Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Tűz

Miután A Kör is nagyon tetszett, így eleve nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e a Tüzet. Én nagyon vártam a megjelenését, ráadásul ismét gyönyörűséges borítót sikerült összehozni.

Fülszöveg:

"Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit."

A könyvről néhány szó:

Először is az egyik legjobb ifjúsági fantasy könyv, amit mostanában olvastam. Annyira jó a hangulata és annyira természetesek a szereplők, egyszerűen nem lehet nem szeretni. Olyan könyv ami nagyon, nagyon olvastatja magát, ha valaki elkezdi nem lehet letenni. Bámulatosan szép példány egyébként, igazi dísze a könyvespolcnak.

A szereplők:

Nem igazán volt itt olyan lány akit ne sikerült volna megkedvelnem. Míg az elő részben Anna-Karin és Ida nem nyerte el a tetszésemet, itt sikerült megszeretnem őket. Anna - Karin és a rókás dolog hatalmasan jó ötlet volt, az egész könyvben ez tetszett a legjobban. Amin igazán meglepődtem, hogy ebben a részben Ida lett a kedvencem, pedig ezt az első könyvnél még nem gondoltam volna.

A többi lányban se negatívan, se pozitívan nem csalódtam, mindenki önálló kis élete izgalmakkal teli volt, öröm volt olvasni minden lapját. Vanessának végre megjött az esze, Minoo pedig nem hiszem el, hogy nem lát a saját szemétől, annyira kis tapasztalatlan, de pont ezért szeretem:)

Óriási jellemfejlődésen ment keresztül mindegyik lány, nagyon jó volt olvasni ahogy fejlődnek és tanulnak, okulnak a régebbi hibáikból.

A történet:

Nos kétségem se volt affelől, hogy ez a könyv is ugyanolyan lehengerlő lesz, mint A Kör. Ez igaz is, bár itt egy kicsit lelassult a történet, mintha állt volna az idő, hogy jobban belelássunk a részletekbe. Jobban kibontakoztak a lányok érzései is és jobban megismerhettünk néhány mellékszereplőt. Ez nekem kimondottan tetszett és egyáltalán nem bántam, hogy nem pörög annyira a történet. Persze azért itt is történtek dolgok, meglepő dolgok derültek ki olyan emberekről, akik első látásra igenis szimpatikusak voltak. A lányok ismét tették a dolgukat.

Egyet azonban szörnyen sajnálok, nem annak kellett volna meghalnia, akivel végül megtörtént. De én nagyon bízom benne, hogy még tartogat nekünk az írópáros meglepetéseket.

Nagyon, nagyon várom a folytatást:)

Értékelésem: 5*/5

Oldalszám: 656

Kiadó: Geopen Kiadó

Kedvenc jelenet: Anna - Karin és a róka

Kedvenc karakter: mindegyik lányt megszerettem

Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt

Nem szimpatikus karakter: -

Kendare Blake: A rémálmok lánya

A Vérbe öltözött Anna nagy kedvencem lett, leginkább a hangulata fogott meg. Így nagy várakozással álltam neki a folytatásának is, főleg olyan befejezés után, amit az első kötetben produkált az író:) Az elején az óriási lendület még fokozódni is tudott, de aztán valahogy hanyatlott... mígnem a végére már elértem oda, hogy az eredetileg 5 pontos zseniális könyvsorozat, már csak 4 pontos lett.. és ezt is csak az első rész tiszteletére kapta.

Fülszöveg:

"Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén... Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett..."

Véleményem:

No de kezdjük a jóval. A hangulat most is ott van, nem volt hiány se fagyos jelenetekből, se egy kis borzongásból, no meg undorítóbbnál undorítóbb szellemekből. Kedvenc félelmetes jeleneteim a Riika nagynénis, illetve az Öngyilkosok Erdeje, ezek a részek valami brutálisan jók voltak.

Cas barátait (Thomas és Carmel) nagyon bírtam. Ők mentették meg a szemembe az egész könyvet. No meg a történet, hiszen az továbbra is zseniális és nagyon, nagyon vártam, hogy mit fog kitalálni az író, mivel fokozza tovább a kedélyeket.

Az első részben még nem volt olyan szimpatikus Thomas, nem is tudom pontosan megmondani, hogy miért nem. Ennél a résznél pedig rögtön kedvenc lett és szerencsére több szerepet is kapott, mint az elsőben. Ehhez képest Carmelben meg kicsit csalódtam, de ez még semmi ahhoz képest amit Casről tapasztaltam.

Olyan különlegesnek éreztem már az első kötetben is ő és Anna kapcsolatát, miért kellett ezt elrontani ezzel a depresszióval és nyavalygással? Én nem utálok semmit se annál jobban, mint amikor a férfi főszereplő nyivákol. Nem kicsit, hanem az egész könyvben. Gondolatai éjjel-nappal Anna körül forognak, ami nem baj amúgy, de ugyan már annyi tartás lehetne benne, hogy Anna hiánya nem küldi depresszióba. Se a családja, se a barátai nem tudják kibillenteni ebből az állapotból, ami már a sokadik fejezet után eléggé lehangoló az olvasó számára is (de legalább is számomra mindenképp). Pedig Cast az első részben nagyon bírtam, pont azért mert erős és kitartó volt, de most egy olyan oldalát ismertem meg, amit nem szerettem volna. Nem éreztem indokoltnak ez a borús hangulatot, ami átlengte az egész könyvet. És nem a szellemek miatti borúra gondolok.

A történet azonban továbbra is zseniális, volt egy elképzelésem a befejezéssel kapcsolatban, ami aztán természetesen nem jött be:) Ezt egyébkén egyáltalán nem bánom, bár tény, hogy néztem egy nagyot, hogy most tényleg így kell vége lennie?

Aztán szintén nagyon, nagyon imádom a borítót, gyönyörű, egyszerűen imádom a pirosat, szürkét és a fehéret együtt. Igazán előrevetíti a könyv hangulatát (nem a nyavalygást, ettől most eltekintenék.)

Összességében azt mondanám, hogy az első könyv színvonalát nem sikerült tartani, de ettől összességében a sorozat nem veszített az értékéből, hiszen az első kötet zseniálisra sikerült.

Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet és biztos helye lesz a könyvespolcomon az egyszer tuti.

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 304

Kiadó: Geopen Kiadó

Kedvenc jelenet: Öngyilkosok Erdeje

Kedvenc karakter: Thomas

Legrosszabb jelenet: Cas siránkozásai

Nem szimpatikus karakter: -

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör

4 szó: Gyönyörű és b.romi jó!!! Mikor megláttam a könyvet teljesen elámultam. A kép tizedannyit se ad belőle vissza, mint az élő látvány. Kemény borítós, vastag, finom illatú, gyönyörű borító.... ezer éve nem olvastam már kemény borítós könyvet.Amikor kibontottam a csomagot csak hápogni tudtam percekig. Aztán egy kicsit váratott magával az olvasás, egy kissé el voltam/vagyok havazva olvasás ügyileg is (meg iskola ügyileg is, de ez más téma). Esténként olvasgattam és óriási volt:) A hangulat is, sokszor bizony még nézelődtem villany lekapcsolás után, mielőtt el mertem volna aludni:)

Fülszöveg:

"Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük - kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik.

Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez.

Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg… "

A véleményem:

Tetszett, hogy nem csak egy főszereplő volt, hanem rögtön 7, akik szemszögéből váltakozva olvashattam. Rebecka, Minoo, Vanessa rögtön kedvenceimmé váltak, Linnéa csak később, de a végére már szívesen olvastam róla is. Elias, Ida, Anna-Karin viszont kimondottan ellenszenvesek lettek számomra. 

Volt is nagy megdöbbenés meg bosszúság amikor egy pár fejezet után az egyik kedvencemet megölték. (Ennyi spoiler talán belefér, lehet találgatni, hogy melyik a 3 közül:))

Legjobban talán mindenki közül Minoo-t szerettem, úgy éreztem, hogy ő a legfontosabb szereplő mindenki közül. Legellenszenvesebb Anna-Karin volt, akármi is történt fiatalabb korában, akárhogy is bántak vele, nem tudtam azonosulni az "újdonsült" oldalával. Se előtte, se később nem sajnáltam. Ida szerencsére nem kapott túl sok szerepet, ami jutott neki azokban is igen bunkón viselkedett. 

Rebecka és Vanessa életét olvastam a legszívesebben, még ha Minooval több minden is történt, mégis az ő életük volt a legizgalmasabb.

Linnéa-t sokáig nem tudtam hova tenni, nem volt se túl szimpatikus, se ellenszenves. A kitöréseit nem szerettem, de azért azt nem mondanám, hogy nem történtek vele érdekes dolgok:)

A gondnokot nem tudtam hova tenni, később talán majd kiderül, hogy mi az ő szerepe. Adriana meg egyre inkább süllyedt a szemembe. Az első nagy közös jelenetben még amilyen profinak tűnt, a végére teljesen kiszorították a lányok, esélye se volt:)

A gyilkos személyére nézve a lányoknak is, meg nekem is több tippem volt, persze kételkedtem az ő gyanúsítottjaikban (egy jó olvasó nem hisz el mindent, amit korán az orra alá nyomnak), de nem sikerült kitalálnom, hogy ki áll a történések mögött:) 

Az iskolai helyszín nagyon bejött, áá imádom az iskolában játszódó könyveket. Nem volt az a tipikus iskolai hangulat meg események, elvégre nem az órákról és egyéb iskolai feladatokról szólt a könyv, de ez nem vont le semmit a helyszínválasztás értékéből. 

Imádtam a boszorkányságot, a varázslatokat, megismerni a lányokkal együtt a saját erejüket és képességüket, a világot ami eddig rejtve volt számukra. Még egy csomó mindenre nem derült fény, annyi titkot rejteget még ez a sorozat.

A hangulat nagyon ott van, sokszor tényleg félelmetes volt. Amikor a gyilkos megjelenik tényleg olyan ijesztő lesz minden. Persze nem kell horrorra gondolni, csak úgy élesedik a hangulat, úgy "elcsendesül" mindent. 

A befejezés egy kicsit gyors volt, csak kapkodtam, hogy mi van? Itt tartunk már? De azért tetszett, mert nem árult el mindent, egy csomó dolgot függőben hagyott ezzel izgalomban tartva az olvasót. Kell a folytatás, az biztos.

Nekem nagyon tetszett, de tényleg. A szereplők kidolgozottak, mindenkinek két oldala van nem csak jó vagy rossz, mindenkinek vannak apró titkai, amit belülről emésztik őket. A történet érdekes, jól kitalált, fordulatos, a vége nem zár le minden szálat. 

Annyira boldog vagyok, hogy olvashattam ezt a könyvet. Már attól teljesen odavagyok érte, hogy kemény borítós, és annnyira szép:) Szívem csücske ez a könyv.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 544

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: varázslatok

Kedvenc karakter: Minoo

Legrosszabb jelenet: Ida hisztériái, Anna-Karin "menőzése"

Nem szimpatikus karakter: Anna-Karin, Ida

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Ez a könyv az első pillanattól fogva foglalkoztatott. Először csak a borítójára figyeltem fel, majd a fülszöveg és a későbbi értékelések alapján úgy gondoltam, ezt nekem is el kell olvasnom. Az sem rettentett vissza, hogy műfaját horrorként ( is) megállapították, (molyos címkék közül a „tinihorror” tetszett a legjobban, ezen jót mosolyogtam).  Nem vagyok oda a horrorért, mint műfajért, viszont ebbe a könyvbe, ebbe a történetbe pont kellett ennyi kis félelem és brutalitás.

A fülszöveg:

""A Vérbe öltözött Anna rafinált mese, amelynek hőse halottakat öl, de félig-meddig szerelmes a halálba. A történet végére te is így érzel, kedves olvasó!"

New York Times

Élők és holtak. Szerelem és halál. Önfeláldozás és gyilkosság…

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.

Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket."

Szereplők:

Rögtön kezdeném is a rosszal, ha már a szereplőkről kezdtem el írni.

Nekem Cas egy nagy csalódás volt. Az egész történetet elrontotta az írónő egy ilyen főszereplővel. 17 éves fiúként (megmondom őszintén már maga a kor sem tetszett, egy ilyen sztori megkívánna egy legalább 20-25 éves főszereplőt) úgy viselkedik, mint a vele egyidős lányok. A gondolkodása egyáltalán nem férfias, sokkal inkább nőies. Nem szerettem őt meg, sőt inkább kellemetlen volt az ő gondolatait olvasni. Emellett pedig végtelenül arrogáns, beképzelt és nagyképű. Azt hiszi hogy 17 évesen övé a világ és az ő lábai előtt hever a világ összes embere, hiszen ő az egyedüli, a tökéletes, a világon egyetlen ember aki szellemeket képes ölni. 

Ehhez képest Anna olyan szépen elbánik vele, hogy öröm nézni. Na ekkor persze jól letörik a kis szarva aztán meg az oldalakon keresztüli hiszti meg önsajnálat.

Nem nyerte el a tetszésem, sajnálom, egy ennyire jó történet nem engedhet meg magának egy ilyen főhőst.

Anna viszont a kedvencem lett. A „gonosz” Anna és a „kedves” Anna is. Az ő karaktere nagyon jól kidolgozott, ezt vártam volna Cas esetében is. Impulzív lány, nagyon kitartó és küzd önmagáért. Emellett jó barát, mindent megtesz a barátaiért. Mindkét énjét nagyon szerettem, a legbrutálisabb vonásoktól a szerelmes énjéig.

Véleményem:

Még egy kis rossz, aztán tényleg jöjjön a jó (ami szerencsére sokkal meghatározóbb).

A szerelmi szál elég gyengére sikeredett. Nem igazán látszik az a pont, amikor rájönnek a fiatalok, hogy egymásba szerettek. Elmosódik az egész, nincsenek pontos határok. Nem szeretem az ilyent. De ez nem olyan lényeges pont, szóval nem is akarom fecsérelni rá az időt.

Ami a legeslegjobb a könyvben, az egyértelműen a hangulat. Olyan iszonyat jó és borzongató a hangulata, amilyent én sehol máshol nem olvastam még. Nagyon illik minden mozzanat a történetbe, a brutális képektől kezdve a félelemig. Ahogy felépül a cselekmény, ahogy követik egymást az események az nagyon jó, fokozatos és részletes. Mindent pont akkor kapunk, mindent pont akkor láthatunk, amikor annak itt van az ideje.

Egyébként is nagyon jó az alaptörténet, jól kidolgozott, részletes, pontos, izgalmas, érthető és nagyon olvastatja magát.  Annyira jól kidolgozott, hogy rendesen láttam magam előtt a helyszínt, az embereket, mintha csak egy filmet néznék.

A végén annyira szurkoltam Casnek és Annának, hogy a befejezés rendesen „fájt”. Ezt a függő véget? Hát hogy bírom ki a következő megjelenésig?

A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.

Pár dologtól eltekintve én komolyan ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Aki elkezdi nem fog benne csalódni és nem tudja majd letenni. Igazán páratlan és egyedi, nem egy tucatkönyv.

A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 285

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: a harcok

Kedvenc karakter: Anna

Legrosszabb jelenet: Cas hisztijei, nagyképűsködései

Nem szimpatikus karakter: Cas