Melissa Marr: Törékeny örökkévalóság

Az előző két kötet után én már semmi jót nem vártam ettől a könyvtől. Jobb nem lett, viszont sikerült elrontani az eddigi egyetlen normális szereplőt is (na jó igazából kettőt, de főleg az egyiket).

Ezek után mit mondjak?

A történet:

"A tündérek világában, akárcsak az emberi lények birodalmában, a szerelem és a hatalom körül forog minden. Amikor Aislinnból, a tündérlátó halandóból Nyárkirálynő lesz, nem mennek fényesen a dolgok a négy tündérudvar körül. Beteljesületlen szerelem, sértett büszkeség, bosszúvágy - meg egy igazi bajkeverő, Bananach, a hollólány ármánykodása egyre jobban veszélybe sodorja a tündérvilág törékeny békességét. Boldogság nélkül ugyanis az örökkévalóság fabatkát sem ér. Márpedig Aislinn boldogtalan, mert szerelme, Seth halandó, és így mindketten tudják, hogy előbb-utóbb el kell búcsúzniuk egymástól. Sorcha, a Magas Udvar és az egész tündérbirodalom királynője boldogtalan, mert magányos. Niall, a Sötét Király boldogtalan, mert a vele történt tragikus események ellenére képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy ártson másoknak. Pedig ott él közöttük minden boldogság és békesség kulcsfigurája. Egy halandó, aki szabad bejárással bír mindegyik tündérudvarba. Élvezi bizalmukat, hallgatnak a szavára. Befolyásos… és a védelmük alatt áll. Sorcha, a tündérbirodalom királynője gyengéd érzelmeket táplál iránta... A halandót Seth Morgannek hívják, ő Aislinn szerelme. Seth rájön, hogy nincs más megoldás: neki kell tündérré válnia ahhoz, hogy szerelmével együtt élhessenek az örökkévalóságban. Azt is tudja, hogy ez egy csapásra helyrebillentené az egyensúlyt a többi szenvedő életében is, hiszen Keenan és Donia újra egymásra találhatna, Seth ott állna Niall mellett, hogy visszatartsa a gonosz kísértésektől, és Sorcha sem lenne többé magányos. Elindul a Magas Udvarba, hogy alkut kössön a Tündérkirálynővel, és bebocsátást nyerjen az örökkévalóságba. Csakhogy az egyezségnek ára van. Amikor tündérként visszatér a Nyár birodalmába, Aislinn éppen megragadta Keenan csuklóját, és megborzongott: nem a hidegtől, hanem örömében, ahogy az elektromosság átcikázott a bőrén és a csontjain. Tagadhatatlanul szexuális töltetű élmény volt. A fiú keze a csupasz hasán nyugodott, és ez majdnem olyan erotikus volt számára, mint Sethtel. Nem lökte el magától a fiú kezét, nem engedte el a csuklóját. A bőre életre kelt a napfénytől. Keenan napfényétől. Felsóhajtott, amikor egy erősebb napsugár a fiú tenyeréből kiindulva a bőrébe hatolt. A szeme rebegve lecsukódott, ahogy végighullámzott rajta a vágy. Seth ráébred, hogy Aislinn és Keenan időközben vészesen közel került egymáshoz. Nem adja fel, harcolni akar a lányért, vissza akarja szerezni Aislinn szerelmét."

Véleményem:

Nehéz bármit is írnom az előzmények után. Hát sikerült a két kedvenc szereplőmet is elrontani. Ezek után tényleg nem marad semmi, ami miatt érdemes lennem ezeket a könyveket megtartanom.:(

Ez a két szereplő nem más, mint Seht és Niall.

Pedig én örültem amikor kiderült, hogy Seth lesz a 3. részben a főszereplő. Azt hittem, hogy végre akkor most nem csak picsogás lesz az egész. Hát tévedtem!! Az egyetlen szereplő, aki eddig nem hisztizett az Seth volt. Na most ebből is kaptam jócskán.

Miért?Miért?Miért?

Aislinn egy idióta. Seth és Keenan között vergődik, miközben annyira egyértelmű hogy kit kéne választania.

Keenan egy seggfej. Emellett teszi a szépet Doniának is, csórikám folyton bedől neki.

Seth az egyetlen normális, de őt meg majd megeszi a féltékenység, emiatt ő is hisztiskirállyá változik. 

Én ezt nem értem esküszöm.

Niall meg aztán pláne. Igaz hogy ő nem hisztis (végre el se hiszem), de ő meg túl komolyan veszi a szerepét a sötét udvar élén, szóval ő is teljesen megváltozik.

Az egyetlen talán szimpatikus szereplő Sorcha, akit persze mindenki utál. De én már nem is merek semmit se mondani róla se, ki tudja mik lesznek még itt a folytatásokban.

3 könyvnyi hisztit végigolvasva úgy döntöttem befejeztem ezt a sorozatot. Én utálom a hisztis férfi karaktereket, itt meg aztán vannak dögivel.

Na meg aztán minden a feje tetejére áll: Aki elvileg gonosz az mégse gonosz, most akkor Keenan egyszer „jó” utána meg ő a szemét, hazudós meg blablabla
Egyszer elolvasni jó, meg szép a borítója, de kb ennyi. Én köszönöm de többet nem kérek a sorozatból.

A sorozatnak összességében azért adtam 3 pontot, mert ennél vannak rosszabb könyvek is. Az alapötlet nem rossz, a megvalósítás viszont igen. Na meg a szereplők de erről már eleget írtam. Egyszer el lehet olvasni, de többször már nem érdemes.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 315
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: Sorcha udvara
Kedvenc karakter: Sorcha
Legrosszabb jelenet: Aislinn-Keenan-Seth háromszög
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn

Melissa Marr: Veszélyes álmok

Az első rész után igen csak kétkedve fogtam neki ennek a könyvnek. Azt kell mondjam, hogy jelentősen jobb mint az elődje, viszont a típushibák sajnos itt is megmaradtak. Pedig én igazán bíztam benne..

A történet:

"Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.

A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszályaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.
A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak.

"A lány a korábbi életére gondolt: a drogosokra a házukban, a részeg vagy ki tudja éppen hol kódorgó apjára, a kifizetendő számlákra, az étteremben töltött hosszú órákra, a barátainak mondott hazugságokra. Ugyan mi hiányozna ezek közül? Nem akart visszatérni a fájdalommal, aggódással és félelemmel teli életéhez. Euforikus örömre vágyott. Érezni akarta, ahogy elolvad Irial karjában. Arra a hatalmas, vad örömre vágyott, amely olyan erővel hatott rá, hogy elvesztette tőle az eszméletét."

Leslie és az első kötetből megismert Niall már egy ideje vonzódik egymáshoz, de a Nyárkirálynő még azt sem engedi, hogy kettesben beszélgessenek. Nem elég, hogy a fiú tündér, még a múltja is sötét titkokat rejt. Vajon Niall szerelme elég erős ahhoz, hogy ez az árnyakkal teli veszélyes világ ne nyelje el örökre a lányt?"

Véleményem:

Leslie sokkal kellemesebb főszereplő, mint Ash. Szerencsére az Ash-Keenan szál hátrébb szorul ebben a könyvben, de még így is több van belőle, mint amit még szívesen elviselnék. 

Az új szereplők egy fokkal jobbak, Niall, Nyúl, Ani és a többiek végre nem csak a hisztire, hanem több érzelemre és megnyilvánulásra is képesek. 

A tetoválás körüli dolgok elég érdekesek, mondjuk talán egy kicsit többet foglalkozik vele Leslie, mint amennyit kéne, de ez jelképezheti azt, hogy érzi, hogy valami fontos fog történni vele. Végül is az élete teljesen feje tetejére áll a tetoválás elkészítése után. 

Irial eleinte igazán kellemes jellemvonásokkal bírt, de aztán sikerült őt is elcseszni. Talán még nagyobb hisztigép lett belőle, mint anno Keenan-ból, pedig aztán ő is rátesz még egypár lapáttal ebben a könyvben is.

Nem bírom elviselni a hisztis férfiakat, az életben sem, a könyvekben sem, itt meg aztán tucatszámmal fordulnak elő.

Niall-Leslie szálat túl gyorsan lezárta az írónő, nem így kellett volna történnie. Talán az ő történetük feldobta volna egy kicsit az egész könyvet, de így csak azt kell mondjam, hogy összességében nem sikerült felülmúlnia a sorozat kezdő kötetét. 

A kutyás dolgot nem igazán értettem, azt egy kicsit egyértelműbben is leírhatta volna az írónő. Most akkor egy vagy több kutya van? Gabriel is kutya vagy ő a kutyák vezére? Ezekre a kérdésekre nem sikerült választ kapnom a későbbiek során sem. 

Itt sem történik szinte a 300 oldalon semmi, azon kívül hogy Irial megőrül, Keenan továbbra is hisztizik, Aislinn "szenved", a tündérlányok táncolnak, Seth küzd Aislinnért, Niall küzd önmagával és Leslie iránti szerelmével, Leslie meg bizonytalankodik. 

Valahogy az egész egy összevissza kavarodás.

Jobbnak indult, mint a Veszélyes játék, de még mindig nem az igazi.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 300
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: Leslie és Niall közös jelenetei
Kedvenc karakter: talán Niall
Legrosszabb jelenet: Irial későbbi érzelmi ámokfutásai
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn, Irial

Melissa Marr: Veszélyes játék

A sorozatot egy Kelly 2+2 akcióban szereztem be. A fülszöveg jót ígér, a borító gyönyörű, semmi nem gátolt hát meg abban, hogy minél hamarabb megszerezzem mind. A molyos értékelések ugyan elég színesek voltak, ígértek jót és rosszat is, de hát egy próbát mindenképp tenni akartam vele. 

Hogy mi az az egy szó, amivel összességében jellemezni tudnám ezen könyveket? Hát az, hogy IDEGESÍTŐ.

A történet:

"A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.

Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…

Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!

Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát. Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet.
Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása - erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete."

Véleményem:

Hjaj, hát nem lesz egyszerű menet leírnom, hogy mit gondolok erről a könyvről. Több a rossz benyomásom, mint a jó.

Kezdeném a legrosszabbal: az idegesítő, hisztis, picsogós karakterekkel.

Miért, miért, miért kell férfi karaktereknek tinilányokat megszégyenítő hisztirohamokat kapniuk??

Annyira gagyi, semmitmondó problémácskáik vannak, amiknek seperc alatt lehetne megoldást találni, erre oldalakon, fejezeteken keresztül megy a huzavona és a hiszti, a nyafogás.

Keenan karaktere a legrosszabb. Az amennyit rinyál egy-egy dolgon az valami botrányos. 

Aislinn vagy Donia? Donia vagy Aislinn? De akkor most Aislinn nem áll velem szóba, Donia meg nem kell. Aislinn végre szóba áll velem Donia meg haragszik. Most Aislinn Seth-tel van, Donia hajlandó szóba állni velem. Aislinn foglalkozik velem, Donia megint haragszik. Most Aislinnt szeretem, most Aislinnt nem szeretem Donia kell. De mégis Aislinn kell, ja nem Donia....

NEMNEMNEMNEMNEM!!! Mi ez kérem????

Aislinn karaktere is szörnyű, kb ugyanez a téma csak Keenan és Seth között. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell 17-18 éves emberekből ilyen hisztis gyerekeket csinálni.

Maga a történet eltörpül ezek mellett.

Egyáltalán nem rossz az alapötlet, viszont a kivitelezés borzasztó. A tündérek világából annyi mindent meg lehetett volna még mutatni. Egy kicsit jobban kifejteni a dolgokat, a karaktereknek egyéb jellemvonást is adni, nem csak a sértődöttséget, a hisztit és a duzzogást. Mert hjaj duzzogás is van ám ezerrel. Sértődés és most aztán nem állok veled szóba és örihari van. 

Keenan hülyének nézi Aislinnt és Doniát is. Erre ezek annál jobban mennek utána, pláne Donia. 

Seth az egyetlen értelmes ember az egész könyvben. 

Aislinn nem bír persze dönteni. Nem is értem, hogy mi a kérdés: Az idióta Keenant válassza, aki folyton vissza-visszamegy Doniához, vagy a normális és élettelteli Seth-et, aki viszont szereti? Neeem, neki 300 oldalon keresztül szenvednie kell hogy most akkor ide vagy oda, vagy oda vagy ide, vagy most akkor mi legyen. 

