Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Tűz

Miután A Kör is nagyon tetszett, így eleve nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e a Tüzet. Én nagyon vártam a megjelenését, ráadásul ismét gyönyörűséges borítót sikerült összehozni.

Fülszöveg:

"Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit."

A könyvről néhány szó:

Először is az egyik legjobb ifjúsági fantasy könyv, amit mostanában olvastam. Annyira jó a hangulata és annyira természetesek a szereplők, egyszerűen nem lehet nem szeretni. Olyan könyv ami nagyon, nagyon olvastatja magát, ha valaki elkezdi nem lehet letenni. Bámulatosan szép példány egyébként, igazi dísze a könyvespolcnak.

A szereplők:

Nem igazán volt itt olyan lány akit ne sikerült volna megkedvelnem. Míg az elő részben Anna-Karin és Ida nem nyerte el a tetszésemet, itt sikerült megszeretnem őket. Anna - Karin és a rókás dolog hatalmasan jó ötlet volt, az egész könyvben ez tetszett a legjobban. Amin igazán meglepődtem, hogy ebben a részben Ida lett a kedvencem, pedig ezt az első könyvnél még nem gondoltam volna.

A többi lányban se negatívan, se pozitívan nem csalódtam, mindenki önálló kis élete izgalmakkal teli volt, öröm volt olvasni minden lapját. Vanessának végre megjött az esze, Minoo pedig nem hiszem el, hogy nem lát a saját szemétől, annyira kis tapasztalatlan, de pont ezért szeretem:)

Óriási jellemfejlődésen ment keresztül mindegyik lány, nagyon jó volt olvasni ahogy fejlődnek és tanulnak, okulnak a régebbi hibáikból.

A történet:

Nos kétségem se volt affelől, hogy ez a könyv is ugyanolyan lehengerlő lesz, mint A Kör. Ez igaz is, bár itt egy kicsit lelassult a történet, mintha állt volna az idő, hogy jobban belelássunk a részletekbe. Jobban kibontakoztak a lányok érzései is és jobban megismerhettünk néhány mellékszereplőt. Ez nekem kimondottan tetszett és egyáltalán nem bántam, hogy nem pörög annyira a történet. Persze azért itt is történtek dolgok, meglepő dolgok derültek ki olyan emberekről, akik első látásra igenis szimpatikusak voltak. A lányok ismét tették a dolgukat.

Egyet azonban szörnyen sajnálok, nem annak kellett volna meghalnia, akivel végül megtörtént. De én nagyon bízom benne, hogy még tartogat nekünk az írópáros meglepetéseket.

Nagyon, nagyon várom a folytatást:)

Értékelésem: 5*/5

Oldalszám: 656

Kiadó: Geopen Kiadó

Kedvenc jelenet: Anna - Karin és a róka

Kedvenc karakter: mindegyik lányt megszerettem

Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt

Nem szimpatikus karakter: -

Rupáner - Gallé Margó: Kicsi Betti a nagyvárosban

Nagy örömömet lelem mindig a Szivárvány könyvekben, ha nem elgondolkodtató könyvet keresek, hanem csak egy egyszerű, de nagyszerűt, akkor mindig rájuk esik a választásom. 

Ami az egészet pedig megkoronázza, hogy a könyvhéten volt lehetőségem személyesen is találkozni az írónővel és dedikáltatni a könyveimet, így ez a nap örökre szóló emlék marad számomra, a könyvekkel együtt természetesen.

Margó 5. könyve Betti körül forog, mint ahogy ezt a cím is mutatja. Betti egy kicsit számomra kívülálló volt, hiszen később csapódott a lányokhoz. Ebben a kötetben azonban megismerhettem őt és végre megtaláltam az egész sorozatban a kedvenc női karakteremet, ki mást, mint Bettit.

A fülszöveg:

"Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább.

Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt. 

Betti regényében RGM arról mesél, milyen benyomások és tapasztalatok várják a vidéki lányt a csillogó és idegen nagyvárosban. Hogyan próbálja - természetesen a Márai-lányok segítségével - felvenni az új fordulatszámot, levetkezni előítéleteit, és begyógyítani a magával hozott lelki sérüléseket."

Véleményem:

Betti, Betti, olyan kár, hogy csak egy könyv szól rólad. Már az első pillanatokban is tudtam, hogy örök "barátság" lesz Betti és köztem, ez a kötet a legjobb. (Jó biztos, mindegyik olvasása után ezt mondtam, de most tényleg, na:)). Imádtam a cserfességét, a hatalmas száját, amit sose tud kellő időben befogni és a vehemenciáját, amivel nekiesik másoknak akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. 

Iván viszont ennek ellenére nem lett szimpatikus, sőt a későbbiek során sem sikerült megkedvelnem. Szerintem nem Betti karaktere mellé való. Ellenben az ikerlányok, Blanka és Bianka rögtön kedvenc karakterek lettek és azt csiripelték a madarak, hogy ők is kapnak egy kötetet a sorozatban, aminek módfelett örülök:)

Nem bántam, hogy a helyszín Budapest lett, pedig először úgy ódzkodtam attól, hogy elszakad Arlene-tól, Dáliától és Izadórától, no meg a kastély megszokott környezetétől. Végül minden a lehető legjobban alakult, imádtam olvasni Betti és Iván "civakodását". Viola és Helga, ahogy az általában lenni szokott nem nyerték el a tetszésemet, de szerencsére nem sok port kavartak. A könyv vége nagyon jó lett, bevallom az elején beleolvastam az utolsó lapokba, szóval érdeklődve vártam, hogy hogy is lesz, hogy történhetett... aztán persze minden máshogy történt, de nagyon jól ki lett találva, még így is nagy volt a meglepetés.

Egyébként küllemre is ez a könyv tetszett a legjobban, olyan szép, ez a narancssárga. 

Nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba, annyira jó és megnyugtató olvasni.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 141

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Betti és Iván "civakodásai"

Kedvenc karakter: Betti

Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt

Nem szimpatikus karakter: Viola

Dan Wells: Partials - Részben ember

Dan Wells nevével először kb másfél éve találkoztam, méghozzá nem máshol, mint a rukkolán, ahol valaki feltette az Ich bin kein Serienkiller, vagyis a Nem vagyok sorozatgyilkos c könyvét. Annyit gondolkodtam rajta, hogy elvigyem-e, hogy aztán más elvitte az orrom elől. Ekkor még nem jelent meg magyarul a könyv, tehát érdemben nem is tudtam semmit az író munkásságáról, szóval nem mertem belevágni. Amit azóta borzasztóan bánok. Így aztán felfigyeltem arra, hogy a Partials c regénye is megjelent magyarul, aminek módfelett örülök. Hát még annak, hogy olvashattam is:)

Fülszöveg:

"Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel - az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel - folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot - amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg - ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre."

Véleményem:

Egy baja van a könyvnek, amitől pont a legjobb a könyv, még hozzá az, hogy bármikor megtörténhet ugyanez, ugyanígy, egyszerűen félelmetes hogy mennyire valós minden, mennyire része lehet a jövőnknek, és ha így haladunk ki tudja merre, nem is biztos hogy a távoli jövőnknek. Ez a legfélelmetesebb és leghátborzongatóbb az egész könyvben. 

Annyira szeretem a társadalom sci-fiket, annyira szeretem a disztópiás könyveket, és annyira szeretem ezt a könyvet, hogy el se tudom mondani. 

Kira nagyszerű főszereplő, hihetetlenül okos és talpraesett. Pont ilyennek kell lennie egy tökéletes főszereplőnek: lázadónak, ötlettel telinek, végsőkig kitartónak, aki akkor se adja fel az álmait, amikor senki se hisz benne.

Másik nagy kedvencem pont a Részleges lett, imádtam a kettejük közötti párbeszédeket és minden új információt, amit a Részleges elárult önmagáról.

Apropó: A sok orvosi kifejezés és a Részleges, valamint a vírus vizsgálatának olvasása közben folyton az járt a fejemben, hogy hogy a fenében tudott ennyire jó, szakszerű szöveget összehozni az író? (Vagy lehet hogy csak tudatlan laikusok számára tűnik ennyire szakszerűnek?) Mindenesetre le a kalappal (no meg természetesen a fordító előtt is), én elhittem minden szavát:) Sokszor azt se tudtam épp miről beszélünk, Paca, Ragadozó, RM, Leselkedő, DORD, kapcsolás - én mindent elhittem, akárki akármit mondott:))

Szóval le a kalappal, na:)

Egyébként az egész könyv roppant izgalmas, mindig van valami ami miatt lehet izgulni, félni vagy csak átélni velük a kalandokat. 

A másik ami igazán megfogott az a Szenátus és az ő törvényei, akarata. Eszembe jutott, hogy vajon ugyanilyen helyzetben nem ugyanez történne? Egyeduralmat kiépíteni úgy, hogy közben elhitetni a néppel, hogy minden őértük van. Azért félelmetes nem? Nem szeretném ha bekövetkezne amiről Wells ír, de annyira valóságos az egész....elgondolkodtató na:)

Egy furcsa dolgot találtam, hogy lehet hogy a kármentő akciók során talált  gyógyszerek, vegyszerek tizen év után is még használhatóak? No meg, hogy egyáltalán hogy-hogy találnak még a környéken valamit, hiszen ennyi év alatt már mindent átkutathattak? 

Még egy: Az nagyon, nagyon nem volt fer, hogy megölték az egyik legjobb, legkedvencebb szereplőmet na:)

Nagyon várom a folytatást:)

Aki eddig nem fogott neki ilyen könyvnek, feltétlenül tegye meg, kötelező darab. Ezek után még jobban vágyom Wells többi regényére, remélem még sok kerül kiadásra magyarul is:)

Köszönöm a Fumax Kiadónak ezt a szuper jó könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 456

Kiadó: Fumax Kiadó

Kedvenc jelenet: Amikor kiszöktek a városból

Kedvenc karakter: Kira, Samm, Jayden

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: Óóó volt pár ott a Szenátus körül:)

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

A könyv először egyáltalán nem fogott meg. Azt hittem valami történelmi regény, sok-sok ténnyel és évszámmal, ami inkább hasonlít a töri könyvre, mint a kedvenc olvasmányaimra. Azonban a borítója mégis vonzott és a fülszöveg után úgy gondoltam teszek vele egy próbát.

A témával kapcsolatban nagyobbat nem is tévedhettem volna, ezt a könyvet bűn lett volna kihagyni.

A fülszöveg:

"Végeztek a királlyal.

Kerestek két bűnbakot.

Rosszul választottak.

Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…

A Trónbitorlók a magával ragadó Riyria-krónikák első kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasy-jévé vált."

Véleményem:

Nem is tudom hol kezdjem. Na jó, bele a közepébe.

I M Á D O M

Nem, nem vagyok őrült illetve igen, ezért a könyvért megőrülök. Óriási hiba lett volna nem elolvasni pusztán az első benyomás miatt. Ha nem tudnám hogy nem lehetetlen, hétszentség hogy azt hinném, hogy személyesen nekem írta az író. Minden benne van amit szeretek és mindenből úgy, ahogy az a legeslegjobb.

A hangulata.. valami b.romi jó. Adott egy középkorra hajazó helyszín és emberek, ami már egy gyönyör számomra. Ezt tetézi az a humor, ami úgy van beleszőve, hogy még az is vicces, amit alapvetően nem annak szánt az író. Egyszerűen keresztül fonja a történetet és az ember már előre vigyorog. A szereplők fantasztikusak, a két főszereplő azonnal kedvencem lett a hűvös arroganciájukkal és hihetetlen humorukkal együtt. A legjobb mégis a királyfi volt, még egy ilyen pukkancs karaktert nem láttam. Esküszöm ez a párosítás óriási. 

A cselekmény nagyon eredeti. Végig bele van szőve a mágia, de nem annyira nyilvánvaló módon. Inkább olyan hiszem, ha látom módon, mindenki sejti, de senki se tudja bizonyítani, hogy létezik. Imádom hogy annyira kiszámíthatatlan, nem lehet eldönteni, hogy most akkor ki is a gonosz, ki csapott be kit, mert mire valamiben megbizonyosodna az ember történik valami óriási fordulat és minden érvényét veszti, amiben addig biztos volt. Én nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen sztorit kitaláljon, de annyira, annyira jól eltalált történet. 

Minden szereplő önálló karakter, nagyon színesek és változatosak. Mindenki egy egyéniség, mindenkiben lehet valamit szeretni és nagyon utálni. Igazán jól kidolgozottak, olyan mint ez az egész könyv, egy kerek egész, hibátlanul és hiánytalanul.

Volt, hogy buszon vagy az irodában olvastam és annyira nevetnem kellett, hogy muszáj volt letennem mielőtt mindenki engem bámul:) Lehet még korai ezt mondanom, de számomra egyértelműen ez 2013 legjobb általam olvasott könyve. Mindenkinek ajánlom kor és nem nélkül, de főleg azoknak, akik szeretik az enyhe fantasy beütést és a szerencsétlenkedő, akkor is megmutatom, hogy én vagyok a jobb "tanuló" kontra kioktató, ki ha nem én "tanár" szereplő választást. 

Nagyon, nagyon várom a folytatást.

Értékelésem: 5*, nem is lehetne más.

A könyvet és a sok-sok türelmet őszintén köszönöm a Fumax Kiadónak.

Oldalszám: 342
Kiadó: Fumax Kiadó
Kedvenc jelenet: Alrik szerencsétlenkedései:)
Kedvenc karakter: Hadrian és Royce
Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt
Nem szimpatikus karakter: -

Chris Howard: Gyökértelen

Mostanában valahogy teljesen véletlenül belecsöppentem a disztópiás és hasonló hangulatú könyvek világába. Tudom, a fél világ már ilyen könyveket olvas, olvasott, de hozzám mindig csak utólag érnek el az ilyen dolgok. Nem volt szándékos most sem, egyszerűen elkezdtem olvasni könyveket, amiről aztán kiderült, hogy disztópia, vagy valami arra nagyon hajazó műfaj. A könyv fülszövege keltette fel az érdeklődésem, kíváncsi lettem, hogy mit lehet kihozni ebből a témából.

A fülszöveg:

"A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat."

Véleményem:

Nem erre számítottam első beleolvasás után. Attól sokkal többet kaptam, mint amire vártam. Nem számítottam rá, hogy ennyire kidolgozott könyv lesz, tele váratlan eseményekkel és hihetetlen jellemfejlődésekkel. Már maga az alaptörténet is nagyon érdekes, nem találkoztam még hasonlóval sem eddigi olvasmányaim során. Egyébként ha belegondolunk nagyon is valós problémát feszeget az író, a világunkban semmi nem állandó, és nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, mit veszítünk el abból amit a sajátunknak hiszünk, amiről azt hisszük, hogy mindig a Földünk természetes része lesz. Ilyenek pl. a fák. Ki gondol arra, hogy mekkora káosz lesz, ha valami folytán eltűnnének végleg?

Úgyhogy nagyon eredeti a témaválasztás, az már biztos.

Amire még külön felfigyeltem az a szereplők jellemváltozása. Banyan pl. eleinte egy bátortalan, elveszett fiú. Egyedül maradt a világban, csak magára számíthat és emiatt nagyon bizonytalan. Ki van téve a többi embernek, a gazdagok zsarnokoskodásának azért, hogy fenn tudja tartani magát. Ehhez képest a könyv végére egy erős, öntudatos, merész, bátor férfivá válik, aki túllép önmagán, túlszárnyalva mindent, amit az ő maximumának hittem.

Zee szintén. Habár néha nem tudtam eldönteni, hogy most akkor kinek is a pártján áll, de a végén bebizonyítja. Sokat fejlődött ő is előnyére.

Akit aztán tényleg nem tudtam hova tenni az Crow. Nem volt szimpatikus az elején és a végére se lett az. Hol segítette, hol gátolta Banyant, ettől függetlenül persze ő egy nagyon érdekes szereplő pont a kettőssége miatt.

Alfa az én és Banyan nagy kedvence:) Szerintem minden csaj titkon szeretne ilyen belevaló és nagyszájú lenni:)

Úgy látom minden szereplő jelleme nagyon részletesen ki lett dolgozva, ez is oka annak, hogy nagyot nőtt a szememben a regény. Első könyves írótól nagyon jó.

A történet izgalmas, változatos, mindig van miért izgulni. Volt, hogy már fáradt voltam és letettem volna a könyvet, de nem tudtam, mert mindig akkor jött valami izgi rész és muszáj volt tovább olvasnom. Azért az emberevő sáskák ötlete elég bizarr, nem?:)

Az alaptörténet egy abszolút valós problémát vet fel, ehhez jönnek még az izgalmas jelenetek, egy kis szerelem, egy kis árulás, barátság, ellenségeskedés, mindez pedig nagyon igényesen kivitelezve. Abszolút elégedett vagyok a könyvvel, várom a folytatását.

Értékelésem: 5*

Alma Katsu: Halhatatlan

Az első meglepi a könyvvel kapcsolatban akkor ért, amikor megláttam, hogy keménytáblás. Ennek módfelett örültem, hiányolom mostanában a szép, igényes keménytáblás könyveket. Nem számítottam az Agavétól kemény borítóra, de nagyon örülök neki.

A fülszöveg:

"Dr. Luke Findley egy újabb unalmas éjszakára számít, amikor elkezdi szokásos éjszakai műszakját St. Andrew kisvárosának kórházában. Azonban amint találkozik Lanore McIlvrae-vel a sürgősségi osztályon - aki sérülései ellenére egy gyilkosság gyanúsítottja -, azonnal megváltozik az élete. Pár órával később már a kanadai határ felé tart vele, tudva, hogy ezentúl soha semmi nem lesz olyan, mint régen. Lanore McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, mivel számára az örökkévaló. Az élete az 1800-as években kezdődött, és a kétszáz év során, amit a Földön töltött, mind az erőszak, mind a testi gyönyörök megkísértették, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig. Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó műve lenyűgöző, különböző századokon és kontinenseken átívelő, izgalmas és misztikummal teli regény. Felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti."

Véleményem:

EGYSZERŰEN Z S E N I Á L I S!!! Lehet, hogy korai még ilyent mondani, de a top 5 2013-as legeslegkedvencebb olvasmányaim között kipárnázott helye van az biztos. Ettől a könyvtől egy másodpercre se vagyok hajlandó megválni. Teljesen el vagyok ámulva, mert ízig-vérig fedezi az ízlésemet, mintha nekem lett volna írva. Tényleg nagyon kevés olyan könyv van, amit ennyire magaménak érzek.Imádom a 17- 19. században játszódó könyveket, amiket átsző egy kis enyhe fantasy vonal. Ebben a könyvben minden benne van amit én egy könyvben keresek: megfelelő korszak, szerelmi és fantasy szál, valami gonosz cselszövés, ami csak a legvégén derül ki na és persze a teljesen valósághűen kialakított karakterek.

A szereplők zseniálisak. Annyira jó karakterek, mindenki de mindenki, teljesen jól felépítettek, logikusak és nagyon jók. 

Lanore azonnal kedvencem lett, végig izgultam érte és szorítottam neki. Annyira szerethető és lelkiismeretes, és nagyon bele tudtam élni magam a helyzetébe. Még a naivsága is jól áll neki. Imádtam a szülőfalujában játszódó jeleneteket, pedig a bostoni részek is nagyon jó voltak, de nekem még is az egész könyvből az első, a faluban töltött részek lettek a kedvenceim. 

Jonathan nem egy jó és egyszerű ember, de őt meg azért nem lehet nem szeretni, mert Lanore annyira imádja és egyszerűen nem képes őt annak látni, ami. Emiatt én sem tudtam őrá rosszként tekinteni, mert annyira máshogy látta őt Lanore és vele együtt én is. 

Aki mégis a legzseniálisabb karakter az egész könyvben az Adair. Akármi is lett a végén, egyszerűen hihetetlenül jól felépített karakter. Okos, ravasz, uralkodó, néha kegyetlen, de mégis csak ő menti meg Lanny-t, ő fogadja be és vezeti be egy új, felvilágosult világ rejtelmeibe. Megosztja vele az ágyát, a titkait, talán még a szerelmét is. Annyira jó abban ami az ő szerepe ebben a könyvben és őt meg az írónő zseniális fantáziája és a megelevenítése miatt nem lehet nem szeretni. 

Maga a történet is hihetetlenül izgalmas. A könyvet alig bírtam letenni, mikor tudtam, hogy nem lenne szabad olvasnom is piszkált, hogy folytassam.

Az egész könyv végigköveti Lanore fejlődését, gondolatait és benyomásait. Ahogy a kis naiv falusi lányból nagyvilági hölgy lesz. A falusi lány, aki a szülei akarata szerint élt, de mindig is vágyott függetlenségre amit Bostonba kapott meg Adair jóvoltából. Az más kérdés, hogy Adair magához láncolta, de erre ő is csak később jött rá. 

A jelenbeli jelenetek sem voltak rosszak, bár én mindig nagyon vártam már, hogy újra Lanny és Adair történetét olvashassam. 

Nem tudnék rosszat mondani erről a könyvről. Talán egyet mégis: a befejezés. Én vagy elbambultam vagy nem tudom, de már csak azt vettem észre, hogy pörögnek az események egyszer csak kiderül Adair titka én meg csak lesek hogy miii ez meg hogy jön ide. De aztán felvettem a ritmust, amivel bajom volt az a jelenbeli jelenetek befejezése. Annyira pörgött akkor már a könyv, meg az agyam is tudni akartam a végét, hogy olyan volt, mintha egy hatalmas falnak ütköztem volna. Olyan villámgyorsan befejeződött, hogy még fel se ocsúdtam belőle. Nekem még lett volna pár kérdésem néhány dologgal kapcsolatban.
A könyv magyar vonatkozását megmosolyogtam:)

Mindenkinek ajánlom, olvassátok el mert óriási jó ez a könyv!!

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 464
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: MINDEN
Kedvenc karakter: Lanny, Adair
Legrosszabb jelenet: ilyen még véletlenül se volt, minden sorát imádtam
Nem szimpatikus karakter: -

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Egy költői kérdés: Miért kellett a címbe beletenni azt az "A" betűt? Hát nem lett volna jobb nélküle?

Mead-et szerintem senkinek se kell bemutatnom, a Vámpírakadémiát biztosan mindenki ismeri és szereti. A szukkubuszos sorozata is jónak ígérkezett, habár az első rész A szukkubusz dala valahogy nem hozta meg azt az érzést, amit vártam Mead könyveivel kapcsolatban. Ettől függetlenül persze jó volt a könyv, csak nem olyan kiemelkedően jó, mint a Vámpírakadémia. Ez nem rettentett el a sorozattól, de még milyen jó, hogy nem. A szukkubusz éjszakája abszolút hozta az általam támasztott színvonalat, ezzel megelőzve a sorozat indító kötetét.

A fülszöveg:

"Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival."

Véleményem:

Ez a könyv hozta azt a megfogalmazhatatlan érzést, amit vártam ettől a sorozattól is. Nem tudom megnevezni, ezt érezni kell. És itt éreztem. 

Mennyivel jobb Georgina karaktere, hogy nem aggódik feleslegesen:) Jó azért itt is talál magának mindig valamit, amin agyalhat, de ez nem viszi el a történetet. 

Bastien megjelenése kellemes színt hozott a történetbe, nagyon csíptem a közös jeleneteiket és Bastien "küldetését". Meg persze a múlt felidézését, amin Bastien megjelenése indított el Georginában. Nagyon vártam a régi sztorikat, talán még jobban is, mint a mai világban játszódókat. 

Seth-et meg nem lehet nem szeretni, még akkor sem, ha Georgina miatta töri a fejét.

Nagyon jó humora van a könyvnek, ez vitathatatlan. Imádom az apró kis csipkedéseket, cukkolásokat, még a munkahelyi barátságos viszonyokat is:)

Az, hogy azt írom, hogy izgalmas és letehetetlen, ezzel nem mondok remélem senkinek se újdonságot.

Ami viszont kifejezetten megfogott (és nem sok könyv esetében tapasztalok hasonlót) azok a szexjelenetek. Olyan arcpirítóak, de nem közönségesek, nem felháborítóak. A legutolsó jelenet még meg is mosolyogtatott. Na, gondoltam meglátjuk mi lesz a vége, hogy jön ki ebből az írónő jól úgy, hogy nem válik közönségessé... Annyira jó lett, még hangosan is nevettem egyet. (Éjjel olvastam, furán is nézett rám a Drágám.)

Ezt azért emelem ki, mert most már lassan nem is lehet olvasni olyan könyvet, ami nincs tele szexszel, amit általában nem szeretek túlzottan, de ebben a könyvben nagyon jól lett megoldva. Nyilván ebben nagy érdeme van a fordítónak is, hiszen csak magyarul olvastam a könyvet és nem angolul és a magyar fordítás alapján fogalmazódott meg bennem a gondolat.

