Nagyon, nagyon sokáig halogattam ennek a posztnak a megírását. Még most sem tudom igazán, hogy mit írjak, mit gondoljak.
China Miéville nevével bevallom őszintén a Konzulváros előtt még nem találkoztam. Mikor hallottam a könyvről, akkor kicsit utána néztem és rögtön feltűnt, hogy nem kimondottan olyan könyveket ír, amikre így első pillantásra azt mondanám, hogy az én műfajom. A Konzulvárosban valami azonban mégis megfogott. Azt nem mondanám, hogy a borítója, mert elég szegényes lett (számomra olyan világító mellény beütése van, legalábbis mindig ez jut róla eszembe, ha meglátom). A fülszöveg alapján azonban úgy gondoltam, hogy teszek vele egy próbát, hátha megszeretem mégis ezt a műfajt.
A fülszöveg:
"Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt…
Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ - aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben."
Véleményem:
Nem mondanám, hogy sikerrel jártam. Egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak a könyvről.
Az tény, hogy nem tudom elolvasni, mert egyszerűen nem megy, szenvedek vele, oldalakat haladok vele mert untat.
DE mindezek ellenére nem rossz könyv. Nem erről van szó. Csak más és nem nekem való.
A világot gyönyörűen felépíti, a szereplők összetettek, szerintem óriási kutatómunka és hatalmas fantáziavilág áll e mögött a könyv mögött. Nem lehetett könnyű dolga az írónak, hogy egy ilyen összetett könyvet megírjon. (De mint írtam, nem vagyok otthon a sci-fi világában, sőt nem is tervezek mélyebben elmerülni benne, szóval annyira azért nem értek hozzá.)
Tele vagyok kérdőjellel ezzel a könyvvel kapcsolatban, agyalok hogy benne vagy bennem van-e a hiba. Mert nem tudok egy tényre rámutatni, hogy na emiatt nem tetszik. De azt sem tudom mondani, hogy ez és ez kimondottan tetszett. Mert nem.
Untatott a sok-sok-sok leírás, a nyelvekről szóló részek, Avice oldalakon keresztül tartó agyalásai, gondolatai. De amikor az utazásairól írt, amikor ténylegesen is történt valami, beszélgetések vagy ilyesmik azokkal meg gyorsan haladtam.
Hamar eluntam az olvasást és nem akarództam folytatni, húztam, halasztottam, közben teltek a hetek, hónapok. Nem akarok rosszat írni róla, mert érdemben nem tudok, de jót se.
Egyszerűen nem jól választottam magamnak olvasmányt és ez nem a könyv hibája.
Hadd idézzek @pat értékeléséből a molyról:
"Hogy kiknek íródott? Nyelvészetben és addiktológiában jártas, hard-core SF rajongóknak."
És ez nem én vagyok.
Értékelésem: 3/5 a bizonytalanságom miatt
Oldalszám: 464
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: amikor Avice a gyerekkoráról mesél
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb jelenet: hosszú, hosszú gondolatok
Nem szimpatikus karakter: -
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése