Nagy örömömet lelem mindig a Szivárvány könyvekben, ha nem elgondolkodtató könyvet keresek, hanem csak egy egyszerű, de nagyszerűt, akkor mindig rájuk esik a választásom.
Ami az egészet pedig megkoronázza, hogy a könyvhéten volt lehetőségem személyesen is találkozni az írónővel és dedikáltatni a könyveimet, így ez a nap örökre szóló emlék marad számomra, a könyvekkel együtt természetesen.
Margó 5. könyve Betti körül forog, mint ahogy ezt a cím is mutatja. Betti egy kicsit számomra kívülálló volt, hiszen később csapódott a lányokhoz. Ebben a kötetben azonban megismerhettem őt és végre megtaláltam az egész sorozatban a kedvenc női karakteremet, ki mást, mint Bettit.
A fülszöveg:
"Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább.
Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt.
Betti regényében RGM arról mesél, milyen benyomások és tapasztalatok várják a vidéki lányt a csillogó és idegen nagyvárosban. Hogyan próbálja - természetesen a Márai-lányok segítségével - felvenni az új fordulatszámot, levetkezni előítéleteit, és begyógyítani a magával hozott lelki sérüléseket."
Véleményem:
Betti, Betti, olyan kár, hogy csak egy könyv szól rólad. Már az első pillanatokban is tudtam, hogy örök "barátság" lesz Betti és köztem, ez a kötet a legjobb. (Jó biztos, mindegyik olvasása után ezt mondtam, de most tényleg, na:)). Imádtam a cserfességét, a hatalmas száját, amit sose tud kellő időben befogni és a vehemenciáját, amivel nekiesik másoknak akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné.
Iván viszont ennek ellenére nem lett szimpatikus, sőt a későbbiek során sem sikerült megkedvelnem. Szerintem nem Betti karaktere mellé való. Ellenben az ikerlányok, Blanka és Bianka rögtön kedvenc karakterek lettek és azt csiripelték a madarak, hogy ők is kapnak egy kötetet a sorozatban, aminek módfelett örülök:)
Nem bántam, hogy a helyszín Budapest lett, pedig először úgy ódzkodtam attól, hogy elszakad Arlene-tól, Dáliától és Izadórától, no meg a kastély megszokott környezetétől. Végül minden a lehető legjobban alakult, imádtam olvasni Betti és Iván "civakodását". Viola és Helga, ahogy az általában lenni szokott nem nyerték el a tetszésemet, de szerencsére nem sok port kavartak. A könyv vége nagyon jó lett, bevallom az elején beleolvastam az utolsó lapokba, szóval érdeklődve vártam, hogy hogy is lesz, hogy történhetett... aztán persze minden máshogy történt, de nagyon jól ki lett találva, még így is nagy volt a meglepetés.
Egyébként küllemre is ez a könyv tetszett a legjobban, olyan szép, ez a narancssárga.
Nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba, annyira jó és megnyugtató olvasni.
Értékelésem: 5*
Oldalszám: 141
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: Betti és Iván "civakodásai"
Kedvenc karakter: Betti
Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt
Nem szimpatikus karakter: Viola
1 megjegyzés:
Én is imádom a sorozatot, alig várom az új részeket!
Megjegyzés küldése