A Dana-sztori vége nem lepett meg, valahogy útközben rájöttem:) A másik, drogos sztori se lepett meg túlságosan, de az azért nem volt annyira egyértelmű. A könyvet nagyon jól megmagyaráz mindent, önálló könyvként nézve is teljesen érthető és minden fontosabb szálat lezár.

A borító annyira nem tetszik, csak a színei.Viszont a papírnak olyan finom illata van:)

Köszönöm, hogy olvashattam ezt a könyvet. Remélem hamarosan megjelenik a folytatás is.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 301
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: Georgina hódításai
Kedvenc karakter: Georgina és Bastien
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: -

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör

4 szó: Gyönyörű és b.romi jó!!! Mikor megláttam a könyvet teljesen elámultam. A kép tizedannyit se ad belőle vissza, mint az élő látvány. Kemény borítós, vastag, finom illatú, gyönyörű borító.... ezer éve nem olvastam már kemény borítós könyvet.Amikor kibontottam a csomagot csak hápogni tudtam percekig. Aztán egy kicsit váratott magával az olvasás, egy kissé el voltam/vagyok havazva olvasás ügyileg is (meg iskola ügyileg is, de ez más téma). Esténként olvasgattam és óriási volt:) A hangulat is, sokszor bizony még nézelődtem villany lekapcsolás után, mielőtt el mertem volna aludni:)

Fülszöveg:

"Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük - kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik.

Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez.

Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg… "

A véleményem:

Tetszett, hogy nem csak egy főszereplő volt, hanem rögtön 7, akik szemszögéből váltakozva olvashattam. Rebecka, Minoo, Vanessa rögtön kedvenceimmé váltak, Linnéa csak később, de a végére már szívesen olvastam róla is. Elias, Ida, Anna-Karin viszont kimondottan ellenszenvesek lettek számomra. 

Volt is nagy megdöbbenés meg bosszúság amikor egy pár fejezet után az egyik kedvencemet megölték. (Ennyi spoiler talán belefér, lehet találgatni, hogy melyik a 3 közül:))

Legjobban talán mindenki közül Minoo-t szerettem, úgy éreztem, hogy ő a legfontosabb szereplő mindenki közül. Legellenszenvesebb Anna-Karin volt, akármi is történt fiatalabb korában, akárhogy is bántak vele, nem tudtam azonosulni az "újdonsült" oldalával. Se előtte, se később nem sajnáltam. Ida szerencsére nem kapott túl sok szerepet, ami jutott neki azokban is igen bunkón viselkedett. 

Rebecka és Vanessa életét olvastam a legszívesebben, még ha Minooval több minden is történt, mégis az ő életük volt a legizgalmasabb.

Linnéa-t sokáig nem tudtam hova tenni, nem volt se túl szimpatikus, se ellenszenves. A kitöréseit nem szerettem, de azért azt nem mondanám, hogy nem történtek vele érdekes dolgok:)

A gondnokot nem tudtam hova tenni, később talán majd kiderül, hogy mi az ő szerepe. Adriana meg egyre inkább süllyedt a szemembe. Az első nagy közös jelenetben még amilyen profinak tűnt, a végére teljesen kiszorították a lányok, esélye se volt:)

A gyilkos személyére nézve a lányoknak is, meg nekem is több tippem volt, persze kételkedtem az ő gyanúsítottjaikban (egy jó olvasó nem hisz el mindent, amit korán az orra alá nyomnak), de nem sikerült kitalálnom, hogy ki áll a történések mögött:) 

Az iskolai helyszín nagyon bejött, áá imádom az iskolában játszódó könyveket. Nem volt az a tipikus iskolai hangulat meg események, elvégre nem az órákról és egyéb iskolai feladatokról szólt a könyv, de ez nem vont le semmit a helyszínválasztás értékéből. 

Imádtam a boszorkányságot, a varázslatokat, megismerni a lányokkal együtt a saját erejüket és képességüket, a világot ami eddig rejtve volt számukra. Még egy csomó mindenre nem derült fény, annyi titkot rejteget még ez a sorozat.

A hangulat nagyon ott van, sokszor tényleg félelmetes volt. Amikor a gyilkos megjelenik tényleg olyan ijesztő lesz minden. Persze nem kell horrorra gondolni, csak úgy élesedik a hangulat, úgy "elcsendesül" mindent. 

A befejezés egy kicsit gyors volt, csak kapkodtam, hogy mi van? Itt tartunk már? De azért tetszett, mert nem árult el mindent, egy csomó dolgot függőben hagyott ezzel izgalomban tartva az olvasót. Kell a folytatás, az biztos.

Nekem nagyon tetszett, de tényleg. A szereplők kidolgozottak, mindenkinek két oldala van nem csak jó vagy rossz, mindenkinek vannak apró titkai, amit belülről emésztik őket. A történet érdekes, jól kitalált, fordulatos, a vége nem zár le minden szálat. 

Annyira boldog vagyok, hogy olvashattam ezt a könyvet. Már attól teljesen odavagyok érte, hogy kemény borítós, és annnyira szép:) Szívem csücske ez a könyv.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 544

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: varázslatok

Kedvenc karakter: Minoo

Legrosszabb jelenet: Ida hisztériái, Anna-Karin "menőzése"

Nem szimpatikus karakter: Anna-Karin, Ida

Gayle Forman: Hová tűntél?

Gayle Forman sorozatának első részét, a Ha maradnékot már korábban olvastam és kifejezetten tetszett. Így mindenképp szerettem volna a folytatását is elolvasni. (Meg egyébként se hagyok félbe sorozatot:))

A könyv elég sokáig feküdt a polcomon, valahogy nem éreztem hozzá elég késztetést, hogy elkezdjem. Amikor aztán nekikezdtem hamar belefeledkeztem, hiszen sikerült azt a világot visszaidéznie, amit a Ha maradnékban tapasztaltam.

A fülszöveg:

"Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.

Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.

De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?"

A szereplők:

Nekem Adam eleinte nem volt szimpatikus (nem úgy, mint az első részben). Nem értettem meg őt, nem találtam igaznak és elengedőnek az indokait, a tetteinek magyarázatát. Akkor kezdett el igazán érdekelni, amikor visszaemlékezett a múltjának egy-egy részletére. Megértettem dolgokat és jobban tudtam neki hinni.

Miára eleinte haragudtam (ahogy Adam tette), és később se találtam elengedőnek a magyarázatát a hirtelen eltűnésre. Sokat változott, szerintem nem pont előnyére. De volt egy pont, a hidas jelenet utáni, amikor pont azt tette, amit tennie kellett. Innentől visszatért a szeretetem iránta.

Véleményem:

A könyvet eleinte untam. Nem tudtam beleélni magam és elhinni Adam szenvedését és önpusztító életmódját. Gondoltam ha ez lesz végig, hát nem tudom hogy el tudom-e olvasni. Aztán megjelent Mia és teljesen más fordulatot vett a történet. A múlt visszaidézéses jelenetek nagyon tetszettek. Talán még jobban is, mint a jelen (az elején). Tele vannak keserűséggel és fájdalommal. Adam fájdalma teljesen valós, amint megértettem a miérteket már át tudtam érezni. (Ettől függetlenül nem értettem egyet minden korábbi tettével.)

Bár csak egy-másfél nap eseményeit foglalja magába a könyv, sokkal többnek tűnik. Minden pillanatot megélnek a szereplők, olyan mint ha lassított felvétel lenne minden esemény. 

A legjobban az érzelmessége tetszik. Sikerült visszahoznia ugyanazt a lelki világot, amit a Ha maradnékban is tapasztalhattunk. Sőt, amit ott hiányoltam, valami amit nem is tudnék igazán megfogalmazni, de éreztem a lelkemben hogy nem teljes, az itt teljesen feloldódott. Itt megvan az a pluszt, amit az első részben hiányoltam. Adammal együtt reménykedtem én is, annyira át tudtam érezni, amit ő érez. Reménykedtem, szinte összeszorított fogakkal, hogy ne tűnjön el megint Mia űrt hagyva maga után. Szinte tapintani lehet a pillanatokat, amiket együtt megéltek tényleg mintha lassítva lenne az idő.

A befejezés gyönyörű, abszolút minden várakozásomat felülmúlta. Tudtam, muszáj volt hogy így történjen. Egy hihetetlenül jó és érzelmes könyvnek tökéletes befejezést adott az írónő. Méltó folytatása az előzményének.

A kezdeti nehézségeket átugorva szinte faltam a könyvet. A háromnegyed részét szerintem egy délután alatt olvastam el. 

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 269

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kedvenc jelenet: az esti séta

Kedvenc karakter: Mia, Adam

Legrosszabb jelenet: a hidas rész (nem maga a jelent volt rossz, csak olvasni ezt a cselekményrészt)

Nem szimpatikus karakter: a csapat (magára hagyták Adam-et)

Karen Marie Moning: Új nap virrad

A Tündérkrónikák az egyik kedvenc sorozatom, szóval egyértelmű, hogy ennek a könyvnek is a polcomon kell lennie, a többi mellett:) Arról azonban álmodni se mertem, hogy ilyen gyönyörűséges és csodálatos borítóval lát napvilágot a könyv. Bátran állíthatom, hogy a legszebb nem csak a sorozat többi része közül, de a jelenleg kapható összes könyv esetében is a top 5 leggyönyörűbb borítójú könyvek között szerepel. Számomra legalábbis mindenképp!

A sorozat 4. része egy olyan résszel ért véget, hogy a hajamat téptem a folytatásért. Keservesen lassan teltek a hónapok és amikor végre a kezembe vehettem a könyvet, esélye se volt. Letepertem és én győztem. Vagy mégsem?

A fülszöveg:

"MacKayla Lane sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt addigi életében.

A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett.

Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is!

Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár.

Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac?

De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Véleményem:

A könyvnek úgy álltam neki, hogy direkt lassan olvastam, hogy minél tovább tartson. Az elején nem is volt gond ezzel a taktikával, hiszen számomra talán egy kicsit unalmassá is sikeredett az első kb 100 oldal. Az járt a fejemben, hogy muszájmuszájmuszáj hogy valahogy megoldja az írónő azt a problémát, amibe Mac a 4. könyv végén került. Szinte fájt végigolvasni ezeket az oldalakat, annyira vágytam már arra, hogy minden visszakerüljön a régi kerékvágásba. Egy előnye azonban volt, kezdtem megkedvelni Darroc-öt. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg őt előbb:)

Aztán megtörtént a "csoda" és innentől aztán nem volt megállás. Nem tudtam letenni a könyvet, minden este ezzel feküdtem és reggel vele keltem. 

Mac nagyon sokat változott és mindenképp előnyére. Én szerettem a rózsaszín énjét is, ennek ellenére határozottan jót tett neki a változás. 

Barrons az Barrons. Hol utáltam, hol imádtam, de mindenképpen ő az aki nélkül ez a könyv nem ez a könyv lenne.

Dani továbbra sincs a szívem csücskébe, de próbálkoztam megszeretni, mert tudom hogy a folytatásokat már az ő szemszögéből olvashatjuk.

Ami a legeslegeslegeslegjobban tetszett az egész könyvben: a cselekmény. De komolyan, eddig is izgalmas volt, eddig is mindig fokozta az írónő a hangulatot, de hogy még mindig tud újat mondani?? Méghozzá milyen hihető dolgokat??

Ámulok és bámulok, b@romi jók azok a részek, ahol Mac a meglévő információk alapján összeállít magának egy képet a gyilkosságról meg mindenről, elhiszi ő is és elhiteti az olvasóval is, úgy hogy bizonyítékokat állít fel és amikor már teljesen biztos vagy benne, hogy ez az igazság, kiderül egy másik igazság és még egy másik és így tovább... Ez a könyv valami bámulatos. Minden egyes eseményt úgy el tud hitetni, hogy nem is kételkedünk benne, hogy ez a teljes igazság és amikor kiderül hogy mégse? Hát valami hihetetlen. Még mindig tudja csavarni a történetet olyan módon, amire garantáltan senki soha még csak egy pillanatig se gondol a könyv olvasása folyamán. 

Már vagy ezer féle véget elképzeltem a könyvnek, ki kaparintja meg a Sinsar Dubh-t, ki Alina gyilkosa, ki áll az események mögött? De ami végül történt? Erre aztán még véletlenül se tippeltem volna.

Én teljesen ledöbbentem... ezt a befejezést? Annyira féltem, hogy egy ennyire jó sorozatot nem fog tudni illően befejezni az írónő.. hát sikerült. De még mennyire!!

Az érzelmek egész skálája vonul fel a könyvben, a teljes elkeseredettségtől kezdve az euforikus örömig. Óriási hangulata van a könyvnek. Beszippantja az embert és az olvasó is Mac-kel együtt sír és nevet.

És 5 kötet végére végre beteljesült... úúúgy vártam már. Tudtam, tudtam, tudtam muszáj volt:))

Mindent lezár, mindent megmagyaráz, nincs kérdés és garantáltan mindenki örülni fog ha végigolvassa ezt a sorozatot. 

Egy kicsi szálka maradt csak bennem, mégpedig V'lane. Ami vele történt? Na az megint igazán hihetetlen. Ez a szál még nyitva maradt, nagyon kíváncsi leszek, hogy mit alakít belőle Moning. Vannak tippeim (most nem árulom még el), kíváncsi leszek, hogy mi lesz itt a folytatásban.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet, hogy a következő rész Danié lesz. Meglátjuk, meglátjuk. Mindenesetre nagyon várom.

Amíg nincs meg a folytatás addig pedig újraolvasom a már meglévőket, hiszen csatlakoztam a Cor Leonis Kiadó által meghirdetett sorozat újraolvasáshoz. 

Értékelésem: 5*, mi más?:)

Oldalszám: 596
Kiadó: Cor Leonis Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: ágyjelenetek:)
Kedvenc karakter: Mac
Legrosszabb jelenet: ilyen még véletlenül sincs
Nem szimpatikus karakter: -

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Ez a könyv az első pillanattól fogva foglalkoztatott. Először csak a borítójára figyeltem fel, majd a fülszöveg és a későbbi értékelések alapján úgy gondoltam, ezt nekem is el kell olvasnom. Az sem rettentett vissza, hogy műfaját horrorként ( is) megállapították, (molyos címkék közül a „tinihorror” tetszett a legjobban, ezen jót mosolyogtam).  Nem vagyok oda a horrorért, mint műfajért, viszont ebbe a könyvbe, ebbe a történetbe pont kellett ennyi kis félelem és brutalitás.

A fülszöveg:

""A Vérbe öltözött Anna rafinált mese, amelynek hőse halottakat öl, de félig-meddig szerelmes a halálba. A történet végére te is így érzel, kedves olvasó!"

New York Times

Élők és holtak. Szerelem és halál. Önfeláldozás és gyilkosság…

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.

Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket."

Szereplők:

Rögtön kezdeném is a rosszal, ha már a szereplőkről kezdtem el írni.

Nekem Cas egy nagy csalódás volt. Az egész történetet elrontotta az írónő egy ilyen főszereplővel. 17 éves fiúként (megmondom őszintén már maga a kor sem tetszett, egy ilyen sztori megkívánna egy legalább 20-25 éves főszereplőt) úgy viselkedik, mint a vele egyidős lányok. A gondolkodása egyáltalán nem férfias, sokkal inkább nőies. Nem szerettem őt meg, sőt inkább kellemetlen volt az ő gondolatait olvasni. Emellett pedig végtelenül arrogáns, beképzelt és nagyképű. Azt hiszi hogy 17 évesen övé a világ és az ő lábai előtt hever a világ összes embere, hiszen ő az egyedüli, a tökéletes, a világon egyetlen ember aki szellemeket képes ölni. 

Ehhez képest Anna olyan szépen elbánik vele, hogy öröm nézni. Na ekkor persze jól letörik a kis szarva aztán meg az oldalakon keresztüli hiszti meg önsajnálat.

Nem nyerte el a tetszésem, sajnálom, egy ennyire jó történet nem engedhet meg magának egy ilyen főhőst.

Anna viszont a kedvencem lett. A „gonosz” Anna és a „kedves” Anna is. Az ő karaktere nagyon jól kidolgozott, ezt vártam volna Cas esetében is. Impulzív lány, nagyon kitartó és küzd önmagáért. Emellett jó barát, mindent megtesz a barátaiért. Mindkét énjét nagyon szerettem, a legbrutálisabb vonásoktól a szerelmes énjéig.

Véleményem:

Még egy kis rossz, aztán tényleg jöjjön a jó (ami szerencsére sokkal meghatározóbb).

A szerelmi szál elég gyengére sikeredett. Nem igazán látszik az a pont, amikor rájönnek a fiatalok, hogy egymásba szerettek. Elmosódik az egész, nincsenek pontos határok. Nem szeretem az ilyent. De ez nem olyan lényeges pont, szóval nem is akarom fecsérelni rá az időt.

Ami a legeslegjobb a könyvben, az egyértelműen a hangulat. Olyan iszonyat jó és borzongató a hangulata, amilyent én sehol máshol nem olvastam még. Nagyon illik minden mozzanat a történetbe, a brutális képektől kezdve a félelemig. Ahogy felépül a cselekmény, ahogy követik egymást az események az nagyon jó, fokozatos és részletes. Mindent pont akkor kapunk, mindent pont akkor láthatunk, amikor annak itt van az ideje.

Egyébként is nagyon jó az alaptörténet, jól kidolgozott, részletes, pontos, izgalmas, érthető és nagyon olvastatja magát.  Annyira jól kidolgozott, hogy rendesen láttam magam előtt a helyszínt, az embereket, mintha csak egy filmet néznék.

A végén annyira szurkoltam Casnek és Annának, hogy a befejezés rendesen „fájt”. Ezt a függő véget? Hát hogy bírom ki a következő megjelenésig?

A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.

Pár dologtól eltekintve én komolyan ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Aki elkezdi nem fog benne csalódni és nem tudja majd letenni. Igazán páratlan és egyedi, nem egy tucatkönyv.

A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 285

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: a harcok

Kedvenc karakter: Anna

Legrosszabb jelenet: Cas hisztijei, nagyképűsködései

Nem szimpatikus karakter: Cas

Lara Parker: Éjsötét árnyék - Angelique hagyatéka

A sok negatív kritika miatt kettős érzéssel kezdtem neki a könyvnek. Egyrészt volt bennem egy félsz, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy miért is kapott ilyen rossz kritikákat a könyv. A fülszöveg alapján jó könyvnek ígérkezik, mikor kiderült, hogy egy forgatókönyv alapján íródott csak még kíváncsibbá tett.

Nem egy egyszerű olvasmány, nem lehet könnyen és gyorsan haladni vele, de minden egyes mondatáért megéri a fáradtság.

A fülszöveg:

"Egy őrült szerelem, amit megrázó csalódás követ. Egy kapcsolat, ami egy életre szól, és még annál is tovább. Bosszú, aminek még a halál sem állhatja útját.

Barnabas Collinst, a New England-i hajómágnás család ifjú örökösét megbabonázza Angelique, a Martinique szigetéről érkező

szolgáló egzotikus szépsége. Arra azonban, hogy a lány milyen sötét hatalmak szövetségese, csak akkor jön rá, amikor már

késő: eljegyez valaki mást, Angelique pedig olyan bosszút esküszik ellene, ami a síron túl is üldözni fogja.

Lara Parker a hetvenes évek kultikus sorozatában, a "Dark Shadows"-ban maga játszotta Angelique szerepét. A színésznő a sorozat eredeti forgatókönyvét feldolgozva írta meg az "Éjsötét árnyék" trilógiát. A történet filmváltozata 2012 májusában kerül a

mozikba Tim Burton rendezésében, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer és Helena Bonham Carter főszereplésével."

A szereplők:

Barnabasszal kezdeném: Én nem tudtam úgy tekinteni rá, mint a szerencsétlen áldozat, aki egy gonosz nő karjaiba került. Minden büntetést megérdemelt! Magának kereste a bajt. Sem a jelenbeli sem a múltbeli tetteivel nem értek egyet, minden fájdalmat megérdemelt, hiszen ő is csak fájdalmat okozott maga körül. Fájdalmat a szüleinek, fájdalmat a feleségének és legfőképp fájdalmat Angelique-nek, aki a világon a legjobban szerette őt. Túl későn jött rá, hogy elrontotta a dolgokat, onnan pedig már nem volt visszaút.

Josette volt az egész történetben az egyetlen ártatlan és tiszta lény és csapdába esett. Egyszerűen rossz helyen volt, rossz emberbe szeretett bele, rossz embernek adta oda a bizalmát. Csak úgy sodródott a történettel, nem voltak nagy tettei, ígéretei, szavai. Ő nem volt se rossz, se jó szereplő, csak egy szükséges mellékszereplő, aki túl tiszta és egyszerű lény egy ilyen világhoz.

Angelique volt a kedvencem. Lévén hogy az ő szemszögéből íródott a könyv ez nem is meglepő. Számomra azért különleges ez a könyv, mert itt a "gonosz" szemszögéből látjuk a történetet. Már az első fejezetekben kiderül, hogy Angelique a gonosz, Barnabas így állítja be. Ez rányom egy bélyeget az egész további történetre. Viszont az, hogy utána pedig Angelique gondolatait, tetteit, tetteinek miértjét látjuk nagyon jó és különösen tetszett. Ahogy kibontakozott a képessége, ahogy ő maga is felnőtt... sok mindent meg lehet érteni a könyv végére. Szinte oldalról oldalra alakul át a lelkében a szerelem féltékenységgé, gyűlöletté, ahogy egyre inkább mélyül el a mágiában, ahogy szippantja magába a gonosz - iszonyatosan jó ez a könyv. Az érzelmek és hatások terén maximálisat nyújt.

Angelique gyerekkoráról írt részek voltak a kedvenceim. Az ültetvényesek élete, az ottani mindennapjai, ahogy az apja bánik vele, ahogy megtanulja a vudu varázslatokat. Meg eleve a vudu és az istenek leírása is nagyon érdekes volt.

Véleményem:

Ez egy nagyon teljes és részletesen kifejtett könyv. Talán pont az az előnye, hogy forgatókönyvből íródott így egy kész képi világ lehetett az írónő szeme előtt. A leírások nagyon részletesek, szinte mindent leír és nagyon könnyű elképzelni. A hangulata bámulatos. A legjobban a könyv komor hangulata tetszett. Na meg az érzelmek leírása. Sok szereplőt megszerettem Angelique körül, sokan meg is haltak vagy csak úgy eltűntek a képből, őket sajnáltam is. Mint ahogy Angelique-t is sajnáltam. Ahogy hajszolta a szerelmet és annyira akarta, de minél jobban akarta, annál inkább távolodott tőle a szeretett férfi.

Egyébként a szerelmi háromszög igazán jól sikerült. Nem mondom, voltak benne klisék és "lehetetlen véletlenek", de ezek felett át tudtam siklani.

A társadalmi helyzettel kapcsolatos részek is tetszettek. A rabszolgák helyzete, a cselédek és egyszerű emberek élete szembe állítva a gazdagokéval. Angelique mindkét oldalt megtapasztalta, ha nem is saját maga által, de a körülötte élő emberek életén keresztül. Ez a kettősség nagyon tetszett.

A fantasy vonal ugyan nem volt olyan erős, de ez nem baj. A varázslatok is olyan természetesnek hatottak abban a környezetben, amiben ez a könyv íródott. A vámpírság és azzal kapcsolatos dolgok elenyésztek a mondandóhoz képest. Nem adtak hozzá de el se vettek semmit a történet értékéből.

Nagyon örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam. Mindenképpen el fogom olvasni a további két kötetet is, remélem minél előbb megjelennek. Sőt a belőle készült filmet és ha tehetem még a könyv alapjául szolgált sorozatot is meg fogom nézni.

Nem tudok hibát találni a könyvben, nem is keresem. Nem tudom, hogy a többieknek miért nem tetszett, de mindenki aki nem olvasta a könyvet csak a kritikákat adjon egy esélyt neki, mert igazán lehengerlő könyv.

Na jó, egy hibát még is tudok: Hogy lehet ilyen ronda borítót adni egy ennyire jó könyvnek? A fordítás tetszett, normális kerek, értelmes mondatok voltak, nem volt elgépelés, szóval tényleg igényes munka. De ez a borító? Miért kék a lány? Semmi nincs a könyvben ami indokolná a kék színt.

Ez persze nem von le semmit a könyv értékéből, csak egy kicsit meglepő.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 547

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Angelique varázslatai és annak hatásai

Kedvenc karakter: Angelique

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: Barnabas, Angelique apja

UPDATE: A sorozattal kapcsolatban semmi értelmeset nem találtunk. Ha valakinek mégis van valami használható információja róla akkor szívesen veszem.

Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod

A könyvben először a borítója fogott meg. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ennyire komoly témáról lesz szó benne. Azt pedig pláne nem sejtettem, hogy ezek megtörtént dolgok, egy gyerekkel megtörtént események. Nagy lelkesedéssel fogtam hát hozzá.

A fülszöveg:

"A lány 7 éves volt.

A férfi 51.

Volt egy titkuk.

Margaux Fragoso hétéves korában találkozott először Peter Currannel. A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. Eleinte csak barátok, játszótársak voltak. A szexuális visszaélések később kezdődtek, és végül fokozatosan eljutottak a „születésnapi ajándéknak” nevezett aktusig. Viszonyuknak a férfi öngyilkossága vetett véget.

Curran elrabolta a lány fél életét. Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében beszámol arról, hogyan hálózta be a férfi és tartotta őt a markában 15 éven keresztül. Elemi erejű könyvében az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető. Saját naplója és Peter Curran hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket."

Véleményem:

Megdöbbentő, felháborító, hihetetlen, nagyon durva. Teljesen letaglózott és levett a lábamról. Nem tudtam abbahagyni, nem tudtam nem olvasni.

Ez egész könyv leírása gyönyörű. Margaux nagyon élethűen, valósan láttatja az eseményeket, az érzelmek leírása gyönyörű, fantasztikus. Megakad a szavam és nem tudom kifejezni azt, amit éreztem a könyv olvasása közben. Teljesen megragadott és valami hihetetlenül gyönyörű ahogy leírja ezeket az érzéseket, a benyomásokat, a képeket.

Már eleve az felháborító, hogy egy kislánynak ilyen körülmények között kelljen felnőnie. Adott egy egoista, öntelt apa, akinek semmi más nem számít, csak az, hogy mit gondolnak róla a szomszédok, a barátok, a munkatársak. Emellett iszik is és rendszeresen bántja a családot. Agresszív, a kislány minden önbizalmát elveszi, bántja lelkileg és fizikailag is, számára a családja egy hatalmas gond, nyűg. Nem szereti a családját, nem is tudom, hogy valaki hogy nem tudja szeretni a saját gyerekét.

Az édesanyja pszichiátriai kezelés alatt áll, sokszor van kórházban, amikor otthon van sincs teljesen magánál. Zenét hallgat, elmereng magában, olyan mintha csak egy díszlet lenne. Persze vannak jó napjai is, amikor Margaux-ra vigyáz, de valójában akkor sem tud igazán figyelni a lányára. Azt gondolom (és ezt később Margaux maga is leírja), hogy az édesanyja betegségében nagy része van az apjának is. Lenézi, megalázza, szégyenli mások előtt, folyton bántja lelkileg is és fizikailag is, egy tehetetlen roncsnak állítja be. Teszi mindezt a gyerek előtt, akinek a személyisége még nem fejlődött ki.

Margaux egy elveszett lélek. Ilyen családi háttérrel nem csoda, ha erre a sorsra jutott. Néha sodródik az árral, de legtöbbször úgy éreztem hogy igenis tudatában van a dolgoknak. Ugyanúgy befolyásolja Petert, mint ahogy Peter őt. Pontosan tudja, hogy pedofillal van dolga, de annyira szereti és ragaszkodik hozzá, hogy úgy tesz mintha minden rendben lenne. Mert ugyan gyerekkorában ez csak játék volt, ártalmatlan játék, de később tisztán a tudatára ébred, hogy amit ők csinálnak az nem helyes. Ezért is titkolja, ezért is tudják felépíteni a maguk kis világát. Mindezt mások háta mögött, titokban.

Én Margaux nagyon sajnálom. Ilyen családban, ilyen élményekkel, ilyen rossz gyerekkorral felnőni és ember maradni...

Ahogyan Petert is sajnálom. Amit tett arra nincs szó, nincs megbocsátás, undorító, de én sajnálom. Abban más ez a könyv mint a többi ilyen témával foglalkozó, hogy nem csak a bántalmazottat, hanem a bántalmazót is bemutatja. Peter múltja is tele van fájdalommal és keserű emlékekkel. Kiderül, hogy nem véletlenül lett olyan ember, amilyen. Én ezzel nem akarom és nem is fogom őt felmenteni (ami egyébként sem az én dolgom), de abszolút el tudom képzelni, hogy ilyen sanyarú sors után kifordul az ember önmagából. 

Mindezek ellenére Peter volt az egyetlen ember, aki Margaux-val foglalkozott. Aki igazán szerette és nem akart rosszat neki. Akárhogy és akármit is tett, biztos vagyok benne, hogy egy percig sem akarta Margaux-t bántani, mert hiszem hogy őszintén szerette a maga módján. Mint ahogy Margaux is szerette őt, hiszen később sem hagyta el, és amikor elválasztották őket egymástól bele is betegedett.

A könyv teljesen elvarázsolt. Egy ilyen komoly problémával foglalkozik és még sincs rajt akkora súly, nem az erőszak áll az előtérben, hanem egy kétségbeesett kislány út- és kiútkeresése.

Igazán tanulságos és érdemes lenne mindenkinek elolvasni.

Minden tiszteletem és elismerésem Margaux-nak, hogy így kitartott és ilyen gyerekkor után tud normális életet élni és le tudta írni ezt a történetet nekünk, az olvasóknak.

Sokkal szegényebb lennék, ha ezt a könyvet nem olvastam volna.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 395

Kiadó: Nyitott Könyvműhely

Kedvenc jelenet: Margaux érzéseinek, gondolatainak bemutatása

Kedvenc karakter: Margaux

Legrosszabb jelenet: Louie értelmetlen és felesleges kirohanásai

Nem szimpatikus karakter: Louie

Jo Frost: Szuperdada 2

A Szuperdadáról már írtam korábban. Hasonlóan ahhoz a könyvhöz, a Szuperdada 2-t is nagy örömmel és lelkesedéssel vettem a kezembe. Első átlapozásra ami leginkább megfogott azok a vicces kis rajzok (amik tetszettek az első kötetben is - szerintem annyira jópofák) és az, hogy itt olvasók, a műsorát nézők kérdéseire válaszol. Valóban nagy lelkesedéssel vágtam bele, hiszen itt nem csak tippeket és trükköket olvashatunk, hanem ezen tippek használóinak a kérdéseit is. Tehát a tippek megvalósításának nehézségeit, problémáit beszéli át újra Jo. Ez talán még izgalmasabb is, mint maga a leírás:)

A fülszöveg:

„Lenyűgöző az a könnyedség, ahogyan Jo bevitorlázik a kétségbeesett szülők otthonaiba, hogy megmutassa, hogyan oldhatják meg gyereknevelési gondjaikat.” Sunday Telegraph

Jo Frost, a népszerű Szuperdada a legreménytelenebb helyzetekben is föltalálja magát. Nincs az a komisz kölyök, akit ne tudna megszelídíteni. S a módszerei valóban működnek – erről hálás szülők leveleinek tömkelege tanúskodik. A Szuperdada 2. – Amit minden szülő tudni szeretne című könyvében Jo a leggyakrabban előforduló kérdésekre válaszol. Mint például:

Ötéves kislányom mindig is rossz evő volt, de az utóbbi időben kizárólag a sajtos tésztát hajlandó megenni. Bármi mást teszünk elé, visít. Kérlek, segíts!

Mindkét gyerekem gond nélkül lefekszik, de hajnalra az ágyamban kötnek ki. Éljem túl valahogy ezt az átmeneti időszakot?

A lefekvés nálunk kész rémálom. Órákba telik, míg a három kölykömet ágyba tudom dugni, a végére teljesen kikészülök. Mit csinálok rosszul?

És még további kérdések özöne az éjszakai bepisilésről, a fürdetésről, a testvérek közti féltékenységről, az önállóságról és egyebekről. Könyve segít abban, hogy a gyereknevelés rémálomból valóban örömteli foglalatosság legyen.

Jo Frost (1971) népszerű angol bébiszitter. 1989 óta foglalkozik gyerekekkel, tapasztalataiból három könyve is született. Supernanny (Szuperdada) című dokusorozatát már 47 országban, köztük Magyarországon is bemutatták."

Véleményem:

Az eleje egy kis pszichológiával indul. Kérdések segítségével a kétségbeesett szülő át tudja látni és jobban belemerülni, hogy náluk pontosan mik is a problémák.

Ezután általános kérdések és válaszok következnek. Ezek a már előző kötetben leírt tippek és tanácsok gyakorlati tapasztalatain alapulnak. Ez azért is jó, mert hiába hogy egyértelműen és világosan pontról pontra követi az ember az utasításokat, ha a gyerek valahogy sehogy se akarja azt tenni, amit kéne. Ilyenkor mit tehet a kétségbeesett szülő? Na ilyenkor kell elővenni a Szuperdada 2-t, hiszen biztosan mindenki megtalálja azt a kérdést és választ, ami őt foglalkoztatja. 

Mint arra sok helyen rámutat Jo, nem biztos hogy a gyerek a hibás, ha egy fegyelmezési mód nem működik.

Pl nagyon fontos, hogy az apa és az anya is egy állásponton legyen a gyerek nevelésével kapcsolatban, mert bizony ha van egy kis rés akkor azt a kisgyerekek megtalálják, és egymás ellen fordítják a szülőket.

Sok olyan kérdés és ajánlás van, amit igazán érdemes megfogadni. Nem csak a gyerekneveléssel kapcsolatban, hanem leginkább lelki dolgokról van szó. Hogy mennyire fontos, hogy egy gyerek kiegyensúlyozott családban nőjön fel, hogy ne sérüljön feleslegesen, ne a gyerek előtt vitatkozzon az anya és apa a nevelését illetően, hogy fontos, hogy a nagyszülőket is belevonjuk a nevelésbe, de ugyanakkor tudatni kell velük azt is, hogy milyen és miben tér el a mi nevelési módunk az övéktől. Hogy ne féljünk segítséget kérni, akár a szomszéddal megbeszélve, hogy egyszer ő vigyáz a mi gyerekünkre, aztán pedig fordítva.

Nagyon ki van emelve az ajándék idő szerepe. Fontos, hogy a kisgyerek érezze, hogy a szülők külön-külön is tudnak vele foglalkozni, fontos hogy a szülőknek egymásra is jusson egy kis ideje.

Ez a könyv nem is teljesen a praktikákról szól (hiszen a Szuperdada pontosan ezeket írja le), hanem inkább a lelki háttérről, lelki dolgokról. Hogy nem csak az a fontos, hogy alkalmazzunk egy nevelési módszert, hanem fontos a körítés, a háttér, a hangulat, a szeretet. 

Emellett persze ugye itt vannak az olvasói kérdések. Akiknek a gyakorlatban valami még se jött össze. Ilyenkor Jo pontosítja a tippjeit, vagy épp javasol egy másik módszert kipróbálásra.

Érdemes ezeket végignézni, hisz biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja azt a részt, ami őnála is problémás.

Én ebből a könyvből (és az előzőből is) nagyon sokat tanultam. Várom már, hogy megtapasztalhassam a gyereknevelés örömét és persze a gondokat is. 

Köszönöm a Park Kiadónak ezt a csodálatos könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 349

Kiadó: Park Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: a nevelési módszerek bemutatása

Kedvenc karakter: Jo:)

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: -

Jo Frost: Szuperdada

Valószínűleg Jot és műsorát is ismeri mindenki. Imádnivaló és tanulságos egy sorozat. Ez az a sorozat, amit mindig együtt nézünk anyuval és apuval, együtt nevetünk és sokszor szörnyülködünk egyes gyerekeken. Szerintem őket egy kicsit visszarepíti az én és öcsém gyerekkorába (bár mi nem voltunk rosszak:)), nekem pedig megmutatja, hogy bizony nem is olyan egyszerű a gyereknevelés. A könyv is ezt bizonyítja. Én eddig azt hittem, hogy miután megszületik a baba a nehezén túl leszek. Háát... lesznek izgalmas perceim az biztos, ha egyszer kisgyerekem születik:) A bejegyzésem egy kissé személyesre sikeredett, remélem szívesen olvassátok így is.

A történet:

"A nevelés azt jelenti, hogy meleg szeretettel fordulsz a gyerek felé, ám határozott vagy, amikor arra van szükség." Jo 

Jo Frost tizenöt éve hivatásos bébiszitter. Válságkezelő szuperdadaként bebizonyította, hogy a szükséges korlátok felállításával, az alapszabályok következetes betartatásával rövid idő alatt a leggubancosabb helyzetben is látványos eredményt lehet elérni. Áldásos tevékenységét az angol szülők a Szuperdada című tévésorozatban követhették nyomon. 

Ez az áttekinthető, bájos humorral megírt könyv abban különbözik a hasonló kiadványoktól, hogy nemcsak az elvek szintjén igazít el, hanem a mindennapok apró válsághelyzeteiben is praktikus tanácsokkal segíti a szülőket. Néhány ügyes "technikai" fogás alkalmazásával a hatalmi harccá vált evésmizériák, a figyelemfelhívó magatartászavarok vagy az egész családot kimerítő krónikus alvásproblémák is sikeresen "átprogramozhatók".

A véleményem:

Én nagyon családcentrikus vagyok, és ahogy egyre idősödök egyre inkább effelé terelődnek a gondolataim. Konkrét családképem van, mindent elterveztem már, most már csak a megvalósításnak kell következnie:)

Én annyira várom már, hogy gyerekem legyen, nevelhessem, szerethessem, taníthassam őket. Úgyhogy végtelenül nagy örömmel és lelkesedéssel kezdtem bele a könyvbe.

Jo nagyszerű nő, nagyon ért a gyerekekhez ez vitathatatlan. Azon mondjuk meglepődtem, hogy nincs saját gyereke, de valószínűleg külső szemlélőként még inkább látja a problémát. Nagyon izgalmas élete lehet, hiszen mindig kisgyerekekkel van körülvéve. Egy kicsit olyan lehet, mintha megállna az idő, hiszen mindig újabb és újabb kicsi gyerekek vannak a gondjaira bízva. 

A könyvben leírt tanácsok egy részét persze már a műsorában is láttam. Így még könnyebb volt elképzelni egy-egy praktikát, hiszen emlékeztem a filmbéli megvalósításukra. Egyébként roppantul jó és leleményes praktikák vannak benne. Én hiszem, hogy ezek működnek, még így tapasztalatlanul is. 

A legjobb, hogy a központjukban a szeretet áll, szeretettel és gyengédséggel kell viszonyulni egy kisgyerekhez. Bebizonyítja, hogy testi fenyítés nélkül is lehet parancsolni egy dackorszakos gyereknek.

Sok élethelyzethez nyújt megoldást, számomra a legizgalmasabb a testvérféltékenység, a közös bevásárlás, az esti altatás és a hisztizés volt. Valószínűleg ezeket a problémákat minden kisgyerekes szülő ismeri. Sőt bevallom őszintén nekem még vannak rémképeim az ilyen és ehhez hasonló viselkedésemről:) Persze azért vannak szélsőséges esetek is, amiket nem érzek, hogy én olyan lettem volna, de bizony volt néhány élethelyzet amiben anno teljesen máshogy viselkedtem, mint ahogy most tenném. Sok dologban változtam, felnőttem, és ebben nagy segítségre voltak a szüleim, akiket imádok.

Talán a legjobb ezekben az emlékekben, hogy olvasva a könyvet össze tudom hasonlítani a szüleim nevelési módszereit a könyvben leírtakkal. Vannak dolgok amit ők teljesen máshogy láttak és tettek. Érdekes ezekre visszaemlékezni.

A könyv fantasztikus, tanulságos, minden egyes praktikát és ötletet ki fogok próbálni ha kisgyerekem lesz.

Olvasása közben nem hogy elvette volna a kedvem a gyerekneveléstől, hanem inkább még jobban meghozta.

Köszönöm ezt az élményt Jo-nak és természetesen a Park Kiadónak, aki lehetővé tette számunkra, hogy ezt a fantasztikus könyvet magyarul is olvashassuk.

Engem hasonlóan Jo műsorához teljesen levett a lábamról a könyv. Nagyon tetszik, nagyon hasznos.
A könyv borítója nagyon szép, a kivitelezés szintén jó, teljesen átlátható és könnyen megtalálható a keresett rész. A fejezetek előtti képek pedig igazán viccesek:)

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 241

Kiadó: Park Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: a nevelési módszerek bemutatása

Kedvenc karakter: Jo:)

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: -