Dan Wells: Partials - Részben ember

Dan Wells nevével először kb másfél éve találkoztam, méghozzá nem máshol, mint a rukkolán, ahol valaki feltette az Ich bin kein Serienkiller, vagyis a Nem vagyok sorozatgyilkos c könyvét. Annyit gondolkodtam rajta, hogy elvigyem-e, hogy aztán más elvitte az orrom elől. Ekkor még nem jelent meg magyarul a könyv, tehát érdemben nem is tudtam semmit az író munkásságáról, szóval nem mertem belevágni. Amit azóta borzasztóan bánok. Így aztán felfigyeltem arra, hogy a Partials c regénye is megjelent magyarul, aminek módfelett örülök. Hát még annak, hogy olvashattam is:)

Fülszöveg:

"Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel - az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel - folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot - amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg - ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre."

Véleményem:

Egy baja van a könyvnek, amitől pont a legjobb a könyv, még hozzá az, hogy bármikor megtörténhet ugyanez, ugyanígy, egyszerűen félelmetes hogy mennyire valós minden, mennyire része lehet a jövőnknek, és ha így haladunk ki tudja merre, nem is biztos hogy a távoli jövőnknek. Ez a legfélelmetesebb és leghátborzongatóbb az egész könyvben. 

Annyira szeretem a társadalom sci-fiket, annyira szeretem a disztópiás könyveket, és annyira szeretem ezt a könyvet, hogy el se tudom mondani. 

Kira nagyszerű főszereplő, hihetetlenül okos és talpraesett. Pont ilyennek kell lennie egy tökéletes főszereplőnek: lázadónak, ötlettel telinek, végsőkig kitartónak, aki akkor se adja fel az álmait, amikor senki se hisz benne.

Másik nagy kedvencem pont a Részleges lett, imádtam a kettejük közötti párbeszédeket és minden új információt, amit a Részleges elárult önmagáról.

Apropó: A sok orvosi kifejezés és a Részleges, valamint a vírus vizsgálatának olvasása közben folyton az járt a fejemben, hogy hogy a fenében tudott ennyire jó, szakszerű szöveget összehozni az író? (Vagy lehet hogy csak tudatlan laikusok számára tűnik ennyire szakszerűnek?) Mindenesetre le a kalappal (no meg természetesen a fordító előtt is), én elhittem minden szavát:) Sokszor azt se tudtam épp miről beszélünk, Paca, Ragadozó, RM, Leselkedő, DORD, kapcsolás - én mindent elhittem, akárki akármit mondott:))

Szóval le a kalappal, na:)

Egyébként az egész könyv roppant izgalmas, mindig van valami ami miatt lehet izgulni, félni vagy csak átélni velük a kalandokat. 

A másik ami igazán megfogott az a Szenátus és az ő törvényei, akarata. Eszembe jutott, hogy vajon ugyanilyen helyzetben nem ugyanez történne? Egyeduralmat kiépíteni úgy, hogy közben elhitetni a néppel, hogy minden őértük van. Azért félelmetes nem? Nem szeretném ha bekövetkezne amiről Wells ír, de annyira valóságos az egész....elgondolkodtató na:)

Egy furcsa dolgot találtam, hogy lehet hogy a kármentő akciók során talált  gyógyszerek, vegyszerek tizen év után is még használhatóak? No meg, hogy egyáltalán hogy-hogy találnak még a környéken valamit, hiszen ennyi év alatt már mindent átkutathattak? 

Még egy: Az nagyon, nagyon nem volt fer, hogy megölték az egyik legjobb, legkedvencebb szereplőmet na:)

Nagyon várom a folytatást:)

Aki eddig nem fogott neki ilyen könyvnek, feltétlenül tegye meg, kötelező darab. Ezek után még jobban vágyom Wells többi regényére, remélem még sok kerül kiadásra magyarul is:)

Köszönöm a Fumax Kiadónak ezt a szuper jó könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 456

Kiadó: Fumax Kiadó

Kedvenc jelenet: Amikor kiszöktek a városból

Kedvenc karakter: Kira, Samm, Jayden

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: Óóó volt pár ott a Szenátus körül:)

Chris Howard: Gyökértelen

Mostanában valahogy teljesen véletlenül belecsöppentem a disztópiás és hasonló hangulatú könyvek világába. Tudom, a fél világ már ilyen könyveket olvas, olvasott, de hozzám mindig csak utólag érnek el az ilyen dolgok. Nem volt szándékos most sem, egyszerűen elkezdtem olvasni könyveket, amiről aztán kiderült, hogy disztópia, vagy valami arra nagyon hajazó műfaj. A könyv fülszövege keltette fel az érdeklődésem, kíváncsi lettem, hogy mit lehet kihozni ebből a témából.

A fülszöveg:

"A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat."

Véleményem:

Nem erre számítottam első beleolvasás után. Attól sokkal többet kaptam, mint amire vártam. Nem számítottam rá, hogy ennyire kidolgozott könyv lesz, tele váratlan eseményekkel és hihetetlen jellemfejlődésekkel. Már maga az alaptörténet is nagyon érdekes, nem találkoztam még hasonlóval sem eddigi olvasmányaim során. Egyébként ha belegondolunk nagyon is valós problémát feszeget az író, a világunkban semmi nem állandó, és nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, mit veszítünk el abból amit a sajátunknak hiszünk, amiről azt hisszük, hogy mindig a Földünk természetes része lesz. Ilyenek pl. a fák. Ki gondol arra, hogy mekkora káosz lesz, ha valami folytán eltűnnének végleg?

Úgyhogy nagyon eredeti a témaválasztás, az már biztos.

Amire még külön felfigyeltem az a szereplők jellemváltozása. Banyan pl. eleinte egy bátortalan, elveszett fiú. Egyedül maradt a világban, csak magára számíthat és emiatt nagyon bizonytalan. Ki van téve a többi embernek, a gazdagok zsarnokoskodásának azért, hogy fenn tudja tartani magát. Ehhez képest a könyv végére egy erős, öntudatos, merész, bátor férfivá válik, aki túllép önmagán, túlszárnyalva mindent, amit az ő maximumának hittem.

Zee szintén. Habár néha nem tudtam eldönteni, hogy most akkor kinek is a pártján áll, de a végén bebizonyítja. Sokat fejlődött ő is előnyére.

Akit aztán tényleg nem tudtam hova tenni az Crow. Nem volt szimpatikus az elején és a végére se lett az. Hol segítette, hol gátolta Banyant, ettől függetlenül persze ő egy nagyon érdekes szereplő pont a kettőssége miatt.

Alfa az én és Banyan nagy kedvence:) Szerintem minden csaj titkon szeretne ilyen belevaló és nagyszájú lenni:)

Úgy látom minden szereplő jelleme nagyon részletesen ki lett dolgozva, ez is oka annak, hogy nagyot nőtt a szememben a regény. Első könyves írótól nagyon jó.

A történet izgalmas, változatos, mindig van miért izgulni. Volt, hogy már fáradt voltam és letettem volna a könyvet, de nem tudtam, mert mindig akkor jött valami izgi rész és muszáj volt tovább olvasnom. Azért az emberevő sáskák ötlete elég bizarr, nem?:)

Az alaptörténet egy abszolút valós problémát vet fel, ehhez jönnek még az izgalmas jelenetek, egy kis szerelem, egy kis árulás, barátság, ellenségeskedés, mindez pedig nagyon igényesen kivitelezve. Abszolút elégedett vagyok a könyvvel, várom a folytatását.

Értékelésem: 5*

Lissa Price: A testbérlők

Még csak most csöppentem bele a disztópiás regények világába, így nincs túl sok viszonyítási alapom. Így hát nagy érdeklődéssel vettem kezembe A testbérlőket. Nagyon finom illata van a lapoknak, a borító is szép, bár nekem hiányzik belőle egy kis szín, a könyvet pedig sikerült egy nap alatt elolvasnom, annyira belemerültem.

A történet:

"A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. S ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma. Végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni.

Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik."

Véleményem:

Hiányoltam az előzményeket. Rögtön a történet közepébe vág az író, nem magyarázza el pontosan, hogy mi történt. Szívesen olvastam volna többet még a spóraháborúról, igaz menet közben ez-az kiderült róla, még sincs kerek egész képem, hogy akkor most valójában mi történt. Nem lett megmagyarázva, hogy kik azok a marsallok, a spóraháborúban kik harcoltak egymás ellen, miért csak a szépkorúak és a fiatalok kaptak ellenanyagot. Sok kérdés, amelyet jó lett volna egy kicsit jobban kifejteni bekezdésként.

A cselekmény egyedi, leleményes, tetszett a megvalósítás. Testbérléssel vagy valami ehhez hasonló dologgal még nem találkoztam az eddigi olvasmányaim során. Szóval az alapötlet igenis tetszett.

Igaz, amikor Callie rájön arra, hogy a bérlője tervez valamit és az ő testét használja arra, hogy tervét véghez vigye, hát egy kicsit elszomorodtam. Azt hittem innentől egy szokásos, átlátszó rejtélymegoldást kapok. És lám az írónő csavart egyet a történeten és kihozott valami teljesen meglepőt.

Callie egyébként szimpatikus főszereplő volt számomra. Szerencsére nem olyan hisztis, mint más könyvek tizenhat éves főszereplői közül jó néhány. Lehet, hogy ez azt akarja mutatni, hogy már fiatalon fel kellett nőnie a feladathoz, amely az öccse megmentése és az életben maradás. Lényeg az, hogy kellemes főszereplő, igazán lehet szeretni és átérezni a gondjait.

A könyv igazán leleményes, leköti a figyelmet, nehéz letenni olvasás közben. Tetszett a megteremtett világ, az az üresség, a nyomor, a kétségbeesés ami jellemzi. Ezzel szemben áll a gazdagok már-már pofátlan pénzköltése, amely még jobban kiemeli a szegény gyerekek és a gazdagok közötti ellentétet.

Biztos vagyok benne, hogy ha a valóságban is lehetőség nyílna a testbérlésre, pontosan ugyanígy kihasználná sok ember a másikat, mint ahogy itt a könyvben is kihasználják a szépkorúak ezeket a fiatalokat. 

A befejezés folytatásért kiált, bízom benne, hogy valóban lesz folytatás. Vannak elméleteim az Öreg személyével kapcsolatban, de ezeket nem szeretném elárulni. Ha lesz folytatás és beigazolódik a gyanúm (ha nem akkor is), elárulom, hogy mire gondoltam.

Jó könyv, jó történet, nekem hiányzik belőle valami plusz, amitől igazán kedvenc könyvemnek nevezhetném.

Emellett örülök, hogy olvashattam és biztos hogy a jövőben is még újra fogom olvasni.

Értékelés: 4/5


Oldalszám: 328
Kiadó: Agave Kiadó
Kedvenc jelenet: Callie és Helen beszélgetései
Kedvenc karakter: Callie, Helen, Lauren, Madison
Legrosszabb jelenet: 37-es intézetben történtek
Nem szimpatikus karakter: Elsőrendű Állomásnál mindenki