Melissa Marr: Törékeny örökkévalóság

Az előző két kötet után én már semmi jót nem vártam ettől a könyvtől. Jobb nem lett, viszont sikerült elrontani az eddigi egyetlen normális szereplőt is (na jó igazából kettőt, de főleg az egyiket).

Ezek után mit mondjak?

A történet:

"A tündérek világában, akárcsak az emberi lények birodalmában, a szerelem és a hatalom körül forog minden. Amikor Aislinnból, a tündérlátó halandóból Nyárkirálynő lesz, nem mennek fényesen a dolgok a négy tündérudvar körül. Beteljesületlen szerelem, sértett büszkeség, bosszúvágy - meg egy igazi bajkeverő, Bananach, a hollólány ármánykodása egyre jobban veszélybe sodorja a tündérvilág törékeny békességét. Boldogság nélkül ugyanis az örökkévalóság fabatkát sem ér. Márpedig Aislinn boldogtalan, mert szerelme, Seth halandó, és így mindketten tudják, hogy előbb-utóbb el kell búcsúzniuk egymástól. Sorcha, a Magas Udvar és az egész tündérbirodalom királynője boldogtalan, mert magányos. Niall, a Sötét Király boldogtalan, mert a vele történt tragikus események ellenére képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy ártson másoknak. Pedig ott él közöttük minden boldogság és békesség kulcsfigurája. Egy halandó, aki szabad bejárással bír mindegyik tündérudvarba. Élvezi bizalmukat, hallgatnak a szavára. Befolyásos… és a védelmük alatt áll. Sorcha, a tündérbirodalom királynője gyengéd érzelmeket táplál iránta... A halandót Seth Morgannek hívják, ő Aislinn szerelme. Seth rájön, hogy nincs más megoldás: neki kell tündérré válnia ahhoz, hogy szerelmével együtt élhessenek az örökkévalóságban. Azt is tudja, hogy ez egy csapásra helyrebillentené az egyensúlyt a többi szenvedő életében is, hiszen Keenan és Donia újra egymásra találhatna, Seth ott állna Niall mellett, hogy visszatartsa a gonosz kísértésektől, és Sorcha sem lenne többé magányos. Elindul a Magas Udvarba, hogy alkut kössön a Tündérkirálynővel, és bebocsátást nyerjen az örökkévalóságba. Csakhogy az egyezségnek ára van. Amikor tündérként visszatér a Nyár birodalmába, Aislinn éppen megragadta Keenan csuklóját, és megborzongott: nem a hidegtől, hanem örömében, ahogy az elektromosság átcikázott a bőrén és a csontjain. Tagadhatatlanul szexuális töltetű élmény volt. A fiú keze a csupasz hasán nyugodott, és ez majdnem olyan erotikus volt számára, mint Sethtel. Nem lökte el magától a fiú kezét, nem engedte el a csuklóját. A bőre életre kelt a napfénytől. Keenan napfényétől. Felsóhajtott, amikor egy erősebb napsugár a fiú tenyeréből kiindulva a bőrébe hatolt. A szeme rebegve lecsukódott, ahogy végighullámzott rajta a vágy. Seth ráébred, hogy Aislinn és Keenan időközben vészesen közel került egymáshoz. Nem adja fel, harcolni akar a lányért, vissza akarja szerezni Aislinn szerelmét."

Véleményem:

Nehéz bármit is írnom az előzmények után. Hát sikerült a két kedvenc szereplőmet is elrontani. Ezek után tényleg nem marad semmi, ami miatt érdemes lennem ezeket a könyveket megtartanom.:(

Ez a két szereplő nem más, mint Seht és Niall.

Pedig én örültem amikor kiderült, hogy Seth lesz a 3. részben a főszereplő. Azt hittem, hogy végre akkor most nem csak picsogás lesz az egész. Hát tévedtem!! Az egyetlen szereplő, aki eddig nem hisztizett az Seth volt. Na most ebből is kaptam jócskán.

Miért?Miért?Miért?

Aislinn egy idióta. Seth és Keenan között vergődik, miközben annyira egyértelmű hogy kit kéne választania.

Keenan egy seggfej. Emellett teszi a szépet Doniának is, csórikám folyton bedől neki.

Seth az egyetlen normális, de őt meg majd megeszi a féltékenység, emiatt ő is hisztiskirállyá változik. 

Én ezt nem értem esküszöm.

Niall meg aztán pláne. Igaz hogy ő nem hisztis (végre el se hiszem), de ő meg túl komolyan veszi a szerepét a sötét udvar élén, szóval ő is teljesen megváltozik.

Az egyetlen talán szimpatikus szereplő Sorcha, akit persze mindenki utál. De én már nem is merek semmit se mondani róla se, ki tudja mik lesznek még itt a folytatásokban.

3 könyvnyi hisztit végigolvasva úgy döntöttem befejeztem ezt a sorozatot. Én utálom a hisztis férfi karaktereket, itt meg aztán vannak dögivel.

Na meg aztán minden a feje tetejére áll: Aki elvileg gonosz az mégse gonosz, most akkor Keenan egyszer „jó” utána meg ő a szemét, hazudós meg blablabla
Egyszer elolvasni jó, meg szép a borítója, de kb ennyi. Én köszönöm de többet nem kérek a sorozatból.

A sorozatnak összességében azért adtam 3 pontot, mert ennél vannak rosszabb könyvek is. Az alapötlet nem rossz, a megvalósítás viszont igen. Na meg a szereplők de erről már eleget írtam. Egyszer el lehet olvasni, de többször már nem érdemes.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 315
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: Sorcha udvara
Kedvenc karakter: Sorcha
Legrosszabb jelenet: Aislinn-Keenan-Seth háromszög
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn

Melissa Marr: Veszélyes álmok

Az első rész után igen csak kétkedve fogtam neki ennek a könyvnek. Azt kell mondjam, hogy jelentősen jobb mint az elődje, viszont a típushibák sajnos itt is megmaradtak. Pedig én igazán bíztam benne..

A történet:

"Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.

A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszályaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.
A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak.

"A lány a korábbi életére gondolt: a drogosokra a házukban, a részeg vagy ki tudja éppen hol kódorgó apjára, a kifizetendő számlákra, az étteremben töltött hosszú órákra, a barátainak mondott hazugságokra. Ugyan mi hiányozna ezek közül? Nem akart visszatérni a fájdalommal, aggódással és félelemmel teli életéhez. Euforikus örömre vágyott. Érezni akarta, ahogy elolvad Irial karjában. Arra a hatalmas, vad örömre vágyott, amely olyan erővel hatott rá, hogy elvesztette tőle az eszméletét."

Leslie és az első kötetből megismert Niall már egy ideje vonzódik egymáshoz, de a Nyárkirálynő még azt sem engedi, hogy kettesben beszélgessenek. Nem elég, hogy a fiú tündér, még a múltja is sötét titkokat rejt. Vajon Niall szerelme elég erős ahhoz, hogy ez az árnyakkal teli veszélyes világ ne nyelje el örökre a lányt?"

Véleményem:

Leslie sokkal kellemesebb főszereplő, mint Ash. Szerencsére az Ash-Keenan szál hátrébb szorul ebben a könyvben, de még így is több van belőle, mint amit még szívesen elviselnék. 

Az új szereplők egy fokkal jobbak, Niall, Nyúl, Ani és a többiek végre nem csak a hisztire, hanem több érzelemre és megnyilvánulásra is képesek. 

A tetoválás körüli dolgok elég érdekesek, mondjuk talán egy kicsit többet foglalkozik vele Leslie, mint amennyit kéne, de ez jelképezheti azt, hogy érzi, hogy valami fontos fog történni vele. Végül is az élete teljesen feje tetejére áll a tetoválás elkészítése után. 

Irial eleinte igazán kellemes jellemvonásokkal bírt, de aztán sikerült őt is elcseszni. Talán még nagyobb hisztigép lett belőle, mint anno Keenan-ból, pedig aztán ő is rátesz még egypár lapáttal ebben a könyvben is.

Nem bírom elviselni a hisztis férfiakat, az életben sem, a könyvekben sem, itt meg aztán tucatszámmal fordulnak elő.

Niall-Leslie szálat túl gyorsan lezárta az írónő, nem így kellett volna történnie. Talán az ő történetük feldobta volna egy kicsit az egész könyvet, de így csak azt kell mondjam, hogy összességében nem sikerült felülmúlnia a sorozat kezdő kötetét. 

A kutyás dolgot nem igazán értettem, azt egy kicsit egyértelműbben is leírhatta volna az írónő. Most akkor egy vagy több kutya van? Gabriel is kutya vagy ő a kutyák vezére? Ezekre a kérdésekre nem sikerült választ kapnom a későbbiek során sem. 

Itt sem történik szinte a 300 oldalon semmi, azon kívül hogy Irial megőrül, Keenan továbbra is hisztizik, Aislinn "szenved", a tündérlányok táncolnak, Seth küzd Aislinnért, Niall küzd önmagával és Leslie iránti szerelmével, Leslie meg bizonytalankodik. 

Valahogy az egész egy összevissza kavarodás.

Jobbnak indult, mint a Veszélyes játék, de még mindig nem az igazi.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 300
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: Leslie és Niall közös jelenetei
Kedvenc karakter: talán Niall
Legrosszabb jelenet: Irial későbbi érzelmi ámokfutásai
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn, Irial

Melissa Marr: Veszélyes játék

A sorozatot egy Kelly 2+2 akcióban szereztem be. A fülszöveg jót ígér, a borító gyönyörű, semmi nem gátolt hát meg abban, hogy minél hamarabb megszerezzem mind. A molyos értékelések ugyan elég színesek voltak, ígértek jót és rosszat is, de hát egy próbát mindenképp tenni akartam vele. 

Hogy mi az az egy szó, amivel összességében jellemezni tudnám ezen könyveket? Hát az, hogy IDEGESÍTŐ.

A történet:

"A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.

Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…

Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!

Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát. Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet.
Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása - erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete."

Véleményem:

Hjaj, hát nem lesz egyszerű menet leírnom, hogy mit gondolok erről a könyvről. Több a rossz benyomásom, mint a jó.

Kezdeném a legrosszabbal: az idegesítő, hisztis, picsogós karakterekkel.

Miért, miért, miért kell férfi karaktereknek tinilányokat megszégyenítő hisztirohamokat kapniuk??

Annyira gagyi, semmitmondó problémácskáik vannak, amiknek seperc alatt lehetne megoldást találni, erre oldalakon, fejezeteken keresztül megy a huzavona és a hiszti, a nyafogás.

Keenan karaktere a legrosszabb. Az amennyit rinyál egy-egy dolgon az valami botrányos. 

Aislinn vagy Donia? Donia vagy Aislinn? De akkor most Aislinn nem áll velem szóba, Donia meg nem kell. Aislinn végre szóba áll velem Donia meg haragszik. Most Aislinn Seth-tel van, Donia hajlandó szóba állni velem. Aislinn foglalkozik velem, Donia megint haragszik. Most Aislinnt szeretem, most Aislinnt nem szeretem Donia kell. De mégis Aislinn kell, ja nem Donia....

NEMNEMNEMNEMNEM!!! Mi ez kérem????

Aislinn karaktere is szörnyű, kb ugyanez a téma csak Keenan és Seth között. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell 17-18 éves emberekből ilyen hisztis gyerekeket csinálni.

Maga a történet eltörpül ezek mellett.

Egyáltalán nem rossz az alapötlet, viszont a kivitelezés borzasztó. A tündérek világából annyi mindent meg lehetett volna még mutatni. Egy kicsit jobban kifejteni a dolgokat, a karaktereknek egyéb jellemvonást is adni, nem csak a sértődöttséget, a hisztit és a duzzogást. Mert hjaj duzzogás is van ám ezerrel. Sértődés és most aztán nem állok veled szóba és örihari van. 

Keenan hülyének nézi Aislinnt és Doniát is. Erre ezek annál jobban mennek utána, pláne Donia. 

Seth az egyetlen értelmes ember az egész könyvben. 

Aislinn nem bír persze dönteni. Nem is értem, hogy mi a kérdés: Az idióta Keenant válassza, aki folyton vissza-visszamegy Doniához, vagy a normális és élettelteli Seth-et, aki viszont szereti? Neeem, neki 300 oldalon keresztül szenvednie kell hogy most akkor ide vagy oda, vagy oda vagy ide, vagy most akkor mi legyen. 

A befejezés? Persze annyira egyértelmű már az elején is, hogy mi lesz a vége, de azért a megvalósításon még gondolkoznia kéne Aislinnek. Ez már így előre elképzelve is hülyeség és megvalósíthatatlan.

Gyakorlatilag semmi sem történik a könyvben 300 oldalon keresztül a rinyáláson kívül. 

Némi tündértörténet itt ott befigyel, de annyira vajmi kevés, hogy nem segít. 

Tetszettek a fejezetek elején az idézetek, előrevetítették az adott fejezet eseményeit. Tényleg érdekes volt és az idézetek önmagukban is egy történetet alkottak.

Összességében nagy csalódás volt a könyv, valószínűnek tartom, hogy ha nem nyaralás alatt olvastam volna nem végeztem volna vele pár nap alatt. Annyira unalmas és agyoncsépelt gondolatmenetek vannak benne, hogy sokszor muszáj volt letennem mert teljesen lefárasztott.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 302
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: hát ilyen nem nagyon volt, talán a tündérek bemutatása
Kedvenc karakter: ilyen meg még kevésbé, ha muszáj választani akkor talán Donia
Legrosszabb jelenet: a fentebb említett összes dolog
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn