A könyv először egyáltalán nem fogott meg. Azt hittem valami történelmi regény, sok-sok ténnyel és évszámmal, ami inkább hasonlít a töri könyvre, mint a kedvenc olvasmányaimra. Azonban a borítója mégis vonzott és a fülszöveg után úgy gondoltam teszek vele egy próbát.
A témával kapcsolatban nagyobbat nem is tévedhettem volna, ezt a könyvet bűn lett volna kihagyni.
A fülszöveg:
"Végeztek a királlyal.
Kerestek két bűnbakot.
Rosszul választottak.
Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…
A Trónbitorlók a magával ragadó Riyria-krónikák első kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasy-jévé vált."
Véleményem:
Nem is tudom hol kezdjem. Na jó, bele a közepébe.
I M Á D O M
Nem, nem vagyok őrült illetve igen, ezért a könyvért megőrülök. Óriási hiba lett volna nem elolvasni pusztán az első benyomás miatt. Ha nem tudnám hogy nem lehetetlen, hétszentség hogy azt hinném, hogy személyesen nekem írta az író. Minden benne van amit szeretek és mindenből úgy, ahogy az a legeslegjobb.
A hangulata.. valami b.romi jó. Adott egy középkorra hajazó helyszín és emberek, ami már egy gyönyör számomra. Ezt tetézi az a humor, ami úgy van beleszőve, hogy még az is vicces, amit alapvetően nem annak szánt az író. Egyszerűen keresztül fonja a történetet és az ember már előre vigyorog. A szereplők fantasztikusak, a két főszereplő azonnal kedvencem lett a hűvös arroganciájukkal és hihetetlen humorukkal együtt. A legjobb mégis a királyfi volt, még egy ilyen pukkancs karaktert nem láttam. Esküszöm ez a párosítás óriási.
A cselekmény nagyon eredeti. Végig bele van szőve a mágia, de nem annyira nyilvánvaló módon. Inkább olyan hiszem, ha látom módon, mindenki sejti, de senki se tudja bizonyítani, hogy létezik. Imádom hogy annyira kiszámíthatatlan, nem lehet eldönteni, hogy most akkor ki is a gonosz, ki csapott be kit, mert mire valamiben megbizonyosodna az ember történik valami óriási fordulat és minden érvényét veszti, amiben addig biztos volt. Én nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen sztorit kitaláljon, de annyira, annyira jól eltalált történet.
Minden szereplő önálló karakter, nagyon színesek és változatosak. Mindenki egy egyéniség, mindenkiben lehet valamit szeretni és nagyon utálni. Igazán jól kidolgozottak, olyan mint ez az egész könyv, egy kerek egész, hibátlanul és hiánytalanul.
Volt, hogy buszon vagy az irodában olvastam és annyira nevetnem kellett, hogy muszáj volt letennem mielőtt mindenki engem bámul:) Lehet még korai ezt mondanom, de számomra egyértelműen ez 2013 legjobb általam olvasott könyve. Mindenkinek ajánlom kor és nem nélkül, de főleg azoknak, akik szeretik az enyhe fantasy beütést és a szerencsétlenkedő, akkor is megmutatom, hogy én vagyok a jobb "tanuló" kontra kioktató, ki ha nem én "tanár" szereplő választást.
Nagyon, nagyon várom a folytatást.
Értékelésem: 5*, nem is lehetne más.
A könyvet és a sok-sok türelmet őszintén köszönöm a Fumax Kiadónak.
Kiadó: Fumax Kiadó
Kedvenc jelenet: Alrik szerencsétlenkedései:)
Kedvenc karakter: Hadrian és Royce
Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt
Nem szimpatikus karakter: -
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése