Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok

Az első rész nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, de ettől még nem ment el a kedvem a sorozattól. Valójában örülök, hogy folytattam hiszen a két könyv ég és föld. Annyira más, annyival izgalmasabb, Cammie is egy kicsit érettebb. Végre több volt az iskolás rész, több izgalom és nem csak hiszti meg fiú ügyek.

A történet:

"Miután Cammie Morgan, a Kaméleon, kénytelen volt lemondani első barátjáról, Josh-ról, megfogadta, hogy soha többé nem sodorja veszélybe társait és az iskoláját; zavartalan félévre vágyik. De ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha az ember a CIA örököse és a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja… A tanárok titkolóznak, az öreg kastélyba titokzatos vendégek érkeznek, és a Csipkebokor fedőnévről sem tudni, mit takarhat… Megtarthatja-e a lány fogadalmát? Cammie és a barátai falakon másznak át, kémkednek, hogy kiderítsék az igazságot. Bár bíznak képességeikben, ez alkalommal a Cammie szívéért és szeretett

iskolájáért folytatott harc keményebb, mint valaha…"

Véleményem:

Hát tényleg teljesen más a két könyv. Még a borítója is szebb, mint az elsőé:)

Kevesebb hiszti, több izgalom, és mégtöbb titokzatoskodás. 

Zach karaktere igazán elbűvölő. Pofátlanul pimasz, de nem lehet nem szeretni. Mindent tud és ugratja, tanítgatja Cammie-t... a kedvenc karakterem. Elképzelhető, hogy az ő jelenléte emelte magasabbra a könyv színvonalát. 

Végre igazán beindulnak az események. Titkolózás, titkos kihallgatások, elejtett félmondatok és a lányok máris akcióba lendülnek. Nem más a tét, mint az iskola megmentése. Gyűlnek a furcsa esetek, ráadásul a fiúk is egyre furcsábbak. No meg a lányok is, hiszen mégis csak egy csapat fiú költözött be a sulijukba:)

Csajos bolondságok ugyan még mindig vannak, de legalább Cammie-nak megjött egy kicsit az esze. Már nem az a hisztis liba és egy kicsit letörte az egóját Zach, ami őszintén rá is fért. 

Egy kicsit ugyan háttérbe szorultak a lányok, főleg Liz, amit sajnálok. Viszont kellően humoros és könnyen olvasható. Olvastatja magát, nem unalmas.

Szóval aki legyűrte az elsőt az semmiképp se hagyja abba, mert ebben a részben nem fog csalódni.

Értékelésem: 5/5

Ally Carter: Ha megtudnád hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Ez a könyv az a megjelenésétől kezdve foglalkoztat. Felkeltette a kíváncsiságomat a fülszöveg és a szép borító, de közre játszott az is, hogy a bentlakásos történeteket nagyon szeretem. Így hát mit volt tenni, egy Kelly 2+2 akcióban valahogy a kismanók a kosaramba tették és megrendelték helyettem.

A történet:

"Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt..."

Véleményem:

Hát hol is kezdjem. 

Egy cseppet elvan szállva magától Cammie. Szóval hiába tanul már sok-sok éve kémnek és tud mindenféle harcművészettől kezdve nyelveken át egyetemi szintű kémiát, szegénykém elég buta és öntelt.

Nem sok szimpatikus jellem van benne. Egy kicsit túl van hangsúlyozva Cammie szerepe. Tehát mindentől függetlenül ő akkor is csak egy 15 éves lány, és nem ő váltja meg a világot. Nem szeretem az olyan karaktereket, akik túlságosan magabiztosak. Ráadásul még hisztis is. 

Buta, mert megszeg minden szabályt és nem képes a felelősséget vállalni a tetteiért. 

Számomra sokkal, de sokkal szimpatikusabb szereplők a barátnői Liz és Bex. Kár, hogy ők a mellékszereplők, sokkal szívesebben olvastam volna róluk. Ha ők nincsenek, Cammie sehol se tartana. 

Josh-tól se estem hasra, nem tartozik a kedvenc férfi karaktereim közé.

A cselekmény viszont egész jó. Iskola, barátok, szerelmek, éjszakai elszökések, randik, lebukás, kavarodás, életmentés és beteljesülés (vagy nem - ki tudja?:) Szóval tipikus tinisztori, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz. 

Mindamellett nem igazán olvastatta magát. Sokszor voltak nyögvenyelős részek, amikor belekezdtem csak pár oldalig jutottam és meguntam. A vége egy kicsit fellendült, az megmentette az egész történetet. 

Hogy ajánlom-e a könyvet? Hát rábeszélni senkit se fogok, de van olyan jó, mint bármelyik más ebben a kategóriában. Egy kicsit beleuntam már a hisztis főhősnőkbe, de ettől függetlenül egyszer elolvasható. Nem túl akciódús, és elfért még volna néhány sulis, tanórás rész, talán attól jobb lett volna.

Meg nem bántam, hogy elolvastam. Az biztat, hogy a folytatása sokkal jobban sikerült:)

Értékelésem: 4/5