Jurányi Zsolt: Az alvilág zsoldjában

Nem biztos, hogy mindig jó tudni az igazságot. Hogy attól könnyebb lesz, vagy bármi egyszerűbb, tisztább, jobb. Persze mindenkiben ott lakozik a kíváncsiság, hogy megismerje az élet szép és kevésbé szép oldalát, de azt ki garantálja, hogy e megismerés után bármivel is jobb lesz?
Ilyen érzésekkel álltam neki ennek a könyvnek. Nem tudtam, hogy mit fogok utána érezni, gondolni, de hajtott a kíváncsiság. Néha szeretem sokkolni magam ilyen könyvekkel, hogy tudjam, hogy semmi se az, aminek látszik. Mert igen is, sokkolt és meglepett ez a könyv. Hogy ilyenek megtörténhetnek és megtörténnek ma Magyarországon vagy a világ bármely pontján? Ez azért nagyon durva. És ez még a mondjuk úgy publikus rész. Vajon mi mindenről nem tudunk? Ami soha nem kerül nyilvánosságra?

A történet:

"A volt boszniai zsoldos Kántor Alex '95 tavaszán hazaszökik, és a pesti alvilág zsoldjába áll. Az éles eszű fiatalember hamarosan megalakítja a saját bűnöző csapatát. Zsarolás, lehúzás, behajtás - pénzük van bőven. Alex egyre följebb jut a ranglétrán, egyre bonyolultabb, kockázatosabb ügyeket old meg a pesti maffia főnökeinek. '96 tavasza már az "Alex Empire" építésének jegyében telik. Három éttermet, két játéktermet véd, egyre nagyobb tiszteletet vív ki magának az éjszaka világában. Annak, aki korrekt vele, sokszorosan fizet a jóért. Ám később, amikor rászokik a drogra, az irodája falán már ez olvasható: "Mindenki aszerint nyeri el jutalmát, amit megérdemel. Ha te ellenem kihúzod a kardod, én az enyémmel feleséged, lányod és bölcsőben fekvő gyermeked szívét szúrom keresztül."

Véleményem:

Időnként olyan volt, mintha egy regényt vagy egy film forgatókönyvét olvasnám. Pörgős és magával ragadó. Tudatosítanom kellett magamban, hogy ez az igazság nem csak egy kitalált fogatókönyv.
Gyorsan történik minden, nevek sokasága, sokszor már azt se tudtam, hogy ki kicsoda. Események, időpontok, "üzleti" tárgyalások, lerohanás, minden és mindenki szétverése, fenyegetés, zsarolás, sírás és fájdalom. Hatalmas kuszaság és mégis van benne rendszer.
Ha ennek a könyvnek csak a fele is igaz, hát már az nagyon durva. Ámulok és bámulok, mintha nem egy országban élnénk, mintha egy teljesen másik világot írna le. Most én vagyok ilyen naiv és tudatlan vagy más se tudja/meri elképzelni, hogy ilyenek megtörténhetnek, sőt megtörténnek?
Mindezek ellenére Alex nekem szimpatikus volt. Magam sem tudnám megmondani, hogy miért. Először is hihetetlenül okos és leleményes. Ahogy némely ügyet megoldott azt komolyan egy forgatókönyvíró is megirigyelné.
Egyrészt tiszteletet érdemel, ahogy az utolsókig védi azt, aki vele jót tett, akit a barátjának mond. Másrészt más emberi életet annyira semmibe vesz (és vesznek a többiek is).
A végén pedig sajnáltam Alexet. Akárhogy is ennek kellett történnie, mégis sajnálom. Kellett volna valaminek történnie, amolyan Alexos megoldásnak. Ő aki mindent elrendezett, mindent megoldott, mindenkit megmentett saját magát nem tudta.
A rendőrök és minden más hivatalos szerv kijátszása és "hülyének nézése" hihetetlen és felháborító, de egyben annyira leleményes ... a szavam eláll.
Talán a legérdekesebb és legmegdöbbentőbb, ez a szervezett rendszer. Minden kerület tartozik valaki alá, mindenki mögött áll egy hatalmasabb szervezet. Ahogy egymással harcolnak és védik egymást. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történik az emberek, a világ háta mögött, az utcánkban, a városunkban.
Az biztos, hogy ez a könyv egy igazán megosztó könyv. Engem elvarázsolt, sokkolt, ledöbbentett, de magával ragadott. Úgy vagyok vele, hogy hiszem is meg nem is. Inkább csak szeretném azt hinni, hogy mindez kitaláció.
A borítóban semmi bizalomgerjesztő nincs:) Bár kétségkívül illik a könyvhöz.
Annyira szeretnék egyszer az íróval találkozni és beszélgetni. Tudni, hogy ő ezen előzmények után miért írta meg a könyvet és mit gondol most, hogy mindezt megosztotta azokkal, akik sosem tudták volna meg ezeket a dolgokat nélküle?

Értékelés: 5/5

Oldalszám: 501
Kiadó: Ulpiusház Kiadó
Kedvenc jelenet: Alex extrém ötleteinek a megvalósítása
Kedvenc karakter: Alex, Tündi
Legrosszabb jelenet: a befejezés
Nem szimpatikus karakter: Tatár Zoli, de még akadtak páran

Charlaine Harris: Vérszag

Ezt a könyvet FFG -től kaptam születésnapomra. Egy vicces történet kapcsolódik hozzá: Finoman elhintett információk alapján elhitette velem, hogy Natascha Kampusch 3096 nap c könyvét kapom (na jó, igazából annyira akartam azt a könyvet, hogy a véletlen egybeeséseket összekombináltam). FFG leül velem szembe, arcán kaján vigyor és előveszi a 3096 napot. Én majd kiugrok a bőrömből, mire sunyin közli velem, hogy ezt magának vette. Bennem összedől egy világ, mire előveszi a Vérszagot, és ezzel azonnal el is felejtettette velem az előbbi pofára esésemet. Ugyanis a 3096 napnál csak a True Blood soron következő részét vártam jobban:) 

A történet: 

Sookie és Bill útjai különváltak. A férfi elutazik Peruba, így a lány egyedül marad. Sookie munkából hazajövet egy meglepő dolgot lát az erdő szélén: Eric meztelenül bolyong és látszik, hogy nem találja a helyét. Kiderül, hogy Eric emlékezetkiesésben szenved, amihez köze van a Bon Temps-be érkező boszorkányoknak. Sookie szokásához híven ismét belekeveredik az eseményekbe, így Pam, Chow, Alcide, valamint a közelben élő alakváltók segítségével nyomozásba kezd. Mindeközben Sookie bátyja, Jason is bajba kerül. Sookie-nek választania kell, hogy hova összpontosítsa az erejét; a bátyját vagy Eric-et mentse meg. Sodródik az eseményekkel, míg végül minden kérdésre fény nem derül. 

A szereplők: 

Sookie könyvről-könyvre egyre felelősségteljesebb. Egyre inkább belekeveredik a dolgokba, így az élete szinte folyton veszélyben van. Ez megváltoztatja őt. Kifejezetten szeretem, hogy egyre érettebb a karaktere. Bill iránti szerelme halványulni látszik, hiszen egy "új" szerelem lép be az életébe az "új" Eric személyében. Eric a boszorkányok átka miatt semmire sem emlékszik. Se múltjára, se a személyiségére, se semmi másra. Nem bízik senkiben, mert nem ismer senkit. Egyedül Sookie-ban mer bízni, hiszen a lány az első pillanattól kezdve segít neki. 

Az új Eric az igazi Eric teljes ellentéte. Elsősorban másokkal törődik és nem magával, nem eszköznek tekinti Sookie-t, nem parancsolgat, nem keménykezű vezéregyéniség. Az elején kifejezetten irritált ezt az énje, hiszen én nagyon szerettem az arrogáns, mindig hideg Eric-et. Sookie-Eric párost is nehezen fogadtam el, de a végén nagyon is sajnáltam, miután minden visszatért a régi kerékvágásba. 

Vélemény: 

Na itt aztán teljes a káosz a természetfeletti lények terén. Vámpírok, vérfarkasok, vérpárducok, boszorkányok, tündérek....az ember azt se tudja, hogy hova kapjon hirtelen. Színes a paletta, de először túl kellett tennem magam azon a tényen, hogy alapvetően én csak vámpír-ember és Sookie-Bill központú sorozatot akartam olvasni. Aztán szépen belevesztem a történetbe és lám, pont ugyanúgy tetszik, mint amennyire az én verzióm tetszene. A végét azért sajnáltam, ha már így is megszerettem Eric-et akkor maradhatott volna minden eszerint az új helyzet szerint. Jason-nel történt eseményeket is nehezen fogadtam el, de úgy vagyok vele, hogy ebből a dologból annyi mindent ki lehet hozni a folytatásokban, hogy nem bánom, hogy ez történt. Alkalmi csalódásokat ugyan átéltem, de összességében nem csalódtam benne. 

Értékelés: 5/5

Charlaine Harris: Holtak klubja

A True Blood sorozat 3. tagja. Szeretem azt, hogy nem unalmas. Folyamatosan történik valami, pörög az esemény. 

A történet: 

Bill váratlanul eltűnik, senki se tudja, hogy hol van. Sookie bár nagyon megbántódott mégis a keresésére indul. Egy vámpírnővel látták együtt és bár Sookie-t nagyon bántja, hogy megcsalta szerelme, mégis úgy érzi, hogy meg kell találnia. Ebben segítségére van Eric, az ötös körzet vámpírseriffje, és Alcide a vérfarkas, aki egy kis szívességgel tartozik a vámpíroknak. Sookie és Alcide Mississippi államba utaznak, ahol vérfarkasok, vámpírok, koboldok, gyilkosság, féltékenység és Mississippi királya várja őket. 

A szereplők: 

Sookie -nak egy teljesen új arcát láthatjuk. Eddig a boldog, szerelmes, vidám lány volt. Most pedig szenved Bill hiánya és a megcsalás miatt. Válaszokat akar, de egyben fél is tőlük. Magányában vigasz Alcide, akivel nagyon jó barátokká válnak. El tudják képzelni egymással, sőt, kifejezetten összeillenek, de Alcide is éppen szerelmi bánatban szenved. Jól kiegészítik és megvigasztalják egymást, így Sookie megértő barátra talál benne. 

Alcide -ot nagyon szeretem. Talán még egy picit Bill-nél is jobban. Én nagyon szurkoltam, hogy jöjjenek össze. Ugyan volt szerelme Debbie folyamatosan felbukkan azért, hogy újra és újra tönkretegye a fiú életét és ezen nem tudja túltenni magát, de Sooki-val nagyon jó párost alkotnának. 

Vélemény: 

Eddig ez a kedvenc részem, és ezt nagyban Alcide karakterének köszönhető. Bár én akkor is Sookie-Bill-párti vagyok, azért egy Sookie-Alcide-ot is szívesen fogadnék. Ez a könyv felüdít, boldoggá tesz, imádom olvasni, és amikor le kell tennem, alig várom, hogy újra a kezembe foghassam. Pörgős, gyors, eseménydús, nem lehet unatkozni közben. Annak is örülök, hogy nem Bon Temps-ban játszódik a történet, de nem azért, mert nem szeretem magát a helyet, csak egy kis felüdülés a másik helyszín. A könyv végén Bill kimentése és Sookie-Lorena párbaj kifejezetten tetszett. Nem tudok mást mondani róla, mint az előző kettőről. Kedvenc, kedvenc, kedvenc! 

Értékelés: 5/5

Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban

A könyv a True Blood sorozat 2. része. Mivel az elsőt imádtam, ezért teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ezt is el kell olvasnom. Egyáltalán nem csalódtam, sőőőt...ugyanannyira magával ragadott, mint az Inni és élni hagyni. Egyszerűen zseniális, nincs rá más szó. A fordítással időként valóban vannak gondok a kissé magyartalan mondatok miatt, de én ezektől abszolút el tudtam vonatkoztatni. 

A történet: 

Sookie reménye arra, hogy nyugodt életet élhet szerelmével igen hamar szertefoszlik, amikor egy veszekedés és elrohanás után az erdőben megtámadja egy bacchánsnő. A lány súlyosan megsérül, és élete csak Bill, Eric és Luna, a gyógyító tudásán és lélekjelenlétén múlik. A bacchánsnő rettegésben tartja az emberek és vámpírok közösségét is. Különös haláleset a bár körül, nyomozások, gyanúsítgatások, de Sookie-ra más feladat vár. Dallasban eltűnt egy vámpír, és neki kell kiderítenie, hogy mi történt. Egyre nagyobb a hatalma egy vámpír ellenes egyháznak, a Nap Egyházának. Vajon az eseményeknek mi köze egymáshoz? 

A szereplők: 

Sookie sokat fejlődik az előző kötethez képest. Itt már egy kicsit érettebben, komolyabban gondolkodik és cselekszik. Összeszedettebb, és logikusabb. Persze még mindig vannak hisztis pillanatai, de ő ezzel együtt szerethető. Persze a lázadó természete megmaradt, és az, hogy mindig annak kell történnie, amit ő akar. Néha bizonytalan, de aztán mindig sikerül minden helyzetből jól kivágnia magát. Bejön a képbe Eric is. 

Eric egy érdekes személyiség. Vonzódik Sookie-hoz, de ezt sosem lehet biztosra állítani. Nem lehet tudni, hogy ellenség vagy szövetséges, mert mindig a saját érdekeit nézi, és eszerint viszonyul a többiekhez. Titokzatos, rejtélyes, van benne valami, amitől az emberek csodálják és elfogadják vezetőnek. Ő mindent tud, mindent megold, mindenki a hatalma alatt áll. Szeretem az ilyen karaktereket, annak ellenére hogy Bill párti vagyok. 

Bill is a megszokott módon viselkedik. Néha úgy védi Sookie-t, mint az életét, néha viszont nem áll ki mellette. A hűvösségét nagyon szeretem:) Olyan férfi, akire fel kell nézni, és úgy érzed, hogy rábízhatod az életedet. (Aztán vagy beválik vagy nem) 

 Vélemény: 

Továbbra is imádom. Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy mennyire. Bár a filmtől nagyon sok ponton eltér, én mindkettőt imádom. Megmondom őszintén, az egyre inkább felbukkanó kéttermészetű lények nem tetszenek. Valahogy úgy érzem, hogy ez már egy kicsit bonyolítás. Szóval úgy szerettem hogy ez végre nem a vérfarkas-vámpír történet, de aztán szépen lassan becsorgatja az írónő ezeket a karaktereket. El nem rontja a könyvet, de úgy érzem, hogy simán kimaradhatott volna belőle. Persze a "néha át tudok változni kutyává" dolog tetszik, de miért kell már a telihold, meg az "izmos, kegyetlen, építőipari munkás vérfarkas vagyok" szituáció? Persze elfogadtam, beletörődtem, és ettől még pont ugyanúgy imádom mint eddig. 

Értékelés: 5/5

Fejős Éva: Dalma

Első Fejős Éva könyvem. Eddig valahogy elkerültem a könyveit, magam sem tudom hogy miért. Aztán egyszer csak beszereztem egyszerre hármat is. Nézegettem a polcomon őket, majd elcseréltem kettőt belőle olvasás nélkül. Pedig ha ezt tudtam volna....Amint elkezdtem a Dalmát azonnal imádtam. Végigolvastam egy délután alatt (ha nem lett volna egyéb elfoglaltságom még ennyi se kellett volna hozzá). És hogy én mért nem olvastam eddig Fejős Évát....az rejtély. A könyvet egyébként köszönöm az Ulpius kiadónak. 

A történet: 

Dalmáról a kislányról szól a könyv. Óvodás korától egészen iskolás évei végéig kapunk betekintést az életébe. Úgy kell elképzelni, mint egy naplót. A felnőtt nő írja meg életének meghatározó 3-4 évét; kiskori naivitás a felnőtt nő tapasztalatával vegyítve. Láthatjuk a kisgyerek tanulását, világ felfedezését, aki közben mindvégig egy felnőtt, tapasztalt ember érzéseivel, gondolataival rendelkezik. Nehezen illeszkedik be a világba, mindenhol bántják, amit próbál segítséggel, vagy egyedül megoldani. Manipulálja a környezetét, csak azokat nem tudja manipulálni, akik igazán megkeserítik az életét. 

A szereplők: 

Dalma karaktere nagyon, nagyon jó. A kislány, aki megunja, hogy neki mindenki parancsol. Saját gondolatai vannak, úgy érzi, hogy ő mindenbe belelát, mindent tud. Nem hisznek neki a felnőttek, hiszen mégis csak egy kisgyerek. Lázad, mert szabadságot akar. Mindemellett hihetetlenül vicces szituációkba keveredik saját tudatlansága, tapasztalatlansága miatt. Nagyon tetszik, hogy egyszerre látjuk az anyja szemszögéből (különc kislány, komoly lelki gondokkal) és a saját szemszögéből (szabadságra vágyó lány, aki csak boldog akar lenni egy fura világban). 

Zsuzsi az édesanyja. El van keseredve, mert nem lát megoldást a helyzetre. Elvált nő egy kisgyerekkel, akinek az életében folyamatosan beleszólnak a nagyszülők. Vágyna vissza a férfihoz, aki elhagyta őket, mert boldog, teljes életet akar biztosítani a lányának, de eközben új életet akar kezdeni, távol a gondoktól. Nem látja át a kislánya helyzetét. Nem tudja a gondolatait, a kislány pedig fél kimondani őket. 

Vélemény: 

Mindezek mellett ez a könyv egy rettentően vicces, humoros könyv. Eköré a központi cselekmény köré építi fel az írónő az eseményeket. Mindezt humorosan, viccesen, érdekesen, szórakoztatóan. Egyáltalán nem szomorú könyv. Nagyon sokat mosolyogtam rajta. Dalma karakterét első pillanattól kezdve a Family Guy-os Stewie-éra tudom hasonlítani. Majd ő mindent tud, mindent megold, csak rá kell bízni a dolgokat. De eközben mégis csak gyerek és tapasztalatlansága miatt nagyon vicces szituációkba keveredik. Az ezekből való kilábalással napokat, hónapokat tölt és valahogy mindig a legbonyolultabb megoldást választja. Nagyon tetszik a nyelvezete. Egy igazi cserfes, kitartó kislány szövege, gondolata. Felmerül a kérdés, hogy vajon tinikönyvnek is megfelel-e? A válasz az igen. Persze, hogy megfelel. Egy lány kétségbeesett beilleszkedése egy olyan világba, amelyik nagyon megváltozott, és nem fogadja el őt. Mindenki átéli ezt tini korában. Az más kérdés, hogy nem a világ változott meg, hanem ő, de ezt akkor senki se látja át. Gondok a barátokkal, a beilleszkedéssel, a tanulással, a szülőkkel. Dalma története is erről szól, csak "kicsiben". A vége persze az, ami mindenki életében: elfogadjuk a változásokat, az új életet, a segítő barátokat, és elmúlik addigi életünk egyik legnehezebb korszaka. Lehet, hogy ha olvastam volna a Cuba libre-t (ami Dalma életének folytatása) akkor másképp értékelnék. Összességében nekem nagyon tetszett a könyv. Kívülről vicces sztorik, nagyon jó mondatok, belülről pedig egy komoly küzdés az elfogadásért. Ezek után mindenképpen elolvasom a Cuba libre-t, nagyon kíváncsi leszek a folytatásra. 

