Nevada Barr: Ördögkatlan

A könyvet a záróvizsgám előtt olvastam, és bizony sokszor kihúzott a sz.rból, hogy így fogalmazzak:)

Amikor már sírhatnékom támadt a tanulástól csak félredobtam a jegyzeteimet és engedélyeztem magamnak egy fejezet Ördögkatlant. (Amiből néha 2-3 lett, de ezt most hagyjuk:))

A könyvnél először a borítója fogott meg. Nagyon tetszik, de csak olvasás után érettem meg, hogy mit is akar ábrázolni. Nevada Barrtól már olvastam a szintén Cor Leonis gondozásában megjelent 13 1/2-t, így nem volt ismeretlen számomra. Ez a könyve azonban más, mint az 13 1/2.

Fülszöveg:

"Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felderíteni szűk börtönét…

Esetlenül feltápászkodott, és a nadragulya egyik oldalát jelölte ki árnyékszéknek. Régen a kínai parasztok a pöcegödör tartalmával trágyázták földjeiket. Ezek a csenevész növények nem sok tápanyagot nyerhetnek a homokból. Abban a reményben, hogy a nadragulya meghálálja adományát, ásott egy huszonöt-harminc centiméter mély gödröt.

Miután végzett, macskamódra nekiállt homokot kaparni a gödörbe. Ásás közben az ujjai beleakadtak valamibe. Azonnal feltámadt benne a remény: talán kender, amiből kötelet fonhat! Vagy régi halászháló, amit kötéllétraként használhat? Nem mintha ezek segíthetnének rajta, mivel semmilyen módon nem tudja rögzíteni az egyik végüket a kinti világban.

Esetleg egy kötéldarab, amivel megfojthatja a szörnyeteget?

A gondolat felvidította. Begörbítette ujjait, megmarkolta a hosszú szálakat, és kihúzta őket a homokból.

Barna és vékony. Mint az emberi haj. Anna rémülten lerázta a kezéről, pánikba esve hátraugrott, és a földre zuhant. Villámként cikázott keresztül a fájdalom a két karján és a fején. Szinte hálás volt érte, mert a fájdalom elhomályosította az agyát, és nem maradt ereje gondolkodni.

Amit megfogott, nem csak hasonlított az emberi hajra, hanem emberi haj volt.

- Segítség! - üvöltötte Anna. - Segítség!"

Értékelésem:

Szóval más, minta 13 1/2, hisz nem olyan borongós a hangulata. Bár vidám könyvnek nem mondanám, de nem olyan feszült, itt nem éreztem hogy szinte vágni lehet a feszültséget.

A helyszín nagyon passzolt az én olvasásomhoz, a legnagyobb téli hidegben olvasni a tikkasztó forró sivatagról... hát ez valami felemelő érzés volt:) Máris nem fáztam, elég volt csak belemerülni a könyvbe.

A történet nem volt rossz, habár már idejekorán kitaláltam, hogy ki a gonosz. Túl feltűnően próbálta rásózni a gyilkos szerepét az írónő valakire, ami gyanús lett, és olyan kézenfekvő lett ezek után, hogy ki is az valójában. De ez nem baj:)

Jennyt végig nagyon bírtam, bár talán ezt a leszbi vonalat ennyire nem kellett volna hangsúlyozni (nem volt ekkora jelentősége a történet szempontjából szerintem), de ez nem hibája. Ennek ellenére Anna viszont nem nyert meg magának 100%-ban. Nem tudtam vele azonosulni, nem értettem ezt a nagy elzárkózását, történt ami történt akkor se értettem vele egyet abban, hogy annyira összetörten, életuntan viselkedik. (Még a rablás előtti Annára gondolok.) A vele történt események után kellett volna összetörnie, ennek ellenére inkább akkor erősödött meg és tért vissza az "élők" közé. Valójában nem a változással volt bajom, egyszerűen nem éreztem magaménak az ő szerepét.

Ezeket leszámítva amúgy nem egyszerű a könyv. Van egy ilyen burkolt borongós hangulata, ami annyira nem is nyilvánvaló, csak érezni hogy hátul valami "szorít". Nem az a tipikus belevetem magam egy kis délutáni olvasgatásba könyv:)

Valami viszont megfogott benne, ami nem engedte, hogy ne folytassam. Nem vagyok túl nagy krimikedvelő de ez kimondottan tetszett.

Én kíváncsi leszek a sorozat további köteteire.

A könyvet és a türelmet köszönöm a Cor Leonis kiadónak!:)

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 477
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kedvenc jelenet: a kicsi borz megérkezése Annához, valamint Anna és Jenny közös beszélgetései
Kedvenc karakter: Jenny
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: szomszédok

Cor Leonis hírek

Eltelt a január első fele és hatalmas mennyiségű havazás mellett azért szállingóznak a kiadók idei kiadási tervei is.

Íme tehát a Cor Leonis 2013-as megjelenési tervezete. A könyvekhez majd aktuálisan leírom hogy én miért várom (vagy nem:)) őket.

Jó csemegézést, hisz van mik között válogatni!

Amiket az összes közül a legjobban várok:

Karen Chance: A hajnal átka (CP4.) és 

Karen Chance: Holdvadász (CP5.)

Ismét egy jó sorozat, amit Moning után a Cor Leonis a Kellytől vett át. Az én (és szerintem nem csak az én) legnagyobb örömömre. 

A fordító mindkét könyv esetében Bertalan György lett.

A hajnal átka már 2013. január 31.én (juhéé) megjelenik, a Holdvadászra azonban a Könyvhétig még várnunk kell. Én nem bánom, ugyanis a sorozat első kötetét olvastam eddig, tehát valójában pont jól jön ki, hiszen lesz időm addig újraolvasni az elsőt, bepótolni a 2. és 3. kötetet, hogy aztán tudtam folytatni a 4.-kel és 5.-kel. 

A hajnal átkához kapcsolódik egy előrendelési akció is, 2013. január 30. éjfélig:

http://konyvaruhaz.corleonis.hu/a_hajnal_atka

Nevada Barr: Oroszlánkörmök

Most fejeztem be az Ördögkatlant és mindenképp szeretném elolvasni a folytatását is.

Fordító Illés Róbert lett és valamikor őszre várható a megjelése.

Karen Marie Moning: Iced

Mert ezt a könyvet nem lehet kihagyni:) Bízom benne, hogy ez ennél jobban senkinek se kell magyaráznom, ez a sorozat alap minden fantasy rajongó könyvespolcán.

Amiket nem ismerek, de jókat hallottam róluk:

Jasper Fforde: A Jane Eyre-eset (Thursday Next 1.) és Jasper Fforde: Lost in a Good Book (magyar cím még nincs) (TN 2.)

Így előre ismeretlenül mást nem tudok róluk mondani, mint hogy halálian jó a borító:)) De jókat hallottam A Jane Eyre-esetről, molyon meg tudjátok lesni ezeket: http://moly.hu/konyvek/jasper-fforde-a-jane-eyre-eset/ertekelesek

A fordító mindkét könyv esetében a Harry Potter sorozat fordítója, Tóth Tamás Boldizsár, megjelenés pedig várhatóan 2013. február 15., a második rész pedig a Könyvfesztiválra.

A könyvek mérete meg fog egyezni az Anna Pigeon könyvekkel. (Ördögkatlan, Oroszlánkörmök)

Ami még idén várható:

Junot Díaz: Így veszítheted el... (és Oscar Wao csodálatos rövid élete is, remélhetőleg ősszel)

Fordító Bozai Ágota, megjelenés 2013. Könyvfesztiválra.

A könyv elismeréseinek listája: http://corleonis.hu//posts/dijeso-kiseri-junot-diaz-legujabb-koenyvet-is-60

Syrie James: Jane Austen elveszett kézirata

Fordító Nádasdy Vilma, megjelenés 2013. Könyvfesztiválra

Jelenleg futó Cor Leonis akciók:

http://konyvaruhaz.corleonis.hu/filmkonyv/ebredj_velunk_176

http://konyvaruhaz.corleonis.hu/asztrologia/asztrologiai_utmutato

http://konyvaruhaz.corleonis.hu/krimi_thriller/ordogkatlan__13_12_150

http://konyvaruhaz.corleonis.hu/fantasy/tunderkronikak___a_teljes_sorozat_149

Karen Marie Moning: Új nap virrad

A Tündérkrónikák az egyik kedvenc sorozatom, szóval egyértelmű, hogy ennek a könyvnek is a polcomon kell lennie, a többi mellett:) Arról azonban álmodni se mertem, hogy ilyen gyönyörűséges és csodálatos borítóval lát napvilágot a könyv. Bátran állíthatom, hogy a legszebb nem csak a sorozat többi része közül, de a jelenleg kapható összes könyv esetében is a top 5 leggyönyörűbb borítójú könyvek között szerepel. Számomra legalábbis mindenképp!

A sorozat 4. része egy olyan résszel ért véget, hogy a hajamat téptem a folytatásért. Keservesen lassan teltek a hónapok és amikor végre a kezembe vehettem a könyvet, esélye se volt. Letepertem és én győztem. Vagy mégsem?

A fülszöveg:

"MacKayla Lane sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt addigi életében.

A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett.

Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is!

Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár.

Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac?

De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Véleményem:

A könyvnek úgy álltam neki, hogy direkt lassan olvastam, hogy minél tovább tartson. Az elején nem is volt gond ezzel a taktikával, hiszen számomra talán egy kicsit unalmassá is sikeredett az első kb 100 oldal. Az járt a fejemben, hogy muszájmuszájmuszáj hogy valahogy megoldja az írónő azt a problémát, amibe Mac a 4. könyv végén került. Szinte fájt végigolvasni ezeket az oldalakat, annyira vágytam már arra, hogy minden visszakerüljön a régi kerékvágásba. Egy előnye azonban volt, kezdtem megkedvelni Darroc-öt. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg őt előbb:)

Aztán megtörtént a "csoda" és innentől aztán nem volt megállás. Nem tudtam letenni a könyvet, minden este ezzel feküdtem és reggel vele keltem. 

Mac nagyon sokat változott és mindenképp előnyére. Én szerettem a rózsaszín énjét is, ennek ellenére határozottan jót tett neki a változás. 

Barrons az Barrons. Hol utáltam, hol imádtam, de mindenképpen ő az aki nélkül ez a könyv nem ez a könyv lenne.

Dani továbbra sincs a szívem csücskébe, de próbálkoztam megszeretni, mert tudom hogy a folytatásokat már az ő szemszögéből olvashatjuk.

Ami a legeslegeslegeslegjobban tetszett az egész könyvben: a cselekmény. De komolyan, eddig is izgalmas volt, eddig is mindig fokozta az írónő a hangulatot, de hogy még mindig tud újat mondani?? Méghozzá milyen hihető dolgokat??

Ámulok és bámulok, b@romi jók azok a részek, ahol Mac a meglévő információk alapján összeállít magának egy képet a gyilkosságról meg mindenről, elhiszi ő is és elhiteti az olvasóval is, úgy hogy bizonyítékokat állít fel és amikor már teljesen biztos vagy benne, hogy ez az igazság, kiderül egy másik igazság és még egy másik és így tovább... Ez a könyv valami bámulatos. Minden egyes eseményt úgy el tud hitetni, hogy nem is kételkedünk benne, hogy ez a teljes igazság és amikor kiderül hogy mégse? Hát valami hihetetlen. Még mindig tudja csavarni a történetet olyan módon, amire garantáltan senki soha még csak egy pillanatig se gondol a könyv olvasása folyamán. 

Már vagy ezer féle véget elképzeltem a könyvnek, ki kaparintja meg a Sinsar Dubh-t, ki Alina gyilkosa, ki áll az események mögött? De ami végül történt? Erre aztán még véletlenül se tippeltem volna.

Én teljesen ledöbbentem... ezt a befejezést? Annyira féltem, hogy egy ennyire jó sorozatot nem fog tudni illően befejezni az írónő.. hát sikerült. De még mennyire!!

Az érzelmek egész skálája vonul fel a könyvben, a teljes elkeseredettségtől kezdve az euforikus örömig. Óriási hangulata van a könyvnek. Beszippantja az embert és az olvasó is Mac-kel együtt sír és nevet.

És 5 kötet végére végre beteljesült... úúúgy vártam már. Tudtam, tudtam, tudtam muszáj volt:))

Mindent lezár, mindent megmagyaráz, nincs kérdés és garantáltan mindenki örülni fog ha végigolvassa ezt a sorozatot. 

Egy kicsi szálka maradt csak bennem, mégpedig V'lane. Ami vele történt? Na az megint igazán hihetetlen. Ez a szál még nyitva maradt, nagyon kíváncsi leszek, hogy mit alakít belőle Moning. Vannak tippeim (most nem árulom még el), kíváncsi leszek, hogy mi lesz itt a folytatásban.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet, hogy a következő rész Danié lesz. Meglátjuk, meglátjuk. Mindenesetre nagyon várom.

Amíg nincs meg a folytatás addig pedig újraolvasom a már meglévőket, hiszen csatlakoztam a Cor Leonis Kiadó által meghirdetett sorozat újraolvasáshoz. 

Értékelésem: 5*, mi más?:)

Oldalszám: 596
Kiadó: Cor Leonis Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: ágyjelenetek:)
Kedvenc karakter: Mac
Legrosszabb jelenet: ilyen még véletlenül sincs
Nem szimpatikus karakter: -

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

Velem együtt sok olvasót és rajongót meglepett a hír, hogy a Kelly Kiadó nem folytatja tovább több sorozatát, köztük a Tündérkrónikákat sem. Ment a találgatás, hogy most akkor mi lesz, hiszen ezen sorozatok folytatását rajongók százai, ezrei várták.

Szerencsére hamar érkezett a megoldás a Cor Leonis Kiadó személyében, aki megvásárolta a Tündérkrónikák kiadásának jogát, ezzel örömet okozva sok-sok türelmetlen rajongónak.

A 3. kötet függő vége után, epekedve vártam már a folytatást. Bíztam benne, hogy sok titokra fény derül. Ehelyett azonban még több titokkal és még sokkal durvább függő véggel találtam szemben magam. Na de kérem, hogy lehet így kibírni a folytatásig? Moning nagyon érti a dolgát ha az olvasó felcsigázásáról van szó.

Van egy aranyos sztorim is: Strandoltunk a Kedvesemmel és épp napoztunk. Gondoltam előveszem a könyvet és olvasok egy kicsit belőle. Mikor meglátta a könyvet, megkérdezte hogy miről szól. Nagy vonalakban elmeséltem neki, és erre azt kérte, hogy olvassak neki hangosan a könyvből. Mindez azért volt igazán meglepő számomra, mert ő nem szeret olvasni, nem hogy könyvet, de még igazán újságot se vesz a kezébe. Még sosem kérte, hogy bármiből is olvassak neki:)

A történet:

"Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.

Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte? 

Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat? 

Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal? 

Mindig maradj a fényben!"

Véleményem:

Mac Pri-ya létével kapcsolatban sok megoldás eszembe jutott, de arra egyáltalán nem gondoltam, ami aztán végül bekövetkezett:) Már az első könyvtől kezdve ez volt az egyik titkos vágyam a történettel kapcsolatban, de nem számítottam rá, hogy így és ilyen formában fog bekövetkezni.

Amúgy ez az új "fekete" Mac nem nagyon tetszik. Eléggé el van telve magától (na mondjuk erre az is közrejátszik, hogy mindenhol és mindenkitől azt hallja, hogy ő a kulcsszereplő a csatában), de ettől még nem lesz szimpatikusabb ez a vonása. Teljesen biztos magában és abba, hogy amit ő csinál az a jó.

Barrons pedig szerencsére újra a jobbik felét mutatja. A 3. részben kissé kiábrándultam belőle, de szerencsére az az állapota nem volt tartós. Ok, továbbra is beszólogatós és sokszor durva, de most legalább egy kellően egészséges mértékben teszi ezt. (Ez mondjuk Mac-re mostanság igencsak ráfér.)

Dani továbbra se lett kedvenc, bár most már egy kicsit közelebb került hozzám. Még mindig hisztis és ő is elég beképzelt, de Mac-kel együtt igazán jó párost alkotnak:)

A könyv egyébként hozza a sorozat színvonalát, izgalmas, érdekes, van egy csak a Tündérkrónikákra jellemző hangulata. 

A szereplők fejlődése egyébként úgy általánosságban is megfigyelhető, aminek én most igazából örülök. (Mondom úgy, hogy nem vagyok a jellemváltozásért oda)

A cselekmény ütősre sikeredett. A legeslegjobb részek a Minden Napok Terméhez kötődnek. Ami azután történt....imádom a világok közti utazgatást. Hihetetlen, hogy ebben a kedvenc sorozatomban nem csak a kedvenc jellemeim sorakoznak fel, de még ezt is kitalálta az írónő? (Nem jellemzőek a világok közötti utazásos könyvek - vagy csak én nem futok beléjük - és ezt most igen eltalálta Moning:))

Fény derült bármely kérdésre is, amely az előző 3 könyv elolvasása során keletkezett? Hát nem, de még mennyire nem. Nem hogy fény derült volna bármelyikre is, még inkább fokozódtak a kedélyek, még több kérdés, amelyre nincs válasz. Ámulok és bámulok, nem hittem volna, hogy tovább is lehet fokozni az izgalmakat.

Hogy ezek után várom-e a folytatást? Az nem kifejezés!! Epekedve várom, főleg ilyen függő vég után... Emberkínzás ilyen zárómondat után befejezni egy könyvet!!

A borító gyönyörű, a cím viszont nem tetszik. A sorozat előző kötetcímei persze megmagyarázzák ezt, ha úgy vesszük illik is azokhoz, de én jobban örültem volna, ha marad az eredeti cím lefordítva. (Persze akkor már az első kötettől kezdve így kellett volna)

Nem tudok mást mondani róla csak azt, amit eddig is oly sokszor oly sok helyen ismételgettem: IMÁDOM, tökéletes! 

Értékelésem: 5/5


Oldalszám: 371
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kedvenc jelenet: Mac és Barrons közös jelenetei
Kedvenc karakter: Mac
Legrosszabb jelenet: nincs
Nem szimpatikus karakter: Rowena

Lezsák Levente: Emerson & Tsa

A borító és a fülszöveg alapján egy nagyon jó kis könyvnek ígérkezett - pont azt kaptam tőle, amit vártam.

Nagyon aranyos, hihetetlenül humoros, igazi kikapcsolódást nyújtó meseregény.

A történet:

"Van egy ország, Mordia, ahol sohasem süt ki a nap, ahol mindig borongós az idő, és ahol az embereknek soha sincsen jókedvük. De még egy árva huncut pillanatra sem. És így megy ez már emberemlékezet óra. Egészen addig, amíg valami szörnyű dolog nem történik: IV. Burgum, Mordia királya egy reggel JOBB LÁBBAL kel fel!"

Eközben Vidóriában IV. Hugó, a király bal lábbal kel fel - ami majd ugyanolyan nagy csapás az ország számára, mint a Mordiában történtek.

Nincs mit tenni, magánnyomozót kell fogadni, nem mást, mint az utolérhetetlen és zseniális Emersont és segédjét Jonest. Az igazi problémák azonban csak ekkor kezdődnek...

A véleményem:

Azt kell mondjam, igazán levett a lábamról ez a kis történet. Pedig aki ismer tudja, hogy nagyon kevés könyvön tudok igazán, szívből nevetni és a poénokat értékelni. Ebben a könyvben nagyon sok kedvenc jelenetem volt, össze is gyűjtöttem néhány kedvenc idézetet:

"IV. Hugó, Vidória egyébként mindig vidám királya olyan kedvetlenül turkált az ételben, hogy Grillázs, a királyi főszakács már az öngyilkosság gondolatával kezdett foglalkozni, s csak többek erőszakos közbelépésének köszönhetően nem ette magát halálra."

"Minden tisztességes krimiben van egy úgynevezett Titokzatos Idegen, aki:
a.) titokzatos,
b.) idegen."

"Majd küld neki könyveket, hadd művelődjön csak, ráfér. Hiszen a múltkor is azt hitte Puskinról, hogy valami híres orosz teniszbajnok, az Anyeginről pedig, hogy egy teniszütőmárka."

"..Mert az tudvalévő, hogy a királyok megküzdenek a sárkányokkal, gonosz varázslókkal, elbánnak az országot fenyegető ellenséggel, de a feleségétől még a legvitézebb is úgy fél, mint a tűztől"

Maga a történet igazán egyszerű, de annál nagyszerűbb. Van egy alap cselekmény, amitől igazán mese egy mese (királyok, királylányok, udvarmesterek, királyi szakácsok) és ezt megfűszerezi az író egy adag krimivel és egy jó nagy adag humorral. Hát kell ennél több?

Én nagyon bírtam Emerson karakterét, hát komolyan rajta lehetett a legnagyobbakat nevetni. Ez a hihetetlen magabiztosság és fellépés...hát valami zseniális.

Különösen vicces volt a királyi udvar felbolydulása, miután olyan rejtélyes módon megváltozott a két király. Hirtelen minden a feje tetejére állt. 

Érdemes kicsit jobban megnézni a két udvart. Valójában mindkét oldalon ugyanaz zajlik le, és mégis teljesen máshogy. A bús, mogorva és sötét Mordiából szívárványszínben ragyogó ország válik hirtelen, a vidám Vidória egén pedig fekete fellegek gyülekeznek - hirtelen egyik udvar se tud mit tenni, nagyon humoros ez a fejetlenség. 

Aztán persze nem hiányozhat a királylány és a "szőke herceg" sem. Már csak egy sárkány kellene:)

Cillát, a királylányt bizton állíthatom hogy minden kislány irigyli ezután a kalandos történet után.

A rajzok nagyon tetszenek, érdemes megfigyelni őket jobban. Azok az arckifejezések?:) A szöveg nélkül is mennyit elárulnak a cselekményről. 

Bár a vége előre sejthető (mellesleg melyik mesének nem?), mégis kimondottan szórakoztató, pihentető, kellemes kikapcsolódást nyújtó, rettentően bájos és kedves kis könyv. A végén persze kiderül, hogy a gonosz mennyire gonosz, és hogy Emerson mennyire is rafinált, hogy sikerül kimásznia a kalamajkából.

Ezt a könyvet minden kisgyerek imádná:)

Értékelés: 5/5

Nevada Barr: 13 1/2

Olvasás után sokáig halogattam ezen bejegyzés megírását, de egyáltalán nem azért, mert nem tetszett, egyszerűen csak elakadt a szavam. Sokáig úgy éreztem, hogy nem tudok semmi összefüggőt írni. Igazából megrázott a könyv. Nem a történet, az írásmód, hanem ami mögötte van. Az a hihetetlen tehetetlenség, a szellemi gát, amit nem lehet áttörni...

A történet:

Dylan a 11 éves kisfiú megöli egy baltával a szüleit. Senki se tudja, hogy mi történt, Dylan pedig nem emlékszik semmire. Árván maradnak Rich-csel a bátyjával. Dylan bekerül egy kiskorúak számára fenntartott nevelőotthonba, amíg felnőttkorú nem lesz. Az ott átélt szenvedései, magánya, az orvosok kegyetlen intézkedései, hogy emlékezésre bírják, a hatalmas adag gyógyszerek és mindenféle kábítószerek rányomják a bélyegét az életére.

Miután kikerül, új életet kezd Rich segítségével, nevet változtatnak és egy vállalkozásba kezdenek. Néhány dolgot leszámítva normális ütemben történnek körülöttük az események, mígnem Dyl (aki ekkor már Marshall) össze nem találkozik a szintén hányatott sorsú Polly-val és 2 elbűvölő kislányával. A problémák, a tünetek ekkor rejtélyes módon újra elkezdődnek és ezzel veszélybe kerül mindannyiuk élete.

A véleményem:

Az egész könyvet beleng egy furcsa, baljós hangulat. Elég ijesztőek a nevelőotthonban történt események. Valahogy olyan valóságosak és az ember elhiszi, hogy ez mind megtörténhet bárkivel. A legérdekesebb azonban Dylan harca önmagával, látni a korlátokat, a saját korlátait, a szellemi korlátait. Olyan, mint egy burok amiből nem tud kilépni. Amikor győzködi magát, és akarja, de nem tudja és úgy érzi, hogy már nem ő irányítja az életét. Tényleg olyan, mint egy láthatatlan fal.

Ahogy a környezete, a felnőttek bánnak vele, azt azért nem tudom elítélni, mert egy pluszt ad a könyvhöz, a hangulatához, ehhez a borongós fekete felleghez, ami körül lengi a történetet. Egyébként nem is érzem fontosnak, hogy hogy nyilvánulnak meg a körülötte élő emberek, mert ez a könyv alapvetően az elme harcát mutatja.

A Polly-s részeknél egy kicsit feloldódik a hangulat. Azt hittem, hogy végig olyan szomorú és nyomorúságos lesz, mint az elején, de nem így történt. Jó egy kicsit vidámabb és másabb dolgokról olvasni egy ilyen kezdés után. Örültem, hogy Marsh boldog és Polly-ról is valami jót olvashattam. Habár a vége már egy kicsit átlátható volt, én bevallom őszintén mégis meglepődtem. Mert olyan érdekes, hogy az ember némely elrejtett vagy épp az orra elé tolt apró információkból már sejti a végkifejletet, de mégis valami olyan történik a végén, amin meg lehet igazán lepődni. Na most velem is ez történt. Elég korán kiderülnek dolgok, de a vége? Erre aztán nem számítottam.

Egyébként az egész könyv egy gyönyörűen felépített hazugság, mely körülöleli egy ember életét. Ez már annyira abszurd, hogy igazság is lehet(ne). 

Én olvasás előtt beleolvastam egy kicsit a spoileresebb értékelésekbe, ami nem vált hátrányomra. A nevekkel igazán bajba lettem volna, és nagyon sok mindent nem értettem volna meg. Mire meg kiderült volna, már vége lett volna a könyvnek, és ez rontotta volna a könyv hatását. Tehát akkor amit szerintem előre érdemes tudni, hogy Dylan és Marsh valamint Rich és Danny egy és ugyanaz a személy.

Ehhez a könyvhöz fel kell nőni. Habár látszatra egy ifjúsági regény, de nagyon sok mondanivaló hordoz, amit mindenkinek magának kell felfedeznie és értelmeznie. (családon belüli erőszak, gyerekek és felnőttek majdhogynem undorító és kihasználó, felhasználó viszonya, hogy mennyire tönkre lehet tenni egy gyereket, egy növekedő, fejlődő lelket). Annyi biztos, hogy ez a könyv rengeteg elgondolkodtató helyzetet tár fel. 

Igazán kíváncsi vagyok, hogy az írónő mire gondolt, miközben ezt a könyvet írta. 

A könyv magyar borítója egyébként lenyűgözően gyönyörű.

Értékelés: 4/5

Dr. Csermely Gyula: Ha 1 nő gyereket akar

Érdekes olvasmány volt számomra. Nem tervezek még mostanában gyereket, de persze azért foglalkoztat a téma. De kit nem? Hogy azt kaptam-e a könyvtől amit vártam? Részben! Hát azt tény, hogy nem egy kismamákat megnyugtató könyv. Sőt! Hajaj...Kezdve a magyar egészségügy siralmas helyzetétől egészen a magyar építőipar szintén siralmas helyzetéig. 

Ettől függetlenül nagyon sok hasznos és hasznosítható dolgokról szót ejtenek benne. Én bevallom őszintén nagy részét nem is értettem, ami nem a könyv hibája, hanem az enyém, hiszen nem mélyedtem bele ebbe a témába ez előtt a könyv előtt. Egy biztos, ha én valaha szülni fogok, akkor újra előveszem ezt a könyvet és alaposabban átolvasom.

Mivel az olyan információk számomra (egyenlőre) még nem voltak fontosak, hogy mikor milyen vizsgálatot kell elvégezni, ennek mi a menete, ezért leírom, hogy mit értettem meg a könyvből és mire gondoltam az olvasása közben.

Egyszerre ijesztett és nyugtatott meg. Amiktől így látatlanban nagyon félek, azokról nem kaptam megnyugvást.  De ezeken mindenki átesik. Minden nő fél a szüléstől, pláne egyes elemeitől. De ez így természetes, szóval nem vártam, hogy most akkor arról olvasok, hogy ez tényleg nem lesz kemény és nem fog fájni.

Más dolgokban viszont pozitívan csalódtam. Örülök, hogy már ilyen komoly műszerek és vizsgálatok vannak azért, hogy kiszűrjék a kisbabák esetleges születési rendellenességeit. Azért jó tudni, hogy mi mindent meg tesznek (vagy meg tudnak tenni) ezért. Minden vizsgálat le van írva részletesen, érthető módon, ez nagy segítséget jelenthet egy aggódó kismamának.

A magyar egészségügy és építőipar siralmas helyzetére való kitéréshez csak annyit fűznék hozzá, hogy ezt minden ember tapasztalja a saját bőrét, szóval túl sok újdonságot ez nem jelentett.

Azt pedig, ahogy apaként és nőgyógyászként váltakozva írja a dolgokat nagyon jónak találom. Néhol azért elkapják az érzelmek, és akkor egy apa érzéseit olvashatjuk, máskor pedig a szigorú nőgyógyászét. Az is érdekes, ahogy ő megéli a terhességet a másik oldalról, nem arról az oldalról, ahonnét egyébként a munkája miatt látja a dolgokat. Gondolom ez neki is jó tapasztalat volt:)

Alapos, pontos könyv (már amennyi nekem lejött belőle, így a téma kevés ismerete nélkül), aki kíváncsi a folyamatokra, vizsgálatokra, módszerekre vagy épp megnyugvást szeretne az mindenképp olvassa el, miközben várja a kisbabát:)

Az biztos, hogy alkalomadtán én elő fogom újra venni:)

Értékelés: 4/5