A történet:
Darren, Mr. Crepsley, Harkat, Vancha és a társaik ugyan elmenekültek a vérszipolyok elől, de a menekülés folytatódik. Minden erejükkel azon vannak, hogy kijussanak a város alatti csatornarendszerből. Azonban azt még nem is tudják, hogy az igazi veszély csak a felszínre érve fenyegeti őket. A vérszipolyok mozgósították az embereket és a rendőrséget, így a kis csapatnak már nem csak a vérszipolyokkal, hanem a feldühödött városlakókkal is szembe kell néznie. Ha eddig nem voltak elég nagy bajban, hát most bele kerültek.
A véleményem:
Pörögnek az események. Alig 1-2 napot foglal magába az egész könyv. Itt már annyira izgalmasak az események, hogy az már szinte fájdalmas. Pillanatok alatt végigolvastam a könyvet, mert ha valami letehetetlen, hát ez a könyv az. A menekülés, a városlakók felrázása, a bujkálás. Mintha egy filmet néztem volna.
Szinte fájdalmas látni, hogy mennyire a vérszipolyok irányítják Darrenék sorsát. Ahogy leleményesen felhasználják Debbie-t, Darren érzéseit, félelmeit. Az a magatehetetlenség, ahogy sodródik az árral, és már nem ura a saját sorsának. Egy jól megrendezett színjáték.
A végére lelassulnak az események. Egy szépen felépített helyen, egy hatalmas szöges árok körül dől el főhöseink sorsa.
Ez a legszomorúbb, leglehangolóbb rész. A könyv az izgalom mindkét végletét súrolja: hol a végletekig feszült a hangulat, hol pedig eszméletlenül fájdalmas. A befejezés pedig: a legmerészebb álmaimban se gondoltam volna, hogy ilyen befejezést olvasok majd.
Mesterien játszik az író az olvasó gondolataival és érzéseivel. Itt már rég nem ifjúsági könyvről van szó. Zseniális, imádom.
Értékelés: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése