Gayle Forman: Hová tűntél?

Gayle Forman sorozatának első részét, a Ha maradnékot már korábban olvastam és kifejezetten tetszett. Így mindenképp szerettem volna a folytatását is elolvasni. (Meg egyébként se hagyok félbe sorozatot:))

A könyv elég sokáig feküdt a polcomon, valahogy nem éreztem hozzá elég késztetést, hogy elkezdjem. Amikor aztán nekikezdtem hamar belefeledkeztem, hiszen sikerült azt a világot visszaidéznie, amit a Ha maradnékban tapasztaltam.

A fülszöveg:

"Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.

Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.

De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?"

A szereplők:

Nekem Adam eleinte nem volt szimpatikus (nem úgy, mint az első részben). Nem értettem meg őt, nem találtam igaznak és elengedőnek az indokait, a tetteinek magyarázatát. Akkor kezdett el igazán érdekelni, amikor visszaemlékezett a múltjának egy-egy részletére. Megértettem dolgokat és jobban tudtam neki hinni.

Miára eleinte haragudtam (ahogy Adam tette), és később se találtam elengedőnek a magyarázatát a hirtelen eltűnésre. Sokat változott, szerintem nem pont előnyére. De volt egy pont, a hidas jelenet utáni, amikor pont azt tette, amit tennie kellett. Innentől visszatért a szeretetem iránta.

Véleményem:

A könyvet eleinte untam. Nem tudtam beleélni magam és elhinni Adam szenvedését és önpusztító életmódját. Gondoltam ha ez lesz végig, hát nem tudom hogy el tudom-e olvasni. Aztán megjelent Mia és teljesen más fordulatot vett a történet. A múlt visszaidézéses jelenetek nagyon tetszettek. Talán még jobban is, mint a jelen (az elején). Tele vannak keserűséggel és fájdalommal. Adam fájdalma teljesen valós, amint megértettem a miérteket már át tudtam érezni. (Ettől függetlenül nem értettem egyet minden korábbi tettével.)

Bár csak egy-másfél nap eseményeit foglalja magába a könyv, sokkal többnek tűnik. Minden pillanatot megélnek a szereplők, olyan mint ha lassított felvétel lenne minden esemény. 

A legjobban az érzelmessége tetszik. Sikerült visszahoznia ugyanazt a lelki világot, amit a Ha maradnékban is tapasztalhattunk. Sőt, amit ott hiányoltam, valami amit nem is tudnék igazán megfogalmazni, de éreztem a lelkemben hogy nem teljes, az itt teljesen feloldódott. Itt megvan az a pluszt, amit az első részben hiányoltam. Adammal együtt reménykedtem én is, annyira át tudtam érezni, amit ő érez. Reménykedtem, szinte összeszorított fogakkal, hogy ne tűnjön el megint Mia űrt hagyva maga után. Szinte tapintani lehet a pillanatokat, amiket együtt megéltek tényleg mintha lassítva lenne az idő.

A befejezés gyönyörű, abszolút minden várakozásomat felülmúlta. Tudtam, muszáj volt hogy így történjen. Egy hihetetlenül jó és érzelmes könyvnek tökéletes befejezést adott az írónő. Méltó folytatása az előzményének.

A kezdeti nehézségeket átugorva szinte faltam a könyvet. A háromnegyed részét szerintem egy délután alatt olvastam el. 

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 269

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kedvenc jelenet: az esti séta

Kedvenc karakter: Mia, Adam

Legrosszabb jelenet: a hidas rész (nem maga a jelent volt rossz, csak olvasni ezt a cselekményrészt)

Nem szimpatikus karakter: a csapat (magára hagyták Adam-et)

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Nem is tudom, hogy hogyan figyeltem fel a könyvre, vagy hogy mi fogott meg első pillantásra benne. Egy kicsit nehezen is álltam neki. A téma nem átlagos, és én még nem olvastam ehhez hasonló témájú könyvet. Először egy kicsi féltem, hogy egy napot hétszer újraolvasni unalmas lesz, de szerencsére egyáltalán nem így történt. 

A fülszöveg:

"Mi lenne, ha csak egy napod volna hátra? Mit tennél? Kit csókolnál meg? És mire lennél hajlandó azért, hogy megmentsd a saját életedet?

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.

De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet."

Véleményem:

Én imádtam a 4 barátnőt. Lindsay, Ally, Elody és Sam egyaránt a kedvencem lett. Hiába mutat rá sok hibájukra a könyv, mégis annyira életszerűek, annyira valódiak, hogy egy kicsit mindenki magára ismer bennük (vagy titokban szeretne valamelyik lány életébe lépni).

Sam szerintem tökéletes főszereplő volt. Kifejezetten tetszett, hogy ahogy haladt előre a történet ő egyre inkább változott, egyre jobban látta be a hibáit, és törekedett arra, hogy megoldja ezt a furcsa helyzetet, amibe került. Szerettem, hogy mindig nevetett, hogy szerette az életét. Nem baj, ha voltak hibái, mert kinek nincsenek? Az eseményekhez fűzött utólagos kommentár is nagyon jó ötlet volt az írónőtől, olyanná tette az egész könyvet, mintha valaki más mesélné.

Talán a legnagyobb tanulság a lányok életéből az, hogy senkinek se tökéletes az élete, hiába is mutatja kívülre azt. Hogy lehet, hogy egy olyan dologért irigyelünk valakit, ami csak egy megjátszott kép, nem is valós.
A lányok élete tényleg irigyelni való ha csak kívülről nézzük. Jó volt egy kicsit belülről is látni az életük apró mozzanatait és gondolataikat.
Emellett nem feledkezhetünk meg arról sem, amit ez a könyv határozottan sugall: milyen egyszerű egy másik ember életét tönkre tenni néhány valótlan váddal. Mennyire gonoszak és undokok tudnak lenni a fiatalok, és  adott esetben mennyire csak a külsőségere adnak.

Tetszett, hogy még ha nem is vidám téma került a történet középpontjába, mégis végigkísérte az eseményeket a vidámság, a csajos csacsogás. Jó volt végigkövetni Sam szemszögéből az eseményeket és azok változását, az első megdöbbenéstől kezdve Sam megváltozásán át a végső megoldásig. Közben végig ott maradt a vidámság, és az őszinte barátság. 

A befejezéssel viszont nem értek egyet. Sam a végére mindenkit megmentett, csak önmagát nem tudta? Tényleg ekkora hibát követett el, hogy ezt érdemelte? Szerettem azt hinni a történet olvasása során, hogy minden folytatódik a rendes kerékvágásban. Talán túl sok fantasyt olvasok mostanában...

Szerintem pl Lindsay jobban megérdemelte volna ezt a sorsot, ő nagyobbakat hibázott. 

Tetszett a helyszín, hogy egy középiskolában játszódik a történet.
Érdemes elolvasni a könyvet, sok igazság megjelenik benne. Nagyon sok hasznos gondolat van benne sok igazságtartalommal. 

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 415

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kedvenc jelenet: amikor Sam a húgával tölti a napját

Kedvenc karakter: Sam, Lindsay, Elody, Ally 

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: Rob

Gayle Forman: Ha maradnék

Olyan sok minden kavarog bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyes részeket imádtam, másokat untam, úgy nagy átlagban semlegesnek tartottam. Ha olvastam akkor nem untam, nem akartam letenni, viszont ha letettem valahogy nem akaródzott folytatnom. 

A történet: 

Főszereplő Mia, aki sikeres mind az iskolában, mind a hobbijában a zenélésben, mind pedig a magánéletében: szerető családja van, barátnője akire mindig számíthat és egy rockénekes pasija aki tiszta szívből szereti őt. Egy autóbaleset miatt azonban egy pillanat alatt elveszít mindent. Hirtelen egyedül találja magát, egyedül az életében, egyedül a kérdéseivel, a döntéseivel, amikben senki nem tud segíteni neki, magának kell kitalálnia és meghoznia őket. A könyvben lepereg előtte "élete filmje": a fontosabb események, amik meghatározták az ő életét és kapcsolatait. Az ő életébe kapunk betekintést az ő szemszögéből, ahogy ő látta a dolgokat. A legfontosabb kérdés azonban: Menjen vagy maradjon? 

A szereplők: 

Mia egy különc lány. Különc a családjában, az iskolában. Néha úgy érzi, hogy nincs is helyén az élete. Pedig annyi szépet és jót kap: szeretik, vigyáznak rá, kincsként tekintenek rá. Neki vannak a legjobb fej szülei a világon, egy imádni való kisöccse, barátai, és Adam a pasija, aki mindenkinél jobban szereti őt. De valamiért mégis magányos. Nem hisz önmagában, folyton azt az okot keresi, hogy miért épp ő, mit tett ő, hogy ezt a sok szeretetet megérdemli. Hiába sikeres a csellózásban és szinte élete minden területén valami még is hiányzik. Ahogy lepergeti a képeket az életéről, ahogy visszaemlékezik a fontosabb történésekre, eseményekre, egyre szomorúbb és lehangoltabb lesz. A döntés meghozatala pedig nem egyszerű. 

Adam és Kim a barátai mindig mellette állnak. Ha rosszat csinál vagy rossz napja van ugyanúgy, mint ahogy a legboldogabb pillanataiban is. Őt szeretik úgy ahogy van, minden hibájával együtt. 

A szülők igazi álomszülők. Nem idegesek, nem büntetnek ok nélkül. Mindenben lehet rájuk számítani, megértőek, segítőkészek. Talán egy kicsit irracionális is az alakjuk, hiszen nincs olyan ember aki el ne veszítené a türelmét némely helyzetben és aki mindig  jó döntést hozna. 

A vélemény: 

Mindezek ellenére valahogy üresnek érzem a történetet. Érzelmi síkon történnek az események, az érintett szemszögéből. Talán túl egyszerű és kiforratlan. A kétségbeesés, a bizonytalanság tükröződik végig. De lehet, hogy mindez azért van, mert hasonló helyzetben mindenki ezt élné át: végigpörgetve az életüket próbálnának döntést hozni, hogy maradjanak-e avagy sem. Ettől függetlenül én nem tudtam azonosulni Miával. 

Az viszont tetszik, hogy két idősíkban játszódik a történet. Egyszerre látjuk a jelent, a kórházi eseményeket, és a múltat, Mia életének mozzanatait. A váltás nagyon szépen lett megoldva, nem zavar az értelmezésben, sőt inkább a fontosabb részeket hangsúlyozza. 

Bár a döntés nehézségét és az önmaga keresését bemutató részek valahogy nem tudták a lelkemet megérinteni, viszont a befejezés annál inkább. Gyönyörű, érzelmes, igazi kiteljesedése a történetnek. 

A történet összességében elgondolkoztató és ha még nem is mindig találtam meg a közös hangot vele, de magával tudott ragadni. A befejezése nagyon szép, ettől lett teljes. 

Értékelés: 4/5

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Először nem tudtam, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Persze a borítója nagyon tetszett, a fülszöveg is érdekes volt, de azért mégse győzött meg igazán. Aztán lehetőségem nyílt elolvasni. Minden kétségem elszállt, már az első pár mondatból kiderült számomra, hogy ez egy nagyon jó könyv. Kimondottan tetszik az írónő stílusa. Annyira hitelesen fejezi ki Jenna érzelmeit, gondolatait, kétségeit. Ha én valaha is írni szeretnék, akkor azt így szeretném. Gyönyörű - nem tudok mást mondani rá. Gyönyörű a borító, a történet, a stílus, az érzelmek leírása. Köszönöm Pearsonnak azt az érzést, amit a könyv olvasása közben átélhettem. 

A történet: 

Jenna Fox tizenhat éves korában egy autóbaleset következtében kómába esik. Másfél év múlva, miután felébredt rájön, hogy semmi olyan, mint a baleset előtt. Emlékezetkiesése miatt még a saját családjára sem emlékszik, se a barátaira, se a korábbi életére. Kétségbeesetten keresi önmagát, a múltját, a jelenjén. Új ház, új város, új emberek, új benyomások. Jenna mégis azt az életet akarja visszakapni, amit a balesete előtt a magáénak mondhatott. Furcsának érzi önmagát, a mozdulatait, a gondolatait, a szüleivel és a nagymamájával pedig kimondottan furcsa a kapcsolata. Új barátokra és a szerelemre is rátalál, azonban amikor kezdenek visszatérni az emlékei súlyos dolgokra is rájön. Talán semmi nem az, aminek hitte, talán az élete sem olyan, mint amit meséltek neki mások..... 

A szereplők: 

Jennát nagyon szeretem. Keresi önmagát, keresi a világot, hiszen teljesen újra kellet kezdenie az életét. Mindent újra meg kell tapasztalnia - az emberek mimikáját, a hangsúlyokat, vagy a mozdulatokat. Fokozatosan fejlődik, egyre jobban ismeri meg a világot és ezzel együtt önmagát. Azonban a kétségbeesés, a félelem és a bizonytalanság ott van minden gondolatában. Ez biztos az ő élete? És egyáltalán milyen is az igazi Jenna Fox? Hihetetlenül gyönyörű az, ahogy az írónő leírja a lány gyötrődését, a világhoz való viszonyát. Ő egy nagyon törékeny lelkű ember, de közben mégis olyan erős tud maradni. Küzd ugyan magával és a szüleivel, azt akarja bebizonyítani, hogy önállóan is tud döntéseket hozni, hogy nem kell őt ápolni. De vajon tényleg nem kell? Dühkitörései bizonytalanná teszik a körülötte élő embereket. Tényleg érdekes kérdés, hogy vajon milyen az igazi Jenna Fox? 

Claire az édesanya számomra még Jennánál is furcsább szereplő. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy ő most igazából jót akar-e a lányának avagy sem. Pont ugyanazt a kétségbeesést látom rajta is, mint Jennán. Csakhogy ő nem csak a lányát félti, hanem önmagát is. Meghozott egy nagyon fontos és súlyos döntést, és folyamatosan azt bizonygatja önmagának hogy ő ezzel jót tett. De vajon tényleg jót tett? Ezt az őrlődést látom végig rajta, és emiatt is viselkedik a lányával olyan furcsán. Tény, hogy szereti, de nem mindig tudja ezt jól kifejezni. 

Lily a kedvenc szereplőm lett. Bár eleinte negatív szerepben mutatkozott be, mégis az őszinteségével elnyerte Jenna és az én bizalmamat is. Bár ő sem tudja, hogy hova tegye Jennát és az új életét, de ő soha nem álszenteskedik, mindent őszintén megmond (ha kell akár ezzel embereket is megbánt). Jenna végig az ő bizalmát akarja elnyerni, talán ez az egyik legnehezebb feladata a történet során. 

Véleményem: 

Gyönyörű és megható. Erős érzelmek keverednek egy zseniális történettel. Bár nem feltétlenül kell komolyan venni a történetet, de simán előfordulhat hogy 50-60 év múlva ilyen problémákkal fogunk mi is küzdeni. Olyan mondanivalója van amire igazán érdemes odafigyelni. Felmutatja ezen világ pro és kontra érveit: valóban jó az ilyen mértékű fejlettség? Lehet hogy többet ártunk vele magunknak, mint amennyi használ? 

Nagyon szeretem az ilyen és ehhez hasonló sci-fi történeteket. Jelenkori problémából kiindulva elképzel egy jövőbeli világot, azt, hogy mi lehet ha így folytatódnak a dolgok. Talán ezzel felhívja jobban a figyelmet, ezen dolgok fontosságára. 

Sokrétű érzelmekkel találkozhatunk a könyvben: szeretet, gyűlölet, bizonytalanság, félelem, rettegés a jelentől, de a múlttól, sőt a jövőtől is, fájdalom és öröm. Érzelemgazdag, megható, elgondolkoztató. Mindenkinek ajánlom, aki el szeretne egy kicsit töprengeni önmagán és a világon, amiben élünk. 

Értékelés: 5/5