mindenképp. A borító viszont annyira gyönyörű, hjaj de mennyire imádom én az Agave borítóit. Akárki is találja ki őket, le a kalappal előtte.
A könyvet egy délután alatt kiolvastam, ezt pedig a rövidség ill. az izgalmas, letehetetlen történet számlájára írnám.
Az eleje lassan indul, az első 40 oldal vánszorog, az éttermes jeleneten szinte szenvedtem olvasás közben. Persze így utólag a történet szempontjából van jelentősége annak a jelenetnek, de akkor olvasni elég nehéz volt.
Onnantól aztán felpörgött és meg se lehetett állni a végéig. Ismét egy jól felépített, logikus, izgalmas, néhol félelmetes sztorit sikerült összehoznia Hamiltonnak.
Annak külön örültem, hogy végre nem csak szexből állt a könyv, bizony igen az agyára tud menni az embernek amikor minden második fejezet csak erről szól. (Bár azt hozzátenném, hogy én ennek ellenére se tudom - és nem is akarom - nem szeretni Anita történeteit).
A különböző vérállatokkal kezdek megbarátkozni, nem kimondottan szeretem amikor már ennyire túlzásba viszik a természetfeletti lények különböző változatait, de itt valahogy ez is természetesnek hatott.
Anitában létező ardeur és a vele kapcsolatos minden jelenet, információ, érzés a kedvencem volt. Talán ezek voltak a legjobb részek a könyvben. Nagyon kreatívan és összeszedetten került leírásra minden vele, és úgy általában Anita világával kapcsolatos dolog.
Másik kedvencem az Anitát halottkeltésre felkérő két delikvens volt, haláli milyen szituációt sikerült a személyükhöz kapcsolódóan teremteni:)
Meglepően furcsa volt az a jelenet, amikor a véroroszlán bérgyilkos felismerte a Büszkeség és balítéletből idézett szöveget, valamint elismerte, hogy ő ilyeneket olvas.
A két bérgyilkos egyébként kevésbé viselkedett igazi bérgyilkosként, sokszor férfihoz nem méltó módon, hisztisen viselkedtek, de ettől most eltekintenék.
A cselekmény annyira ötletes és kellően abszurd, hogy nem lehet nem szeretni.
Talán a legnagyobb kedvencem mégis egy szó volt, amit Nathaniel és Jason használt, ami nem más mint a "bundabaszó". Ezen nagyot szakadtam, ha rágondolok most is elkap a nevetés.:))
Tipikus Anita Blake-es történet, nem hazudtolja meg önmagát.
Értékelésem: 5/5
Oldalszám: 162
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: temetős jelenet
Kedvenc karakter: Anita
Legrosszabb jelenet: első éttermes jelenet
Nem szimpatikus karakter: Jacob
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése