Rájöttem, túl előítéletes vagyok. Szinte minden könyvvel. Van egy elképzelésem, így látatlanul, aztán az esetek döntő többségében szépen megdől a bennem élő kép. Legtöbbször negatívan, azonban előfordul, hogy pozitívan.
Megmondom őszintén nem vártam túl sokat a könyvtől, gondoltam kellemes, pihentető, elalvás előtti könnyed olvasmány lesz. Hát nem.. Nem tudom hányszor esek még bele az előítéleteim csapdájába, de az biztos, hogy ismét meglepett egy könyv. Meglepett, de még mennyire.
A történet:
"A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás kusza korszakában, egy kisvárosban találkozik először Kovács Vera és Csenger Bálint. Mohón és szenvedélyesen szeretnek egymásba, de az élet közbeszól.Tizenöt év múlva újra találkoznak, és egymás kezét fogva próbálják feldolgozni annak a régi nyárnak a tragédiáját. Helyszín immáron a nyüzsgő Budapest.
Bálint időközben felelősségteljes, de magányos orvossá vált, Vera pedig pizza futárként dolgozik, mert úgy legalább békén hagyják, és nem faggatják a múltjáról, amivel nem tud szembenézni. Vera közel tíz éve szakította meg a kapcsolatot a szüleivel, amikor is felbukkan a húga, hogy meghívja az esküvőjére. Hősnőnk pedig újra kitárja az ajtaját és a szívét: gyógyulást keres. Nincs más lehetősége.
Ezen az úton (talán neki a legmeglepőbb) de barátokra lel: itt van a szomszéd rocker fazon, aki bár egyetemet végzett, mégis kertészként dolgozik, mert így marad ideje a zenélésre; a pizzériában dolgozó bolgár szakács, aki újra megtanítja Verát az élet szeretetére és a főzés örömére; a kicsit hisztis, de gyönyörű színésznő, aki a legjobb barát lesz, és aki megmutatja Verának, hogy nőnek lenni igenis jó.
És természetesen Dr. Csenger Bálint, a gyerekkori szerelem, akivel talán újra egymásra találnak, miután minden a helyére kerül."
Véleményem:
Egy kicsit még mindig a hatása alatt állok. (Talán nem is kicsit?) Annyira elevenembe talált, megérintett.
Nagyon, nagyon jó könyv. Nem kimondottan szoktam ilyen stílusú könyveket olvasni, de ez annyira jót tett a kis lelkemnek:)
Sajnáltam Verát, hiszen hiába, hogy sokat hibázott, sokszor tényleg csak apróságokon múltak dolgok, amiket nem vett észre, vagy magát védve nem vett figyelembe. Nekem ő szimpatikus szereplő volt. Olyan összetett lélek, meg eleve ez a könyv is egy nagyon megható és elgondolkoztató könyv, a sorsokról, a ballépésekről, a szerelemről, barátságról.
Szinte látni lehet ahogy "becsukódott" a személyisége az őt ért tragédiák hatására, valamint a kinyílás folyamata, ahogy újra "életre kel" a lány, és a személyisége, az annyira gyönyörű.
Látni azt, ahogy egy mások által tökéletesnek gondolt lánynak is vannak gondjai, hogy semmi nem az, aminek látszik. Felnőni egy burokban, a szeretet burkában és onnan kitörni, és innentől elveszettnek lenni.
Bár némely dolgot azért nem gondolok akkora tragédiának, mint ahogy ő átélte, de teljesen bele tudtam élni magam a történetbe, Verával együtt izgultam, szurkoltam neki, nekik.
Az egész könyv játék az érzelmekkel, valami csodálatos módon kifejezve minden érzést, benyomást.
A szereplők annyira szerethetőek, és egyszerű lelkek mindannyian. Igaz Bálintra néha annyira haragudtam. Persze ugye volt egy képem a "romantikus hősökről" és sehogy se akart beleilleszkedni ebbe a szerepbe. Ez nem baj, de azért néha eléggé idegesített.
Szembetűnő az a sok fájdalom és szomorúság, ami a könyvből árad. Ez az, ami annyira szíven talált.
De, mint itt is látszik, nem szabad feladni, nem szabad menekülni, hisz mindenhol ott a megbocsátás. Érdemes megnyílni a másik ember előtt, és máris lesz valaki, mert mindig van valaki, aki törődik velünk, és fontosak vagyunk neki.
Szeretném még olvasni Vera történetét, még tovább és tovább. Olyan jó lenne, ha nem érne véget.
A borító gyönyörű, a lapok olyan finom puhák, azonban a "Bagzó macska-e vagyok?" és ehhez hasonló helytelen kérdőszó használatra azért figyelhettek volna a szerkesztők. Találkoztam már értelmetlen nyelvtani szerkezetekkel, de ez a mondat viszi a pálmát:)
Értékelésem: 5/5
2 megjegyzés:
Kedves Lena! Annak ellenére, hogy tudom nem túl elegáns a szerző részéről hozzászólni egy értékeléshez, mégis most így fogok tenni. Mindenek előtt köszönöm szépen a kedves szavaidat, igazán boldoggá tettél! Ez nagyon komoly dolog, kicsit zavarba is jövök minden alkalommal amikor a könyvemről olvasok. És tényleg nem mentegőzöm, de a kiadó szerkesztőjét és lektorát meg kell védenem :) Az "-e"-ket én használom rosszul, szándékosan, nem az ő hibájuk. Inkább csak egy stilisztikai játék, amely, most látom csak igazán, nagyon rizikós, talán egy kicsit félre is érthető. Dehát, én már csak ilyen renitens vagyok, a nap végén úgyis az számít csak igazán, hogy szeretted a könyvet, és remélem tudtam neked adni valamit :) Üdvözlettel, Judit
Kedves Judit! Igazán megtisztelő, hogy hozzászóltál az értékelésemhez. Ez nekem is nagy örömet és meglepetést okozott:)
Azt nem tudtam, hogy szándékos az -e használat, számomra nem derült ez ki, az olvasás során. Valójában ezt nem gondolom akkora nagy problémának, és lehet, hogy meg sem említettem volna, de a "Bagzó macska-e vagyok?" mondat annyira tetszett, hogy nem hagyhattam ki:)
Megjegyzés küldése