China Miéville: Konzulváros

Nagyon, nagyon sokáig halogattam ennek a posztnak a megírását. Még most sem tudom igazán, hogy mit írjak, mit gondoljak.

China Miéville nevével bevallom őszintén a Konzulváros előtt még nem találkoztam. Mikor hallottam a könyvről, akkor kicsit utána néztem és rögtön feltűnt, hogy nem kimondottan olyan könyveket ír, amikre így első pillantásra azt mondanám, hogy az én műfajom. A Konzulvárosban valami azonban mégis megfogott. Azt nem mondanám, hogy a borítója, mert elég szegényes lett (számomra olyan világító mellény beütése van, legalábbis mindig ez jut róla eszembe, ha meglátom). A fülszöveg alapján azonban úgy gondoltam, hogy teszek vele egy próbát, hátha megszeretem mégis ezt a műfajt.

A fülszöveg:

"Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt…

Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ - aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben."

Véleményem:

Nem mondanám, hogy sikerrel jártam. Egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak a könyvről.

Az tény, hogy nem tudom elolvasni, mert egyszerűen nem megy, szenvedek vele, oldalakat haladok vele mert untat.

DE mindezek ellenére nem rossz könyv. Nem erről van szó. Csak más és nem nekem való.

A világot gyönyörűen felépíti, a szereplők összetettek, szerintem óriási kutatómunka és hatalmas fantáziavilág áll e mögött a könyv mögött. Nem lehetett könnyű dolga az írónak, hogy egy ilyen összetett könyvet megírjon. (De mint írtam, nem vagyok otthon a sci-fi világában, sőt nem is tervezek mélyebben elmerülni benne, szóval annyira azért nem értek hozzá.)

Tele vagyok kérdőjellel ezzel a könyvvel kapcsolatban, agyalok hogy benne vagy bennem van-e a hiba. Mert nem tudok egy tényre rámutatni, hogy na emiatt nem tetszik. De azt sem tudom mondani, hogy ez és ez kimondottan tetszett. Mert nem. 

Untatott a sok-sok-sok leírás, a nyelvekről szóló részek, Avice oldalakon keresztül tartó agyalásai, gondolatai. De amikor az utazásairól írt, amikor ténylegesen is történt valami, beszélgetések vagy ilyesmik azokkal meg gyorsan haladtam.

Hamar eluntam az olvasást és nem akarództam folytatni, húztam, halasztottam, közben teltek a hetek, hónapok. Nem akarok rosszat írni róla, mert érdemben nem tudok, de jót se.

Egyszerűen nem jól választottam magamnak olvasmányt és ez nem a könyv hibája.

Hadd idézzek @pat értékeléséből a molyról:

"Hogy kiknek íródott? Nyelvészetben és addiktológiában jártas, hard-core SF rajongóknak."

És ez nem én vagyok.

Értékelésem: 3/5 a bizonytalanságom miatt

Oldalszám: 464

Kiadó: Agave Kiadó

Kedvenc jelenet: amikor Avice a gyerekkoráról mesél

Kedvenc karakter: -

Legrosszabb jelenet: hosszú, hosszú gondolatok

Nem szimpatikus karakter: -

Dan Wells: Partials - Részben ember

Dan Wells nevével először kb másfél éve találkoztam, méghozzá nem máshol, mint a rukkolán, ahol valaki feltette az Ich bin kein Serienkiller, vagyis a Nem vagyok sorozatgyilkos c könyvét. Annyit gondolkodtam rajta, hogy elvigyem-e, hogy aztán más elvitte az orrom elől. Ekkor még nem jelent meg magyarul a könyv, tehát érdemben nem is tudtam semmit az író munkásságáról, szóval nem mertem belevágni. Amit azóta borzasztóan bánok. Így aztán felfigyeltem arra, hogy a Partials c regénye is megjelent magyarul, aminek módfelett örülök. Hát még annak, hogy olvashattam is:)

Fülszöveg:

"Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel - az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel - folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot - amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg - ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre."

Véleményem:

Egy baja van a könyvnek, amitől pont a legjobb a könyv, még hozzá az, hogy bármikor megtörténhet ugyanez, ugyanígy, egyszerűen félelmetes hogy mennyire valós minden, mennyire része lehet a jövőnknek, és ha így haladunk ki tudja merre, nem is biztos hogy a távoli jövőnknek. Ez a legfélelmetesebb és leghátborzongatóbb az egész könyvben. 

Annyira szeretem a társadalom sci-fiket, annyira szeretem a disztópiás könyveket, és annyira szeretem ezt a könyvet, hogy el se tudom mondani. 

Kira nagyszerű főszereplő, hihetetlenül okos és talpraesett. Pont ilyennek kell lennie egy tökéletes főszereplőnek: lázadónak, ötlettel telinek, végsőkig kitartónak, aki akkor se adja fel az álmait, amikor senki se hisz benne.

Másik nagy kedvencem pont a Részleges lett, imádtam a kettejük közötti párbeszédeket és minden új információt, amit a Részleges elárult önmagáról.

Apropó: A sok orvosi kifejezés és a Részleges, valamint a vírus vizsgálatának olvasása közben folyton az járt a fejemben, hogy hogy a fenében tudott ennyire jó, szakszerű szöveget összehozni az író? (Vagy lehet hogy csak tudatlan laikusok számára tűnik ennyire szakszerűnek?) Mindenesetre le a kalappal (no meg természetesen a fordító előtt is), én elhittem minden szavát:) Sokszor azt se tudtam épp miről beszélünk, Paca, Ragadozó, RM, Leselkedő, DORD, kapcsolás - én mindent elhittem, akárki akármit mondott:))

Szóval le a kalappal, na:)

Egyébként az egész könyv roppant izgalmas, mindig van valami ami miatt lehet izgulni, félni vagy csak átélni velük a kalandokat. 

A másik ami igazán megfogott az a Szenátus és az ő törvényei, akarata. Eszembe jutott, hogy vajon ugyanilyen helyzetben nem ugyanez történne? Egyeduralmat kiépíteni úgy, hogy közben elhitetni a néppel, hogy minden őértük van. Azért félelmetes nem? Nem szeretném ha bekövetkezne amiről Wells ír, de annyira valóságos az egész....elgondolkodtató na:)

Egy furcsa dolgot találtam, hogy lehet hogy a kármentő akciók során talált  gyógyszerek, vegyszerek tizen év után is még használhatóak? No meg, hogy egyáltalán hogy-hogy találnak még a környéken valamit, hiszen ennyi év alatt már mindent átkutathattak? 

Még egy: Az nagyon, nagyon nem volt fer, hogy megölték az egyik legjobb, legkedvencebb szereplőmet na:)

Nagyon várom a folytatást:)

Aki eddig nem fogott neki ilyen könyvnek, feltétlenül tegye meg, kötelező darab. Ezek után még jobban vágyom Wells többi regényére, remélem még sok kerül kiadásra magyarul is:)

Köszönöm a Fumax Kiadónak ezt a szuper jó könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 456

Kiadó: Fumax Kiadó

Kedvenc jelenet: Amikor kiszöktek a városból

Kedvenc karakter: Kira, Samm, Jayden

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: Óóó volt pár ott a Szenátus körül:)

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

Megmondom őszintén vegyes érzelmekkel vettem a kezembe ezt a könyvet. Egyfelől ódzkodtam tőle, mert sci-fi, és valahogy nem sikerült eddig igazán megbarátkoznom a sci-fi történetekkel, bár volt eredményes próbálkozásom, de leginkább csak a nem tetszés maradt. Másfelől kellemes izgalom fogott el, valahogy annyira jó volt a kezemben tartani ezt a gyönyörű borítójú könyvet és az se elhanyagolható szempont, hogy ha közvetve is, de egy kicsit ismerem az írónőt. Ahogy egyre jobban belemerültem a könyvbe, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy valamit nagyon rosszul csináltam eddig: muszáj esélyt adnom a többi, esetleg egy kicsit másabb sci-finek, mert ez egyszerűen magával ragadott. Félre tenni az ítéleteket, mert ez a könyv minden kockázatot megér. 

A történet: 

" Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó,önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll… A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…" 

A szereplők: 

Nekhti -t egyszer szerettem, másszor utáltam. Nem mindig értettem az érzéseit, nem mindig láttam át, hogy mit miért csinál. De szerintem pont ez volt a jó benne. Alapjában véve őt pozitív szereplőnek tartom és ezt akkor se voltam hajlandó megváltoztatni, amikor egy kissé ámokfutó módon viselkedett. Érdekes egy magába zárkózott, összetört ember hihetetlen lelki erejét látni. Titkon pont arra vágyik, amit ellök magától, szeretetre és gyengédségre. Nagyon szeretem a könyvekbe az ellentéteket megfigyelni és ő pont egy nagyon jó karakter ehhez. 

Ma'at a kedvenc szereplőm. Szeretem a szeleburdiságát, de amikor kell, akkor igenis felnőttként viselkedik. Jó vezető, erős egyéniség, de közben néha eszetlen is tud lenni:) Sajnáltam, ami történt vele, de a történet megy tovább és egy kicsit sincs hiányérzetem ezzel kapcsolatban. 

A negatív szereplők közül Andrew Williams- t emelném ki. Ha lehet az ellenszenves szereplők közül kedvencet választani, akkor őt választanám:) Nagyon tetszik a megőrülésének folyamata. Ahogy egyre inkább elhatalmasodik rajta és már az őrület irányítja őt. Megszállottan vágyik valaki olyanra, akit a saját képévé alakíthat, akit sanyargathat, aki nem mond neki ellent. Ebbe a megszállottságba őrül bele, és ez csak még megszállottabbá teszi. Hihetetlenül tetszik az a folyamat, ami lejátszódik benne.:) 

Vélemény: 

Megmondom őszintén, a fülszöveg egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Ha csak ennyit tudtam volna a könyvről és nem olvasok utána, valószínűleg el se kezdem. Sansa ijesztgetett ugyan azzal, hogy a könyv elején befonom a hajam a sok-sok névtől és hirtelen váltásoktól. Nos, valóban voltak oda-vissza lapozásaim, hogy akkor most ki kinek a kicsodája, de ez csak a kezdeti bizonytalanság volt. Egész rendesen el lehet igazodni a nevek között. A helyszínekkel volt kisebb gondom, mert el kellett olvasnom 50 oldalt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy hopp két bolygó között váltakozik a helyszín. De jobb későn, mint soha:) Egyébként kifejezetten tetszik hogy két helyszínen történnek az események látszólag egymástól függetlenül és szépen láthatatlanul kapcsolódnak össze a szálak. Kifejezetten tetszett a két világ közötti ellentét. Mint egy érem két oldala: Bubastis a boldogság, a gazdagság világa a Császárság pont az ellentéte, a sivár világ tele éhező emberekkel. Azonban! Bubastisban pont a jólét miatt unalmassá válik az élet, nincs változatosság, nincs az embereknek célja, mert mindenük megvan. Titkon vágynak a Császárságba mert ott viszont pont, hogy az állandó éhezés és küzdés miatt izgalmas az élet. Senkinek se jó egyik bolygón sem a saját élete, vágyik a másikéra, a másik bolygóra. Kimondottan imádtam a történetben ezt az ellentétet. Tetszenek a nevek. Bár egy kicsit féltem az elején tőlük, attól tartottam, hogy majd nem tudom őket értelmezni és nem fogom felismerni, hogy ki a férfi és ki a nő. De nem okozott semmi nehézséget ez a dolog. Sőt épphogy megtetszettek ezek a nevek. Az alaptörténet Nekhti élete és érzései a középpont, mindenki mást rajta keresztül ismerhetünk ill mindenki más élete Nekhti körül forog. A szó jó értelmében persze. Szerettem a szereplőket, a butaságaikkal, a hibáikkal, és minden jó és szerethető tulajdonságaikkal együtt. Tetszett még az is a jellemábrázolásokban, hogy a gonosz ill negatív szereplők szemszöge is pont ugyanolyan áthatóan van leírva, mintha ők lennének a főszereplők. Több könyvben olvasható a gonosz szereplők szemszögéből, de ennyire pontos érzelmekkel még nem találkoztam egyik könyvben sem. Nem csak a felszínes érzelmek meg az, hogy mennyire gonoszok, meg csak a "jófiúkra" koncentrálás, hanem igazi belső, mély érzelmek. Rajongás, harc a rangért, az őrület és mindenféle belső érzelem, ami a legtöbb könyv negatív szereplőjéről sosem derül ki. Szeretem ennek a könyvnek a történetét, a borítóját, a lapjait, a mondanivalóját. Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és természetesen Sansának, hogy lehetővé tette, hogy máshogy nézzem a sci-fi történeteket. 

Értékelés: 5/5

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Először nem tudtam, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Persze a borítója nagyon tetszett, a fülszöveg is érdekes volt, de azért mégse győzött meg igazán. Aztán lehetőségem nyílt elolvasni. Minden kétségem elszállt, már az első pár mondatból kiderült számomra, hogy ez egy nagyon jó könyv. Kimondottan tetszik az írónő stílusa. Annyira hitelesen fejezi ki Jenna érzelmeit, gondolatait, kétségeit. Ha én valaha is írni szeretnék, akkor azt így szeretném. Gyönyörű - nem tudok mást mondani rá. Gyönyörű a borító, a történet, a stílus, az érzelmek leírása. Köszönöm Pearsonnak azt az érzést, amit a könyv olvasása közben átélhettem. 

A történet: 

Jenna Fox tizenhat éves korában egy autóbaleset következtében kómába esik. Másfél év múlva, miután felébredt rájön, hogy semmi olyan, mint a baleset előtt. Emlékezetkiesése miatt még a saját családjára sem emlékszik, se a barátaira, se a korábbi életére. Kétségbeesetten keresi önmagát, a múltját, a jelenjén. Új ház, új város, új emberek, új benyomások. Jenna mégis azt az életet akarja visszakapni, amit a balesete előtt a magáénak mondhatott. Furcsának érzi önmagát, a mozdulatait, a gondolatait, a szüleivel és a nagymamájával pedig kimondottan furcsa a kapcsolata. Új barátokra és a szerelemre is rátalál, azonban amikor kezdenek visszatérni az emlékei súlyos dolgokra is rájön. Talán semmi nem az, aminek hitte, talán az élete sem olyan, mint amit meséltek neki mások..... 

A szereplők: 

Jennát nagyon szeretem. Keresi önmagát, keresi a világot, hiszen teljesen újra kellet kezdenie az életét. Mindent újra meg kell tapasztalnia - az emberek mimikáját, a hangsúlyokat, vagy a mozdulatokat. Fokozatosan fejlődik, egyre jobban ismeri meg a világot és ezzel együtt önmagát. Azonban a kétségbeesés, a félelem és a bizonytalanság ott van minden gondolatában. Ez biztos az ő élete? És egyáltalán milyen is az igazi Jenna Fox? Hihetetlenül gyönyörű az, ahogy az írónő leírja a lány gyötrődését, a világhoz való viszonyát. Ő egy nagyon törékeny lelkű ember, de közben mégis olyan erős tud maradni. Küzd ugyan magával és a szüleivel, azt akarja bebizonyítani, hogy önállóan is tud döntéseket hozni, hogy nem kell őt ápolni. De vajon tényleg nem kell? Dühkitörései bizonytalanná teszik a körülötte élő embereket. Tényleg érdekes kérdés, hogy vajon milyen az igazi Jenna Fox? 

Claire az édesanya számomra még Jennánál is furcsább szereplő. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy ő most igazából jót akar-e a lányának avagy sem. Pont ugyanazt a kétségbeesést látom rajta is, mint Jennán. Csakhogy ő nem csak a lányát félti, hanem önmagát is. Meghozott egy nagyon fontos és súlyos döntést, és folyamatosan azt bizonygatja önmagának hogy ő ezzel jót tett. De vajon tényleg jót tett? Ezt az őrlődést látom végig rajta, és emiatt is viselkedik a lányával olyan furcsán. Tény, hogy szereti, de nem mindig tudja ezt jól kifejezni. 

Lily a kedvenc szereplőm lett. Bár eleinte negatív szerepben mutatkozott be, mégis az őszinteségével elnyerte Jenna és az én bizalmamat is. Bár ő sem tudja, hogy hova tegye Jennát és az új életét, de ő soha nem álszenteskedik, mindent őszintén megmond (ha kell akár ezzel embereket is megbánt). Jenna végig az ő bizalmát akarja elnyerni, talán ez az egyik legnehezebb feladata a történet során. 

Véleményem: 

Gyönyörű és megható. Erős érzelmek keverednek egy zseniális történettel. Bár nem feltétlenül kell komolyan venni a történetet, de simán előfordulhat hogy 50-60 év múlva ilyen problémákkal fogunk mi is küzdeni. Olyan mondanivalója van amire igazán érdemes odafigyelni. Felmutatja ezen világ pro és kontra érveit: valóban jó az ilyen mértékű fejlettség? Lehet hogy többet ártunk vele magunknak, mint amennyi használ? 

Nagyon szeretem az ilyen és ehhez hasonló sci-fi történeteket. Jelenkori problémából kiindulva elképzel egy jövőbeli világot, azt, hogy mi lehet ha így folytatódnak a dolgok. Talán ezzel felhívja jobban a figyelmet, ezen dolgok fontosságára. 

Sokrétű érzelmekkel találkozhatunk a könyvben: szeretet, gyűlölet, bizonytalanság, félelem, rettegés a jelentől, de a múlttól, sőt a jövőtől is, fájdalom és öröm. Érzelemgazdag, megható, elgondolkoztató. Mindenkinek ajánlom, aki el szeretne egy kicsit töprengeni önmagán és a világon, amiben élünk. 

Értékelés: 5/5

Izing Róbert: Támadás az űrből!

Imádom! Imádom! Imádom!!! Eddig úgy gondoltam hogy én meg a sci-fi az két különböző dolog. A sci-fit eddig nálam a Star Wars, és a Star Trek jelentette. Ó és én süüüü...hogy mennyire rosszul ítéltem meg. Ezt a könyvet az első pillantástól (pontosabban szippantástól - mert isteni finom a papír illata - ) imádom. A szereplők, a történet, a humor, az irónia... 

A történet: 

Ufók márpedig igenis léteznek. Erre a legjobb bizonyíték, hogy egyszer csak előkerültek a semmiből és lerombolták a fél Amerikát. A vezetők őrjöngenek, a világ fél, de ekkor megjelennek a magyarok, nem mással, mint azzal a hírrel, hogy nekünk márpedig van 5 db űrhajónk amivel szembe lehet szállni az ufókkal. Először persze hitetlenkedik a világ, de igen hamar bizonyítani tudják a magyarok az állításukat: a következő ufó támadást leverik. Az események felgyorsulnak. Innentől betekintést láthatunk az elnökök, a magyar pilóták, a csészealjakat legyártó professzor, és a titokzatos Buga Jóska életébe, gondolataiba. 

A szereplők: 

Az amerikaiak szemszöge számomra nagyon érdekes. Valahogy pont ugyanígy képzelem el azt is, ha valóban bejelentenék a magyarok, hogy van valamink ami fontos lehet a világnak, és másnak nincs. Kezdve azzal, hogy azt se tudják hogy európai vagy ázsiai nép vagyunk, hogy úgy érzik, hogy ők a világ közepe és az nem játszik, hogy egy világvége utáni kis nép menti meg a világot. Azt, hogy felül akarnak kerekedni a dolgokon, ők akarnak irányítani, és magát a küzdelmet, ahogy próbálnak kitűnni, csak azt nem veszik észre, hogy ezt most nem az ő sikerük. Láthatjuk az ufók szemszögét is. Vicces, ahogy facebook-oznak, Google Earth-öt használnak és úgy eleve minden földi dolgot ismernek. Valahogy nem gondolnám, hogy a világűrben is lehet internetezni:) 

A magyar pilóták szemszöge is érdekes. Van itt egy kis szerelem, csalódás, összeomlás, kitartás a barátok mellett, egy kis öngyilkossági merénylet azért, hogy megmentse a lányt aki tetszik neki. 

Vélemény: 

A legjobb része a könyvnek, hogy az író merészen elképzelte, hogy egy ufó támadás megoldja az ország összes anyagi gondját. Olyan jó volt olvasni arról, ahogy eltörlik az adósságokat, és mennyi, de mennyi pénz gyűlik össze a szabadalmakból. Kifejezetten tetszett az, hogy emberek szemszögei között ugrált a történet. Minden fejezet, és alfejezet elején ki volt írva, hogy hol vagyunk és melyik szálnál tartunk. Ez valami akciófilmre emlékeztetett. Egyébként is az egész könyv olvasása közben az járt a fejemben, hogy nagyon jó filmet lehetne csinálni belőle. Érdekes volt, hogy a sok ellentétes érdek összecsap egymással. Látni, ahogy ekkora katasztrófa idején is vannak akiket csak a pénz és a siker érdekel és nem a világ sorsa. Emellett ez a könyv nagyon humoros. Én nem szoktam könyveken, filmeket nevetni, de ezen nagyon sokat nevettem. Imádom a mondatokat, a gondolatokat benne. Ez egy nagyon, nagyon egész, kerek, szórakoztató, imádni való, vicces, de olykor drámai és iróniával teli könyv. Egyszerűen számomra tökéletes. Ahhoz meg külön csak gratulálni tudok, hogy magyar az író:) Én bevallom nem szoktam magyar írók könyveit olvasni, épp ezért volt nekem ez ekkora pozitív csalódás:) A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak . 

Értékelés: 5/5