Ally Carter: Ha megtudnád hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Ez a könyv az a megjelenésétől kezdve foglalkoztat. Felkeltette a kíváncsiságomat a fülszöveg és a szép borító, de közre játszott az is, hogy a bentlakásos történeteket nagyon szeretem. Így hát mit volt tenni, egy Kelly 2+2 akcióban valahogy a kismanók a kosaramba tették és megrendelték helyettem.

A történet:

"Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt..."

Véleményem:

Hát hol is kezdjem. 
Egy cseppet elvan szállva magától Cammie. Szóval hiába tanul már sok-sok éve kémnek és tud mindenféle harcművészettől kezdve nyelveken át egyetemi szintű kémiát, szegénykém elég buta és öntelt.
Nem sok szimpatikus jellem van benne. Egy kicsit túl van hangsúlyozva Cammie szerepe. Tehát mindentől függetlenül ő akkor is csak egy 15 éves lány, és nem ő váltja meg a világot. Nem szeretem az olyan karaktereket, akik túlságosan magabiztosak. Ráadásul még hisztis is. 
Buta, mert megszeg minden szabályt és nem képes a felelősséget vállalni a tetteiért. 
Számomra sokkal, de sokkal szimpatikusabb szereplők a barátnői Liz és Bex. Kár, hogy ők a mellékszereplők, sokkal szívesebben olvastam volna róluk. Ha ők nincsenek, Cammie sehol se tartana. 
Josh-tól se estem hasra, nem tartozik a kedvenc férfi karaktereim közé.
A cselekmény viszont egész jó. Iskola, barátok, szerelmek, éjszakai elszökések, randik, lebukás, kavarodás, életmentés és beteljesülés (vagy nem - ki tudja?:) Szóval tipikus tinisztori, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz. 
Mindamellett nem igazán olvastatta magát. Sokszor voltak nyögvenyelős részek, amikor belekezdtem csak pár oldalig jutottam és meguntam. A vége egy kicsit fellendült, az megmentette az egész történetet. 
Hogy ajánlom-e a könyvet? Hát rábeszélni senkit se fogok, de van olyan jó, mint bármelyik más ebben a kategóriában. Egy kicsit beleuntam már a hisztis főhősnőkbe, de ettől függetlenül egyszer elolvasható. Nem túl akciódús, és elfért még volna néhány sulis, tanórás rész, talán attól jobb lett volna.
Meg nem bántam, hogy elolvastam. Az biztat, hogy a folytatása sokkal jobban sikerült:)

Értékelésem: 4/5

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

"Magical Template" designed by Blogger Buster