Lissa Price: A testbérlők

Még csak most csöppentem bele a disztópiás regények világába, így nincs túl sok viszonyítási alapom. Így hát nagy érdeklődéssel vettem kezembe A testbérlőket. Nagyon finom illata van a lapoknak, a borító is szép, bár nekem hiányzik belőle egy kis szín, a könyvet pedig sikerült egy nap alatt elolvasnom, annyira belemerültem.

A történet:

"A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. S ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma. Végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni.

Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik."

Véleményem:

Hiányoltam az előzményeket. Rögtön a történet közepébe vág az író, nem magyarázza el pontosan, hogy mi történt. Szívesen olvastam volna többet még a spóraháborúról, igaz menet közben ez-az kiderült róla, még sincs kerek egész képem, hogy akkor most valójában mi történt. Nem lett megmagyarázva, hogy kik azok a marsallok, a spóraháborúban kik harcoltak egymás ellen, miért csak a szépkorúak és a fiatalok kaptak ellenanyagot. Sok kérdés, amelyet jó lett volna egy kicsit jobban kifejteni bekezdésként.

A cselekmény egyedi, leleményes, tetszett a megvalósítás. Testbérléssel vagy valami ehhez hasonló dologgal még nem találkoztam az eddigi olvasmányaim során. Szóval az alapötlet igenis tetszett.

Igaz, amikor Callie rájön arra, hogy a bérlője tervez valamit és az ő testét használja arra, hogy tervét véghez vigye, hát egy kicsit elszomorodtam. Azt hittem innentől egy szokásos, átlátszó rejtélymegoldást kapok. És lám az írónő csavart egyet a történeten és kihozott valami teljesen meglepőt.

Callie egyébként szimpatikus főszereplő volt számomra. Szerencsére nem olyan hisztis, mint más könyvek tizenhat éves főszereplői közül jó néhány. Lehet, hogy ez azt akarja mutatni, hogy már fiatalon fel kellett nőnie a feladathoz, amely az öccse megmentése és az életben maradás. Lényeg az, hogy kellemes főszereplő, igazán lehet szeretni és átérezni a gondjait.

A könyv igazán leleményes, leköti a figyelmet, nehéz letenni olvasás közben. Tetszett a megteremtett világ, az az üresség, a nyomor, a kétségbeesés ami jellemzi. Ezzel szemben áll a gazdagok már-már pofátlan pénzköltése, amely még jobban kiemeli a szegény gyerekek és a gazdagok közötti ellentétet.

Biztos vagyok benne, hogy ha a valóságban is lehetőség nyílna a testbérlésre, pontosan ugyanígy kihasználná sok ember a másikat, mint ahogy itt a könyvben is kihasználják a szépkorúak ezeket a fiatalokat. 

A befejezés folytatásért kiált, bízom benne, hogy valóban lesz folytatás. Vannak elméleteim az Öreg személyével kapcsolatban, de ezeket nem szeretném elárulni. Ha lesz folytatás és beigazolódik a gyanúm (ha nem akkor is), elárulom, hogy mire gondoltam.

Jó könyv, jó történet, nekem hiányzik belőle valami plusz, amitől igazán kedvenc könyvemnek nevezhetném.

Emellett örülök, hogy olvashattam és biztos hogy a jövőben is még újra fogom olvasni.

Értékelés: 4/5


Oldalszám: 328
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: Callie és Helen beszélgetései
Kedvenc karakter: Callie, Helen, Lauren, Madison
Legrosszabb jelenet: 37-es intézetben történtek
Nem szimpatikus karakter: Elsőrendű Állomásnál mindenki