A könyv a Tündérkrónikák sorozat 2. kötete. Az első teljesen elvarázsolt, szóval alig vártam már a folytatást. Szerencsére az egyik Kelly-s 2+2-es akcióban megszereztem mind a három kötetet, tehát nem volt más dolgom, mint a kezembe kapni és belefeledkezni. Gondolom nem kell mondanom hogy ezt is imádtam, mint az elsőt, sőt azt hiszem még egy kicsit jobban is.
A történet:
"Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból. "
Véleményem:
És hogy miért imádtam ennyire ezt a kötetet? Ez igazán összetett dolog. Kezdve az írásmóddal egészen a cselekményig. De talán ami (illetve aki) miatt a legjobban szerettem, az nem más, mint V'lane. Na igen, V'lane. Nálam abszolút kedvenc a férfi szereplők közül. Sokkal, sokkal jobban szeretem, mint Barronst. Aki nagyon szimpatikus volt eleinte a titkaival és a csípős beszólásaival, de mostanra már kezdem megunni. Az örökös titkolózások, az hogy gyakorlatilag ostobának nézi Mac-et, valamint a féltékenykedése kezd már unalmas lenni. De mivel eleve V'lane-nek szurkolok, ezért annyira nem zavar, a Barrons körüli herce-hurca.
Egyre több minden derül ki az Alina-rejtélyből, aminek nagyon örülök. Szépen felépített a cselekmény, jól lehet haladni és sodródni vele. Rowena és csapata nem valami szimpatikus, sőt... De úgy látom ezt az írónő akarja így beállítani:) Ezzel szemben a McKeltar család nagyon is kellemes társaság.
Ha már Barronsról volt szó: A barlangos jelenetnél azért nagyon szurkoltam nekik, V'lane ide vagy oda:) De hát az írónő úgy látom nagyon szereti fokozni a kedélyeket és bizonytalanságban tartani az olvasót.
Mac nagyon sokat változott, méghozzá előnyére. A kis fruskából egy éretten gondolkozó, kitartó és bátor lány lett. Tény és való, hogy a változásának sok köze van Barrons tanításához, de a jellembeli változása, amit pedig saját magától illetve a tragédia miatt ért el számottevőbb. Szeretem Mac karakterét.
Az éjszakai kirándulásai és a kis kutatásai izgalmasak. Imádom ezt a világot, annyira jó elmerülni benne. Egy percet sem lehet unatkozni, hisz mindig történik valami meghökkentő.
Értékelésem: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése