J. R. Ward: Életre keltett szerető

Ezt a kötetet is moroccoval cseréltem. 

A történet: 

Ez a rész Marissa és Butch kapcsolatáról szól. Nekem Butch egyik korábbi részben se volt szimpatikus. Nem illett egyszerűen a történetbe. A véleményem ugyan megváltozott a könyv elolvasása után, de úgy igazából sosem kedveltem meg. Marissa kissé butácska, viszont szerintem szerethető karakter. A történet vége viszont iszonyatosan jó lett, egyáltalán nem számítottam ilyen befejezésre. 

A szereplők: 

Marissát eddig nem nagyon láthattuk a sorozatban. Igaz időnként ugyan előbukkant, de nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget. Tetszik az önállósodása, túlságosan a testvére hatása alatt állt. Mindvégig kiáll Butch mellett, és persze a végén beteljesedik a szerelmük. 

Butch számomra egy semleges szereplő. Nem tudtam vele igazából azonosulni. Nem illett teljesen a történetbe bele. Ez a könyv ugyan kifejti egy kicsit jobban az életét, de valahogy számomra mindig kívül állóként jelenik meg. Marissával néhol már-már szánalmasan vicces a szerelmük alakulása, pl amikor kerülgetik egymást, mert mindkettő azt hiszi a másikról hogy nem szereti, közbe meg kiderül hogy közbe mindketten egymásért epedeznek. 

Vélemény: 

 Hát nem is tudom, az biztos hogy egyszeri olvasásra jó volt. Nem várok túl sokat már a sorozattól. Egy kicsit feldobja az egész könyvet a végkifejlet, de csak úgy sodródtam a történésekkel, nem fogott meg különösen egy jelenet vagy egy szereplő. John-os részek szerintem kifejezetten rosszak voltak. Ezzel a kötettel befejeztem a sorozat további olvasását. Most itt nem akarom részletezni, de majd írok róla egy bejegyzést. Ha külön-külön egyenként nézzük a köteteket akkor egyáltalán nem olyan rosszak. Egybe, sorozatként viszont rettenetesek. Ezerszer lehúzni a bőrt ugyanarról a sztoriról....

Értékelés: 3/5, mert egyszer azért kibírható

J. R. Ward: Megsebzett szerető

Ezt a könyvet még moroccoval cseréltem. 

A történet: 

Kétségtelenül ez a legjobb része a sorozatnak. Zsadist mindig is kívül állt egy kicsit a történetből. Jelen volt, de igazából mégsem volt ott. Nagyon ridegnek és zárkózottnak mutatkozott, aki önmaga és társai kínzásától érzi jobban magát. Ez a könyv teljesen megváltoztatja ezt a nézőpontot. Kiderül hányattatott sorsa és a csodás megmenekülés, amitől a változást várja ő és a testvére is, de ami végül Bella megérkezéséig várat magára. Az élete pont ugyanolyan szerencsétlen maradt, mint a megmentés előtt. Igaz, ekkor már nem az úrnő tartja fogva, hanem ő saját magát. Az eddig megszabott kereteket ő ismét felépíti önmagában. Bella megjelenésével megváltozik minden. 

 A szereplők: 

Nekem az egész sorozatban Bella a kedvenc női szereplőm. Kifejezetten szimpatikus, hogy vámpír és nem halandó. Tetszik, hogy ő nem tökéletes, de nem is esetlen. Jobban tudok azonosulni az ilyen szereplőkkel. Bátor és kitartó, hiszen ha ő nem küzd a kapcsolatukért, akkor sose lennének együtt, és sosem változna meg Zsadist élete. 

Zsadist pedig a kedvenc férfi szereplőm a sorozatban. Sokkal jobban ki van dolgozva a karaktere mint a többieknek. A két szélsőség, de valahogy még a kellemes, elviselhető módon. Nincsenek eszement túlzások, egyszerűen vagy elfogadja valaki, hogy ő ilyen, vagy nem. 

Vélemény: 

Amikor ezt olvastam, akkor még úgy gondoltam, hogy végig fogom olvasni a sorozatot. Az értékelésem tehát mostanra egy kicsit megváltozott, így most már másképp értékelem. Ami a legnagyobb fájó pont az egész sorozatban, az az egy kaptafára írt történet. Az alapsablonja nem rossz, de így sokadszorra már sok. A történet sajátosságai nagyon jók. Ha elvonatkoztatok a többi könyvtől, akkor nagyon jó alapsztori, jó felépítés. De így, hogy egy sorozat sokadik tagja, így ront a helyzeten. Ennek önálló könyvnek kéne lennie, és sokkal elfogadhatóbb lenne. A két főszereplő jó, a köztük lévő kapcsolat alakulása jó, szóval összességében a könyv - és nem a sorozat- meglehetősen jó. 

Értékelés:4/5

J. R. Ward - Síron túli szerető

Ezt a könyvet Anonyma-tól kaptam, egy csere alkalmából. Ward Fekete Tőr Testvériségének 2. része. Amint tudtam nekiestem, és seperc alatt végeztem is vele. Jobban tetszett az előző résznél. 

A történet: 

Továbbra is a harcosok állnak a történet középpontjában. Most Rhage-en a sor. Ő egy szépfiú, akiért bomlanak a nők, mégis egy súlyos büntetést cipel magában. Ez ellen a lény ellen nem védheti meg senki, ő irányítja az életét, és bár igyekszik túllépni rajta, és ő maga irányítani az életét, ez nem mindig sikerül neki. Maryt a rákos beteg, egyszerű, gyenge nőt véletlenül pillantja meg, és ezzel megváltozik az egész élete. Most már nem csak magáért és a testvéreiért, hanem Mary-ért is küzdenie kell a lénnyel. A történet nem várt befejezéssel zárul, ezzel bebizonyítva, hogy amikor már minden remény elveszett, akkor is jön egy icipici segítség és sosem szabad feladni:) 

 A szereplők: 

Rhage karaktere az előző részben nem volt túl szimpatikus. Nőcsábász, aki csak eszközként tekint a nőkre. Természetesen ebben a részben fény derül ennek a miértjére és okára. Ahogy jobban megismerteti az írónő az alakját, egyre inkább szimpatikussá vált. A lény, ami az életét irányítja persze szab határokat neki, amik közül nem tud kiszabadulni. De bebizonyítja, hogy néha az is eredményre vezet, ha valaki beletörődik a sorsába, és megpróbálja kihozni belőle a maximumot. Mary-re úgy tekint, mint aki megváltoztatta az életét. Eddigi nyomorúságos sorsából ő rázta fel. Szerelmük egyszerű és pont attól szép, hogy elfogadják egymás gyengeségét. 

Mary súlyos beteg és ez a tény kering a történet körül. Sose lehet igazán boldog, mert nem tudja megmásítani a végzetét. A reményt már rég feladta, de amikor a szerelemért, a Szerelméért küzd, akkor bebizonyítja, hogy igen is erős. Megmenekülése csodával határos (amin nem kell csodálkozni, lévén, hogy fantasy könyvről van szó). 

 A történetben megjelenik John, a néma fiú és Bella, a vámpírlány is. Nekik később még fontos szerepük lesz. 

Vélemény: 

Alantasos részeket ismét nem szerettem. Itt még nagyobb az ellentét a sebezhető nő és az érzelem nélküli harcos között. Persze idővel minden sztereotípia összeomlik, és megváltoznak a viszonyok. Gyenge nőből erős, kitartó nő lesz, erős harcos pedig megmutatja, hogy igen is vannak érzései. A vége meglepett (természetesen pozitív értelemben), de ez pont így volt jó. Szeretem ebben a sorozatban, hogy a szerelem örök és megmásíthatatlan. Szerelem első látásra és örökre. Küzdenek egymásért, magukért és a boldogságért. Jó ilyent olvasni:) 

Értékelés: 4/5

J. R. Ward - Éjsötét szerető

Mindenhol a Fekete Tőr Testvériség csöpögött még a csapból is. Persze előbb-utóbb eljutott hozzám is. Fogalmam se volt róla, hogy mi ez. Vámpír-romantika egy kis erotikával fűszerezve... gondoltam, annyira nem lehet rossz. Adódott egy könyvvásárlási akció és le is csaptam rá. Aztán félretettem, nézegettem, lapozgattam, de csak nem olvastam bele. Egyszer aztán nem volt mit olvasnom, hát gondoltam, ha már itt figyel a polcomon, akkor belekezdek. 

A történet: 

Adottak a vámpírharcosok, akik ugye okosak, szépek, halálosak, titkos a tevékenységük, a lakóhelyük, és úgy eleve az egész életük. Mindenki legendákat mesél róluk, de senki se tudja, hogy kik is ők valójában. E könyv főszereplője Wrath a vámpírkirály, aki a legkevésbé se királyos. Ő inkább harcos, mint "politikus". Persze nem lenne romantikus regény egy nő és az elmaradhatatlan "szerelem első látásra" nélkül. Beth az okos, gyönyörű nő, akihez egyszer csak ellátogat maga a vámpírkirály és rögtön egymásba szeretnek. A történet aztán tartogat jót és rosszat is, de minden jó ha a vége jó. Természetesen nem lenne kerek a történet hepiend nélkül:) 

A szereplők: 

Wrath számomra egy sötét (rejtély, hogy miért képzelem mindig sötét bőrűnek), ijesztő, félelmetes alak. Egyszer csak megjelenik Beth-nél, ezzel halálra rémisztve a lányt. Tetszik, hogy rejtélyes, titokzatos, hogy mindig mindent tud, mindenhol ott van, egy igazi, tipikus védelmező. Bár küzd a szerelem ellen, mégse tud ellenállni a számára új érzelemnek. Beth megjelenése egy fordulat az életében. "Felolvad" a jégbörtönéből, és rájön, hogy muszáj a népét királyként védelmeznie, sorsukat igazgatnia, ha felül akarnak kerekedni a soha véget nem érő harcban az alantasok ellen. 

Beth a lány, aki meglágyítja a férfi kemény szívét. Persze belecsöppen a történetbe, és onnantól nincs megállás. A szerelem őt is magával sodorja és anyatigrisként védi a kapcsolatukat. Ő az, akire hallgat Wrath, aki ellent tud mondani neki. Gyökerestül megváltozik az élete, mindent otthagy a szeretett férfiért, feladja eddigi életét. Kedves és vigaszt nyújt. 

Vélemény: 

Néhol túlzásba vitt, néhol nagyon eltúlzott. Túl nagy az ellentét a szereplők között. Kicsi, sebezhető nő és a hatalmas, keményszívű vámpír, akitől mindenki fél, de jön egy nő és megváltoztatja az egész eddigi életét. Nekem ez már egy kicsit sok. Túlságosan elrugaszkodik a valóságtól, és negatívba megy át az egész történet. Nem szeretem az alantasos részeket, nem szeretem tudni egy könyvben előre, hogy mit fog tenni az ellenség.Persze van pozitív véleményem is: Szép a kapcsolatuk szorossága, az, hogy nincsenek határok, szabályok. A szerelmük mindenek felett áll. Tetszik az alaptörténet, maga az események folytonossága. Ugyanúgy szerepelnek a harcok, mint a romantika a könyvben. Kevéssé lényeges az, hogy vámpírokról szól a könyv, hiszen mára már annyira elmossák a vámpír-ember különbséget, teljesen emberivé téve a vámpírokat. Egyszerűen csak egy zárkózott emberről szól, akinek egy nő nyitja ki a kaput a világ felé.

Értékelés: 4/5