A könyvben először a borítója fogott meg. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ennyire komoly témáról lesz szó benne. Azt pedig pláne nem sejtettem, hogy ezek megtörtént dolgok, egy gyerekkel megtörtént események. Nagy lelkesedéssel fogtam hát hozzá.
A fülszöveg:
"A lány 7 éves volt.
A férfi 51.
Volt egy titkuk.
Margaux Fragoso hétéves korában találkozott először Peter Currannel. A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. Eleinte csak barátok, játszótársak voltak. A szexuális visszaélések később kezdődtek, és végül fokozatosan eljutottak a „születésnapi ajándéknak” nevezett aktusig. Viszonyuknak a férfi öngyilkossága vetett véget.
Curran elrabolta a lány fél életét. Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében beszámol arról, hogyan hálózta be a férfi és tartotta őt a markában 15 éven keresztül. Elemi erejű könyvében az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető. Saját naplója és Peter Curran hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket."
Véleményem:
Megdöbbentő, felháborító, hihetetlen, nagyon durva. Teljesen letaglózott és levett a lábamról. Nem tudtam abbahagyni, nem tudtam nem olvasni.
Ez egész könyv leírása gyönyörű. Margaux nagyon élethűen, valósan láttatja az eseményeket, az érzelmek leírása gyönyörű, fantasztikus. Megakad a szavam és nem tudom kifejezni azt, amit éreztem a könyv olvasása közben. Teljesen megragadott és valami hihetetlenül gyönyörű ahogy leírja ezeket az érzéseket, a benyomásokat, a képeket.
Már eleve az felháborító, hogy egy kislánynak ilyen körülmények között kelljen felnőnie. Adott egy egoista, öntelt apa, akinek semmi más nem számít, csak az, hogy mit gondolnak róla a szomszédok, a barátok, a munkatársak. Emellett iszik is és rendszeresen bántja a családot. Agresszív, a kislány minden önbizalmát elveszi, bántja lelkileg és fizikailag is, számára a családja egy hatalmas gond, nyűg. Nem szereti a családját, nem is tudom, hogy valaki hogy nem tudja szeretni a saját gyerekét.
Az édesanyja pszichiátriai kezelés alatt áll, sokszor van kórházban, amikor otthon van sincs teljesen magánál. Zenét hallgat, elmereng magában, olyan mintha csak egy díszlet lenne. Persze vannak jó napjai is, amikor Margaux-ra vigyáz, de valójában akkor sem tud igazán figyelni a lányára. Azt gondolom (és ezt később Margaux maga is leírja), hogy az édesanyja betegségében nagy része van az apjának is. Lenézi, megalázza, szégyenli mások előtt, folyton bántja lelkileg is és fizikailag is, egy tehetetlen roncsnak állítja be. Teszi mindezt a gyerek előtt, akinek a személyisége még nem fejlődött ki.
Margaux egy elveszett lélek. Ilyen családi háttérrel nem csoda, ha erre a sorsra jutott. Néha sodródik az árral, de legtöbbször úgy éreztem hogy igenis tudatában van a dolgoknak. Ugyanúgy befolyásolja Petert, mint ahogy Peter őt. Pontosan tudja, hogy pedofillal van dolga, de annyira szereti és ragaszkodik hozzá, hogy úgy tesz mintha minden rendben lenne. Mert ugyan gyerekkorában ez csak játék volt, ártalmatlan játék, de később tisztán a tudatára ébred, hogy amit ők csinálnak az nem helyes. Ezért is titkolja, ezért is tudják felépíteni a maguk kis világát. Mindezt mások háta mögött, titokban.
Én Margaux nagyon sajnálom. Ilyen családban, ilyen élményekkel, ilyen rossz gyerekkorral felnőni és ember maradni...
Ahogyan Petert is sajnálom. Amit tett arra nincs szó, nincs megbocsátás, undorító, de én sajnálom. Abban más ez a könyv mint a többi ilyen témával foglalkozó, hogy nem csak a bántalmazottat, hanem a bántalmazót is bemutatja. Peter múltja is tele van fájdalommal és keserű emlékekkel. Kiderül, hogy nem véletlenül lett olyan ember, amilyen. Én ezzel nem akarom és nem is fogom őt felmenteni (ami egyébként sem az én dolgom), de abszolút el tudom képzelni, hogy ilyen sanyarú sors után kifordul az ember önmagából.
Mindezek ellenére Peter volt az egyetlen ember, aki Margaux-val foglalkozott. Aki igazán szerette és nem akart rosszat neki. Akárhogy és akármit is tett, biztos vagyok benne, hogy egy percig sem akarta Margaux-t bántani, mert hiszem hogy őszintén szerette a maga módján. Mint ahogy Margaux is szerette őt, hiszen később sem hagyta el, és amikor elválasztották őket egymástól bele is betegedett.
A könyv teljesen elvarázsolt. Egy ilyen komoly problémával foglalkozik és még sincs rajt akkora súly, nem az erőszak áll az előtérben, hanem egy kétségbeesett kislány út- és kiútkeresése.
Igazán tanulságos és érdemes lenne mindenkinek elolvasni.
Minden tiszteletem és elismerésem Margaux-nak, hogy így kitartott és ilyen gyerekkor után tud normális életet élni és le tudta írni ezt a történetet nekünk, az olvasóknak.
Sokkal szegényebb lennék, ha ezt a könyvet nem olvastam volna.
Értékelésem: 5*
Oldalszám: 395
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kedvenc jelenet: Margaux érzéseinek, gondolatainak bemutatása
Kedvenc karakter: Margaux
Legrosszabb jelenet: Louie értelmetlen és felesleges kirohanásai
Nem szimpatikus karakter: Louie
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése