Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, megnéztem mások ajánlásait, kritikáit. Nem túl sok jó véleménnyel találkoztam, így akarva, akaratlanul is negatív szájízzel kezdtem bele a könyvbe. Először beigazolódni látszott, a másoknál olvasott negatív vélemény, de aztán valami megváltozott.
Most vagy bennem vagy másokban van a hiba, de nekem a könyv kifejezetten tetszett, sőőt... a maga nemében egy igazán különleges könyvet tarthattam a kezemben.
A történet:
"Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával - még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig."
Véleményem:
Amikor beleolvastam az első pár oldalba, ami másról se szólt, csak egy férfi hisztijéről, akkor egy kicsit megijedtem, hogy lám beigazolódni látszanak a rossz kritikák. Még egy kicsit talán küzdöttem is ellene, hiszen fenn akartam tartani a negatív véleményt - de nem sikerült. Nem emlékszem pontosan, hol volt az a pont ahol úgy döntöttem, hogy én bizony szeretem és szeretni is fogom ezt a könyvet.
Aminek a legjobban örültem, az maga a nyers brutalitása. Végre egy igazi, tökös vérfarkas, aki nem hisztizik (első jelenetektől most tekintsünk el), nem rinyál, nincs világfájdalom, és nem küzd a sorsa ellen. Hanem gyilkol, embereket eszik, amit még élvez is. Jó némi bűntudat persze előfordul, de lévén majd 200 éves farkasról van szó, ezeken már túlesett. Én annyira boldog vagyok, hogy végre találtam egy olyan vérfarkasos könyvet, ahol igazán szörnyeteghez, gyilkoshoz méltóan viselkedik.
A stílus egyébként nem mindenhol tetszett, le se tudnám tagadni, hogy férfi írta a könyvet. Ami nem baj, mert nem sok fantasy könyvet olvastam eddig férfi író tollából, és ez most kifejezetten jól esett. Nagy különbségek vannak a férfi és női írásmód között - és ez ebből a könyvből nagyon jól kiderül.
Kifejezetten tetszett az is, hogy a szerelmi szál is belekerült a történet közepétől kezdve. Innentől aztán már a romantikus horror kategóriájába került a könyv. Aztán persze egyre több romantikus szál, egyre kevesebb horror, de valahogy ez is olyan természetesnek hatott.
Én nagyon jókat nevetgéltem egyes részeken. Nem vicces jelenetekre kell gondolni, hanem vicces szóösszetételekre, akár szóviccekre. Annyira feldobta a hangulatot. Váltakoztak bennem az érzések, egyszer féltem, néhol undorodtam, aztán nevettem.
Teljesen mást adott, mint az eddig olvasott vérfarkasos könyvek. Végre nem a tipikus tinilányoknak szóló fantasy történetet olvashattam, hanem igazi pörgős, kemény, sokszor perverz könyvet.
Külön jó pont, hogy a vámpírok is kegyetlen lények, hjaj végre egy könyv, ahol nem csillognak, rinyálnak, hisztiznek..
Az is jó volt, hogy Jake szemszögéből, egy naplóból tudhattuk meg az eseményeket. Szeretem a napló-szerű könyveket.
A végén viszont csalódtam, ajánlom Duncan-nek, hogy találjon ki valami ütős folytatást, mert nem ér megölni a kedvenc szereplőmet.
Aki egy kis változatosságra vágyik a vérfarkas-piacon mindenképp olvassa el, mert garantálom más élményt nyújt.
Értékelésem: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése