Richelle Mead: Vérvonalak

Én nem akartam, küzdöttem ellene, de elvéreztem. Akárhogyan tiltakoztam nem tudtam nem szeretni. Sőt, minél tovább jutottam a történetben annál jobban imádtam. És hogy miért? Hát Mead zseniális kreativitása, írásmódja és stílusa miatt.

A történet:

"A történet szerint Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú – mellékesen vámpír – kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie. Sydney hamarosan ijesztő események középpontjában találja magát. A diákok különleges képességeket biztosító tetoválásainak titkát, valamint a vámpírgyilkosságok rejtélyét is kénytelen lesz felderíteni. A tét a szeretett húga jövője, a saját karrierje és az akarata ellenére egyre jobban megkedvelt Jill élete."

A szereplők:

Akkor már itt elárulom, hogy miért is tiltakoztam a lelkem mélyén a könyv ellen. A Vérvonalak főszereplői, Sydney, Jill, Adrian nem tartoztak a kedvenc szereplőim közé a Vámpírakadémiában. Különösebb bajom egyikkel sem volt, csak egyszerűen nem éreztem úgy, hogy különösebben szívesen olvasnék csak az ő történetükről. Ehhez képest itt pedig főszerepet kaptak. Én annyira imádtam Rose és Dmitrijt, hogy nem akartam rajtuk kívül másról olvasni. És megbántam hogy elolvastam ezt a könyvet? A frászt, sőt a cselekmény mindenért kárpótolt.

Sydney kerül középpontba ebben a könyvben. A kétségei, az ötletei, de leginkább a harca a saját maga és az Alkimisták világa között. Két tűz közé került, mivel Rose-nak segített a szökésben. Átnevelőtábor vár rá, amennyiben nem teljesít  és bizonyít az Alkimisták számára. Új helyre kerül, a számára még mindig oly idegen vámpírok közé, ráadásul a cél az, hogy beilleszkedjenek egy átlagos emberekkel teli iskolába. A baj olyan itt se kerüli el őket, de Sydney nagyon leleményes és kreatív. Emellett roppantul bírom a nyers humorát, ahogy Adriannel cukkolják egymást. Olyan hétköznapi, szinte éreztem a gondolatait, és annyira tudtam magam hasonlítani vele. Ő volt számomra az egyik legnagyobb pozitív csalódás.

Adrian pedig a másik. Holott még mindig nem tartozik a kedvenceim közé, de sok mindent máshogy látok. Itt már egy kicsit másra is gondol, nem csak önmagára. Többé-kevésbé lehet rá számítani, de azért még vannak kétségek. Nem hinném, hogy valaha is ő lesz a kedvencem, túlságosan szeretem én Dmitrijt ahhoz, hogy Adrian mellé tudjak állni:)

Mindenesetre kellemes csalódást okozott, még mindig a humora a legjobb.

Jillt, szegényt inkább sajnáltam. Bedobták egy új világba, ahová nagyon nehezen tud beilleszkedni. Idegen környezet és egy anyáskodó "nővér" Sydney mellett az iskolával és Adriannel is meggyűlik a baja. Minden rajta csattan, de ő nagyon erős. Ő sem volt túl szimpatikus szereplő, ezen most változtatott ez a könyv.

A véleményem:

A cselekmény zseniális. Elmondhatatlanul zseniális. Egy másodpercet sem unatkoztam. Elalvás előtt az egyik legizgalmasabb résznél hagytam abba, és annyit agyaltam rajta, hogy a végén ezzel álmodtam:)

Az tetszik benne a legjobban, hogy annyira el tudja altatni az olvasó éberségét és nem is figyel, vagy gondol olyan apró részletekre amik árulkodnak a későbbi kimenetellel kapcsolatban. Aztán amikor meg hirtelen változik a cselekmény, akkor koppanunk egyet, hogy hopp itt meg mi történt. Végigvezet és közben épp csak annyit árul el, ami még nem feltűnő. 

Szeretem, ahogy a szereplők lelki világa megjelenik előttünk. Valahogy annyira egész és teljes így együtt minden. Lelki dolgok és fizikai valóság. Félelmek és bátorítások. Persze mindez megfűszerezve humorral, mégpedig nagyon jó humorral. 

A lehető legjobban tette az írónő, hogy folytatta a sorozatot. Habár teljesen kerek ahogy lezárta a Vámpírakadémiát, de olyan nehéz elfogadni egy ilyen jó sorozatnál azt, hogy vége. Egy kicsit visszacseppenhettünk a Vérvonalak által ebbe a világba. Nem akarom, hogy vége legyen, még akarok sok, sok részt.

A borítóval kapcsolatban van egy kis problémám: Nem értem, hogy miért kellett az amúgy gyönyörű borítót elrontani azzal, hogy piros a hátlap. Egy kicsit furcsa, de meg lehet végül is szokni.

Értékelés: 5/5

Richelle Mead - A végső áldozat

Számomra nagyon különleges ez a sorozat. Az első kötettől kezdve szeretem, megfogott és azóta is magánál tart. Szeretem Mead világát, szép kerek, egész, jól ki van dolgozva, jó szereplőkkel, érdekes helyszínekkel. Ezen kötet pedig méltó befejezése a sorozatnak. 

   

 A történet: 

Rose-t Tatjana meggyilkolásáért börtönbe zárják. Ám a lány cseles barátai egy leleményes kiszabadítási kísérlettel megszabadítják a lányt a fogságból. Rose-nak, Dmitrijnek ezek után menekülnie kell. Már nem csak elkapni akarják őket, immáron az életük a tét. Kalandjaik során Sydny a fiatal alkímista lány velük tart, osztozik a kalandjaikban és segítő társra találnak benne. Utuk egy furcsa csoporthoz vezet, akik magukat Őrzőknek nevezik. De sokáig itt sem maradhatnak, hiszen Rose előtt nagy feladat áll: meg kell fejtenie az elveszett Dragomir gyermek rejtélyét. Ahogy azt megszokhattuk, rengeteg harcot, necces helyzeteket, izgalmas jeleneteket egy csepnyi romantikával fűszerezve kapunk egy kerek, egész, izgalmas történetet. 

A szereplők: 

Rose nagyon sokat változott a könyvek, a sorozat során. Láthattuk, ahogy a naiv kislány felnő, és megtapasztalja, hogy még se úgy van minden, ahogy azt ő elképzelni. A kitartása, őrült ötletei, briliáns érvelése azonban mit sem változott. Ebben a kötetben is ugyanolyan kis szeleburdi tud lenni, ha Dmitrijről és az érzelmeiről van szó, azonban ha harcolni, vagy tervet kovácsolni kell, akkor odateszi magát és belead mindent. Rose végig kedvenc karakterem, boldoggá tesz, hogy ilyen jól kidolgozott, érdekes karaktert életének darabkáját követhettem végig. 

Dmitrij az "istenség", aki kezdi elveszíteni a "mindenki felett álló hatalmát". Már persze nem rossz értelemben. Most már nem olyan rideg és távolságtartó, mint a sorozat első köteteiben. Érdekes látni, ahogy egyre többször hibázik, kisebb-nagyobb dolgokban, harcban, de főleg az érzelmeivel kapcsolatban. Az ő karaktere változott a legtöbbet a cselekmény során, nem feltétlenül rossz irányba, egy kicsit ugyan furcsa, de nekem mindig is ő volt a kedvencem, és végig szurkoltam a kapcsolatuknak:) 

Lissa életét Rose-n keresztül láthattuk. Továbbra is bizonytalankodik, küzd a lélekkel, hiányolja és izgul a barátaiért, azonban egy fontos feladat előtt áll: jelölik a királynőválasztáson. Érdekes próbák, elgondolkoztató feladatok, jó volt egy kicsit "beugrani" Lissa életébe a Rose-kalandok mellett. Mint mindenki más Lissa is felnőtt, megérett a feladatokra, mind lelkileg, mint fizikailag. 

A vélemény: 

Nagyon jól kidolgozott cselekmény, izgalmas elemekkel. Az elejét egy picit untam, de amint belekezdtek a Dragomir-projektbe már mindent kárpótolt. Egy színvonalat felállítottam Mead könyveivel szemben, úgyhogy nem volt könnyű dolga, ha ismét meg akarta dönteni, de sikerült:) Semmiben sem csalódtam, minden tiszta, egyértelmű. A befejezés pedig kifejezetten tetszett, ahogy megjelent az udvarba és tisztázott mindent. A királynő gyilkos kilétére egy ponton már rájöttem, így nem volt meg az izgalom, viszont nagyon szépen félrevezeti az olvasót egész történet alatt. Örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek, amit Mead könyvei nyújtottak számomra. Egy kicsit mindenki tud azonosulni velük, lehet izgulni a kedvenc szereplőkért, drukkolni a jövőjüket illetően, átélni az izgalmas csatákat, vagy épp velük együtt örülni illetve sírni a jelenetekben. 

Az értékelés: 5/5 ez nem is kérdés

Richelle Mead: Vámpírakadémia

Ez a remekmű egy könyvcsere által jutott hozzám. Nagyon belejöttem mostanában a cserélgetésbe, és meglehetősen élvezem is a helyzetet. Elolvasok egy könyvet és ha nem tetszik, hát tovább cserélem. Így jól járok én is, hiszen újabbat olvashatok és mások is, hiszen lehet hogy nekik meg az én könyvem az új. Szóval kölcsönösen jól jár mindenki:)Már régebben is hallottam e könyv felől, de valahogy nem fogott meg. Nem tudtam, hogy miről szól, nem volt rá indíttatásom se, hogy utána nézzek. A borítója nem különösebben tetszett, de aztán amikor cserekönyvnek kellett valamit választanom akkor úgy gondoltam, hogy egy próbát megér. Nagyon örülök, hogy végül is elolvastam. Amennyire ellenszenves volt, pont olyan kellemesen csalódtam. Harry Potter óta imádom a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket. Annyira szeretnék én is egy ilyen iskolában tanulni. Ősrégi falak, hagyományok, elzártság, és persze a titokzatos erdő meg persze a tó se hiányozhat az összképből:) 

A történet: 

Adott két lány Lissa és Rose, akik egy bentlakásos iskolában laknak egész fiatal koruk óta. Valami ok miatt (ami eddig még nem derült ki) megszöktek, azonban elkapják őket és visszaviszik az iskolába. Lissa egy vámpírlány Rose pedig a dampyr-ja, vagyis védelmezője. Az iskolába először nehéz a beilleszkedés, de előbb utóbb minden visszakerül a régi kerékvágásba, úgy, ahogy szökésük előtt volt. Újra barátokra lelnek, megtalálják a megfelelő kapcsolatokat a továbblépéshez; a szerető rokonokat és a régóta nem látott kitartó barátokat. Persze az iskolától töltött idő megváltoztatja őket, és már más emberként térnek vissza régi életükbe. A történet a beilleszkedésről, a harcról, és persze a szerelemről szól. 

A szereplők: 

Lissa a trón várományosa, aki elvesztette a családját. Próbál bátyja helyébe lépni, de hamar rájön, hogy ez nem is olyan egyszerű. Félénk és nem szeret a középpontban lenni, de mindezt megteszi azért, hogy a családjának ne okozzon csalódást, és kiépítse a megfelelő kapcsolatokat. Azonban egy gyenge vámpírlány, ami nem megszokott a vámpírtörténetekben. A mostani vámpírok erősek, uralják az emberi fajt és félelmetesek. Az itteniek nem eszköznek használják az embereket, hanem próbálnak beilleszkedni a legkevesebb feltűnés nélkül. Lissa magányos és szomorú már-már depressziós. Ezt ismeri fel Rose aki képes megváltozni azért, hogy a barátnőjét biztonságba tudja. 

 Rose a lázadó, aki szereti megszegni a szabályokat. Hatalmas személyiségi átalakuláson megy keresztül Lissa miatt. Feladja egész eddigi életét, amit bár eddig is Lissa életének védelmezésére tett fel. Amikor rájön, hogy Lissa komoly lelki válságba kerül, feladja eddigi életét és csak a lányra figyel. A szerelem Dmitrij képében kísérti meg. Ő a tökéletes pasi, a vágyai tárgya, az, akire egész életében vágyott, a példakép, a nagy Ő. Persze szerelme viszonzásra talál, de bonyodalom nélkül unalmas lenne az élet; a pár nem találhat egymásra. Akadály a korkülönbség, de leginkább az eddig elért rang. 

 Dmitrij a tökéletes pasi, akiért minden lány odavan. Aki tekintélyt parancsol, akinek a nála a magasabb rendű emberek is szó nélkül elhisznek mindent, mindenki bízik benne, de titokban rettegnek is tőle. Ő aki kizár minden érzelmet az életéből és csak a munkájának szenteli magát. Akinek mindig igaza van, aki mindenről tud, és a harc minden elemét ismeri. Kissé abszurd a tökéletessége, de nem baj, mert én szeretem ha olyan ember segíti a főszereplőt akire fel lehet nézni, aki mindenben tud segíteni és persze mindig a hős rendelkezésére áll. Nekem minden történetben ezek a szereplők a kedvenceim. 

Vélemény: 

A bentlakásos iskolás rajongásom persze mit sem csökkent ettől a történettől. Ilyenkor én is egy picit ott lakónak érzem magam. Szeretem amikor a tanórákról, a közös ebédről meg persze a közösségi életről olvashatok. Semmi se hiányzott ebből a könyvből. Az, hogy vámpírok és egyéb mitikus lények állnak a középpontban, csak még jobbá tette az egészet. Felüdülés volt nem a megszokott vámpír-ember szerelemről olvasni és persze az ilyen könyvek miatt feledésbe merült régi kedvenceket is fel tudtam idézni e könyv által. Régen, amikor még nem voltak vámpíros könyvek a menekülős-üldözős, varázsolós-harcolós és persze a világtól elszigetelten élő bentlakásos iskolás könyveket szerettem. Na meg persze az ezek miatt kialakult világot, azt amit az ember nem tapasztal a saját életében. Jó volt kicsit visszatérni ehhez és észbe kapni, hogy még mindig ezek a történetek nyűgöznek le. Rájöttem hogy egyetlen vámpír-ember szerelmes könyv se ér feleennyit se. Ettől a könyvtől estem gondolkozóba és most már máshogy alakítom az olvasmányaimat. Nem akarok belefeledkezni ebbe az új hóbortba. 

Értékelés: 5/5 Leg-ek mellett a helye:)