Rupáner - Gallé Margó: Randevú a Nílus partján

A Szivárvány könyvek 6. kötete (ha feltűnt, hogy Betti kötetéhez az írtam hogy 4. ez pedig a 6., az azért van, mert közbeékelődött Gégény Gabriella: Ízek és más szenvedélyek c. könyve) Izadóra Dávid története tovább folytatódik. Az előzménykötet végén én nagyon, nagyon szurkoltam nekik, hogy egymásra találjanak, azonban az írónő tartogatott számukra még egy kötetet, íme hát:)

A fülszöveg:

"Betti és Iván esküvőjét a vőlegény új egyiptomi szállodájában tartják. A nap szenzációja mégis az, hogy a legidősebb Márai lány, a gyönyörű Izadóra, egy olasz macsóval tűnik fel az esküvőn, ahol - két év után először - belebotlik gyermekkori szerelmébe, Dávidba. Az olasz fiúnak emiatt rövid úton távoznia kell, bár Dávidot is Iza zárta ki az életéből, miután közös gyermekük halva született, s a lány képtelen volt feldolgozni a veszteséget. 

De ami összetartozik, az előbb-utóbb össze is nő. A szfinx mogorva tekintete alatt újra fellángol egy régi szerelem, és bár a feketehajú magyar szépség az arabokat királynőjükre, Nefertitire emlékezteti, s ebből bonyodalmak is keletkeznek, Márai Izadóra a Níluson végre révbe érni látszik. 

Vagy csak látszik? Mert ekkor megint történik valami, aminek semmiképpen sem szabadott volna megtörténnie... 

A Szivárvány könyvek hatodik kötetében RGM a legjobb formáját hozza, ami azt jelenti, hogy a könyv utolsó oldaláig lobogó szenvedélyek és meghökkentő fordulatok tartják izgalomban a romantikát és kalandot kedvelő olvasót."

Véleményem:

Nekem ez a kötet a legsúlyosabb, hogy úgy mondjam az összes többi közül. Itt van a legtöbb fájdalom és bánat, csalódottság és kihagyott lehetőségek. Dávid és Iza kerülgetik egymást, én szívem szerint belenyúltam volna a könyvbe és megráztam volna őket, hogy héé hát egymásnak vagytok teremtve mit szenvedtek már itt nekem:) (Jó, jó ha ez ilyen egyszerű lenne, hová is lenne ez a könyv a saját mondanivalójával).

Iza számomra valahogy végig semleges volt, mint ahogy Dávid is. Talán pont amiatt, hogy olyan kedvetlenek voltak mindenkivel. Önmaguknak se ismerték be, hogy szükségük van a másikra.

Ami viszont kimagaslóan tetszett az a környezet. azokat a részeket imádtam, ahol Izadóra a parton napozott vagy fürdött a vízben. Gyönyörűek voltak a tájleírások, fájt is a szívem, hogy nem lehettem én is ott:)

Habár ez a könyv Izadóra kötete, mégis furcsa volt, hogy Betti esküvőjéről olyan kevés jelenet született, szívesen olvastam volna róla többet.

Lehet, hogy alapvetően az a bajom ezzel a kötettel, hogy a Bettié után jött, ami meg kimagaslóan jól sikerült és vártam volna hogy tovább folytatódjon. Nem rossz, de azért nem sikerült ezt a szintet elérnie.

Megvolt a "kedvenc" utált karakter is Emília személyében. Eddig nem sikerült senkit utálnom, de őt megutáltatta velem Dália és Izadóra:)

A végén azért szerencsére minden a helyére került és végre Dávid és Iza nagy álma is valóra válhatott:)

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 140

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: tájleírások

Kedvenc karakter: -

Legrosszabb jelenet: kicsit hosszúra sikeredett, ahogy Dávid és Iza kerülgették egymást

Nem szimpatikus karakter: Emília

Rupáner - Gallé Margó: Kicsi Betti a nagyvárosban

Nagy örömömet lelem mindig a Szivárvány könyvekben, ha nem elgondolkodtató könyvet keresek, hanem csak egy egyszerű, de nagyszerűt, akkor mindig rájuk esik a választásom. 

Ami az egészet pedig megkoronázza, hogy a könyvhéten volt lehetőségem személyesen is találkozni az írónővel és dedikáltatni a könyveimet, így ez a nap örökre szóló emlék marad számomra, a könyvekkel együtt természetesen.

Margó 5. könyve Betti körül forog, mint ahogy ezt a cím is mutatja. Betti egy kicsit számomra kívülálló volt, hiszen később csapódott a lányokhoz. Ebben a kötetben azonban megismerhettem őt és végre megtaláltam az egész sorozatban a kedvenc női karakteremet, ki mást, mint Bettit.

A fülszöveg:

"Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább.

Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt. 

Betti regényében RGM arról mesél, milyen benyomások és tapasztalatok várják a vidéki lányt a csillogó és idegen nagyvárosban. Hogyan próbálja - természetesen a Márai-lányok segítségével - felvenni az új fordulatszámot, levetkezni előítéleteit, és begyógyítani a magával hozott lelki sérüléseket."

Véleményem:

Betti, Betti, olyan kár, hogy csak egy könyv szól rólad. Már az első pillanatokban is tudtam, hogy örök "barátság" lesz Betti és köztem, ez a kötet a legjobb. (Jó biztos, mindegyik olvasása után ezt mondtam, de most tényleg, na:)). Imádtam a cserfességét, a hatalmas száját, amit sose tud kellő időben befogni és a vehemenciáját, amivel nekiesik másoknak akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. 

Iván viszont ennek ellenére nem lett szimpatikus, sőt a későbbiek során sem sikerült megkedvelnem. Szerintem nem Betti karaktere mellé való. Ellenben az ikerlányok, Blanka és Bianka rögtön kedvenc karakterek lettek és azt csiripelték a madarak, hogy ők is kapnak egy kötetet a sorozatban, aminek módfelett örülök:)

Nem bántam, hogy a helyszín Budapest lett, pedig először úgy ódzkodtam attól, hogy elszakad Arlene-tól, Dáliától és Izadórától, no meg a kastély megszokott környezetétől. Végül minden a lehető legjobban alakult, imádtam olvasni Betti és Iván "civakodását". Viola és Helga, ahogy az általában lenni szokott nem nyerték el a tetszésemet, de szerencsére nem sok port kavartak. A könyv vége nagyon jó lett, bevallom az elején beleolvastam az utolsó lapokba, szóval érdeklődve vártam, hogy hogy is lesz, hogy történhetett... aztán persze minden máshogy történt, de nagyon jól ki lett találva, még így is nagy volt a meglepetés.

Egyébként küllemre is ez a könyv tetszett a legjobban, olyan szép, ez a narancssárga. 

Nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba, annyira jó és megnyugtató olvasni.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 141

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Betti és Iván "civakodásai"

Kedvenc karakter: Betti

Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt

Nem szimpatikus karakter: Viola

Rupáner-Gallé Margó: Malom a tóparton

A könyv ugyanolyan könnyed, nyári olvasmány, mint az első részek. És én pont ezért szeretem őket. Egy egyszerű könyv könnyed stílussal, még is letehetetlen.

A fülszöveg:

"Az éjszaka kellős közepén hangosan dörömbölnek a Márai-kastély kapuján. A csendháborítót Vikor Annának hívják. A középső Márai lánynak, Izadórának a legjobb barátnője volt, mielőtt az élet elválasztotta volna egymástól a kastélyban élő elkényeztetett kisasszonyt és három évvel fiatalabb rajongóját. Anna a kilátástalan nyomorból menekült egy rossz házasságba, melynek most drámai körülmények között véget kellett vetnie.

