Rupáner - Gallé Margó: Randevú a Nílus partján

A Szivárvány könyvek 6. kötete (ha feltűnt, hogy Betti kötetéhez az írtam hogy 4. ez pedig a 6., az azért van, mert közbeékelődött Gégény Gabriella: Ízek és más szenvedélyek c. könyve) Izadóra Dávid története tovább folytatódik. Az előzménykötet végén én nagyon, nagyon szurkoltam nekik, hogy egymásra találjanak, azonban az írónő tartogatott számukra még egy kötetet, íme hát:)

A fülszöveg:

"Betti és Iván esküvőjét a vőlegény új egyiptomi szállodájában tartják. A nap szenzációja mégis az, hogy a legidősebb Márai lány, a gyönyörű Izadóra, egy olasz macsóval tűnik fel az esküvőn, ahol - két év után először - belebotlik gyermekkori szerelmébe, Dávidba. Az olasz fiúnak emiatt rövid úton távoznia kell, bár Dávidot is Iza zárta ki az életéből, miután közös gyermekük halva született, s a lány képtelen volt feldolgozni a veszteséget. 

De ami összetartozik, az előbb-utóbb össze is nő. A szfinx mogorva tekintete alatt újra fellángol egy régi szerelem, és bár a feketehajú magyar szépség az arabokat királynőjükre, Nefertitire emlékezteti, s ebből bonyodalmak is keletkeznek, Márai Izadóra a Níluson végre révbe érni látszik. 

Vagy csak látszik? Mert ekkor megint történik valami, aminek semmiképpen sem szabadott volna megtörténnie... 

A Szivárvány könyvek hatodik kötetében RGM a legjobb formáját hozza, ami azt jelenti, hogy a könyv utolsó oldaláig lobogó szenvedélyek és meghökkentő fordulatok tartják izgalomban a romantikát és kalandot kedvelő olvasót."

Véleményem:

Nekem ez a kötet a legsúlyosabb, hogy úgy mondjam az összes többi közül. Itt van a legtöbb fájdalom és bánat, csalódottság és kihagyott lehetőségek. Dávid és Iza kerülgetik egymást, én szívem szerint belenyúltam volna a könyvbe és megráztam volna őket, hogy héé hát egymásnak vagytok teremtve mit szenvedtek már itt nekem:) (Jó, jó ha ez ilyen egyszerű lenne, hová is lenne ez a könyv a saját mondanivalójával).

Iza számomra valahogy végig semleges volt, mint ahogy Dávid is. Talán pont amiatt, hogy olyan kedvetlenek voltak mindenkivel. Önmaguknak se ismerték be, hogy szükségük van a másikra.

Ami viszont kimagaslóan tetszett az a környezet. azokat a részeket imádtam, ahol Izadóra a parton napozott vagy fürdött a vízben. Gyönyörűek voltak a tájleírások, fájt is a szívem, hogy nem lehettem én is ott:)

Habár ez a könyv Izadóra kötete, mégis furcsa volt, hogy Betti esküvőjéről olyan kevés jelenet született, szívesen olvastam volna róla többet.

Lehet, hogy alapvetően az a bajom ezzel a kötettel, hogy a Bettié után jött, ami meg kimagaslóan jól sikerült és vártam volna hogy tovább folytatódjon. Nem rossz, de azért nem sikerült ezt a szintet elérnie.

Megvolt a "kedvenc" utált karakter is Emília személyében. Eddig nem sikerült senkit utálnom, de őt megutáltatta velem Dália és Izadóra:)

A végén azért szerencsére minden a helyére került és végre Dávid és Iza nagy álma is valóra válhatott:)

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 140

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: tájleírások

Kedvenc karakter: -

Legrosszabb jelenet: kicsit hosszúra sikeredett, ahogy Dávid és Iza kerülgették egymást

Nem szimpatikus karakter: Emília

Rupáner - Gallé Margó: Kicsi Betti a nagyvárosban

Nagy örömömet lelem mindig a Szivárvány könyvekben, ha nem elgondolkodtató könyvet keresek, hanem csak egy egyszerű, de nagyszerűt, akkor mindig rájuk esik a választásom. 

Ami az egészet pedig megkoronázza, hogy a könyvhéten volt lehetőségem személyesen is találkozni az írónővel és dedikáltatni a könyveimet, így ez a nap örökre szóló emlék marad számomra, a könyvekkel együtt természetesen.

Margó 5. könyve Betti körül forog, mint ahogy ezt a cím is mutatja. Betti egy kicsit számomra kívülálló volt, hiszen később csapódott a lányokhoz. Ebben a kötetben azonban megismerhettem őt és végre megtaláltam az egész sorozatban a kedvenc női karakteremet, ki mást, mint Bettit.

A fülszöveg:

"Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább.

Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt. 

Betti regényében RGM arról mesél, milyen benyomások és tapasztalatok várják a vidéki lányt a csillogó és idegen nagyvárosban. Hogyan próbálja - természetesen a Márai-lányok segítségével - felvenni az új fordulatszámot, levetkezni előítéleteit, és begyógyítani a magával hozott lelki sérüléseket."

Véleményem:

Betti, Betti, olyan kár, hogy csak egy könyv szól rólad. Már az első pillanatokban is tudtam, hogy örök "barátság" lesz Betti és köztem, ez a kötet a legjobb. (Jó biztos, mindegyik olvasása után ezt mondtam, de most tényleg, na:)). Imádtam a cserfességét, a hatalmas száját, amit sose tud kellő időben befogni és a vehemenciáját, amivel nekiesik másoknak akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. 

Iván viszont ennek ellenére nem lett szimpatikus, sőt a későbbiek során sem sikerült megkedvelnem. Szerintem nem Betti karaktere mellé való. Ellenben az ikerlányok, Blanka és Bianka rögtön kedvenc karakterek lettek és azt csiripelték a madarak, hogy ők is kapnak egy kötetet a sorozatban, aminek módfelett örülök:)

Nem bántam, hogy a helyszín Budapest lett, pedig először úgy ódzkodtam attól, hogy elszakad Arlene-tól, Dáliától és Izadórától, no meg a kastély megszokott környezetétől. Végül minden a lehető legjobban alakult, imádtam olvasni Betti és Iván "civakodását". Viola és Helga, ahogy az általában lenni szokott nem nyerték el a tetszésemet, de szerencsére nem sok port kavartak. A könyv vége nagyon jó lett, bevallom az elején beleolvastam az utolsó lapokba, szóval érdeklődve vártam, hogy hogy is lesz, hogy történhetett... aztán persze minden máshogy történt, de nagyon jól ki lett találva, még így is nagy volt a meglepetés.

Egyébként küllemre is ez a könyv tetszett a legjobban, olyan szép, ez a narancssárga. 

Nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba, annyira jó és megnyugtató olvasni.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 141

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Betti és Iván "civakodásai"

Kedvenc karakter: Betti

Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt

Nem szimpatikus karakter: Viola

Rupáner-Gallé Margó: Malom a tóparton

A könyv ugyanolyan könnyed, nyári olvasmány, mint az első részek. És én pont ezért szeretem őket. Egy egyszerű könyv könnyed stílussal, még is letehetetlen.

A fülszöveg:

"Az éjszaka kellős közepén hangosan dörömbölnek a Márai-kastély kapuján. A csendháborítót Vikor Annának hívják. A középső Márai lánynak, Izadórának a legjobb barátnője volt, mielőtt az élet elválasztotta volna egymástól a kastélyban élő elkényeztetett kisasszonyt és három évvel fiatalabb rajongóját. Anna a kilátástalan nyomorból menekült egy rossz házasságba, melynek most drámai körülmények között véget kellett vetnie.

A szép Izadórát emlékek sokasága rohanja meg, s közülük van egy, melynek akár örülhetne is, ha merne: annak idején egy családi katasztrófa nemcsak Annát hozta a Kristályhegyre, hanem Vikor Dávidot, a lány lobogó hajú és lobogó lelkű szőke fivérét is, az egyetlen fiút Izadóra életében, aki iránt sosem tudott olyan közömbös lenni, mint ahogy annak idején mutatta..."

Véleményem:

A két lány, Izadóra és Dália valahogy sosem lett kedvencem, pedig a róluk szóló könyvek is nagyon tetszettek. A Malom a tóparton Izadóra könyve, ahol a megtudunk a múltjáról is egysmást. Írtam, hogy nem lett kedvencem, de azért nem tudtam úgy tekinteni rá, mint az első kötetben. Jó volt megismerni bensőségesebben az énjét, és látni, hogy tényleg sokat változott. Nagyon bírom a 4 nőt, Dália, Izadóra, Arlene és Betti igazi egyéniségek együtt pedig verhetetlenek. Igazán jó olvasni ahogy ők közösen tevékenykednek:)

Viktor Dávid és húga Anna új szereplőkként kerültek a sorozatba. Először feladták a leckét a lányoknak, hiszen a zűrösre sikeredett életüket kellett valahogy a 4 barátnőnek helyre pofozni. Mégis Annát is és Dávidot is sikerült megszeretnem a történet során. 

Igazából ismét egy nagyon jó kis történetet kerekített Margó a sorozathoz, mindig mutat valami újat, miközben fenntartja az érdeklődést, és nem laposodik el a történet. A végén azért néztem egyet, de nagyon várok egy bizonyos befejezést, szóval remélem nem kell csalódnom benne:)

Aki még nem kezdte el a sorozatot és vágyik egy könnyű, nyári, frissítő olvasmányra, mindenképpen csak ajánlani tudom.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 141

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Hogy megismerhettem jobban Izadórát

Kedvenc karakter: -

Legrosszabb jelenet: ilyen nem volt

Nem szimpatikus karakter: -

Rupáner - Gallé Margó: Nászajándék Salzburgból

A sorozat első része elolvasása után, mindenképp kíváncsi voltam a folyatásra. RGM könyve egy könnyű kis délutáni szórakozással kecsegtetett, amit maximálisan meg is kaptam ettől a könyvtől. Sajnos ismét túl rövidre sikeredett a könyv, mint az első rész esetében, itt is szívesen olvastam volna még tovább:)

Fülszöveg:

"A szívdermesztő titok, melyet Arlene édesanyja egy egész életen át rejtegetett, a Márai-kastély padlásán lévő szekrény tetejéről szabályosan Dália fejére zuhan. Megfejtése érdekében a lány, valamint Pataki Gábor és a kis Emma hármasban indulnak az osztrák Alpok felé. Az esemény fenekestül forgatja fel a kastély lakóinak életét. Dália és a felesége halála miatt megkeseredett Gábor ettől kezdve, persze, nemcsak autón száguldozik a Kristályhegy és Tihany, valamint Bécs és Salzburg között, hanem érzelmi hullámvasúton is robog. A Nászajándék Salzburgból Dália regénye, egyben folytatása a Lányok a kastélyból című kötetnek, melyről egyik méltatója azt írta, hogy „ez a könyv üde, mint egy csokor virág”. Új könyvében RGM emellett olyan sorsfordító meglepetéseket is tartogat olvasói számára, amilyeneket csak a műfaj legjobbjai képesek kitalálni. Ez esetben azonban kitalálni sem kellett őket, mert, mint a hartai írónő vallja: „az én történeteim maguk írják magukat”."

Szereplők:

Dália eleinte nem volt túl szimpatikus, de ezt betudtam a Lányok a kastélyból való indulásának. Tudom, közben megváltozott és jó barátnők lettek Arlene-nel, de valahogy akkor se tudtam őt megszeretni. Így eleinte nem is örültem, hogy az ő önálló történetét olvashatom. Aztán az olvasás során egyre inkább kezdtem megkedvelni és a végén már kifejezetten örültem, hogy nem csak Arlene és Leon történetéről szól a könyv. Ezek után kíváncsian várom Izadóráról szóló részt, sőt remélem még Bettiről is tartogat valamit az írónő:)

Pataki Gábort ezzel szemben időnként annyira seggbe tudtam volna rúgni. Van egy gyönyörű, cserfes, életrevaló kislánya, egy lány a szomszédságból (Dália), aki imádja a lányát és mindent megtenne érte, erre ahelyett, hogy értékelné inkább csak bántja Dáliát is és közvetve persze Emmát is. Ettől persze csak még inkább szurkoltam nekik, de nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben mit csináltam volna Dália helyében, mert szörnyen bosszantó ember Gábor. Azt hiszem az ilyen férfitípus lehet Margó kedvence (akár még ha csak a könyvek lapjain is), hiszen Leon is hasonlóan viselkedett Arlene-nel az első könyvben:))

Emmát imádtam, ő volt a legjobb:) A másik három lány, Arlene, Betti és Izadóra most a háttérbe vonultak, nem sok esemény történt velük, pedig szívesebben olvastam volna a négy lányról (Dáliával együtt) többet. 

Véleményem:

Pont olyan szórakoztató és pihenést nyújtó, mint a Lányok a kastélyból. A történet kreatív, Arlene "eltitkolt" édesapja utáni keresés igazán érdekes vonalon indította el a történetet. A szereplők abszolút szerethetők, Leonnak végre megjött az esze és előjött a kedves és aggódó személyisége. Van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban már Gábor is ezt az oldalát fogja mutatni Dáliával az oldalán:) 

Örömmel olvastam, és olvastam volna még szívem szerint tovább is, de túl hamar vége lett:)

A borítója gyönyörű, bár én a zöldre szavaztam anno a borítószavazáson, és egy kicsit bántam is, hogy nem a zöld nyert. Így élőben nagyon szép a kék is.

Nem tudok semmi más konkrétat írni, mert egy egyszerű, szórakoztató könyvről van szó. Felesleges lenne beleerőltetni bármi fontos világmegrengető jelentést, mert nem azt a célt szolgálja.

Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, tényleg kikapcsol és olyan jó érzést hagy maga után az emberben.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 149
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kedvenc jelenet: -
Kedvenc karakter: Emma
Legrosszabb jelenet: -
Nem szimpatikus karakter: Gábor, amikor olyan bosszantóan viselkedik

Rupáner - Gallé Margó: Lányok a kastélyból

Először is kezdeném azzal, hogy csak a könyv végi kis szösszenetből jöttem rá, hogy magyar írónőről van szó. Szánom-bánom, hisz mindig csak átfutottam az írónő nevét, nem olvasva végig így aztán nem tűnt fel. No meg aztán nem is egy tipikus magyar névről van szó. Szóval ezt tisztázva még nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe, hiszen nem sok magyar írótól, írónőtől olvastam még könyveket. Újdonság volt még számomra emellett maga a műfaj is, tisztán romantikus könyvekkel sem gyakran hozott még össze a sors.

A történet:

"A gazdasági válság az Angliából hazatért Arlene Harris vállalkozását sem kíméli. A lány ezért kénytelen rég nem látott, dúsgazdag nevelőapjához fordulni, aki furcsa feltételeket szab ahhoz, hogy a lányok – Arlene és két féltestvére – hozzájussanak pénzéhez. 
A feladat emberpróbáló, s valahányszor Arlene bajba kerül, gyermekkori szerelme, Leon mindig ott terem, hogy gúnyolódjék a „kis bajkeverőn”. 
Milyen csodákat és titkokat rejt a Márai-kastély? Hogyan boldogulnak a korábban gyűlölködő mostohatestvérek a nehéz időkben? És mi történik Arlene-nel és Leonnal? Folytatható-e a gyermekkori szerelem?"

Véleményem:

Első pillantásra a borító fogott meg. Gyönyörű, a színe valami iszonyat jó. (Szavaztam ám én is a molyos borítószavazáson, természetesen erre a borítóra, és nagyon örültem, hogy végül ez lett a végleges)

Könnyen olvasható, kikapcsol. Az elejét ugyan egy kissé gyorsnak érzem. Arlene hazatér, aztán a börtön, a kibékülés, a végrendelet, az undok nővérek és a nagy barátság. Csak úgy kapkodtam a fejemet. Lehetett volna még ezt egy kicsit nyújtani.

Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy mi lesz a vége, de olyan jól sikerült a szerelmi szál, és annyira jó volt a nyújtása, a húzása is. Ahogy kerülgették egymást, és hol ide hol oda.. Leon viselkedése egyszerre volt gyönyörű és nagyon undok. Ez a rész annyira tetszett, ez volt talán a legjobb, ezeket a részeket vártam a legjobban. 

A szereplők egytől-egyig szimpatikusak voltak. Kevés olyan könyv van, ahol nincs olyan akit akár egy picit is de ne utálnék. Nem voltak szélsőségek, illetve ha némely viselkedésük szélsőséges is volt (olykor a Izi, Dália valamint Leon is tudott így viselkedni), összességében akkor is olyan szerethetőek és emberiek voltak, hogy nem lehetett őket nem megszeretni.

Leonban az a legjobb, hogy titokzatos és kiismerhetetlen. Arlene érzései annyira tiszták, és olyan élethű és teljes mértékben át tudtam élni a kétségeit, az érzéseit. Izi és Dália eleinte arrogánsak, viszont rajtuk sokat mosolyogtam. Betti is kedvenc, a virág- és kertimádata igazán vicces:)

Persze izgultam Arlene-ért és Leonért, szurkoltam nekik nagyon, hiszen egy igazi jó kis könyvnek muszáj, hogy happy end legyen a vége:)

A nevek egy kicsit furcsák voltak. Mármint az volt furcsa, hogy némely név igazán magyaros, mások meg nem. Nem azt mondom, hogy akkor most mindenkinek Bélának, Dezsőnek, Mariskának és Erzsinek kellett volna lenni, de pl Bella néni és Edvárd bácsi (kackac) igazán kaphatott volna valami hagyományos magyar nevet.

A könyvet kisebb nagyobb kihagyásokkal egy szuszra kiolvastam. Amikor letettem a gondolataim körülötte forogtak. Folyton Arlene jutott eszembe, így nem tudtam sok időre elszakadni tőle.

Valójában egyetlen gondom volt vele: túúl rövid.:)

Várom a folytatását!

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 150

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Leon és Arlene cívódása

Kedvenc karakter: Arlene, Betti

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: -