Értékelés: 5/5 és egy nagy adag lelkesedés a többi Fejős Éva könyv elolvasására

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Hát eljött az idő, hogy a legeslegjobb sorozatról írjak, ami valaha megjelent. Attól a másodperctől kezdve magával ragadott, ahogy először megpillantottam a borítót egy rejtvényújság nyereményjátékában. Nem nyertem, de ez csak megerősített abban, hogy márpedig nekem akkor is kell ez a könyv. Végül az első három kötetet egybe vettem meg. Elbújtam a szobámba egy hétre és csak olvastam, olvastam és olvastam. 

A történet: 

Sookie Stackhouse a pincérnő a főszereplő. Az ő életéről szól a történet. Egy nap betér a bárba egy vámpír. Sookie felfigyel rá, megmenti az életét, ezzel belebonyolódva egy olyan kapcsolatba, olyan világba, amiről elképzelése sincs a lánynak. Megismeri a vámpírok világát, a szerelmet egy néha oly idegen férfi mellett. A kapcsolatuk teszteli a lány kitartását, erejét, és bizony kihat az emberi kapcsolataira is. Vámpírokkal, alakváltókkal teli világban találja magát, ahol minden megtörténhet, és rájön, hogy bizony nem biztos hogy ő irányítja a sorsát, életét. 

A szereplők: 

Sookie nem csak egy buta szőke pincérnő. Sokan elítélik titkos képessége, és emiatti különcsége miatt. Megnyugvást talál Bill, a vámpír mellet. Azért küzd, hogy kapcsolatukat elfogadják. Nagyon tetszik a kitartása, a bátorsága. Igazi nő, aki ha kell kiáll magáért. Igaz, hogy néha egy kicsit túl szókimondó és előbb beszél, mint gondolkodik, de én még ezt is szeretem benne. Pont olyan mint mint mindannyian: ha valami fontos számunkra, azért küzdünk amíg az erőnk bírja. 

Bill a hűvös, intelligens szerető társ. Mellette talál megnyugvást a lány, de pont ő minden gond okozója is. Rájönnek, hogy nem is olyan könnyű egy két teljesen eltérő világban egyszerre élni. 

Eric egy vámpírbár tulajdonosa és Bill felettese. Itt még olyan nagy szerepe nincs, de a következő részekben rendesen belekavar a pár életébe. Nehéz eldönteni, hogy segít, vagy árt-e nekik, de mindenképpen meghatározza az életüket. 

Vélemény: 

Zseniális! Imádom! A mai világban játszódik, hiteles képpel, hiteles sztorival. A fantasy körítés csak ráadás. Nem megy el a hihetetlen irányába. Szinte elfogadja az ember, hogy a világában élnek más lények is, egymás mellett békében. A legjobb dolog, hogy ez a könyv sorozat a birtokomban van. Mindenkinek ajánlom. Ezt egyszer el kell olvasni. A filmsorozat változatát is nagyon szeretem, de nem szabad összehasonlítgatni őket. Aki ezt teszi, az csalódni fog. Nagyon sok mindent átírtak, de ez nem ment a film rovására. Külön-külön kell értelmezni és szeretni őket, és akkor teljes lesz ez a történet. Ha olvasom vagy nézem a sorozatot mindig valami jó történik velem. Ha rossz volt a napom felvidít, vagy csak kapok egy jó hírt valakitől. Azt hiszem ennél nem is kell több:) 

Értékelés: 5/5

J. R. Ward: Életre keltett szerető

Ezt a kötetet is moroccoval cseréltem. 

A történet: 

Ez a rész Marissa és Butch kapcsolatáról szól. Nekem Butch egyik korábbi részben se volt szimpatikus. Nem illett egyszerűen a történetbe. A véleményem ugyan megváltozott a könyv elolvasása után, de úgy igazából sosem kedveltem meg. Marissa kissé butácska, viszont szerintem szerethető karakter. A történet vége viszont iszonyatosan jó lett, egyáltalán nem számítottam ilyen befejezésre. 

A szereplők: 

Marissát eddig nem nagyon láthattuk a sorozatban. Igaz időnként ugyan előbukkant, de nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget. Tetszik az önállósodása, túlságosan a testvére hatása alatt állt. Mindvégig kiáll Butch mellett, és persze a végén beteljesedik a szerelmük. 

Butch számomra egy semleges szereplő. Nem tudtam vele igazából azonosulni. Nem illett teljesen a történetbe bele. Ez a könyv ugyan kifejti egy kicsit jobban az életét, de valahogy számomra mindig kívül állóként jelenik meg. Marissával néhol már-már szánalmasan vicces a szerelmük alakulása, pl amikor kerülgetik egymást, mert mindkettő azt hiszi a másikról hogy nem szereti, közbe meg kiderül hogy közbe mindketten egymásért epedeznek. 

Vélemény: 

 Hát nem is tudom, az biztos hogy egyszeri olvasásra jó volt. Nem várok túl sokat már a sorozattól. Egy kicsit feldobja az egész könyvet a végkifejlet, de csak úgy sodródtam a történésekkel, nem fogott meg különösen egy jelenet vagy egy szereplő. John-os részek szerintem kifejezetten rosszak voltak. Ezzel a kötettel befejeztem a sorozat további olvasását. Most itt nem akarom részletezni, de majd írok róla egy bejegyzést. Ha külön-külön egyenként nézzük a köteteket akkor egyáltalán nem olyan rosszak. Egybe, sorozatként viszont rettenetesek. Ezerszer lehúzni a bőrt ugyanarról a sztoriról....

Értékelés: 3/5, mert egyszer azért kibírható

J. R. Ward: Megsebzett szerető

Ezt a könyvet még moroccoval cseréltem. 

A történet: 

Kétségtelenül ez a legjobb része a sorozatnak. Zsadist mindig is kívül állt egy kicsit a történetből. Jelen volt, de igazából mégsem volt ott. Nagyon ridegnek és zárkózottnak mutatkozott, aki önmaga és társai kínzásától érzi jobban magát. Ez a könyv teljesen megváltoztatja ezt a nézőpontot. Kiderül hányattatott sorsa és a csodás megmenekülés, amitől a változást várja ő és a testvére is, de ami végül Bella megérkezéséig várat magára. Az élete pont ugyanolyan szerencsétlen maradt, mint a megmentés előtt. Igaz, ekkor már nem az úrnő tartja fogva, hanem ő saját magát. Az eddig megszabott kereteket ő ismét felépíti önmagában. Bella megjelenésével megváltozik minden. 

 A szereplők: 

Nekem az egész sorozatban Bella a kedvenc női szereplőm. Kifejezetten szimpatikus, hogy vámpír és nem halandó. Tetszik, hogy ő nem tökéletes, de nem is esetlen. Jobban tudok azonosulni az ilyen szereplőkkel. Bátor és kitartó, hiszen ha ő nem küzd a kapcsolatukért, akkor sose lennének együtt, és sosem változna meg Zsadist élete. 

Zsadist pedig a kedvenc férfi szereplőm a sorozatban. Sokkal jobban ki van dolgozva a karaktere mint a többieknek. A két szélsőség, de valahogy még a kellemes, elviselhető módon. Nincsenek eszement túlzások, egyszerűen vagy elfogadja valaki, hogy ő ilyen, vagy nem. 

Vélemény: 

Amikor ezt olvastam, akkor még úgy gondoltam, hogy végig fogom olvasni a sorozatot. Az értékelésem tehát mostanra egy kicsit megváltozott, így most már másképp értékelem. Ami a legnagyobb fájó pont az egész sorozatban, az az egy kaptafára írt történet. Az alapsablonja nem rossz, de így sokadszorra már sok. A történet sajátosságai nagyon jók. Ha elvonatkoztatok a többi könyvtől, akkor nagyon jó alapsztori, jó felépítés. De így, hogy egy sorozat sokadik tagja, így ront a helyzeten. Ennek önálló könyvnek kéne lennie, és sokkal elfogadhatóbb lenne. A két főszereplő jó, a köztük lévő kapcsolat alakulása jó, szóval összességében a könyv - és nem a sorozat- meglehetősen jó. 

Értékelés:4/5

Kathy Lette: Hogyan tegyük tönkre a férjünket

Ezt a könyvet egy bookline akcióban vettem. Először, mikor nézegettem a listát nem is fogott meg. De aztán ahogy elolvastam a Szingli fejvadászt egyszeriben rádöbbentem, hogy egyre jobban kezdem megszeretni az olyan történeteket, amik a női bénázásokról szólnak:) Végül aztán meggyőztem magam, hogy ezt a könyvet és sürgősen be kell, hogy szerezzem. Pár nap múlva már boldogan lapozgattam itthon, és neki is álltam az olvasásnak. Hááát...egyáltalán nem erre számítottam. Az elején Lucy, az egyedül álló anya csak iszik és cigizik és borzasztóan rossz szülő. Nem ezt vártam tőle és abba is hagytam az olvasást. Aztán később mégis rászántam magam és ahogy egyre tovább jutottam a történetben, annál jobban ragadott magával.

A történet:

Adott egy negyvenes éveiben járó nő, akit hetekkel korábban elhagyott a férje egy fiatal nőért. Ő ottmaradt egy idegen országban barátok, munka és férj nélkül. Összetörten, csalódottan az italba menekül, ez azonban a már amúgy is rossz kapcsolatot a gyerekeivel csak még rosszabbá teszi. A férj, aki mellesleg Lucy legjobb barátnőjével lépett le, pedig boldogan él a város másik felében. Egy este amikor épp részegen sír a konyha padlóján fekve megérkezik Susie a szomszéd. Ő karolja fel Lucy-t és innentől a legjobb barátnők lesznek. Együtt beiratkoznak egy vízi mentős tanfolyamra, ahol megismerkednek Lockie-val az 50es elvált férfivel, aki egyedül neveli a fiát. Lucy, Susie és Lockie gyerekei persze az első pillanattól kezdve összebarátkoznak, és innentől nem csak ők, de a felnőttek is közös programokra járnak. De persze nem ilyen idilli a hangulat. Lucy még mindig szerelmes, a férje hallani se akar róla, az új nő pedig mindent megtesz, hogy tönkretegye Lucy életét. A gyerekekkel gond van, pénz nincs, munka nincs...Aztán a történet egy nagy kavarodással ér véget. Megjelenik Sebastian is, Lucy szeretője és összekavarja a kedélyeket. A végén persze happy end, mindenki boldog, a rossz megbűnhődik, Lucy pedig végre rátalál az igazira.

A szereplők:

Lucy a főszereplő. Negyvenes éveiben járó nő, aki hirtelen férj, pénz és mindenféle barkácsolási tapasztalat nélkül. Egész életét a férje mellett töltötte és így ott ragadt egy idegen országban a család feje nélkül. Persze az élete és a háztartás a feje tetejére áll, és innen már csak lefelé vezet az út. Magányából Susie és Lockie, valamint a vízi mentősködés húzza ki. Határozatlan, labilis, meglehetősen béna. Otthagyta a munkáját, a karrierjét a gyerekek születésekor, és a családjának szentelte az egész életét. Teljes mértékben függ a férjétől és amikor hirtelen egyedül marad, nem tudja kezelni a problémákat. Persze a fájdalom erőssé teszi őt is, így a könyv végére egy teljesen új, erős, határozott nőt ismerhetünk meg benne.

Susie: A szomszéd nő. Szintén egyedül álló anya, így teljes mértékben támaszt tud nyújtani Susie-nak. Ő segít felállni a kudarcból, és neveli a gyerekeit, amikor Lucy nem képes rá. Nagyszájú de nagy szíve van. Nekem az egyik kedvenc szereplőm ő volt:)

Lockie: Ő a tökéletes, aki mindent tud, mindent problémát megold, akihez bármikor lehet fordulni. Persze, minden könyvben kell egy ilyen szereplő, akit éjnek idején fel lehet keresni, ha óriási a baj. Aki persze, mindent meg tud oldani, mindenhol vannak kapcsolatai...:) Nekem szimpatikus Lockie karaktere, nem erőltetett, egyszerűen csak Lucy jobb keze.

Gyerekek: Nehéz, kezelhetetlen, szófogadatlan, rossz, rossz, rossz gyerekek. Pont olyan volt a viselkedésük, amit senki se akar megtapasztalni:) Szóval az édes, okos, vicces kisgyerek felnő egy zsörtölődő, kötözködő, "jaj de ciki vagy anyu" tinédzserré. Persze mint minden, ez is megváltozik, és a vége mindennek hepiend:)

Vélemény: A kezdeti nehézségeket átugorva egy aranyos, vicces, bénázós könyvet kapunk. Azt nem mondanám, hogy a kedvencem lett, de nem bánom, hogy elolvastam.

Értékelés: 3/5

J. R. Ward - Síron túli szerető

Ezt a könyvet Anonyma-tól kaptam, egy csere alkalmából. Ward Fekete Tőr Testvériségének 2. része. Amint tudtam nekiestem, és seperc alatt végeztem is vele. Jobban tetszett az előző résznél. 

A történet: 

Továbbra is a harcosok állnak a történet középpontjában. Most Rhage-en a sor. Ő egy szépfiú, akiért bomlanak a nők, mégis egy súlyos büntetést cipel magában. Ez ellen a lény ellen nem védheti meg senki, ő irányítja az életét, és bár igyekszik túllépni rajta, és ő maga irányítani az életét, ez nem mindig sikerül neki. Maryt a rákos beteg, egyszerű, gyenge nőt véletlenül pillantja meg, és ezzel megváltozik az egész élete. Most már nem csak magáért és a testvéreiért, hanem Mary-ért is küzdenie kell a lénnyel. A történet nem várt befejezéssel zárul, ezzel bebizonyítva, hogy amikor már minden remény elveszett, akkor is jön egy icipici segítség és sosem szabad feladni:) 

 A szereplők: 

Rhage karaktere az előző részben nem volt túl szimpatikus. Nőcsábász, aki csak eszközként tekint a nőkre. Természetesen ebben a részben fény derül ennek a miértjére és okára. Ahogy jobban megismerteti az írónő az alakját, egyre inkább szimpatikussá vált. A lény, ami az életét irányítja persze szab határokat neki, amik közül nem tud kiszabadulni. De bebizonyítja, hogy néha az is eredményre vezet, ha valaki beletörődik a sorsába, és megpróbálja kihozni belőle a maximumot. Mary-re úgy tekint, mint aki megváltoztatta az életét. Eddigi nyomorúságos sorsából ő rázta fel. Szerelmük egyszerű és pont attól szép, hogy elfogadják egymás gyengeségét. 

Mary súlyos beteg és ez a tény kering a történet körül. Sose lehet igazán boldog, mert nem tudja megmásítani a végzetét. A reményt már rég feladta, de amikor a szerelemért, a Szerelméért küzd, akkor bebizonyítja, hogy igen is erős. Megmenekülése csodával határos (amin nem kell csodálkozni, lévén, hogy fantasy könyvről van szó). 

 A történetben megjelenik John, a néma fiú és Bella, a vámpírlány is. Nekik később még fontos szerepük lesz. 

Vélemény: 

Alantasos részeket ismét nem szerettem. Itt még nagyobb az ellentét a sebezhető nő és az érzelem nélküli harcos között. Persze idővel minden sztereotípia összeomlik, és megváltoznak a viszonyok. Gyenge nőből erős, kitartó nő lesz, erős harcos pedig megmutatja, hogy igen is vannak érzései. A vége meglepett (természetesen pozitív értelemben), de ez pont így volt jó. Szeretem ebben a sorozatban, hogy a szerelem örök és megmásíthatatlan. Szerelem első látásra és örökre. Küzdenek egymásért, magukért és a boldogságért. Jó ilyent olvasni:) 

Értékelés: 4/5

J. R. Ward - Éjsötét szerető

Mindenhol a Fekete Tőr Testvériség csöpögött még a csapból is. Persze előbb-utóbb eljutott hozzám is. Fogalmam se volt róla, hogy mi ez. Vámpír-romantika egy kis erotikával fűszerezve... gondoltam, annyira nem lehet rossz. Adódott egy könyvvásárlási akció és le is csaptam rá. Aztán félretettem, nézegettem, lapozgattam, de csak nem olvastam bele. Egyszer aztán nem volt mit olvasnom, hát gondoltam, ha már itt figyel a polcomon, akkor belekezdek. 

A történet: 

Adottak a vámpírharcosok, akik ugye okosak, szépek, halálosak, titkos a tevékenységük, a lakóhelyük, és úgy eleve az egész életük. Mindenki legendákat mesél róluk, de senki se tudja, hogy kik is ők valójában. E könyv főszereplője Wrath a vámpírkirály, aki a legkevésbé se királyos. Ő inkább harcos, mint "politikus". Persze nem lenne romantikus regény egy nő és az elmaradhatatlan "szerelem első látásra" nélkül. Beth az okos, gyönyörű nő, akihez egyszer csak ellátogat maga a vámpírkirály és rögtön egymásba szeretnek. A történet aztán tartogat jót és rosszat is, de minden jó ha a vége jó. Természetesen nem lenne kerek a történet hepiend nélkül:) 

A szereplők: 

Wrath számomra egy sötét (rejtély, hogy miért képzelem mindig sötét bőrűnek), ijesztő, félelmetes alak. Egyszer csak megjelenik Beth-nél, ezzel halálra rémisztve a lányt. Tetszik, hogy rejtélyes, titokzatos, hogy mindig mindent tud, mindenhol ott van, egy igazi, tipikus védelmező. Bár küzd a szerelem ellen, mégse tud ellenállni a számára új érzelemnek. Beth megjelenése egy fordulat az életében. "Felolvad" a jégbörtönéből, és rájön, hogy muszáj a népét királyként védelmeznie, sorsukat igazgatnia, ha felül akarnak kerekedni a soha véget nem érő harcban az alantasok ellen. 

Beth a lány, aki meglágyítja a férfi kemény szívét. Persze belecsöppen a történetbe, és onnantól nincs megállás. A szerelem őt is magával sodorja és anyatigrisként védi a kapcsolatukat. Ő az, akire hallgat Wrath, aki ellent tud mondani neki. Gyökerestül megváltozik az élete, mindent otthagy a szeretett férfiért, feladja eddigi életét. Kedves és vigaszt nyújt. 

Vélemény: 

Néhol túlzásba vitt, néhol nagyon eltúlzott. Túl nagy az ellentét a szereplők között. Kicsi, sebezhető nő és a hatalmas, keményszívű vámpír, akitől mindenki fél, de jön egy nő és megváltoztatja az egész eddigi életét. Nekem ez már egy kicsit sok. Túlságosan elrugaszkodik a valóságtól, és negatívba megy át az egész történet. Nem szeretem az alantasos részeket, nem szeretem tudni egy könyvben előre, hogy mit fog tenni az ellenség.Persze van pozitív véleményem is: Szép a kapcsolatuk szorossága, az, hogy nincsenek határok, szabályok. A szerelmük mindenek felett áll. Tetszik az alaptörténet, maga az események folytonossága. Ugyanúgy szerepelnek a harcok, mint a romantika a könyvben. Kevéssé lényeges az, hogy vámpírokról szól a könyv, hiszen mára már annyira elmossák a vámpír-ember különbséget, teljesen emberivé téve a vámpírokat. Egyszerűen csak egy zárkózott emberről szól, akinek egy nő nyitja ki a kaput a világ felé.

Értékelés: 4/5