A szép Izadórát emlékek sokasága rohanja meg, s közülük van egy, melynek akár örülhetne is, ha merne: annak idején egy családi katasztrófa nemcsak Annát hozta a Kristályhegyre, hanem Vikor Dávidot, a lány lobogó hajú és lobogó lelkű szőke fivérét is, az egyetlen fiút Izadóra életében, aki iránt sosem tudott olyan közömbös lenni, mint ahogy annak idején mutatta..."

Véleményem:

A két lány, Izadóra és Dália valahogy sosem lett kedvencem, pedig a róluk szóló könyvek is nagyon tetszettek. A Malom a tóparton Izadóra könyve, ahol a megtudunk a múltjáról is egysmást. Írtam, hogy nem lett kedvencem, de azért nem tudtam úgy tekinteni rá, mint az első kötetben. Jó volt megismerni bensőségesebben az énjét, és látni, hogy tényleg sokat változott. Nagyon bírom a 4 nőt, Dália, Izadóra, Arlene és Betti igazi egyéniségek együtt pedig verhetetlenek. Igazán jó olvasni ahogy ők közösen tevékenykednek:)

Viktor Dávid és húga Anna új szereplőkként kerültek a sorozatba. Először feladták a leckét a lányoknak, hiszen a zűrösre sikeredett életüket kellett valahogy a 4 barátnőnek helyre pofozni. Mégis Annát is és Dávidot is sikerült megszeretnem a történet során. 

Igazából ismét egy nagyon jó kis történetet kerekített Margó a sorozathoz, mindig mutat valami újat, miközben fenntartja az érdeklődést, és nem laposodik el a történet. A végén azért néztem egyet, de nagyon várok egy bizonyos befejezést, szóval remélem nem kell csalódnom benne:)

Aki még nem kezdte el a sorozatot és vágyik egy könnyű, nyári, frissítő olvasmányra, mindenképpen csak ajánlani tudom.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 141

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Hogy megismerhettem jobban Izadórát

Kedvenc karakter: -

Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt

Nem szimpatikus karakter: -

Rupáner - Gallé Margó: Nászajándék Salzburgból

A sorozat első része elolvasása után, mindenképp kíváncsi voltam a folyatásra. RGM könyve egy könnyű kis délutáni szórakozással kecsegtetett, amit maximálisan meg is kaptam ettől a könyvtől. Sajnos ismét túl rövidre sikeredett a könyv, mint az első rész esetében, itt is szívesen olvastam volna még tovább:)

Fülszöveg:

"A szívdermesztő titok, melyet Arlene édesanyja egy egész életen át rejtegetett, a Márai-kastély padlásán lévő szekrény tetejéről szabályosan Dália fejére zuhan. Megfejtése érdekében a lány, valamint Pataki Gábor és a kis Emma hármasban indulnak az osztrák Alpok felé. Az esemény fenekestül forgatja fel a kastély lakóinak életét. Dália és a felesége halála miatt megkeseredett Gábor ettől kezdve, persze, nemcsak autón száguldozik a Kristályhegy és Tihany, valamint Bécs és Salzburg között, hanem érzelmi hullámvasúton is robog. A Nászajándék Salzburgból Dália regénye, egyben folytatása a Lányok a kastélyból című kötetnek, melyről egyik méltatója azt írta, hogy „ez a könyv üde, mint egy csokor virág”. Új könyvében RGM emellett olyan sorsfordító meglepetéseket is tartogat olvasói számára, amilyeneket csak a műfaj legjobbjai képesek kitalálni. Ez esetben azonban kitalálni sem kellett őket, mert, mint a hartai írónő vallja: „az én történeteim maguk írják magukat”."

Szereplők:

Dália eleinte nem volt túl szimpatikus, de ezt betudtam a Lányok a kastélyból való indulásának. Tudom, közben megváltozott és jó barátnők lettek Arlene-nel, de valahogy akkor se tudtam őt megszeretni. Így eleinte nem is örültem, hogy az ő önálló történetét olvashatom. Aztán az olvasás során egyre inkább kezdtem megkedvelni és a végén már kifejezetten örültem, hogy nem csak Arlene és Leon történetéről szól a könyv. Ezek után kíváncsian várom Izadóráról szóló részt, sőt remélem még Bettiről is tartogat valamit az írónő:)

Pataki Gábort ezzel szemben időnként annyira seggbe tudtam volna rúgni. Van egy gyönyörű, cserfes, életrevaló kislánya, egy lány a szomszédságból (Dália), aki imádja a lányát és mindent megtenne érte, erre ahelyett, hogy értékelné inkább csak bántja Dáliát is és közvetve persze Emmát is. Ettől persze csak még inkább szurkoltam nekik, de nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben mit csináltam volna Dália helyében, mert szörnyen bosszantó ember Gábor. Azt hiszem az ilyen férfitípus lehet Margó kedvence (akár még ha csak a könyvek lapjain is), hiszen Leon is hasonlóan viselkedett Arlene-nel az első könyvben:))

Emmát imádtam, ő volt a legjobb:) A másik három lány, Arlene, Betti és Izadóra most a háttérbe vonultak, nem sok esemény történt velük, pedig szívesebben olvastam volna a négy lányról (Dáliával együtt) többet. 

Véleményem:

Pont olyan szórakoztató és pihenést nyújtó, mint a Lányok a kastélyból. A történet kreatív, Arlene "eltitkolt" édesapja utáni keresés igazán érdekes vonalon indította el a történetet. A szereplők abszolút szerethetők, Leonnak végre megjött az esze és előjött a kedves és aggódó személyisége. Van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban már Gábor is ezt az oldalát fogja mutatni Dáliával az oldalán:) 

Örömmel olvastam, és olvastam volna még szívem szerint tovább is, de túl hamar vége lett:)

A borítója gyönyörű, bár én a zöldre szavaztam anno a borítószavazáson, és egy kicsit bántam is, hogy nem a zöld nyert. Így élőben nagyon szép a kék is.

Nem tudok semmi más konkrétat írni, mert egy egyszerű, szórakoztató könyvről van szó. Felesleges lenne beleerőltetni bármi fontos világmegrengető jelentést, mert nem azt a célt szolgálja.

Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, tényleg kikapcsol és olyan jó érzést hagy maga után az emberben.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 149
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: -
Kedvenc karakter: Emma
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: Gábor, amikor olyan bosszantóan viselkedik

Rupáner - Gallé Margó: Lányok a kastélyból

Először is kezdeném azzal, hogy csak a könyv végi kis szösszenetből jöttem rá, hogy magyar írónőről van szó. Szánom-bánom, hisz mindig csak átfutottam az írónő nevét, nem olvasva végig így aztán nem tűnt fel. No meg aztán nem is egy tipikus magyar névről van szó. Szóval ezt tisztázva még nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe, hiszen nem sok magyar írótól, írónőtől olvastam még könyveket. Újdonság volt még számomra emellett maga a műfaj is, tisztán romantikus könyvekkel sem gyakran hozott még össze a sors.

A történet:

"A gazdasági válság az Angliából hazatért Arlene Harris vállalkozását sem kíméli. A lány ezért kénytelen rég nem látott, dúsgazdag nevelőapjához fordulni, aki furcsa feltételeket szab ahhoz, hogy a lányok – Arlene és két féltestvére – hozzájussanak pénzéhez. 
A feladat emberpróbáló, s valahányszor Arlene bajba kerül, gyermekkori szerelme, Leon mindig ott terem, hogy gúnyolódjék a „kis bajkeverőn”. 
Milyen csodákat és titkokat rejt a Márai-kastély? Hogyan boldogulnak a korábban gyűlölködő mostohatestvérek a nehéz időkben? És mi történik Arlene-nel és Leonnal? Folytatható-e a gyermekkori szerelem?"

Véleményem:

Első pillantásra a borító fogott meg. Gyönyörű, a színe valami iszonyat jó. (Szavaztam ám én is a molyos borítószavazáson, természetesen erre a borítóra, és nagyon örültem, hogy végül ez lett a végleges)

Könnyen olvasható, kikapcsol. Az elejét ugyan egy kissé gyorsnak érzem. Arlene hazatér, aztán a börtön, a kibékülés, a végrendelet, az undok nővérek és a nagy barátság. Csak úgy kapkodtam a fejemet. Lehetett volna még ezt egy kicsit nyújtani.

Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy mi lesz a vége, de olyan jól sikerült a szerelmi szál, és annyira jó volt a nyújtása, a húzása is. Ahogy kerülgették egymást, és hol ide hol oda.. Leon viselkedése egyszerre volt gyönyörű és nagyon undok. Ez a rész annyira tetszett, ez volt talán a legjobb, ezeket a részeket vártam a legjobban. 

A szereplők egytől-egyig szimpatikusak voltak. Kevés olyan könyv van, ahol nincs olyan akit akár egy picit is de ne utálnék. Nem voltak szélsőségek, illetve ha némely viselkedésük szélsőséges is volt (olykor a Izi, Dália valamint Leon is tudott így viselkedni), összességében akkor is olyan szerethetőek és emberiek voltak, hogy nem lehetett őket nem megszeretni.

Leonban az a legjobb, hogy titokzatos és kiismerhetetlen. Arlene érzései annyira tiszták, és olyan élethű és teljes mértékben át tudtam élni a kétségeit, az érzéseit. Izi és Dália eleinte arrogánsak, viszont rajtuk sokat mosolyogtam. Betti is kedvenc, a virág- és kertimádata igazán vicces:)

Persze izgultam Arlene-ért és Leonért, szurkoltam nekik nagyon, hiszen egy igazi jó kis könyvnek muszáj, hogy happy end legyen a vége:)

A nevek egy kicsit furcsák voltak. Mármint az volt furcsa, hogy némely név igazán magyaros, mások meg nem. Nem azt mondom, hogy akkor most mindenkinek Bélának, Dezsőnek, Mariskának és Erzsinek kellett volna lenni, de pl Bella néni és Edvárd bácsi (kackac) igazán kaphatott volna valami hagyományos magyar nevet.

A könyvet kisebb nagyobb kihagyásokkal egy szuszra kiolvastam. Amikor letettem a gondolataim körülötte forogtak. Folyton Arlene jutott eszembe, így nem tudtam sok időre elszakadni tőle.

Valójában egyetlen gondom volt vele: túúl rövid.:)

Várom a folytatását!

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 150

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Leon és Arlene cívódása

Kedvenc karakter: Arlene, Betti

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: -

Ally Carter: Ha megtudnád hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Ez a könyv az a megjelenésétől kezdve foglalkoztat. Felkeltette a kíváncsiságomat a fülszöveg és a szép borító, de közre játszott az is, hogy a bentlakásos történeteket nagyon szeretem. Így hát mit volt tenni, egy Kelly 2+2 akcióban valahogy a kismanók a kosaramba tették és megrendelték helyettem.

A történet:

"Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt..."

Véleményem:

Hát hol is kezdjem. 

Egy cseppet elvan szállva magától Cammie. Szóval hiába tanul már sok-sok éve kémnek és tud mindenféle harcművészettől kezdve nyelveken át egyetemi szintű kémiát, szegénykém elég buta és öntelt.

Nem sok szimpatikus jellem van benne. Egy kicsit túl van hangsúlyozva Cammie szerepe. Tehát mindentől függetlenül ő akkor is csak egy 15 éves lány, és nem ő váltja meg a világot. Nem szeretem az olyan karaktereket, akik túlságosan magabiztosak. Ráadásul még hisztis is. 

Buta, mert megszeg minden szabályt és nem képes a felelősséget vállalni a tetteiért. 

Számomra sokkal, de sokkal szimpatikusabb szereplők a barátnői Liz és Bex. Kár, hogy ők a mellékszereplők, sokkal szívesebben olvastam volna róluk. Ha ők nincsenek, Cammie sehol se tartana. 

Josh-tól se estem hasra, nem tartozik a kedvenc férfi karaktereim közé.

A cselekmény viszont egész jó. Iskola, barátok, szerelmek, éjszakai elszökések, randik, lebukás, kavarodás, életmentés és beteljesülés (vagy nem - ki tudja?:) Szóval tipikus tinisztori, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz. 

Mindamellett nem igazán olvastatta magát. Sokszor voltak nyögvenyelős részek, amikor belekezdtem csak pár oldalig jutottam és meguntam. A vége egy kicsit fellendült, az megmentette az egész történetet. 

Hogy ajánlom-e a könyvet? Hát rábeszélni senkit se fogok, de van olyan jó, mint bármelyik más ebben a kategóriában. Egy kicsit beleuntam már a hisztis főhősnőkbe, de ettől függetlenül egyszer elolvasható. Nem túl akciódús, és elfért még volna néhány sulis, tanórás rész, talán attól jobb lett volna.

Meg nem bántam, hogy elolvastam. Az biztat, hogy a folytatása sokkal jobban sikerült:)

Értékelésem: 4/5

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

Sophie Kinsella neve nem volt újdonság számomra. A Boltkóros sorozatát nagyon szeretem, szóval igazán nagy elvárásaim volt ezzel a könyvvel kapcsolatban is.
Természetesen nem csalódtam, végül is nem hiába az egyik kedvenc romantikus írónőm Kinsella.
A könyvre a Boltkóros sorozat után figyeltem fel, és az egyik kedvenc helyi antikváriumomban sikerült hozzájutnom.

A történet:

"A főhős egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollégáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Lexi másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja: anyját idősebbnek látja, a saját tükörképén is megütközik, olyan az egész, mint egy lidérces álom. Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé?"

Véleményem:

Hozza az írónő a szokásos formáját: egyszerű lány belecsöppen egy teljesen más életbe, a gazdagok kiváltságok világába. Természetesen nehéz a megszokás, ami sok-sok vicces és kedves jelenettel jár.

Egy másik oldalról mutatja be a gazdagok világát: eddigi általam olvasott köteteiben kiváltság, most azonban az árnyoldal is megmutatkozik. Hiába a csillogás és a pénz, ha alapvető emberi dolgok hiányoznak mondjuk egy párkapcsolatban.

Lexi tipikus Kinsella hősnő:) Ezért (vagy pont emiatt) nagyon szeretem a karakterét. Képes belátni a hibáit és belátni a felszín alá. Rájön, hogy az élete nem az a habos-babos rózsaszín álom, amibe belecsöppent, hanem ennél sokkal összetettebb. Az igyekezete, hogy megszeressék a régi barátai nagyon sok vicces és humoros eseményhez vezet; igazán jókat lehet nevetni rajta.

Az édesanyja és húga viszont pont az ellenkezője. Nem egy tipikus mintacsalád. A végén persze kiderül, hogy igen is sok múlott a családon, a család befolyásán és hibáin, hogy Lexi így viselkedett. 

Ericet sajnálom egy kicsit. Eleinte igazán kedves fickónak tűnt, már-már hajlok afelé, hogy szándékos "megutáltatás" történt az írónő által. Kicsit éles ez a váltás, de elfogadható. A végén úgy is mindig az történik, amire az olvasó vár, szóval mondjuk úgy egy kicsit manipulálva lettem:))

A könyv rendkívül szórakoztató, el lehet vonatkoztatni az olvasása közben a mindennapi gondoktól. Azért is szeretem Kinsella könyveit, mert nem kell rajtuk gondolkodni, egyszerűen csak sodródni kell az árral és eközben biztosított a szórakozás és a happy end. Egy strandon vagy utazás alatt tökéletes olvasmány. 

A borító különösen gyönyörű, a fordítás elmegy: láttam én már rosszabbat is. A szereplők szerethetőek, tényleg mindenki bele tudja élni magát a cselekménybe. Abszolút életszerű helyzeteket ábrázol (most tekintsünk el a hirtelen belecsöppent gazdagság tényétől) pl arrogáns főnök és munkatársak, elkényeztetett lázadó tinihugica stbstb

Bele lehet látni egy kis tanítás jelleget is, hogy nem minden a pénz meg stbstb, de én inkább mint pihentető olvasmány tekintenék rá.

Értékelésem: 5/5

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Na ez a könyv határozottan pozitív csalódás volt számomra. Nem láttam a filmet, sőt igazából nem is tudtam, hogy miről szól ez a történet. Egy könyvcsere során jutottam hozzá, morocco által. Egyszerűen imádom!!!:) Azóta megnéztem a filmet is, de még csak a közelébe se ér a könyvnek. 

A történet: 

Adott Becky egy fiatal nő, aki egy barátnőjével él együtt. Állandó pénzügyi zavarai vannak, ami mögött egy egyszerű ok áll: Becky vásárlásmániás. Nem számít hogy cipő, táska, vagy akár csak egy képeslap, Becky amint meglátja a bolt kirakatában ellenállhatatlan vágyat érez az iránt, hogy megkaparintsa. Természetesen emiatt rengetek bonyodalomba keveredik a számlavezető bankjaival, a szobatársával, aki le akarja szoktatni ezen szenvedélyéről, na meg persze Luke-kal, aki álmai férfija. 

A szereplők: 

Imádom Becky-t. Azt egyik legjobb női főszereplő, akiről eddig olvastam. Folyton célokat tűz ki maga elé, amit viszont sosem visz véghez. Esküdözik, fogadkozik de teljesen feleslegesen, hiszen már a fogadalom megkötésekor tudja, hogy úgyse tudja teljesíteni a saját magával szemben felállított elvárásait. Nagyon sok humoros, esetlen helyzetbe kerül maga miatt, amiből letörten kullog haza. Annyira életszerű a jelleme: mindenkinek van valami szenvedélye, amin nem tud (vagy nem is akar) úrrá lenni, mindenki kerül ciki helyzetbe úgy, hogy bizony szégyenkezve kell otthagynia a helyszínt. 

Luke a türelmes, gazdag pasi, aki a munkájának él. Elnézi Becky szerencsétlenkedéseit, és a vásárlásmániáját, igaz hiába próbálja lebeszélni barátnőjét egy-egy "feltétlenül szükséges egy átlagos otthonban" áruról:) Boldogok együtt, és ő egy igazi "álompasi". 

Vélemény: 

Nagyon szeretem a könyvet, nagyon szórakoztató. A legeslegjobbak az üzleti levelek, meg Becky mentegetőzései. Én nagyon át tudom élni egy-egy pillanatát az életének, főleg a felesleges fogadkozásokat. A belőle készült filmnél jobb, de azért érdemes azt is megnézni.Mindenkinek ajánlom aki egy jót akar nevetni. Igazi bolondos könyv, sok-sok ciki sztorival:) 

Értékelés: nem is lehetne más, mint 5/5

Sophie Kinsella: Pánik a Plázában

A könyv szintén csere útján jutott el hozzám. Ez a könyv az Egy boltkóros naplója folytatása. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, már alig várom hogy a folytatásait is olvashassam. 

 A történet: 

Becky története folytatódik! A jóképű és gazdag Luke feleségeként boldogan éli a sikeres nők világát. Vásárlás, szervezkedés, egy kis pénzügyi tanácsadás az élete. A bonyodalom Alicia megjelenésével következik be. A Luke vállalatánál dolgozó nő rendesen megkavarja a dolgokat. Nagyon kínos helyzetbe hozza a párt, de természetesen Becky e torokszorító helyzetet is humorosan, leleményesen oldja meg. 

A szereplők: 

Becky és Luke hozzák a formájukat. Ők az állandó szereplők, különösebb változás nem történt a jellemükben az Egy boltkóros naplója óta. Itt is megmutatják, hogy semmi és senki nem állhat az utukba.Alicia a negatív szereplő. Beckyvel nagyon utálják egymást. Törtető, okoskodó, sunyi, mint minden gonosz főszereplő a könyvekben:) 

Vélemény: Továbbra is imádom a sorozatot. Alig várom a folytatásait. Jókat lehet rajta mosolyogni, és nincs túlbonyolítva a történet. Aki szerette az első részét, az mindenképp olvassa el. Remélem kedvet kaptatok rá:) 

 Értékelés: 5/5

Sophie Kinsella: A boltkóros férjhez megy

A könyvhöz egy csere útján jutottam hozzá, köszönöm Misty -nek. Nem kockáztattam túl sokat vele, hiszen az Egy boltkóros naplóját és a Pánik a plázábant már olvastam, szeretem. Annyira megszerettem ezt a sorozatot, hogy be is szereztem az összes részét. Vidáman belevetettem magam, és íme az eredmény: 

A történet: 

Becky és Luke az esküvőjükre készül. Mily meglepő, hogy semmi se megy úgy, mint a karikacsapás. Becky anyja lázasan szervezi az esküvőt Oxshott-ba, míg Luke anyja ugyanolyan lendülettel felkéri New York legjobb esküvőszervezőjét a nagy munkára. Becky nem tud választani a két helyszín közül. Nem akarja megbántani az édesanyját, de a luxusesküvőről se akar lemondani. Egyre sűrűsödnek a felhők a feje körül. Muszáj választania, mert két esküvője azért még se lehet. De vajon hogy vágódik ki a megoldhatatlannak tűnő helyzetből? 

A szereplők: 

Becky semmit se változott. Pont ugyanolyan, mint az előző két kötetben. De én pont ezt szeretem benne. Nagyon tetszik, hogy tologatja maga előtt a problémát, ezzel még nagyobb zűrt okozva maga körül:) Számára a legjobb probléma megoldás az, ha nem vesz tudomást róla. Leírhatatlanul imádom ezt a karaktert. Imádom a boltkórosságát, a hihetetlen optimizmusát, a leleményességét. 

Luke a mindig hidegvérű, nyugodt ember most komoly bajba kerül. Összeomlik az élete és csak Becky-re számíthat. Itt látjuk Luke sebezhető énjét is. Én örülök is egy kicsit ennek. Eddig túl tökéletes volt. Elnézte Becky esetlenségét, a vásárlásmániáját. 

Suze továbbra is a legjobb barátnő. Mindig számíthat a segítségére. Amikor elharapódzik a baj, akkor is mindig ott van. Tetszik, hogy most a sarkára áll, és nem hagy mindent Becky-re. 

Vélemény: 

Pont azt kaptam amit vártam. Szórakoztató, felüdítő, humoros, romantikus. Nagyon örülök, hogy ilyen jó sorozatra bukkantam. Talán csak azt tudnám negatívumként felhozni, hogy egy kissé hosszú lére lett eresztve a két esküvő közötti huzavona. Ez uralta a történetet és nem tudtak emellett kibontakozni a történetszálak. Nagyon tetszik a borító is, a papírnak még az illata is olyan finom:) Az biztos, hogy nagyon várom már a folytatásokat! 

Értékelés: nem is lehet más mint, 5/5

Sophie Kinsella: A pöttöm boltkóros

A boltkóros sorozat legújabb része. Kíváncsian vettem a kezembe, hiszen az eddigi kötetek alapján nagyon vártam már a folytatást. 

A történet: 

 Minnie születése után ha lehet még jobban feje tetejére állt Beckyék körül minden. Az hagyján, hogy kísértetiesen hasonlít édesanyjára, a vásárlásmánia "tünetei" a kislánynál is tapasztalhatók, mindamellett hisztijei, ordítozásai miatt több boltból és játszóházból is kitiltották. Úgy tűnik, hogy rendesen el lett kényeztetve. Ám Becky ezt hallani se akarja, az ő gyönyörű kislánya aztán nincs elkényeztetve. Luke unszolására azonban nevelési tanácsadót hívnak, aki csak még jobban összekuszálja a család amúgy sem hétköznapi életét. Ám ha ez nem lenne elég Becky-nek, még a nyakába vesz egy szülinapi party szervezést, ami sehogy se akar az elképzelések szerint haladni. De Becky-t ismerve ezen még csodálkozik valaki?:) 

A szereplők: 

Minnie-t nagyon bírom. Bár még csak 3 éves, de már megmutatkozik, hogy mennyire hasonlít Becky-re. Egy kicsit azonban túlzásnak tartom a körülötte lévő zűrzavart. Egy kicsit túlzásba vitte az írónő a Minnie és az elkényeztetettség körüli eseményeket. 

Elinorról, Luke édesanyjáról is érdemes pár szót említeni. Eddig hidegnek és távolságtartónak tűnt, de most mintha feloldódott volna. Minnie határozottan jó hatással van rá, ami persze fordítva is igaz, Minnie mindig tudja, hogy nagyanyjánál viselkedni kell. Mondjuk a nagy titkolózás egy picit zavart. 

A vélemény: 

Hát nem kifejezetten tartozik ezen kötet a kedvenc Becky-s könyveim közé. Valahogy úgy vagyok vele, mint A boltkóros férjhez megy c könyvvel: sokszor túlzásba vitt események idegesítettek. Nem kell egy problémát felgörgetve még tízszer nagyobbat csinálni. Már-már súrolja a fejetlenség határát. A party szervezős részek viszont nagyon jók voltak, ismét betekinthetünk a Becky-féle probléma megoldásba.:) Garantáltan senki nem fog unatkozni, ha elolvassa ezt a kötetet is. 

 Értékelés: 4/5

Sophie Kinsella: A boltkóros babát vár

Kinsella sorozata nagy kedvencem, úgyhogy nem volt kétségem afelől, hogy ezt a könyvet is be kell szereznem sürgősen. Nem is csalódtam benne. 

A történet: 

Most, hogy Becky babát vár minden a feje tetejére állt körülötte. Szuper munkahelye van, közös házat keresnek Luke-kal, mindeközben persze a babavárás izgatja a legjobban: Már tőle megszokott módon szertelenül vásárolgat, mindent amire a Kicsinek szüksége lehet (vagy nem lesz sose:)). Nem is hisz hát a szemének, amikor sikerül bejutnia a legmenőbb nőgyógyászhoz, a sztárok nőgyógyászához Venetiához. A gondok azonban ott kezdődnek, amikor kiderül, hogy Venetia Luke exbarátnője. Ekkor elszabadul a pokol, vagyis minden olyan már megszokhattunk: Becky hozza a formáját:) 

A szereplők: 

Becky se most, se eddig semmikor nem hazudtolja meg önmagát:) Ugyanaz a bohém, talán kissé felelőtlen, vásárlásmániás lány, mint amit az első kötetekben megismerhettünk. A problémákat mindig túlkomplikálja, na meg persze ezeknek a már megszokott vicces megoldásáról ne is beszéljünk:) 

Venetia annak ellenére, hogy ő az "ellenség", mégse váltott ki belőlem ellenszenvet. Persze Becky-nek drukkoltam mindvégig, de azért nem utáltam annyira őt, mint amennyire Becky. Mondjuk azért a végére egy kicsit bekeményít, ott már azért rezeg a léc, de összességében bírtam őt. 

A vélemény: 

Talán az összes Becky-történet közül ez a legjobb. Sokkal másabbat nem tudok írni róla, mint amit az eddigieknél is leírtam: imádom Becky-t a bénázásaival és a sajátos problémamegoldásaival együtt, sokszor sírtam már a nevetéstől. Számomra magasan ez a legjobb könyv a sorozatból. A vásárlásimádatával együtt annyira szerethető Becky, egyszerűen nem lehet nem megbocsátani a kis bakiit:) Talán még Becky-nél is viccesebb az édesanyja. Hihetetlen, hogy milyen beszólásai vannak időnként. Azt meg különösen szeretem, amikor "szövetkeznek" Jess ellen és eltitkolnak pár apróságot. 

Értékelés: 5/5

Sophie Kinsella: A boltkóros és a tesója

A sorozatot imádom, annyira szellemes és üdítő Becky történeteit olvasni. Viszont kb minden páratlan kötete igazán tetszik, a párosak meg olyan kis laposak. Naplós jó, Plázás egy kicsit unalmas, esküvős jó (bár azért néha ott is kiakadtam), tesós ismét apró csalódás, babát várós a legeslegjobb az összes közül, A pöttöm boltkóros megint nem annyira...szóval hullámzik az egész. DE, ettől még a sorozatot egybe imádom, és mindig felvidulok, ha olvashatom.

A történet:

 " Becky Bloomwood - a boltkóros - újabb történetét tartja a kezében az olvasó. Ezúttal a házas élet, a mély barátságok és a rég elveszettnek hitt testvérek állnak a középpontban, no meg a vágyva vágyott Angel táska… Mit ér egy világkörüli nászút, ha nem vásárolgathatsz össze mindenféle ajándékot, amit később hazaszállíttatsz? Hogyan mehetne tovább az élet húsz, csodás, hongkongi selyem pongyola nélkül? Mi tévők lehetnénk a Srí Lanka-i kézzel faragott ebédlő asztal és a hozzá tartozó tíz szék nélkül? A hatalmas fa zsiráfok Malawiról szintén ilyen tételek, bár Luke, a mit sem sejtő újdonsült férj egyáltalán nem adta áldását ennyi mindenre… Luke és Becky épphogy hazaértek londoni otthonukba, ám Luke nászút alatt megtalált lelki békéje már rég odaveszett, amióta a két teherautónyi szuvenír tölti meg az egész nappalit. S persze az utánvéttel érkezett számla sem segít a rossz kedvén. Ezért Luke úgy határoz, hogy Beckynek takarékoskodnia kell. Becky tagadja a vádakat és kitartóan hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben, azonban Luke érezhetően eltávolodik tőle és alighanem házas életük első válságával kell szembenézniük. Így teljesen letörve fogadja szülei híreit, miszerint a semmiből előkerült Becky nővére. Ez a hír végre teljesen felvillanyozza, és meggyőződése, hogy testvére, Jessica majd betölti lelkében a barátnője hiánya ejtette hatalmas lyukat. Elképzeli mennyi mindent csinálnak majd együtt, vásárolgatni járnak, manikűröztetnek, jókat nevetgélnek és megállás nélkül pletykálnak a divatról… Azonban Jessicát egészen más fából faragták. Bármilyen kitartóan is ostromolja Becky a nővérét, végül felmerül benne a kérdés, vajon tényleg testvérek? Luke-nak igaza lehetett, és Beckynek valóban mély önvizsgálatra van szüksége? Vajon képes a boltkóros megálljt parancsolni saját magának és tudatosabban élni? "

A szereplők:

Becky talán ebben a kötetben a legaranyosabb. Eddig szinte csak magára gondolt, most viszont látszik egy kis változás. Már nem csak a ruhák és a cipők a fontosak neki, hanem végre talált valami más elfoglaltságot: a testvérét. Na igen, de semmi nem úgy alakul, ahogy ő elképzeli. Ennek ellenére kitartó, és nem hagyja annyiban a dolgokat, noha néhol már túlzásnak érzem azt, hogy semmi nem jön össze, amit eltervez.

Jessica szerintem nagyon idegesítő. Végig ellenszenvet éreztem iránta. Értem én, hogy be akarja bizonyítani az írónő hogy igenis nagy ellentét van a két lány között, de azért ez egy kicsit sok. Szóval Jess folyton csak hibát talál Becky-ben, kritizálja holott neki ne felel meg semmi sem.

Vélemény:

Csalódtam, de csak picit és azt is Jess miatt. Egyébként hozza a szokásos formáját: humoros, vicces, aranyos, szerethető, felüdítő. Jó egy kicsit elszakadni a mindennapi problémáktól, hogy Becky lényegesen viccesebb problémáiba merüljünk bele:) Továbbra is szeretem Kinsellát, és alig várom a sorozat folytatásait.
Értékelés: 4/5

J. R. Ward: Életre keltett szerető

Ezt a kötetet is moroccoval cseréltem. 

A történet: 

Ez a rész Marissa és Butch kapcsolatáról szól. Nekem Butch egyik korábbi részben se volt szimpatikus. Nem illett egyszerűen a történetbe. A véleményem ugyan megváltozott a könyv elolvasása után, de úgy igazából sosem kedveltem meg. Marissa kissé butácska, viszont szerintem szerethető karakter. A történet vége viszont iszonyatosan jó lett, egyáltalán nem számítottam ilyen befejezésre. 

A szereplők: 

Marissát eddig nem nagyon láthattuk a sorozatban. Igaz időnként ugyan előbukkant, de nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget. Tetszik az önállósodása, túlságosan a testvére hatása alatt állt. Mindvégig kiáll Butch mellett, és persze a végén beteljesedik a szerelmük. 

Butch számomra egy semleges szereplő. Nem tudtam vele igazából azonosulni. Nem illett teljesen a történetbe bele. Ez a könyv ugyan kifejti egy kicsit jobban az életét, de valahogy számomra mindig kívül állóként jelenik meg. Marissával néhol már-már szánalmasan vicces a szerelmük alakulása, pl amikor kerülgetik egymást, mert mindkettő azt hiszi a másikról hogy nem szereti, közbe meg kiderül hogy közbe mindketten egymásért epedeznek. 

Vélemény: 

 Hát nem is tudom, az biztos hogy egyszeri olvasásra jó volt. Nem várok túl sokat már a sorozattól. Egy kicsit feldobja az egész könyvet a végkifejlet, de csak úgy sodródtam a történésekkel, nem fogott meg különösen egy jelenet vagy egy szereplő. John-os részek szerintem kifejezetten rosszak voltak. Ezzel a kötettel befejeztem a sorozat további olvasását. Most itt nem akarom részletezni, de majd írok róla egy bejegyzést. Ha külön-külön egyenként nézzük a köteteket akkor egyáltalán nem olyan rosszak. Egybe, sorozatként viszont rettenetesek. Ezerszer lehúzni a bőrt ugyanarról a sztoriról....

Értékelés: 3/5, mert egyszer azért kibírható

J. R. Ward: Megsebzett szerető

Ezt a könyvet még moroccoval cseréltem. 

A történet: 

Kétségtelenül ez a legjobb része a sorozatnak. Zsadist mindig is kívül állt egy kicsit a történetből. Jelen volt, de igazából mégsem volt ott. Nagyon ridegnek és zárkózottnak mutatkozott, aki önmaga és társai kínzásától érzi jobban magát. Ez a könyv teljesen megváltoztatja ezt a nézőpontot. Kiderül hányattatott sorsa és a csodás megmenekülés, amitől a változást várja ő és a testvére is, de ami végül Bella megérkezéséig várat magára. Az élete pont ugyanolyan szerencsétlen maradt, mint a megmentés előtt. Igaz, ekkor már nem az úrnő tartja fogva, hanem ő saját magát. Az eddig megszabott kereteket ő ismét felépíti önmagában. Bella megjelenésével megváltozik minden. 

 A szereplők: 

Nekem az egész sorozatban Bella a kedvenc női szereplőm. Kifejezetten szimpatikus, hogy vámpír és nem halandó. Tetszik, hogy ő nem tökéletes, de nem is esetlen. Jobban tudok azonosulni az ilyen szereplőkkel. Bátor és kitartó, hiszen ha ő nem küzd a kapcsolatukért, akkor sose lennének együtt, és sosem változna meg Zsadist élete. 

Zsadist pedig a kedvenc férfi szereplőm a sorozatban. Sokkal jobban ki van dolgozva a karaktere mint a többieknek. A két szélsőség, de valahogy még a kellemes, elviselhető módon. Nincsenek eszement túlzások, egyszerűen vagy elfogadja valaki, hogy ő ilyen, vagy nem. 

Vélemény: 

Amikor ezt olvastam, akkor még úgy gondoltam, hogy végig fogom olvasni a sorozatot. Az értékelésem tehát mostanra egy kicsit megváltozott, így most már másképp értékelem. Ami a legnagyobb fájó pont az egész sorozatban, az az egy kaptafára írt történet. Az alapsablonja nem rossz, de így sokadszorra már sok. A történet sajátosságai nagyon jók. Ha elvonatkoztatok a többi könyvtől, akkor nagyon jó alapsztori, jó felépítés. De így, hogy egy sorozat sokadik tagja, így ront a helyzeten. Ennek önálló könyvnek kéne lennie, és sokkal elfogadhatóbb lenne. A két főszereplő jó, a köztük lévő kapcsolat alakulása jó, szóval összességében a könyv - és nem a sorozat- meglehetősen jó. 

Értékelés:4/5

Kathy Lette: Hogyan tegyük tönkre a férjünket

Ezt a könyvet egy bookline akcióban vettem. Először, mikor nézegettem a listát nem is fogott meg. De aztán ahogy elolvastam a Szingli fejvadászt egyszeriben rádöbbentem, hogy egyre jobban kezdem megszeretni az olyan történeteket, amik a női bénázásokról szólnak:) Végül aztán meggyőztem magam, hogy ezt a könyvet és sürgősen be kell, hogy szerezzem. Pár nap múlva már boldogan lapozgattam itthon, és neki is álltam az olvasásnak. Hááát...egyáltalán nem erre számítottam. Az elején Lucy, az egyedül álló anya csak iszik és cigizik és borzasztóan rossz szülő. Nem ezt vártam tőle és abba is hagytam az olvasást. Aztán később mégis rászántam magam és ahogy egyre tovább jutottam a történetben, annál jobban ragadott magával.

A történet:

Adott egy negyvenes éveiben járó nő, akit hetekkel korábban elhagyott a férje egy fiatal nőért. Ő ottmaradt egy idegen országban barátok, munka és férj nélkül. Összetörten, csalódottan az italba menekül, ez azonban a már amúgy is rossz kapcsolatot a gyerekeivel csak még rosszabbá teszi. A férj, aki mellesleg Lucy legjobb barátnőjével lépett le, pedig boldogan él a város másik felében. Egy este amikor épp részegen sír a konyha padlóján fekve megérkezik Susie a szomszéd. Ő karolja fel Lucy-t és innentől a legjobb barátnők lesznek. Együtt beiratkoznak egy vízi mentős tanfolyamra, ahol megismerkednek Lockie-val az 50es elvált férfivel, aki egyedül neveli a fiát. Lucy, Susie és Lockie gyerekei persze az első pillanattól kezdve összebarátkoznak, és innentől nem csak ők, de a felnőttek is közös programokra járnak. De persze nem ilyen idilli a hangulat. Lucy még mindig szerelmes, a férje hallani se akar róla, az új nő pedig mindent megtesz, hogy tönkretegye Lucy életét. A gyerekekkel gond van, pénz nincs, munka nincs...Aztán a történet egy nagy kavarodással ér véget. Megjelenik Sebastian is, Lucy szeretője és összekavarja a kedélyeket. A végén persze happy end, mindenki boldog, a rossz megbűnhődik, Lucy pedig végre rátalál az igazira.

A szereplők:

Lucy a főszereplő. Negyvenes éveiben járó nő, aki hirtelen férj, pénz és mindenféle barkácsolási tapasztalat nélkül. Egész életét a férje mellett töltötte és így ott ragadt egy idegen országban a család feje nélkül. Persze az élete és a háztartás a feje tetejére áll, és innen már csak lefelé vezet az út. Magányából Susie és Lockie, valamint a vízi mentősködés húzza ki. Határozatlan, labilis, meglehetősen béna. Otthagyta a munkáját, a karrierjét a gyerekek születésekor, és a családjának szentelte az egész életét. Teljes mértékben függ a férjétől és amikor hirtelen egyedül marad, nem tudja kezelni a problémákat. Persze a fájdalom erőssé teszi őt is, így a könyv végére egy teljesen új, erős, határozott nőt ismerhetünk meg benne.

Susie: A szomszéd nő. Szintén egyedül álló anya, így teljes mértékben támaszt tud nyújtani Susie-nak. Ő segít felállni a kudarcból, és neveli a gyerekeit, amikor Lucy nem képes rá. Nagyszájú de nagy szíve van. Nekem az egyik kedvenc szereplőm ő volt:)

Lockie: Ő a tökéletes, aki mindent tud, mindent problémát megold, akihez bármikor lehet fordulni. Persze, minden könyvben kell egy ilyen szereplő, akit éjnek idején fel lehet keresni, ha óriási a baj. Aki persze, mindent meg tud oldani, mindenhol vannak kapcsolatai...:) Nekem szimpatikus Lockie karaktere, nem erőltetett, egyszerűen csak Lucy jobb keze.

Gyerekek: Nehéz, kezelhetetlen, szófogadatlan, rossz, rossz, rossz gyerekek. Pont olyan volt a viselkedésük, amit senki se akar megtapasztalni:) Szóval az édes, okos, vicces kisgyerek felnő egy zsörtölődő, kötözködő, "jaj de ciki vagy anyu" tinédzserré. Persze mint minden, ez is megváltozik, és a vége mindennek hepiend:)

Vélemény: A kezdeti nehézségeket átugorva egy aranyos, vicces, bénázós könyvet kapunk. Azt nem mondanám, hogy a kedvencem lett, de nem bánom, hogy elolvastam.

Értékelés: 3/5

J. R. Ward - Síron túli szerető

Ezt a könyvet Anonyma-tól kaptam, egy csere alkalmából. Ward Fekete Tőr Testvériségének 2. része. Amint tudtam nekiestem, és seperc alatt végeztem is vele. Jobban tetszett az előző résznél. 

A történet: 

Továbbra is a harcosok állnak a történet középpontjában. Most Rhage-en a sor. Ő egy szépfiú, akiért bomlanak a nők, mégis egy súlyos büntetést cipel magában. Ez ellen a lény ellen nem védheti meg senki, ő irányítja az életét, és bár igyekszik túllépni rajta, és ő maga irányítani az életét, ez nem mindig sikerül neki. Maryt a rákos beteg, egyszerű, gyenge nőt véletlenül pillantja meg, és ezzel megváltozik az egész élete. Most már nem csak magáért és a testvéreiért, hanem Mary-ért is küzdenie kell a lénnyel. A történet nem várt befejezéssel zárul, ezzel bebizonyítva, hogy amikor már minden remény elveszett, akkor is jön egy icipici segítség és sosem szabad feladni:) 

 A szereplők: 

Rhage karaktere az előző részben nem volt túl szimpatikus. Nőcsábász, aki csak eszközként tekint a nőkre. Természetesen ebben a részben fény derül ennek a miértjére és okára. Ahogy jobban megismerteti az írónő az alakját, egyre inkább szimpatikussá vált. A lény, ami az életét irányítja persze szab határokat neki, amik közül nem tud kiszabadulni. De bebizonyítja, hogy néha az is eredményre vezet, ha valaki beletörődik a sorsába, és megpróbálja kihozni belőle a maximumot. Mary-re úgy tekint, mint aki megváltoztatta az életét. Eddigi nyomorúságos sorsából ő rázta fel. Szerelmük egyszerű és pont attól szép, hogy elfogadják egymás gyengeségét. 

Mary súlyos beteg és ez a tény kering a történet körül. Sose lehet igazán boldog, mert nem tudja megmásítani a végzetét. A reményt már rég feladta, de amikor a szerelemért, a Szerelméért küzd, akkor bebizonyítja, hogy igen is erős. Megmenekülése csodával határos (amin nem kell csodálkozni, lévén, hogy fantasy könyvről van szó). 

 A történetben megjelenik John, a néma fiú és Bella, a vámpírlány is. Nekik később még fontos szerepük lesz. 

Vélemény: 

Alantasos részeket ismét nem szerettem. Itt még nagyobb az ellentét a sebezhető nő és az érzelem nélküli harcos között. Persze idővel minden sztereotípia összeomlik, és megváltoznak a viszonyok. Gyenge nőből erős, kitartó nő lesz, erős harcos pedig megmutatja, hogy igen is vannak érzései. A vége meglepett (természetesen pozitív értelemben), de ez pont így volt jó. Szeretem ebben a sorozatban, hogy a szerelem örök és megmásíthatatlan. Szerelem első látásra és örökre. Küzdenek egymásért, magukért és a boldogságért. Jó ilyent olvasni:) 

Értékelés: 4/5

J. R. Ward - Éjsötét szerető

Mindenhol a Fekete Tőr Testvériség csöpögött még a csapból is. Persze előbb-utóbb eljutott hozzám is. Fogalmam se volt róla, hogy mi ez. Vámpír-romantika egy kis erotikával fűszerezve... gondoltam, annyira nem lehet rossz. Adódott egy könyvvásárlási akció és le is csaptam rá. Aztán félretettem, nézegettem, lapozgattam, de csak nem olvastam bele. Egyszer aztán nem volt mit olvasnom, hát gondoltam, ha már itt figyel a polcomon, akkor belekezdek. 

A történet: 

Adottak a vámpírharcosok, akik ugye okosak, szépek, halálosak, titkos a tevékenységük, a lakóhelyük, és úgy eleve az egész életük. Mindenki legendákat mesél róluk, de senki se tudja, hogy kik is ők valójában. E könyv főszereplője Wrath a vámpírkirály, aki a legkevésbé se királyos. Ő inkább harcos, mint "politikus". Persze nem lenne romantikus regény egy nő és az elmaradhatatlan "szerelem első látásra" nélkül. Beth az okos, gyönyörű nő, akihez egyszer csak ellátogat maga a vámpírkirály és rögtön egymásba szeretnek. A történet aztán tartogat jót és rosszat is, de minden jó ha a vége jó. Természetesen nem lenne kerek a történet hepiend nélkül:) 

A szereplők: 

Wrath számomra egy sötét (rejtély, hogy miért képzelem mindig sötét bőrűnek), ijesztő, félelmetes alak. Egyszer csak megjelenik Beth-nél, ezzel halálra rémisztve a lányt. Tetszik, hogy rejtélyes, titokzatos, hogy mindig mindent tud, mindenhol ott van, egy igazi, tipikus védelmező. Bár küzd a szerelem ellen, mégse tud ellenállni a számára új érzelemnek. Beth megjelenése egy fordulat az életében. "Felolvad" a jégbörtönéből, és rájön, hogy muszáj a népét királyként védelmeznie, sorsukat igazgatnia, ha felül akarnak kerekedni a soha véget nem érő harcban az alantasok ellen. 

Beth a lány, aki meglágyítja a férfi kemény szívét. Persze belecsöppen a történetbe, és onnantól nincs megállás. A szerelem őt is magával sodorja és anyatigrisként védi a kapcsolatukat. Ő az, akire hallgat Wrath, aki ellent tud mondani neki. Gyökerestül megváltozik az élete, mindent otthagy a szeretett férfiért, feladja eddigi életét. Kedves és vigaszt nyújt. 

Vélemény: 

Néhol túlzásba vitt, néhol nagyon eltúlzott. Túl nagy az ellentét a szereplők között. Kicsi, sebezhető nő és a hatalmas, keményszívű vámpír, akitől mindenki fél, de jön egy nő és megváltoztatja az egész eddigi életét. Nekem ez már egy kicsit sok. Túlságosan elrugaszkodik a valóságtól, és negatívba megy át az egész történet. Nem szeretem az alantasos részeket, nem szeretem tudni egy könyvben előre, hogy mit fog tenni az ellenség.Persze van pozitív véleményem is: Szép a kapcsolatuk szorossága, az, hogy nincsenek határok, szabályok. A szerelmük mindenek felett áll. Tetszik az alaptörténet, maga az események folytonossága. Ugyanúgy szerepelnek a harcok, mint a romantika a könyvben. Kevéssé lényeges az, hogy vámpírokról szól a könyv, hiszen mára már annyira elmossák a vámpír-ember különbséget, teljesen emberivé téve a vámpírokat. Egyszerűen csak egy zárkózott emberről szól, akinek egy nő nyitja ki a kaput a világ felé.

Értékelés: 4/5

Polly Shulman - Rajongás

Mostanában nagyon rákattantam az antikolásra (tehát arra, hogy felesleges szabad időmet a városunk egyetlen antikváriumában töltsem). Erre a legjobb társ természetesen FFG. Közös programunkból sosem maradhat ki egy kis antikolás:) Nekem el kellett telnie vagy fél évnek mire bármi hasznosra leltem, de jó volt minden alkalommal betérni egy kis poros helyiségbe sok-sok könyv mellé. Egyik délelőtt is épp meglátogattam kedvenc, bár kissé morcos antikos néninket, amikor rábukkantam erre a könyvre. Forgattam, nézegettem, majd egyszer csak magamhoz szorítottam és megvettem. Egész délutánig azon gondolkoztam, hogy vajon megérte-e megvennem. Gondoltam lesz ami lesz, elolvasom, ha nem tetszik akkor max továbbadom. Így aztán hétvégén nekiálltam és másfél nap alatt kivégeztem:) 

A történet: 

Adott két 16 éves barátnő Julie és Ashleigh. Julie a visszafogottabb, minden tettét átgondolja, uralja az érzelmeit, Ashleigh pedig a lázadozó, kicsapongó, meggondolatlan. Az alaptörténet a következő; Ashleigh mindig rajong valamiért vagy valakiért, és ezen hóbortjába rángatja magával legjobb barátnőjét Juliet. A lány pedig csak tűr és tűr és reméli, hogy barátnője legújabb hóbortja minél hamarabb elmúlik. Ashleigh, ha kell akkor egész nap ül egy bolt előtt, mert kedvenc együttesének koncertjére ingyen jegyet osztogatnak, vagy akár édességet gyárt, árkot ás stbstb. Na és persze minden hóbortjába belerángatja Juliet.Rajongásának legújabb tárgya Jane Austin Büszkeség és balítélet c könyve. Természetesen ehhez tartozik a megfelelő beszédstílus és öltözködés is. Nem hajlandó nadrágot viselni még az iskolában sem, továbbá eltervezi, hogy az igaz szerelmet keresve besurrannak egy alapítványi bálra, ahol aztán meglelik a hőseiket. A történet innentől bontakozik ki. Természetesen meg is találják a hősöket, akik megmentik a hölgyeket egy gonosz gyíktól:) Kibontakozik egy szerelmi négyszög, bár először inkább háromszög és a vége hepiend. 

Szereplők: 

 Julie a határozott, aki mindig tűr, aki szó nélkül megteszi azt, amit mások elvárnak tőle, legyen szó édesanyjáról, apjáról vagy akár mostohaanyjáról. Sosem lázad, mindent elfogad. Előtérbe helyezi mások érzéseit a magáénál. Amikor a régi plátói szerelmébe beleszeret Ashleigh akkor is inkább megpróbálja elfelejteni, mintsem a barátságukat kockára tenni. Inkább fagyoskodik a szobájába ha anyja lejjebb tekeri a fűtést, mert tudja hogy nincs túl sok pénzük. Iskola melletti tevékenységeket vállal csak az apja kedvéért, hiszen "ez beszámít a főiskolai felvételnél". A nagy áttörés persze az, amikor Ashleigh belerángatja egy musical szerepre való jelentkezésbe és meg is kapják a szerepet. Ekkortól változik meg minden, hiszen nap mint nap kénytelen találkozni a "hőssel" Parr-ral, akibe Ashleigh is szerelmes. Julie végül úgy találja meg a boldogságot, hogy a történet végéig mindenről lemond...csak mások miatt, csak a szerettei érzései miatt. 

Ashleigh a lázadó, a meggondolatlan. Aki fenekestül felforgatja mindenki életét, aki egyszerűen csak megcsinálja amit a fejébe vesz, még ha veszélyes akkor is. Nem rosszindulatú, csak kíváncsi. Nem sokan szeretik, köztük Julie mostohaanyja és egy hódolója sem. De barátnőjének mindig a segítségére siet, legyen szó elfuserált randiról vagy vásárlásról a mostohaanyával. Végig úgy tűnik hogy nem figyel senkire, csak a saját érzéseit helyezi előtérbe, de a végén, amikor azért nem jön össze Neddel, mert azt hiszi, hogy Julie belé szerelmes akkor bebizonyítja hogy igenis igazi barátnő. 

Parr és Ned: Igazi lovagok, beleértve a fennkölt beszédet és a hősies megmentést is. De ez csak a látszat, a szívük mélyén pont ugyanolyan gyerekek még mint a lányok. Ők is bátortalanok és csak nem merik bevallani a lányoknak, hogy szerelmesek beléjük. Pont ez áll az egész történet középpontjába; Parr Julie-ba, Julie Parr-ba, Ashleigh Ned-be, Ned Ashleigh-be szerelmes és senki nem tudja ezt a másikról. 

Vélemény: 

 Kellemes csalódás. Én nem szeretem a romantikus se veled se nélküled történeteket. Nem jó, ha arról szól egy könyv, hogy a két főszereplő reménytelenül szerelmes egymásba és csak az utolsó pár oldalon derül ki, hogy "jé végig egymást szerettük". Bár talán ellentmondásnak tűnhet, de itt nem nyafogták végig a történetet. Egyszerűen viccesen, humorosan íródott és nem gondoltam azt, hogy már megint jön a szokásos siránkozás. Sajnos a legtöbb mai könyv erről szól, és ez elveszi a kedvem az ilyen történetektől. Nagy piros pont jár az írónőnek:) Tetszett az ellentét a mai és a Jane Austin-világa között. Bár a Büszkeség és balítéletet nem olvastam, de erősen gondolkodok rajta, hogy meg kéne tennem a közeljövőben.Összességében jó volt, valószínűleg elolvasom még többször is. Jó volt egy kicsit más stílusú könyvet olvasni, mint amiket mostanában olvasok. Örülök, hogy megtaláltam antikváriumban, mert valószínűleg egy könyvesboltba nem vettem volna meg. Szeretek kísérletezni, szeretem megtapasztalni, hogy mi az a határ amin túl már borzalmasnak tartok egy könyvet. Most ezen határ közelébe se voltam. 

Értékelésem: 4/5