Rachel Vincent: Lélektolvajok - Sikoltók

A könyvben először a borítója fogott meg. Annyira az olyan borítókat, amin a piros szín erősen kitűnik a világos háttérből. Így hát nagyon örültem neki, amikor sikerült megszereznem ezt a könyvet.

A fülszöveg:

"Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.

Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.

Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő...

„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.

Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát - mert ez természetesen vitatható tett lett volna -, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”

A szereplők:

Kaylee nem volt túl szimpatikus számomra eleinte. Nem értettem egyet a gondolataival, valahogy nem tudtam egyezni vele. Túlreagál dolgokat, amiken higgadtan kéne fogadnia, más fontosabb dolgokra meg érzéketlen. Nem bírtam azt se, hogy ami kipattant a fejéből rögtön rohant is megtenni, hiába figyelmeztették sokan, hogy talán nem kéne. Nem gondolja végig a dolgokat, mielőtt cselekszik. Emellett önbizalom hiányos is, és akkora ökörségek tudnak az eszébe jutni (pl hogy neki rákja van és meg fog halni)

Nash se volt favorit. Már eleve hogy a suli legjobb pasija (kackac) hirtelen észreveszi a "kis szürke egérlányt" és kiderül hogy hopp egészen véletlenül mindketten lúdvércek. (lúdvérc?? lúdvérc?? - amikor először olvastam ezt a szót azt hittem rosszul látok... mi az hogy lúdvérc?? ezt a szót nem bírom feldolgozni:))

Később aztán Nash egyre inkább szimpatikus lett, de akkor sem az igazi. Nem tudták megtestesíteni azt a hősnő-hős párost akiket én igazán szeretek. Nash is túl fiatal és éretlen még.

A mellékszereplőket sokkal jobban szerettem. Itt van pl Tod, komolyan őt bírtam a legjobban az egész könyvben.:)

Véleményem:

Tudom eddig csak rosszat írtam, de egyáltalán nem rossz ez a könyv. Számomra egy kicsit morbid volt, a halál témát nem szeretem feszegetni. Egy kicsit erős volt nekem, ahogy összefűzte az írónő ezt a könyvet: halál előrejelzése, sikoly, kaszás, lélek meg a lélek visszatartása, mozgatása mindezt egy tizenévesekkel teli iskolai környezetben. Csak én érzem ezt egy kicsit furának?

De aztán túltettem a témaválasztáson magam, mert amúgy pedig izgalmas a könyv. Az biztos, hogy nem lehet unatkozni olvasás közben. 

Eléggé bele lehet merülni és leköti az embert, csak úgy röpül az idő olvasása közben.

De a vége? Az kiakasztott. Ez a csavar annyira.. nem is tudom szörnyű volt. 

Egy kicsit csalódott vagyok. Olyan jól indult, még akkor is ha a szereplők alapból nem lopták magukat a szívembe. A cselekményt időközben olyan jól sikerült alakítani, de a vége? 

Egy valaminek viszont örülök: Mindettől függetlenül a szerelmi szál jó lett. Szépen felépített a kapcsolat az elejétől kezdve apránként történtek az események nem durr bele a közepébe. 

Érdemes elolvasni a könyvet, de nem hagyott bennem túlzott nyomot. Egy kicsit jobbra számítottam. Egy kicsit kavarognak bennem az érzelmek a könyv miatt.

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 299

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kedvenc jelenet: ilyen most nem volt

Kedvenc karakter: talán Tod

Legrosszabb jelenet: ilyen sem volt

Nem szimpatikus karakter: talán ilyen se volt

Victoria Stilwell: A póráz két végén

Szerintem Victoriát és a műsorát egyetlen kutyabarátnak sem kell bemutatnom. Műsorát világszerte ismerik és szeretik. Bizony sok zabolátlan kutyát (no meg gazdit) tett rendbe, és tanította meg a gazdikat a helyes kutyanevelésre. Mert bizony nem mindig a kutya a hibás: a gazdinak épp annyira ismernie kell a kutyát, a saját jelzéseit, testbeszédét, mert könnyen előfordul, hogy a sok ellentétes jelzés miatt a kutya nem úgy viselkedik ahogy elvárnánk. 

Rettentően megörültem a hírnek, amikor megtudtam, hogy a Jaffa Kiadó kiadja hazánkban is e remek könyvet. Alig vártam már, hogy a kezemben foghassam és belemerülhessek.

A történet:

"A televíziós sorozatának köszönhetően is népszerű Victoria Stilwell a világon az egyik legismertebb és -elismertebb kutyák kiképzésével foglalkozó szakember. Könyvében a kutyakiképzőként, kutyamenhelyi tanácsadóként hosszú évek során szerzett tapasztalatait foglalja össze: meglepően egyszerű és hatékony megoldásokat nyújt a gazdák mindennapos kérdéseire, de a gyakran reménytelennek látszó helyzetekre is.

A szerző a szobatisztaságra neveléstől, a kutyák számára megfelelő étrenden át a játékokig áttekinti a kutyanevelés legfontosabb kérdéseit. Segít eligazodni abban, hogyan értsük meg kutyánkat, hogyan értessük meg magunkat vele és hogyan szabjuk meg számára a határokat úgy, hogy az a mi életünket és kutyánkét is megkönnyítse.

- Hogyan gondolkodjunk kutya módra?

- Hogyan taníthatjuk meg kutyánkat a mi világunkban élni?

- Hogyan és miért legyünk mi a nagykutyák?

- Hogyan képezzük saját magunk kutyánkat?

Victoria kipróbált és jól bevált tippeket ad mindazokra a problémákra, amelyekkel a legtöbb kutyatartó időről időre szembetalálja magát. A bosszantó cipőrágcsálástólól az állandó ugatáson át az emberekre való felugrálásig számos olyan kérdést érint, amelyek gyakran hosszú ideig megkeserítik a gazdák és kutyák életét, pedig viszonylag egyszerűen meg lehet oldani őket.

Victoria világos, egyszerű módszereit minden kutyatartó könnyedén elsajátíthatja!"

Véleményem:

Ez egy nagyon jó könyv. Bizton állíthatom, hogy minden kutyatartónak kell hogy legyen egy példány a könyvespolcán ebből a könyvből. 

Nekem nincs kutyám, de hamarosan szeretnék. Mindig is foglalkoztatott a kutyák nevelése, ámulattal néztem ahogy láttam az utcán, hogy némely kutya milyen jól nevelt, és hogy hallgat a gazdájára. Mindig is azt terveztem, hogy én is megtanítom a kutyámat mindenféle parancsra, és beíratom kutyaiskolába, és az majd milyen jó élmény lesz mindkettőnknek. Ebből a könyvből aztán kiderült számomra, hogy nem csak a kutyát kell megtanítani, hanem elsősorban bizony a gazdit. Sok dolog, cselekvés amit valaki természetesnek vesz mondjuk egy kisgyereknél és emiatt alkalmazza a kutyára is bizony rosszul sülhet el. Ami teljesen meglepett pl az, hogy ha ugrál a kutya amikor érkezik egy vendég, többet érünk el vele, ha nem figyelünk rá, így nem kerül a figyelem középpontjába a kutya. Eddig akárkit láttam amikor ugrált a kutyája mindig rákiáltott, vagy leszidta, ezzel pont azt érte el, amit a kutya akart, hogy őrá figyeljen a gazdi. 

Szinte látom magam előtt még saját magamat is, ahogy elkövetem az ilyen és ehhez hasonló példákat amikor elmegyek valakihez akinél kutya van. Szinte félelmetes és hihetetlen, hogy mennyire félreismerheti az az ember a kutyákat, a kutyák mozdulatait aki - mint én - nem ért hozzájuk. 

A könyv bevezető részében minden megtalálható, amire egy gazdinak szüksége van. Mi alapján válasszunk kutyát, mik azok az alapvető dolgok, amiket meg kell tennünk amikor a kutyát meghozzuk a családhoz? Minden egyéb tipp és trükk, legyen szó ivartalanításról, menhelyi kutyáról, egy kis kutyapszichológián át. 

A következő rész a legizgalmasabb számomra, ahol is Victoria leírja pontról pontra, hogy hogyan és milyen technikákkal lehet megtanítani a kutyáknak bizonyos parancsokat. Annyira jó és ötletes dolgok vannak benne, hogy kedvem támad tőle nekem is kutyát idomítani - pedig tudom, hogy valójában azért ez nem annyira egyszerű, mint amilyennek látszik.

Mit, illetve mit ne adjunk nekik enni, hogyan szoktassuk szobatisztaságra, hogyan vigyük sétálni, hogyan akadályozzuk meg, hogy pl húzza a pórázt vagy rosszalkodjon sétáltatás közben, na meg persze a legfontosabb, hogyan illeszkedjen be a családba és a kutyatársai közé?

Ezernyi jobbnál jobb tipp és módszer, amiket érdemes kipróbálni. 

Ezt a könyvet elolvasva persze a gazdi is nagyon sokat tud változni és változtatni, ráismer a hibáira, beismeri, hogy mit csinált rosszul, és nem csak rámondja, hogy ez egy rossz, neveletlen kutya. Úgy gondolom, hogy a gazdik tanítása még fontosabb lépése is a kutyatartásnak, mint magának a kutyának a nevelése.

A könyvet olvasva kedvem támadt egy kutyához, várom már, hogy nekem is lehessen saját kutyám.

(Egy gyönyörű Golden Retriever vagy egy Berni pásztor a szívem vágya.)

A könyv alapmű, akárki akármit mond, számomra ez a legjobb kutyaneveléses könyv, ami valaha megjelent.

Értékelésem: 5*/5

Oldalszám: 224
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kedvenc jelenet: parancsok betanítása
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb jelenet: ilyen nincs
Nem szimpatikus karakter: -

Bear Grylls: Istenek aranya

Nagyon megörültem a hírnek, amikor megtudtam, hogy magyarul is megjelenik Bear regénye. Az első magyarul megjelent könyve egyébként A vadon törvényei, amely inkább túlélési praktikákat és egyéb hasznos tanácsokat tartalmaz a természet kedvelőinek. Kíváncsian vettem kezembe tehát ezt a könyvét is, és izgalommal vártam, hogy mi újat tud nekem mondani azok után, hogy a műsorát is rendszeresen nézem, no meg milyen regényt tud írni ő, a túlélés szakértője.

A történet:

"Bear Grylls első kalandregényében is hozza lélegzetelállító formáját. Az istenek aranya is a természet erőivel és csodáival való szembenézésről szól, ezúttal is az életbenmaradáshoz szükséges találékonyságé és a túlélési technikáé a főszerep! Beck Granger nagybátyjával, a híres antropológussal Kolumbiába érkezik, hogy részt vegyen El Dorado, az elveszett város felkutatására induló expedíción. Ám mielőtt útnak indulnának, álarcos támadók rabolják el Beck bácsikáját. Beck hamarosan rábukkan egy régi térképre, amely elvezetheti őket úti céljukhoz, és a helyi rendőrfőnököt rászedve végül az éj leple alatt egy tengeri tutajon vágnak neki a nagy utazásnak… A fiataloknak kalandos útjuk során nem csupán a természettel, a vadállatokkal, a szomjúsággal és az éhséggel kell megküzdeniük, de az őserdő indiánjaival is találkoznak. Beckről azonban hamar kiderül, hogy a túlélőtechnikák avatott ismerője, és minden szorult helyzetből ki tudja rántani újdonsült barátait..."

Véleményem:

Gondolom nagy meglepetés senkit se ér, ha azt mondom, hogy a fő szerep itt is a túlélési technikáké. Persze körítve egy kis emberrablással, kutatással és titokzatos bennszülött néppel. 

Emlékeztet ez a könyv engem gyermekkorom kedvenc kalandfilmjeire, kalandmeséire. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni ezáltal.

Melyik gyerek ne álmodna arról, hogy a bácsikája egy híres antropológus, akivel beutazhatja a világot, és mindenféle hellyel, emberekkel, kultúrával találkozhat? Beck is belecsöppen egy ilyen világba, és igen hamar kiderül, hogy ő bizony nagyon érti a természet törvényeit. Egy kis családi hagyomány, egy kis "kincsestérkép" és máris elő van készítve az út egy hihetetlen kaland felé.

Maga a könyv olvastatja magát, érdekes, izgalmas, úgy gondolom nagyon sokat lehet belőle tanulni, vagy egyszerűen csak elgondolkodni a különböző szituációkon. Megismerni a növényeket, az állatokat, megtanulni, hogy lehet búvóhelyet készíteni, tüzet gyújtani bizony nem olyan egyszerű a mai ember számára. 

Jó kikapcsolódást nyújt a könyv, egy nehezebb olvasmány után igazán el lehet az olvasása közben lazulni.

Amit sajnálok, hogy a vége olyan összecsapottra sikeredett. Miután a könyv kb 2/3-a a hajóútról szól, az 1/3-ra jutott a dzsungel és a befejezés. Lehetett volna még hosszabban a dzsungelútról írni, hiszen igazán érdekes és izgalmas volt ez a rész. A végső "harc" pedig végképp összecsapott, mintha már unta volna Bear a könyv írását, és szerette volna abbahagyni. 

Amolyan fiataloknak szóló izgalmas könyv, sok kalanddal és persze ijesztő történetrészekkel, megfűszerezve egy kis természetismerettel, természetszeretettel. 

Titokzatos őslakók, némi mágia... minden gyerek álma, hogy egyszer ekkora kalandban legyen része.

Hasznosnak tartom ezt a könyvet, főleg a praktikák és jó tanácsok miatt, no meg Bear iránti őszinte tiszteletem és talán mondhatni rajongásom miatt is. 

A borító gyönyörű, a fordítás jó, azt sajnálom hogy elég nagyok a betűk és magasak a sorközök, emiatt hosszabbnak tűnik, mint amekkora valójában. (Mondjuk ez akár jó reklámfogás is lehet:))

Értékelésem: 4/5

Jon Courtenay Grimwood: Száműzött angyal

Már a sorozat első része is elvarázsolt, így magasak voltak az elvárásaim ezzel a könyvvel szemben is. Természetesen nem csalódtam, sőt, mondhatom még az előzőnél is jobban tetszett, pedig nem hittem, hogy túl lehet szárnyalni egy ilyen erős sorozatkezdést. Grimwood bebizonyította újfent, hogy nagyon ért az íráshoz.

A történet:

Tycho, Lady Giulietta, Alonzo régens és Alexa hercegné élete és története tovább folytatódik. Velence felett ismét gyűlnek a sötét felhők, és ezúttal nem más, mint a szabadság a tét.

Leopold halála után Giulietta, nem feledkezhet bele a gyászába, hiszen Velence sorsa forog a kockán. Két ellenséges birodalom akarja megkaparintani a várost, és Giuliettának választania kell, hogy melyik herceg lánykérését fogadja el. A visszautasított oldal azonnal bosszút áll, így különösen nehéz döntés van a lány kezében.

Tycho eközben tovább küzd önmagával, a benne élő démonnal és a múlt emlékeivel is. Sötét múltja vissza-vissza köszön és ezen fájdalmak elviselése mellett tisztában van azzal is, hogy a szeretett hölgy, sosem lehet az övé. Hiába ütötték lovaggá, rabszolga múltját nem tudja maga mögött hagyni.

Rosalyn a halálból visszatért utcalány is belekeveredik a Velencét irányító szálakba, sorsa megpecsételődött, amint úgy dönt, hogy Tycho oldalán veszi fel a harcot az ellenséggel.

Véleményem:

Annyira kegyetlen, sötét, és gyönyörű. Tele van fájdalommal, kínnal, szenvedéssel, vérrel, de közben mindenhol ott a remény. Remélnek a rabszolgák, hogy megérik a holnapot, a szegények, hogy lesz mit enniük holnap, Guiletta, hogy gyásza és fájdalma halványodik, Tycho, hogy megkapja élete nőjét, Desdaio, hogy szerelme egyszer viszont szereti, Alexa, hogy Velence független marad, és Alonzo, hogy sötét tettére nem derül fény. 

Valami bámulatos, ahogy ezeket az érzéseket kifejezi az író. Szembeállítva a csatornák bűzét, a szegények rongyait és düledező házait, a palotabéli gazdagsággal...

Tycho nem tud megbékélni amíg rá nem jön arra, hogy mi is ő valójában és el nem éri, hogy Giulietta viszonozza a szerelmét. Nem tudja eldönteni, hogy melyik oldalon álljon inkább, hisz hívogatja Alonzo és Alexa is. Közben pedig ott az ő saját akarata, amelyik ellent akar mondani mindkettőnek. Fél ő is, önmagától, a jövőtől, hiszen félti Giuliettát és gyermekét, Leot. Ez a viszonzatlan szerelem meggyengíti, pedig minden erejére szüksége lesz, hogy megakadályozza az elkövetkezendő eseményeket.

Alexa is bizonytalan, hiszen nem akarja Velence függetlenségét elveszíteni, pedig lassan kicsúszik a keze alól az irányítás. Alexát most egy kicsit máshogy látom, nőtt a szememben az előző kötet óta. Mondjuk eleve több szerep is jutott neki, valamit kimondottan izgalmas jelenetek. Alonzonak ezzel szemben csökkent a megítélése, egyre gonoszabb és gátlástalanabb.

Mint ahogy eleve ez a könyv is sötétebb, gonoszabb, véresebb, mint az előző. Több a hidegvérrel elkövetett gyilkosság, a kínzás, részletesebbek a leírások. Ez az amúgy is sötét hangulatot még sötétebbé teszi. Nagyon jó a hangulat és a környezet leírása.

A másik amire felfigyeltem, az az ártatlanság, a szüzesség védelme. Valószínűleg a kor sajátsága, és érdeklődve figyeltem, ahogy sorsok és életek forognak eme egyszerű vagy épp nem egyszerű tény körül. A kétségbeesett harc, hogy kiderüljön, ki Giulietta fiának igazi apja, a Desdaio körül keringő pletykák, és a tisztaságának védelme, ahogy trófeaként tekintenek a férfiak az ilyen lányokra, legyen szó akár utcalányról, akár nemesi családból származóról. 

Negatívumot csak annyit tudnék mondani, hogy megölték két kedvenc szereplőmet, akiket igazán sajnálok. DE, meghalt két olyan is, akik ellen szurkoltam már régóta, hiszen igazán alattomosak voltak mindketten. 

A borító gyönyörű, hűen visszaadja a történet sötét hangulatát a vérfoltokkal és az elmosódott, rászáradt vércseppek látványával. Annyira élethű, hogy muszáj hozzáérni, szinte érezni lehet a nedvességét.

A fordítás nagyon szép, normális összetett mondatokkal találkozhatunk. Nincsenek felesleges szóismétlések, vagy értelmetlen szerkezetű mondatok.

A könyv egyértelműen levett a lábamról, így a félév közepe felé járva is bizton állíthatom, hogy az év legjobb általam olvasott 5 könyvében benne lesz.

Értékelésem: 5/5

Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

Imádom Bear műsorát, (Discovery Channel - A túlélés törvényei) nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet be kell szereznem. Hihetetlen, hogy milyen helyek vannak a világban, ahol ember nagyon ritkán jár és a természet elemeivel küzdve kell az állatoknak, növényeknek biztosítaniuk a fennmaradásukat. Sokszor ember által járhatatlan, élhetetlen környezet, ahova senki se szeretne felkészületlenül kerülni. Pedig évente sok-sok ember lesz repülő-, hajóbaleset túlélője. Túlélő egy kietlen tájon, élelem és védelem nélkül. Az ilyen bajbajutottaknak segít Bear könyve és műsora. Nem csak sok jó praktikát és leleményes ötleteket lehet belőle nyerni, de akár az ember élete is múlhat egy-egy ilyen tudáson.

A történet:

"A vadon törvényeiben Bear Grylls feltárja azokat a titkokat, amelyeket a felderítéssel és természetjárással töltött évei alatt ismert meg. Kézikönyve nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a természet meghódítására vállalkoznak. 

Rejtett veszélyek – buktatók, amelyeket minden gyakorlott természetjáró szeretne elkerülni.

Bear titkos cserkésztippjei – leckék, amelyeket a szerző a saját kárán tanult meg…

Egy kis terepgyakorlat – módszerek, amelyekkel fejleszthetjük képességeinket, mielőtt a terepen is kipróbálnánk magunkat.

Rögtönzés a szabadban – tanácsok azokra a helyzetekre, amikor épp nincs nálunk a megfelelő szerszám.

Igaz tábortűzi történetek – történetek a különleges alakulatok katonáiról, valamint egykori és mai felderítőkről. 

A kalandor és felfedező Bear Grylls, akit milliók ismernek a Discovery Channel műsorából, három évig szolgált a Brit Hadsereg különleges alakulatánál. Könyvében a tábortűzrakás és táborépítés tudományától kezdve az elsősegélynyújtás technikáin át a biztos tájékozódás titkáig minden megtalálható, amire csak szüksége lehet egy természetjárónak. Útmutatója nemcsak a kihívások legyőzésére ösztökél, de arra is, hogy az ember valóra váltsa az álmait!"

Véleményem:

Sosem voltam még ilyen helyzetben, és őszintén szólva nem is szeretnék lenni, pont ezért őszintén tisztelem Bear kitartását, tudását, tapasztalatát, tulajdonképpen le a kalapom Bear előtt. Egy kicsit azonban (mint szerintem minden embert) vonz, hogy egy kicsit én is részese legyek egy ilyen kalandnak. Persze amíg megmarad álmodozás szintjén, addig nincs is gond:) 

A könyv nagyon sok érdekes és hasznos tippet tartalmaz a túléléshez. Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, egy egyszerű kiránduláshoz, kinti tábortüzes sátorban alváshoz is megfelelő segítséget nyújt. Mint rámutat, nagyon fontos, hogy megfelelőképpen fel legyünk öltözve, megfelelő cipőnk legyen, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mivel fogunk szembe kerülni egy-egy vadonban töltött nappal vagy éjszaka közben. 

Saját élményeit, tapasztalatait, titkos tippjeit osztja meg olvasóival. Meghozza az ember kedvét egy kis kirándulásra. 

Sok-sok hasznos, megfogadandó tanács és mennyi egyszerű praktika amire az ember nem is gondol adott esetben, pedig az egyik legkézenfekvőbb megoldás.

A könyv garantáltan meghozza mindenki kedvét egy kis esti tábortüzes sütéshez és egy kis kiránduláshoz. Ajánlom azoknak is, akik már profik ebben, de leginkább azoknak akik érdeklődnek iránta, de nem mertek belevágni. Aki pedig a meleg lakásban és egy puha fotelban szeretne egy kicsit ábrándozni és hősi kalandokat átélni - na nekik feltétlenül ajánlom.

Értékelés: 5/5

Jon Courtenay Grimwood: Pusztító angyal

Amire felfigyeltem, az egyértelműen a borító. Kevés borító tetszik ennyire, mint ez.

A könyv pedig az első mondatától kezdve megragadott és el nem engedett a végén sem. 

A történet:

"Velence, 1407.

A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak…

Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik: valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is…

Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között: ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz…"

A szereplők:

Tycho a főszereplő tizenhét éves fiú. Egy hajón ébred, kikötve, éhesen, fáradtan. Nyomorúságából egy parancsnok menti meg, akitől rögtön meg is szökik. Innentől egyedül kell boldogulnia egy számára idegen városban, Velencében. Tycho nagyon érdekes szereplő. Egyrészt keresi a múltját, hiszen semmire se emlékszik a felébredése előtti időkből, másrészt fel kell fedeznie és életben maradnia egy idegen helyen. Idegen nyelv, idegen szokások. Senkiben sem bízhat. Mikor Atilo úgy dönt, hogy utódjává fogadja teljesen megváltozik az élete. 

Beköltözhet a város egyik leggazdagabb családjának birtokára, azonban az életminősége nem javul, továbbra is rabszolga marad. Kiképzésekből, éjszakai járőrözésekből és számtalan vizsgából áll az élete. Ha elront valamit a büntetése verés vagy ígéretbe helyezett halál. Tycho azonban más, mint egy átlagos fiú. Érzi, de nem tudja megfogalmazni, hogy mi is ő valójában. Gyorsabb, erősebb, viszont zavarja a fény és a víz. Fokozatosan kell megismerkednie új erejével, új életével. Egy elveszett fiú, aki keresi a kiutat.

Atiloról mindig változott a véleményem. Egyszer pozitív személy, aztán pedig negatív. Valahogy nem tudtam eldönteni, hogy a történet szempontjából ő most milyen személy. A hatalmi harc középpontjába kerül, sok súlyos döntést kell meghoznia, ami hatással van Velence jövőjére is. Már belefáradni látszik ebbe a politikai harcba, de nem tud szabadulni belőle. Másrészt viszont egy kegyetlen bérgyilkos, aki megöl bárkit, akinek megölésére parancsot kap, kínozza a rabszolgáit és megcsalja a menyasszonyát. 

Giulietta a di Millioni hercegnő. Élete folyamatos szabályokból és parancsolgatásokból áll. Nyilvánvalóan nagynénje és nagybátyja csak kihasználja, és felhasználja őt a politikai harcaikban. Elrablása vezet végül is ahhoz, hogy ő mindezekre rádöbbenjen. Nem más ő, mint egy báb, akit a politikai érdekek szerint mozgatnak. 

A véleményem: 

Ezt a könyvet nekem írták. Imádom minden oldalát, minden betűjét, minden sorát. Kezdve azzal, hogy a 15. században játszódik. Körüllengi egy kis fantasy vonal, ami nem túl erős. Hiszen bár mindenki tisztában van azzal, hogy léteznek boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok, de senki nyíltan nem beszél róluk. Az éjszaka eljövetelével mindenki bezárkózik a házába és nem lép ki a sötétbe. Bérgyilkosok járják az utcákat, utcai gyerekek küzdenek az életben maradásért. Aki nem elég hasznos a társadalom számára vagy túl sokat tud, azt megölik. Itt mindenkinek az életéért kell harcolnia, és nincsenek barátságok, nem szabad megbízni senkiben sem. Felvetődik a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen lehetett a 15. század?

Annyira tökéletes ez a könyv, érdekes, izgalmas, félelmetes (igen sokszor kimondottan félelmetes). Az ember elmerül benne és beszippantja ez a merőben más világ.

Számomra ez az év legjobb könyve!

Értékelés: 5/5

Kim McCosker - Rachel Bermingham: 4 Hozzávaló

Mostanában szívesen gyűjtöm a szakácskönyveket. Lehet, hogy így jön ki belőlem, hogy önállósodni akarok, vagy egyszerűen csak szeretnék már végre megtanulni főzni. Mindenesetre nagy örömömet lelem abban, ha szakácskönyveket lapozgatok - sokkal inkább híve vagyok annak, hogy átnyálazzak 2-3 könyvet, minthogy interneten beírjam a keresőbe és már ott is a recept. Van abban valami titokzatos, amikor lapozgatom, nézegetem a képeket és tervezgetem, hogy ezt vagy ezt, vagy ááá nem inkább ezt főzzem/süssem meg. 

Abszolút kezdő kis szakácspalánta vagyok, ugyan sütöttem-főztem már többször is, de mindig csak úgy megy, ha anyu ott áll mellettem és lesi, hogy mit csinálok. Mert bizony nélküle tudok ám nagy káoszt csinálni. Életem első, anyu segítsége nélkül sütött tükörtojásomra a mai napig nagyon büszke vagyok:) Megbirkózom ugyan mindennel, de nekem nem elég ha az van odaírva, hogy pl süssünk piskótát. Jönnek a kérdések: miből? hogyan? meddig? és úgy egyáltalán hogy képzelik hogy ééén? Aztán persze csak kiszenvedem (vagy segítségül hívom az internetet, anyut, mamát, szomszédot), hogy akkor mit is kéne csinálni.  Aztán persze ne is beszéljünk a hozzávalók kiméréséről, amikor persze át kell váltogatni a mértékegységeket, mert az tuti, hogy nem úgy van a receptbe írva, mint ahogy a konyhai mérlegen szerepel. Persze, persze egyszerű matematika, de amikor az ember lánya fel-alá fut a konyhában, leborítva a fűszeres polcot egy kis fajéhért, közben fél szeme a tűzhelyen forró tejen van, hogy nehogy kifusson, akkor bizony nem is olyan könnyű átgondolni, hogy 15 dkg cukor az akkor mennyi is az otthoni mérleg szerint. De ez még mind hagyján: a végén a mosogatás, az már valami. Bevallom őszintén én úgy szoktam csinálni, hogy addig púpozom a mosogatóba az edényeket, amíg már egy csészét se tudok a csap alá tenni, mert nem fér oda. Aztán ha már nem tudok hova pakolni, akkor "kidíszítem" a többi koszos edénnyel a konyhát. Majd sütés/főzés után a rohangálástól fáradtan ránézek a kis "művemre"... és elmegy az élettől is a kedvem. Egy másfél órás mosogatás garantált:) Ennek egy előnye van: Nem kell főzés közben még a mosogatással is foglalkozni, hanem a végén, amikor minden kész neki lehet esni. 

Aki ezen soraim közben elgondolkozott azon, hogy bizony egy-két ponttal egyetért, esetleg még meg is mosolyogta az ötletet és eszébe jutott, hogy "Lám nem vagyok egyedül" annak melegen ajánlom Kim és Rachel könyvét. De ajánlom a már rutinos konyhatündéreknek is, akik a család és munka mellett sokszor azt sem tudják, hogy miből és mit főzzenek vacsorára. Egyszerű, gyors, érdekes ételeket talál minden érdeklődő ebben a szakácskönyvben. 

Az ételek: 

Ugyan még nem próbáltam ki egyiket sem, de tervezem a közeljövőben, hogy megsütöm-főzöm azokat, amik elsőre szimpatikusak. Aztán persze majd jön a többi nem elvetemült recept is. Elvetemült receptötlet: hát van ilyen is benne. 

Az hagyján, hogy egy-két receptnek már a nevétől borsózik a hátam (tipikusan ilyen amikor az édes ételt keverik a sóssal: pl Sárgabarackos csirke, Édes burgonyachips, Mézes-narancsos garnélarák, Spenótos-epres saláta), egykét hozzávalót akkor se biztos, hogy megkóstolnám, ha muszáj lenne: a fenyőmag pont ilyen. Persze ízlések és pofonok: Apu pl nagyon szereti az édes és sós ízt keverni, különlegességeket kipróbálni. 

A másik amit észrevettem, hogy ez egy tipikus angol szakácskönyv, ez tagadhatatlan. Olyan hozzávalók vannak egy-két receptnél, hogy még kimondani se tudom, nem még kitalálni, hogy hogy néz ki és hol lehet venni. Talán nem is lehet mindet beszerezni itthon - vagy lehet, hogy be lehet, de biztos az biztos, hogy a sarki kisboltban ilyeneket nem árulnak. 

Mindezeken túl ez egy remek szakácskönyv. Nem baj az, ha különböző, akár különleges ételeket tartalmaz, egyrészt minden szakácskönyvben van olyan amit vallja be mindenki, ha az életén múlna se kóstolna meg, viszont a kísérletező kedvűek ki tudják élni az ilyen recepteken magukat:) 

Nagyon sok receptnek már a címe is felkeltette az érdeklődésem. Valóban egyszerűek, gyorsak, és változatosak 4 vagy kevesebb hozzávalóból. Pár perc alatt összedobni a vacsorát, vagy az ebédet, ez minden háziasszony álma. 

Kiegészítő oldalak: 

 A recepteken kívül egyéb hasznos tanácsokat is tartalmaz a könyv. Ezt nagyon jó gondolatnak tartom, hiszen egy-egy tipp sokat segíthet a háztartásban. 

Ilyen pl A kamrában c. oldal, ahol ahhoz kapunk tanácsokat, hogy mit érdemes otthon tartani napi szinten ahhoz, hogy ezen szakácskönyvből bármit meg tudjunk csinálni anélkül, hogy ehhez a boltba kelljen futkozni.  Szintén érdekes az Egészséges alternatívák amely oldal a legtöbbet használt hozzávalók egészséges párját írja le. Nagyon hasznos annak, aki nem csak finomat akar enni, hanem az alakjára, egészségére is oda szeretne figyelni. De talán ami a legjobban tetszett az egész könyvben, az a Hasznos tippek otthonra. Hogyan szedjük ki egyszerűen a foltot a kanapéból? Hogyan illatosítsuk az autót? Milyen praktikák vannak a kéz, láb, köröm, arc fitten tartására? Ezek amellett, hogy tényleg hasznosak még roppant szórakoztatóak is. Eszembe nem jutott volna szemöldökszedés előtt kisbabák fogzási fájdalmára használt gélt kenni a felületre, hogy elzsibbadjon és ne fájjon annyira:)Másik nagy kedvenc tippem az, hogy törött üvegszilánkokat kenyérdarabokkal a legkönnyebb összeszedni. Roppant ötletes és hétköznapi, otthon tartott eszközökkel, adott esetben ételekkel, hozzávalóval könnyen és egyszerűen megvalósítható tippeket tartalmaz ez a rész. 

Összességében: 

Egy biztos, akár kezdőről, akár profi háziasszonyról van szó mindenki megtalálja a neki megfelelő receptet, ötletet ebben a könyvben. Annak is megfelelő, aki kísérletezni akar az ízekkel, és természetesen annak is, aki egyszerűen csak össze akar dobni valami megszokott ételt könnyen és gyorsan. 

Sajnos Kim és Rachel műsorára vonatkozóan nem találtam meg, hogy adják-e valamelyik adón. A PaprikaTV műsorai között láttam Csak négy hozzávaló címmel, viszont időpontot nem találtam hozzá. Mindenesetre ha egyszer ráakadok miközben a TV-t kapcsolgatom, biztos hogy belenézek. 

A könyvet köszönöm a Jaffa Kiadónak. 

Értékelés: 5/5