A befejezés? Persze annyira egyértelmű már az elején is, hogy mi lesz a vége, de azért a megvalósításon még gondolkoznia kéne Aislinnek. Ez már így előre elképzelve is hülyeség és megvalósíthatatlan.

Gyakorlatilag semmi sem történik a könyvben 300 oldalon keresztül a rinyáláson kívül. 

Némi tündértörténet itt ott befigyel, de annyira vajmi kevés, hogy nem segít. 

Tetszettek a fejezetek elején az idézetek, előrevetítették az adott fejezet eseményeit. Tényleg érdekes volt és az idézetek önmagukban is egy történetet alkottak.

Összességében nagy csalódás volt a könyv, valószínűnek tartom, hogy ha nem nyaralás alatt olvastam volna nem végeztem volna vele pár nap alatt. Annyira unalmas és agyoncsépelt gondolatmenetek vannak benne, hogy sokszor muszáj volt letennem mert teljesen lefárasztott.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 302
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: hát ilyen nem nagyon volt, talán a tündérek bemutatása
Kedvenc karakter: ilyen meg még kevésbé, ha muszáj választani akkor talán Donia
Legrosszabb jelenet: a fentebb említett összes dolog
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn

Karen Marie Moning: A hajnalra várva

A Tündérkrónikák sorozat az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, visszavonhatatlanul rajongó lettem. Hihetetlenül jó a történet, imádom a sötét, baljós hangulatát, és persze a szereplők sem tucatszereplők, mindegyikük egyéniség. Egyébként is sok jót hallottam felőle, így egy Kelly 2+2-es sorozatban gyorsan be is szereztem mindhárom részt. Egybe "ledaráltam" mind a három könyvet, sőt utána még napokig Mac kalandjaival és Dublinnal álmodtam. Ezek után gondolom senkinek se lesz meglepetés, ha erről a könyvről is csak csupa jókat tudok írni.

A történet:

"MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.

Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben..."

Véleményem:

Mac tényleg megváltozott. Nekem személy szerint nem volt gondom a kissé bohókás, rózsaszín, szivárványlánnyal, de kétségkívül most jóval tökösebb és belevalóbb a csaj.

Barrons ellenben kezd idegesíteni. Túl sok titkolózás, túl nagyképű, Mac-kel nagyon kemény és sokszor durva. Remélem ez csak ideiglenes állapot, nem szeretem megutálni az amúgy kedvenc szereplőimet.

V'lane lett az új kedvencem. Eddig is bírtam, de most sokkal jobban. Talán szándékos az a fordulat, hogy Barronst negatívabban, V'lane-t pedig pozitívabban láttatja az írónő. Így könnyebb megérteni Mac érzéseit is a két férfival szemben. Hiszen mindkettő segíti és épp annyira gátolja is őt. 

Igazából mindegy is, mert a két férfi közötti harc csak még izgalmasabbá teszi a történetet.

Daniről még nem beszéltem. Nekem mitugrásznak tűnik, kellően idegesítő. Azért örülök, hogy nem ő a főszereplő. Így mellékszereplőnek elmegy, ráadásul segíti Mac-ket, akkor is, amikor mások azt nem teszik, szóval végül is el lehet viselni, és talán a későbbiek során még komolyodik és változik.

Érezhetően sötétebb a hangulat. Dublin most tényleg veszélyben van. Sok új Unseelie-vel, vagyis sötét tündérrel ismerkedhetünk megy, ahogy Mac éjszakai túráit követjük nyomon. Igazán izgalmas és érdekes ez a világ. Külön tetszik, hogy mindent fokozatosan tudunk meg, szóval nem borul a nyakunkba hirtelen minden információ, hanem Mac-kel együtt jövünk rá mi is, hogy melyik tündér micsoda, hogy lehet velük elbánni, mi a gyengéjük, mi az erősségük.

Ezen folytonosság alól csak Barrons a kivétel, akiről idegesítően semmit se lehet tudni. Ez sokkal jobban zavar, mint amennyire felcsigáz. Persze kell valami, ami folyton izgalomban tartja az embert, várva a legújabb részeket, de ez már szinte kínzás.

A halloween-i éjszakán aztán felborul a világ, hirtelen Unseelie-k ezrei özönlik el a világot. Ebből aztán semmi jó sem származhat. A sötét hangulat tovább fokozódik, pánik és rettegés van a levegőben. Mac-nek szintén kijut a kalandokból és a rettegésből. Élethű és valóságos a pánik, nagyon ügyesen megírt jelenetekkel fűzve.

A borító gyönyörűen tükrözi a sötét, borongós hangulatot, azt viszont nem értem, hogy miért kellett az előző két kötettől ennyire eltérő borítót csinálni. A polcomon egymás mellett a 3 könyv nem mutat olyan szépen, mintha legalább a gerincét meghagyták volna. 

Értékelésem: 5/5

Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok

Az első rész nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, de ettől még nem ment el a kedvem a sorozattól. Valójában örülök, hogy folytattam hiszen a két könyv ég és föld. Annyira más, annyival izgalmasabb, Cammie is egy kicsit érettebb. Végre több volt az iskolás rész, több izgalom és nem csak hiszti meg fiú ügyek.

A történet:

"Miután Cammie Morgan, a Kaméleon, kénytelen volt lemondani első barátjáról, Josh-ról, megfogadta, hogy soha többé nem sodorja veszélybe társait és az iskoláját; zavartalan félévre vágyik. De ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha az ember a CIA örököse és a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja… A tanárok titkolóznak, az öreg kastélyba titokzatos vendégek érkeznek, és a Csipkebokor fedőnévről sem tudni, mit takarhat… Megtarthatja-e a lány fogadalmát? Cammie és a barátai falakon másznak át, kémkednek, hogy kiderítsék az igazságot. Bár bíznak képességeikben, ez alkalommal a Cammie szívéért és szeretett

iskolájáért folytatott harc keményebb, mint valaha…"

Véleményem:

Hát tényleg teljesen más a két könyv. Még a borítója is szebb, mint az elsőé:)

Kevesebb hiszti, több izgalom, és mégtöbb titokzatoskodás. 

Zach karaktere igazán elbűvölő. Pofátlanul pimasz, de nem lehet nem szeretni. Mindent tud és ugratja, tanítgatja Cammie-t... a kedvenc karakterem. Elképzelhető, hogy az ő jelenléte emelte magasabbra a könyv színvonalát. 

Végre igazán beindulnak az események. Titkolózás, titkos kihallgatások, elejtett félmondatok és a lányok máris akcióba lendülnek. Nem más a tét, mint az iskola megmentése. Gyűlnek a furcsa esetek, ráadásul a fiúk is egyre furcsábbak. No meg a lányok is, hiszen mégis csak egy csapat fiú költözött be a sulijukba:)

Csajos bolondságok ugyan még mindig vannak, de legalább Cammie-nak megjött egy kicsit az esze. Már nem az a hisztis liba és egy kicsit letörte az egóját Zach, ami őszintén rá is fért. 

Egy kicsit ugyan háttérbe szorultak a lányok, főleg Liz, amit sajnálok. Viszont kellően humoros és könnyen olvasható. Olvastatja magát, nem unalmas.

Szóval aki legyűrte az elsőt az semmiképp se hagyja abba, mert ebben a részben nem fog csalódni.

Értékelésem: 5/5

Ally Carter: Ha megtudnád hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Ez a könyv az a megjelenésétől kezdve foglalkoztat. Felkeltette a kíváncsiságomat a fülszöveg és a szép borító, de közre játszott az is, hogy a bentlakásos történeteket nagyon szeretem. Így hát mit volt tenni, egy Kelly 2+2 akcióban valahogy a kismanók a kosaramba tették és megrendelték helyettem.

A történet:

"Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt..."

Véleményem:

Hát hol is kezdjem. 

Egy cseppet elvan szállva magától Cammie. Szóval hiába tanul már sok-sok éve kémnek és tud mindenféle harcművészettől kezdve nyelveken át egyetemi szintű kémiát, szegénykém elég buta és öntelt.

Nem sok szimpatikus jellem van benne. Egy kicsit túl van hangsúlyozva Cammie szerepe. Tehát mindentől függetlenül ő akkor is csak egy 15 éves lány, és nem ő váltja meg a világot. Nem szeretem az olyan karaktereket, akik túlságosan magabiztosak. Ráadásul még hisztis is. 

Buta, mert megszeg minden szabályt és nem képes a felelősséget vállalni a tetteiért. 

Számomra sokkal, de sokkal szimpatikusabb szereplők a barátnői Liz és Bex. Kár, hogy ők a mellékszereplők, sokkal szívesebben olvastam volna róluk. Ha ők nincsenek, Cammie sehol se tartana. 

Josh-tól se estem hasra, nem tartozik a kedvenc férfi karaktereim közé.

A cselekmény viszont egész jó. Iskola, barátok, szerelmek, éjszakai elszökések, randik, lebukás, kavarodás, életmentés és beteljesülés (vagy nem - ki tudja?:) Szóval tipikus tinisztori, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz. 

Mindamellett nem igazán olvastatta magát. Sokszor voltak nyögvenyelős részek, amikor belekezdtem csak pár oldalig jutottam és meguntam. A vége egy kicsit fellendült, az megmentette az egész történetet. 

Hogy ajánlom-e a könyvet? Hát rábeszélni senkit se fogok, de van olyan jó, mint bármelyik más ebben a kategóriában. Egy kicsit beleuntam már a hisztis főhősnőkbe, de ettől függetlenül egyszer elolvasható. Nem túl akciódús, és elfért még volna néhány sulis, tanórás rész, talán attól jobb lett volna.

Meg nem bántam, hogy elolvastam. Az biztat, hogy a folytatása sokkal jobban sikerült:)

Értékelésem: 4/5

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

Sophie Kinsella neve nem volt újdonság számomra. A Boltkóros sorozatát nagyon szeretem, szóval igazán nagy elvárásaim volt ezzel a könyvvel kapcsolatban is.
Természetesen nem csalódtam, végül is nem hiába az egyik kedvenc romantikus írónőm Kinsella.
A könyvre a Boltkóros sorozat után figyeltem fel, és az egyik kedvenc helyi antikváriumomban sikerült hozzájutnom.

A történet:

"A főhős egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollégáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Lexi másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja: anyját idősebbnek látja, a saját tükörképén is megütközik, olyan az egész, mint egy lidérces álom. Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé?"

Véleményem:

Hozza az írónő a szokásos formáját: egyszerű lány belecsöppen egy teljesen más életbe, a gazdagok kiváltságok világába. Természetesen nehéz a megszokás, ami sok-sok vicces és kedves jelenettel jár.

Egy másik oldalról mutatja be a gazdagok világát: eddigi általam olvasott köteteiben kiváltság, most azonban az árnyoldal is megmutatkozik. Hiába a csillogás és a pénz, ha alapvető emberi dolgok hiányoznak mondjuk egy párkapcsolatban.

Lexi tipikus Kinsella hősnő:) Ezért (vagy pont emiatt) nagyon szeretem a karakterét. Képes belátni a hibáit és belátni a felszín alá. Rájön, hogy az élete nem az a habos-babos rózsaszín álom, amibe belecsöppent, hanem ennél sokkal összetettebb. Az igyekezete, hogy megszeressék a régi barátai nagyon sok vicces és humoros eseményhez vezet; igazán jókat lehet nevetni rajta.

Az édesanyja és húga viszont pont az ellenkezője. Nem egy tipikus mintacsalád. A végén persze kiderül, hogy igen is sok múlott a családon, a család befolyásán és hibáin, hogy Lexi így viselkedett. 

Ericet sajnálom egy kicsit. Eleinte igazán kedves fickónak tűnt, már-már hajlok afelé, hogy szándékos "megutáltatás" történt az írónő által. Kicsit éles ez a váltás, de elfogadható. A végén úgy is mindig az történik, amire az olvasó vár, szóval mondjuk úgy egy kicsit manipulálva lettem:))

A könyv rendkívül szórakoztató, el lehet vonatkoztatni az olvasása közben a mindennapi gondoktól. Azért is szeretem Kinsella könyveit, mert nem kell rajtuk gondolkodni, egyszerűen csak sodródni kell az árral és eközben biztosított a szórakozás és a happy end. Egy strandon vagy utazás alatt tökéletes olvasmány. 

A borító különösen gyönyörű, a fordítás elmegy: láttam én már rosszabbat is. A szereplők szerethetőek, tényleg mindenki bele tudja élni magát a cselekménybe. Abszolút életszerű helyzeteket ábrázol (most tekintsünk el a hirtelen belecsöppent gazdagság tényétől) pl arrogáns főnök és munkatársak, elkényeztetett lázadó tinihugica stbstb

Bele lehet látni egy kis tanítás jelleget is, hogy nem minden a pénz meg stbstb, de én inkább mint pihentető olvasmány tekintenék rá.

Értékelésem: 5/5

Karen Marie Moning: Álom és valóság

A könyv a Tündérkrónikák sorozat 2. kötete. Az első teljesen elvarázsolt, szóval alig vártam már a folytatást. Szerencsére az egyik Kelly-s 2+2-es akcióban megszereztem mind a három kötetet, tehát nem volt más dolgom, mint a kezembe kapni és belefeledkezni. Gondolom nem kell mondanom hogy ezt is imádtam, mint az elsőt, sőt azt hiszem még egy kicsit jobban is.

A történet:

"Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. 
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból. "

Véleményem:

És hogy miért imádtam ennyire ezt a kötetet? Ez igazán összetett dolog. Kezdve az írásmóddal egészen a cselekményig. De talán ami (illetve aki) miatt a legjobban szerettem, az nem más, mint V'lane. Na igen, V'lane. Nálam abszolút kedvenc a férfi szereplők közül. Sokkal, sokkal jobban szeretem, mint Barronst. Aki nagyon szimpatikus volt eleinte a titkaival és a csípős beszólásaival, de mostanra már kezdem megunni. Az örökös titkolózások, az hogy gyakorlatilag ostobának nézi Mac-et, valamint a féltékenykedése kezd már unalmas lenni. De mivel eleve V'lane-nek szurkolok, ezért annyira nem zavar, a Barrons körüli herce-hurca. 

Egyre több minden derül ki az Alina-rejtélyből, aminek nagyon örülök. Szépen felépített a cselekmény, jól lehet haladni és sodródni vele. Rowena és csapata nem valami szimpatikus, sőt... De úgy látom ezt az írónő akarja így beállítani:) Ezzel szemben a McKeltar család nagyon is kellemes társaság. 

Ha már Barronsról volt szó: A barlangos jelenetnél azért nagyon szurkoltam nekik, V'lane ide vagy oda:) De hát az írónő úgy látom nagyon szereti fokozni a kedélyeket és bizonytalanságban tartani az olvasót. 

Mac nagyon sokat változott, méghozzá előnyére. A kis fruskából egy éretten gondolkozó, kitartó és bátor lány lett. Tény és való, hogy a változásának sok köze van Barrons tanításához, de a jellembeli változása, amit pedig saját magától illetve a tragédia miatt ért el számottevőbb. Szeretem Mac karakterét.

Az éjszakai kirándulásai és a kis kutatásai izgalmasak. Imádom ezt a világot, annyira jó elmerülni benne. Egy percet sem lehet unatkozni, hisz mindig történik valami meghökkentő.

Értékelésem: 5/5

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

A tündérekkel még csak mostanában ismerkedek. Bár Hamilton Merry Gentry sorozatában egy kicsit bepillanthattam a tündérek világába, valahogy elég kuszának és összeszedetlennek tűnt (ami nem feltétlenül Hamilton hibája, sőt valószínűleg nem azzal a sorozattal kellett volna kezdenem a tündéres pályafutásomat - hanem mondjuk Moning sorozatával.)

Így viszont megvolt az az előnyöm, hogy legalább Moningnál rögtön leesett, hogy miről van szó, amikor Unseeliekről és Seeliekről olvastam. 

Amikor először hallottam a könyvről cseppet sem fogott meg. Se különösebben a fülszöveg, se a borító (bár kétség kívül gyönyörű a borító, de valahogy nem éreztem erős késztetést, hogy megkaparintsam a könyvet).

Egyre több helyen olvastam róla, egyre többen ajánlották, így alkalom adtán megvettem mind a három magyarul megjelent részt. Sokáig nézegetett rám a polcról, még így sem éreztem szükségét, hogy ezt olvassam. Aztán végzetes hibát követtem el: belekezdtem az első részbe.

Na innentől nem volt megállás, beszippantott, rövid idő alatt elolvastam mind a hármat, amikor nem tudtam olvasni folyton rá gondoltam, éjjel vele álmodtam. Hát mi ez, ha nem szerelem első látásra? (olvasásra)

A történet:

"MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
 Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk."

A véleményem:

Szavakkal ki se tudom fejezni, hogy mennyire imádom ezt a könyvet. Minden sora, minden karaktere imádnivaló, megunhatatlan, letehetetlen. Meghökkentő, mindig nyújt valami újat, meglep és magával ragad.

Én nagyon bírtam Mac karakterét, tipikus főszereplő csaj: kis csitriként kezdi aztán a történtek hatására felnő, érett, felelős nő válik belőle. 

Barrons nagyon titokzatos és én ezt nagyon szeretem benne. Tipikusan ő a kedvenc férfi főszereplő típusom. Nagyon szeretem a tanár - tanítvány felállást a könyvekben. A tündéres részek sokkal kidolgozottabbak, mint az eddig általam olvasott könyvekben. Sok mindent megértettem, amit ezelőtt nem sikerült. 

Minden izgalmas és titokzatos és nagyon jó, hogy Mac-nek még annyi mindent kell megtanulnia és annyi mindent kell felfedeznie. Teljesen beleéltem magam, én voltam Mac és szinte fájt, amikor vége lett.

Nagyon jók a leírások, a jelenetek, minden annyira élethű. Szinte látja az ember maga előtt a helyszínt és a különböző lényeket. 

Mindenkinek ajánlom, aki egy igényes, érdekes, vicces és szórakoztató könyvre vágyik.

Egyszerűen imádom, a top 5 sorozatomban biztos helye van.

Értékelésem: 5/5

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Na ez a könyv határozottan pozitív csalódás volt számomra. Nem láttam a filmet, sőt igazából nem is tudtam, hogy miről szól ez a történet. Egy könyvcsere során jutottam hozzá, morocco által. Egyszerűen imádom!!!:) Azóta megnéztem a filmet is, de még csak a közelébe se ér a könyvnek. 

A történet: 

Adott Becky egy fiatal nő, aki egy barátnőjével él együtt. Állandó pénzügyi zavarai vannak, ami mögött egy egyszerű ok áll: Becky vásárlásmániás. Nem számít hogy cipő, táska, vagy akár csak egy képeslap, Becky amint meglátja a bolt kirakatában ellenállhatatlan vágyat érez az iránt, hogy megkaparintsa. Természetesen emiatt rengetek bonyodalomba keveredik a számlavezető bankjaival, a szobatársával, aki le akarja szoktatni ezen szenvedélyéről, na meg persze Luke-kal, aki álmai férfija. 

A szereplők: 

Imádom Becky-t. Azt egyik legjobb női főszereplő, akiről eddig olvastam. Folyton célokat tűz ki maga elé, amit viszont sosem visz véghez. Esküdözik, fogadkozik de teljesen feleslegesen, hiszen már a fogadalom megkötésekor tudja, hogy úgyse tudja teljesíteni a saját magával szemben felállított elvárásait. Nagyon sok humoros, esetlen helyzetbe kerül maga miatt, amiből letörten kullog haza. Annyira életszerű a jelleme: mindenkinek van valami szenvedélye, amin nem tud (vagy nem is akar) úrrá lenni, mindenki kerül ciki helyzetbe úgy, hogy bizony szégyenkezve kell otthagynia a helyszínt. 

Luke a türelmes, gazdag pasi, aki a munkájának él. Elnézi Becky szerencsétlenkedéseit, és a vásárlásmániáját, igaz hiába próbálja lebeszélni barátnőjét egy-egy "feltétlenül szükséges egy átlagos otthonban" áruról:) Boldogok együtt, és ő egy igazi "álompasi". 

Vélemény: 

Nagyon szeretem a könyvet, nagyon szórakoztató. A legeslegjobbak az üzleti levelek, meg Becky mentegetőzései. Én nagyon át tudom élni egy-egy pillanatát az életének, főleg a felesleges fogadkozásokat. A belőle készült filmnél jobb, de azért érdemes azt is megnézni.Mindenkinek ajánlom aki egy jót akar nevetni. Igazi bolondos könyv, sok-sok ciki sztorival:) 

Értékelés: nem is lehetne más, mint 5/5

Sophie Kinsella: Pánik a Plázában

A könyv szintén csere útján jutott el hozzám. Ez a könyv az Egy boltkóros naplója folytatása. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, már alig várom hogy a folytatásait is olvashassam. 

 A történet: 

Becky története folytatódik! A jóképű és gazdag Luke feleségeként boldogan éli a sikeres nők világát. Vásárlás, szervezkedés, egy kis pénzügyi tanácsadás az élete. A bonyodalom Alicia megjelenésével következik be. A Luke vállalatánál dolgozó nő rendesen megkavarja a dolgokat. Nagyon kínos helyzetbe hozza a párt, de természetesen Becky e torokszorító helyzetet is humorosan, leleményesen oldja meg. 

A szereplők: 

Becky és Luke hozzák a formájukat. Ők az állandó szereplők, különösebb változás nem történt a jellemükben az Egy boltkóros naplója óta. Itt is megmutatják, hogy semmi és senki nem állhat az utukba.Alicia a negatív szereplő. Beckyvel nagyon utálják egymást. Törtető, okoskodó, sunyi, mint minden gonosz főszereplő a könyvekben:) 

Vélemény: Továbbra is imádom a sorozatot. Alig várom a folytatásait. Jókat lehet rajta mosolyogni, és nincs túlbonyolítva a történet. Aki szerette az első részét, az mindenképp olvassa el. Remélem kedvet kaptatok rá:) 

 Értékelés: 5/5

Sophie Kinsella: A boltkóros férjhez megy

A könyvhöz egy csere útján jutottam hozzá, köszönöm Misty -nek. Nem kockáztattam túl sokat vele, hiszen az Egy boltkóros naplóját és a Pánik a plázábant már olvastam, szeretem. Annyira megszerettem ezt a sorozatot, hogy be is szereztem az összes részét. Vidáman belevetettem magam, és íme az eredmény: 

A történet: 

Becky és Luke az esküvőjükre készül. Mily meglepő, hogy semmi se megy úgy, mint a karikacsapás. Becky anyja lázasan szervezi az esküvőt Oxshott-ba, míg Luke anyja ugyanolyan lendülettel felkéri New York legjobb esküvőszervezőjét a nagy munkára. Becky nem tud választani a két helyszín közül. Nem akarja megbántani az édesanyját, de a luxusesküvőről se akar lemondani. Egyre sűrűsödnek a felhők a feje körül. Muszáj választania, mert két esküvője azért még se lehet. De vajon hogy vágódik ki a megoldhatatlannak tűnő helyzetből? 

A szereplők: 

Becky semmit se változott. Pont ugyanolyan, mint az előző két kötetben. De én pont ezt szeretem benne. Nagyon tetszik, hogy tologatja maga előtt a problémát, ezzel még nagyobb zűrt okozva maga körül:) Számára a legjobb probléma megoldás az, ha nem vesz tudomást róla. Leírhatatlanul imádom ezt a karaktert. Imádom a boltkórosságát, a hihetetlen optimizmusát, a leleményességét. 

Luke a mindig hidegvérű, nyugodt ember most komoly bajba kerül. Összeomlik az élete és csak Becky-re számíthat. Itt látjuk Luke sebezhető énjét is. Én örülök is egy kicsit ennek. Eddig túl tökéletes volt. Elnézte Becky esetlenségét, a vásárlásmániáját. 

Suze továbbra is a legjobb barátnő. Mindig számíthat a segítségére. Amikor elharapódzik a baj, akkor is mindig ott van. Tetszik, hogy most a sarkára áll, és nem hagy mindent Becky-re. 

