Melissa Marr: Veszélyes játék

A sorozatot egy Kelly 2+2 akcióban szereztem be. A fülszöveg jót ígér, a borító gyönyörű, semmi nem gátolt hát meg abban, hogy minél hamarabb megszerezzem mind. A molyos értékelések ugyan elég színesek voltak, ígértek jót és rosszat is, de hát egy próbát mindenképp tenni akartam vele. 

Hogy mi az az egy szó, amivel összességében jellemezni tudnám ezen könyveket? Hát az, hogy IDEGESÍTŐ.

A történet:

"A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.

Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…

Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!

Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát. Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet.
Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása - erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete."

Véleményem:

Hjaj, hát nem lesz egyszerű menet leírnom, hogy mit gondolok erről a könyvről. Több a rossz benyomásom, mint a jó.

Kezdeném a legrosszabbal: az idegesítő, hisztis, picsogós karakterekkel.

Miért, miért, miért kell férfi karaktereknek tinilányokat megszégyenítő hisztirohamokat kapniuk??

Annyira gagyi, semmitmondó problémácskáik vannak, amiknek seperc alatt lehetne megoldást találni, erre oldalakon, fejezeteken keresztül megy a huzavona és a hiszti, a nyafogás.

Keenan karaktere a legrosszabb. Az amennyit rinyál egy-egy dolgon az valami botrányos. 

Aislinn vagy Donia? Donia vagy Aislinn? De akkor most Aislinn nem áll velem szóba, Donia meg nem kell. Aislinn végre szóba áll velem Donia meg haragszik. Most Aislinn Seth-tel van, Donia hajlandó szóba állni velem. Aislinn foglalkozik velem, Donia megint haragszik. Most Aislinnt szeretem, most Aislinnt nem szeretem Donia kell. De mégis Aislinn kell, ja nem Donia....

NEMNEMNEMNEMNEM!!! Mi ez kérem????

Aislinn karaktere is szörnyű, kb ugyanez a téma csak Keenan és Seth között. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell 17-18 éves emberekből ilyen hisztis gyerekeket csinálni.

Maga a történet eltörpül ezek mellett.

Egyáltalán nem rossz az alapötlet, viszont a kivitelezés borzasztó. A tündérek világából annyi mindent meg lehetett volna még mutatni. Egy kicsit jobban kifejteni a dolgokat, a karaktereknek egyéb jellemvonást is adni, nem csak a sértődöttséget, a hisztit és a duzzogást. Mert hjaj duzzogás is van ám ezerrel. Sértődés és most aztán nem állok veled szóba és örihari van. 

Keenan hülyének nézi Aislinnt és Doniát is. Erre ezek annál jobban mennek utána, pláne Donia. 

Seth az egyetlen értelmes ember az egész könyvben. 

Aislinn nem bír persze dönteni. Nem is értem, hogy mi a kérdés: Az idióta Keenant válassza, aki folyton vissza-visszamegy Doniához, vagy a normális és élettelteli Seth-et, aki viszont szereti? Neeem, neki 300 oldalon keresztül szenvednie kell hogy most akkor ide vagy oda, vagy oda vagy ide, vagy most akkor mi legyen. 

A befejezés? Persze annyira egyértelmű már az elején is, hogy mi lesz a vége, de azért a megvalósításon még gondolkoznia kéne Aislinnek. Ez már így előre elképzelve is hülyeség és megvalósíthatatlan.

Gyakorlatilag semmi sem történik a könyvben 300 oldalon keresztül a rinyáláson kívül. 

Némi tündértörténet itt ott befigyel, de annyira vajmi kevés, hogy nem segít. 

Tetszettek a fejezetek elején az idézetek, előrevetítették az adott fejezet eseményeit. Tényleg érdekes volt és az idézetek önmagukban is egy történetet alkottak.

Összességében nagy csalódás volt a könyv, valószínűnek tartom, hogy ha nem nyaralás alatt olvastam volna nem végeztem volna vele pár nap alatt. Annyira unalmas és agyoncsépelt gondolatmenetek vannak benne, hogy sokszor muszáj volt letennem mert teljesen lefárasztott.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 302
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: hát ilyen nem nagyon volt, talán a tündérek bemutatása
Kedvenc karakter: ilyen meg még kevésbé, ha muszáj választani akkor talán Donia
Legrosszabb jelenet: a fentebb említett összes dolog
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn