A könyvet már régóta nézegettem, de igazán csak akkor szántam rá magam, hogy beszerezzem, amikor megjelent a második kötete.
Valahogy úgy állok/álltam eddig a vérfarkasos könyvekhez, hogy jó jó, de nem az igazi. Számomra mindig is eltörpültek a vérfarkasok a vámpírok mellett. Ha tapasztaltam, hogy egy vámpíros sorozat későbbi köteteiben vérfarkas is várható, valahogy elment a kedvem a folytatástól. Ezzel szemben, ha mégis belekezdtem az ilyen könyvekbe, hamar megtetszett és szívesen folytattam. De a következő ilyen esetben ugyanúgy egy kis viszolygással vágtam bele a könyvbe.
Most egy kicsit máshogy alakult. Az első pillanattól kezdve nagyon tetszett a vérfarkasok élete, hierarchiája és a Mercy által betöltött szerep.
A történet:
„Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citiesben, műhelyében lepukkant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat ment meg az enyészettől. Időnként kisétál a sivatagba, ruháit egy bokor alá rejti, és átváltozik prérifarkassá, hogy nyulakat meg pockokat kergessen. Mercy ugyanis „járó” – az Észak-Amerikai kontinens ősi természetfeletti népeinek leszármazottja, akit vérfarkasok neveltek fel. Amikor Mercy egy fiatal vérfarkas tetemébe botlik házának ajtaja előtt, valamint a szomszédjában lakó alfahímet is kis híján megölik, lányát pedig elrabolják, nevelőapjához, valamint fiatalkori szerelméhez fordul segítségért.
Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben, amely nem mentes sem haláltól, sem szerelemtől.”
Véleményem:
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Igazán érdekes és eseménydús. Mercy karaktere nagyon szimpatikus számomra. Már eleve nem mindennapi dolog, hogy egy autószerelő nő a főszereplő, az, hogy alakváltó (a True Blood óta bírom az alakváltókat) csak még érdekesebbé tette számomra. Az események könnyűek voltak, érthetőek, lehetett velük sodródni. A vérfarkasok hierarchiája tényleg érdekes, pedig azt gondoltam, hogy unni fogom, lévén hogy nagyon hosszan és részletesen ír róla a könyv során az írónő. Jó volt, ilyen mélyrehatóan megismerni a vérfarkasok természetét, társadalmát.
Egy kicsit más, kevésbé megszokott a vámpírokat a háttérből figyelni. Megszoktam már, hogy az általam olvasott könyvek nagy százalékában ők játsszák a főszerepet. Itt azonban más a helyzet, ami egyáltalán nem baj.
Mercy igazán bátor és belevaló csaj, két kedvenc női főszereplőtípusom egyikének megtestesítője az ilyen karakter, tehát minden tekintetben kedvencemmé vált. Jókat mosolyogtam azokon a jeleneteken, amikor Adamot idegesíti (vagy inkább Adam őt?:)).
Viszonylag gyorsan lehet haladni a könyvvel, sok-sok érdekfeszítő és humoros jelenet található benne. A karakterek elég kidolgozottak, nem sablonosak. Nem fordulnak ki önmagukból (értem ez alatt azt, hogy aki "gonosznak" van beállítva, abból hirtelen nem lesz "jó"). Az ilyen fordulatokat nem díjazom.
A könyv borítója igazán gyönyörű, de manapság már annyi igényes, szép borítóval lehet találkozni, hogy ez el is várható egy könyvtől.
Értékelésem: 5/5