Vélemény: 

Pont azt kaptam amit vártam. Szórakoztató, felüdítő, humoros, romantikus. Nagyon örülök, hogy ilyen jó sorozatra bukkantam. Talán csak azt tudnám negatívumként felhozni, hogy egy kissé hosszú lére lett eresztve a két esküvő közötti huzavona. Ez uralta a történetet és nem tudtak emellett kibontakozni a történetszálak. Nagyon tetszik a borító is, a papírnak még az illata is olyan finom:) Az biztos, hogy nagyon várom már a folytatásokat! 

Értékelés: nem is lehet más mint, 5/5

Sophie Kinsella: A pöttöm boltkóros

A boltkóros sorozat legújabb része. Kíváncsian vettem a kezembe, hiszen az eddigi kötetek alapján nagyon vártam már a folytatást. 

A történet: 

 Minnie születése után ha lehet még jobban feje tetejére állt Beckyék körül minden. Az hagyján, hogy kísértetiesen hasonlít édesanyjára, a vásárlásmánia "tünetei" a kislánynál is tapasztalhatók, mindamellett hisztijei, ordítozásai miatt több boltból és játszóházból is kitiltották. Úgy tűnik, hogy rendesen el lett kényeztetve. Ám Becky ezt hallani se akarja, az ő gyönyörű kislánya aztán nincs elkényeztetve. Luke unszolására azonban nevelési tanácsadót hívnak, aki csak még jobban összekuszálja a család amúgy sem hétköznapi életét. Ám ha ez nem lenne elég Becky-nek, még a nyakába vesz egy szülinapi party szervezést, ami sehogy se akar az elképzelések szerint haladni. De Becky-t ismerve ezen még csodálkozik valaki?:) 

A szereplők: 

Minnie-t nagyon bírom. Bár még csak 3 éves, de már megmutatkozik, hogy mennyire hasonlít Becky-re. Egy kicsit azonban túlzásnak tartom a körülötte lévő zűrzavart. Egy kicsit túlzásba vitte az írónő a Minnie és az elkényeztetettség körüli eseményeket. 

Elinorról, Luke édesanyjáról is érdemes pár szót említeni. Eddig hidegnek és távolságtartónak tűnt, de most mintha feloldódott volna. Minnie határozottan jó hatással van rá, ami persze fordítva is igaz, Minnie mindig tudja, hogy nagyanyjánál viselkedni kell. Mondjuk a nagy titkolózás egy picit zavart. 

A vélemény: 

Hát nem kifejezetten tartozik ezen kötet a kedvenc Becky-s könyveim közé. Valahogy úgy vagyok vele, mint A boltkóros férjhez megy c könyvvel: sokszor túlzásba vitt események idegesítettek. Nem kell egy problémát felgörgetve még tízszer nagyobbat csinálni. Már-már súrolja a fejetlenség határát. A party szervezős részek viszont nagyon jók voltak, ismét betekinthetünk a Becky-féle probléma megoldásba.:) Garantáltan senki nem fog unatkozni, ha elolvassa ezt a kötetet is. 

 Értékelés: 4/5

Sophie Kinsella: A boltkóros babát vár

Kinsella sorozata nagy kedvencem, úgyhogy nem volt kétségem afelől, hogy ezt a könyvet is be kell szereznem sürgősen. Nem is csalódtam benne. 

A történet: 

Most, hogy Becky babát vár minden a feje tetejére állt körülötte. Szuper munkahelye van, közös házat keresnek Luke-kal, mindeközben persze a babavárás izgatja a legjobban: Már tőle megszokott módon szertelenül vásárolgat, mindent amire a Kicsinek szüksége lehet (vagy nem lesz sose:)). Nem is hisz hát a szemének, amikor sikerül bejutnia a legmenőbb nőgyógyászhoz, a sztárok nőgyógyászához Venetiához. A gondok azonban ott kezdődnek, amikor kiderül, hogy Venetia Luke exbarátnője. Ekkor elszabadul a pokol, vagyis minden olyan már megszokhattunk: Becky hozza a formáját:) 

A szereplők: 

Becky se most, se eddig semmikor nem hazudtolja meg önmagát:) Ugyanaz a bohém, talán kissé felelőtlen, vásárlásmániás lány, mint amit az első kötetekben megismerhettünk. A problémákat mindig túlkomplikálja, na meg persze ezeknek a már megszokott vicces megoldásáról ne is beszéljünk:) 

Venetia annak ellenére, hogy ő az "ellenség", mégse váltott ki belőlem ellenszenvet. Persze Becky-nek drukkoltam mindvégig, de azért nem utáltam annyira őt, mint amennyire Becky. Mondjuk azért a végére egy kicsit bekeményít, ott már azért rezeg a léc, de összességében bírtam őt. 

A vélemény: 

Talán az összes Becky-történet közül ez a legjobb. Sokkal másabbat nem tudok írni róla, mint amit az eddigieknél is leírtam: imádom Becky-t a bénázásaival és a sajátos problémamegoldásaival együtt, sokszor sírtam már a nevetéstől. Számomra magasan ez a legjobb könyv a sorozatból. A vásárlásimádatával együtt annyira szerethető Becky, egyszerűen nem lehet nem megbocsátani a kis bakiit:) Talán még Becky-nél is viccesebb az édesanyja. Hihetetlen, hogy milyen beszólásai vannak időnként. Azt meg különösen szeretem, amikor "szövetkeznek" Jess ellen és eltitkolnak pár apróságot. 

Értékelés: 5/5

Sophie Kinsella: A boltkóros és a tesója

A sorozatot imádom, annyira szellemes és üdítő Becky történeteit olvasni. Viszont kb minden páratlan kötete igazán tetszik, a párosak meg olyan kis laposak. Naplós jó, Plázás egy kicsit unalmas, esküvős jó (bár azért néha ott is kiakadtam), tesós ismét apró csalódás, babát várós a legeslegjobb az összes közül, A pöttöm boltkóros megint nem annyira...szóval hullámzik az egész. DE, ettől még a sorozatot egybe imádom, és mindig felvidulok, ha olvashatom.

A történet:

 " Becky Bloomwood - a boltkóros - újabb történetét tartja a kezében az olvasó. Ezúttal a házas élet, a mély barátságok és a rég elveszettnek hitt testvérek állnak a középpontban, no meg a vágyva vágyott Angel táska… Mit ér egy világkörüli nászút, ha nem vásárolgathatsz össze mindenféle ajándékot, amit később hazaszállíttatsz? Hogyan mehetne tovább az élet húsz, csodás, hongkongi selyem pongyola nélkül? Mi tévők lehetnénk a Srí Lanka-i kézzel faragott ebédlő asztal és a hozzá tartozó tíz szék nélkül? A hatalmas fa zsiráfok Malawiról szintén ilyen tételek, bár Luke, a mit sem sejtő újdonsült férj egyáltalán nem adta áldását ennyi mindenre… Luke és Becky épphogy hazaértek londoni otthonukba, ám Luke nászút alatt megtalált lelki békéje már rég odaveszett, amióta a két teherautónyi szuvenír tölti meg az egész nappalit. S persze az utánvéttel érkezett számla sem segít a rossz kedvén. Ezért Luke úgy határoz, hogy Beckynek takarékoskodnia kell. Becky tagadja a vádakat és kitartóan hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben, azonban Luke érezhetően eltávolodik tőle és alighanem házas életük első válságával kell szembenézniük. Így teljesen letörve fogadja szülei híreit, miszerint a semmiből előkerült Becky nővére. Ez a hír végre teljesen felvillanyozza, és meggyőződése, hogy testvére, Jessica majd betölti lelkében a barátnője hiánya ejtette hatalmas lyukat. Elképzeli mennyi mindent csinálnak majd együtt, vásárolgatni járnak, manikűröztetnek, jókat nevetgélnek és megállás nélkül pletykálnak a divatról… Azonban Jessicát egészen más fából faragták. Bármilyen kitartóan is ostromolja Becky a nővérét, végül felmerül benne a kérdés, vajon tényleg testvérek? Luke-nak igaza lehetett, és Beckynek valóban mély önvizsgálatra van szüksége? Vajon képes a boltkóros megálljt parancsolni saját magának és tudatosabban élni? "

A szereplők:

Becky talán ebben a kötetben a legaranyosabb. Eddig szinte csak magára gondolt, most viszont látszik egy kis változás. Már nem csak a ruhák és a cipők a fontosak neki, hanem végre talált valami más elfoglaltságot: a testvérét. Na igen, de semmi nem úgy alakul, ahogy ő elképzeli. Ennek ellenére kitartó, és nem hagyja annyiban a dolgokat, noha néhol már túlzásnak érzem azt, hogy semmi nem jön össze, amit eltervez.

Jessica szerintem nagyon idegesítő. Végig ellenszenvet éreztem iránta. Értem én, hogy be akarja bizonyítani az írónő hogy igenis nagy ellentét van a két lány között, de azért ez egy kicsit sok. Szóval Jess folyton csak hibát talál Becky-ben, kritizálja holott neki ne felel meg semmi sem.

Vélemény:

Csalódtam, de csak picit és azt is Jess miatt. Egyébként hozza a szokásos formáját: humoros, vicces, aranyos, szerethető, felüdítő. Jó egy kicsit elszakadni a mindennapi problémáktól, hogy Becky lényegesen viccesebb problémáiba merüljünk bele:) Továbbra is szeretem Kinsellát, és alig várom a sorozat folytatásait.
Értékelés: 4/5

Gregory Maguire: A boszorkány

Az első könyv, amiről nem tudom mit gondoljak. Egy biztos, nem ifjúsági irodalom pedig mindenhol annak van feltüntetve. Én nem adnám egy tizennégy éves tini kezébe. Rossznak egyáltalán nem mondanám, viszont jónak sem. Tanácstalan vagyok....

A történet:

Elfaba életéről szól a könyv, ő Óz varázslója. Óz történetét mindenki ismeri (itt bevallom őszintén, én még sosem olvastam), viszont azt senki se tudja, hogy miért lett a Gonosz Nyugati boszorkány gonosz. E könyv Elfi gyerekkoráról szól, arról, ahogy küzd azért, hogy elfogadják, hogy egyenlőnek tekintsék.

 A szereplők:

Elfi karaktere nagyon érdekes. Ő nem született gonosznak, őt az emberek tették azzá. Egy bélyeggel született, a zöld bőrével, ami mindig is megkülönböztette őt az emberektől. Anyja sosem szerette, csak nyűgnek érezte, és az utálata csak nőttön nőtt, ahogy Elfi cseperedett. Már kiskorában se volt senkije, a Dajkáján kívül, és ez később csak egyre rosszabb lett. Érdekbarátságok, akik csak azért barátkoztak vele, mert esélyt láttak egy jobb életre, jobb lehetőségekre. Elfi mindenért kétszeresen küzdött, csak sajnos az idő és a történtek annyira megedzették, hogy a végén pont azt nem értékelte, aki önmagáért szerette, nem pedig a pozitív hozadékok miatt. Amikor az egyetlen embert is elüldözte maga mellől, akkor vált igazán magányossá. Akkor vált a Gonosz Nyugati Boszorkánnyá, aki egész életében csak másokat szolgált, másoknak akart megfelelni.

Vélemény:

Engem megoszt ez a könyv. Egyrészt nem jó olvasni ilyen szörnyű számkivetettségről, másrészt rossz látni, hogy ez ugyanúgy Elfi hibája is, mint a körülötte lévő embereké. Rossz az, hogy az olvasó tudja, hogy mit kéne tennie Elfinek, és nem azt teszi. Ott az orra előtt a megoldás, és nem él vele. Engem nyomaszt ez a történet. Zavar még a sok-sok-sok politikai és vallási maszlag, egyszerűen elkeveredtem benne és a végére egy szót se értettem. Nagyon érdekes része a történetnek az Állatok,állatok és emberek viszonya. Ez nagyon hűen tükrözi a mai kort. Elítélni valakit azért, mert más. Pedig lehet hogy jobb ember mint az, aki "tucat". Bevallom őszintén nem szeretem az ilyen történeteket. Még ha látok benne is valós dolgokat, nem szívesen olvasok ilyen könyveket. Egyrészt hagy egy űrt az emberben, amit nem lehet kipótolni semmivel se, de én nem érzem úgy, hogy még egyszer valaha el kell olvasnom. Teljesen mesének indul, de a végére semmi köze a mesékhez. Nem tudom kifejezni, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban.

 Értékelés: 2/5